A SÁTÁN ZENÉJE ".BLACK METAL"

SZÉP NAPOT .

VÉLEMÉNYEM SZERINT NEM A SÁTÁN ZENÉJE S SEMMI VAGYCSAK RÉSZBEN VAN HOZZÁ KÖZE ..HÁT NEHÉZ ELDÖNTENI ..IME PÁR PÉLDA MINDKETTÖRE .

Rock-kor? - a rockzene és a sátán II.

III. Sátánista rock

Ha azt nem is firtatjuk, milyen konkrét és személyes okok késztetésére szerez valaki effajta dalokat, egy tény mindenképpen bizonyos és szembeszökő: az, hogy némely rock sztárok sátánista szekták tagjai.

Meglehetősen nyilvánvaló, hogy ha egy rock zenekar egyik tagja ördögimádó is, szükségét érzi, hogy a sátánt dicsőítő számokat szerezzen, és felkeltse a hallgatóság érdeklődését az ördögvallás iránt - puszta ideológiai megfontolásból, odaadó ördögimádatukat és istengyűlöletüket kifejezendő, vagy személyes érdekből is.

Az ilyesféle dalokat nemcsak azért nevezzük sátánista zenének, mert ezzel az ördög jelenlétére kívánunk utalni a dalokban, illetve a lemezeken, hanem azért is, mert - azáltal, hogy hamis képet fest az ördögről, rokonszenvet ébresztve iránta - arra indítja, ösztönzi és végül rá is bírja hallgatóit, hogy szentelje magát a sátán imádatának.

A szex és a kábítószer propagálása még viszonylag kevésbé kárhozatos és oktalan ténykedésnek tűnhetett, a sátán imádatára való buzdítás viszont nemcsak hogy sértette a fiatalok Isten iránti természetes érzületét, hanem egyszersmind a legésszerűtlenebb gondolattal állt elő, amit az emberi értelem valaha is kiagyalhatott. Ha ugyanis létezik a sátán, ő minden rossz szerzője és sugalmazója, és őt dicsőíteni nem más, mint a túlvilági poklot kívánni, mely mérhetetlenül nagyobb minden földi kínnál, és soha nincs vége; ha viszont nem létezik, a semmit dicsérni még nagyobb ostobaság.

S ha valakit hidegen hagynak is ezek a szerzemények, mindenképpen fel kell, hogy figyeljen arra az "ördögi" vonulatra, mely a rock kialakulása óta az egyes korszakokon át napjainkig meghatározó ebben a zenében - kezdve az értékek elvetésétől, a lázadáson, romboláson át a félrevezetésig, a lelki-szellemi lezüllésig és anarchiáig. Vegyük észre, hogy ártalmatlannak, haladónak, jónak vélt eredményei mennyi kárt okoztak a világnak!

1968-ban, a Beatles Devil's White Album-ával kezdődött ez a korszak, benne két szerzemény, a Revolution Number One és a Revolution Number Nine szövegekkel. Ez utóbbi a lemezipar történetében először közvetített a sátán evangéliumát hirdető, ún. tudatalatti üzeneteket. "A formula sikeres, és a rockzene immár rátérhet az ördögi romlottság útjára."

A Beatles igencsak kiaknázta a fiatalok lázadásának valamennyi szempontját: a politikai, erotikus, ezoterikus és az egyértelműen sátáni vonásokat. John Lennon egy interjúban így nyilatkozott: "A kereszténység lassan eltűnik. Egyre hanyatlik, és előbb-utóbb szétmorzsolódik. Kár is rá szót vesztegetni, nekem van igazam, és a történelem majd igazol. Mi már népszerűbbek vagyunk Jézus Krisztusnál. Kérdem én, mi tűnik el előbb, a rock'n'roll vagy a kereszténység?" Szilárd meggyőződésük, hogy eszméik gyökeresen átformálják a nyugati világ zenéjét és erkölcsiségét (s ez utóbbiban nem tévedtek!).

A Beatles után az 1965-ben, Angliában alakult Rolling Stones lett a rock'n' roll szupernagysága, a hetvenes években a rockvilág korlátlan ura volt. Kezdettől fogva féktelenül szilaj, mind a színpadon, mind a magánéletben szándékoltan gátlástalan tagjai Mick Jagger nyomdokain a sátánizmus felé fordultak. Mick Jagger ("a sátán esperese") két boszorkány, Marianne Faithfull és Anita Pallenberg hatására szentelte magát a sátán hódolatának, a The Order of the Golden Dawn (Arany Hajnal Rend) nevű, az Illuminátusokhoz kötődő szabadkőműves szektában. Több dala is világosan bizonyítja, hogy Lucifer inkarnációjának tartja magát: a Sympathy for the Devil (Rokonszenv az ördöggel - amely a sátánvallás himnusza lett), a Dancing with Mr. D.(evil), a To Their Satanic Majesties (Ő sátáni felségének) és az Invocations of my Demon (Gonosz szellemem hívása), és sok híres számukban zengik a sátán dicsőségét.

Koncertjeik az erőszak és a forrongó zűrzavar jegyében zajlottak, és számos halálos áldozatot is követeltek. A Rocklexikon a rock világának fejedelmeként és a leggyalázatosabb zene bajnokaiként tartotta őket számon. Luciferi hírnevüket a Let's Spend the Night Together-rel (ez félreérthetetlen szexuális célzásokat tartalmaz), botrányos kábítószerügyeikkel is igazolták, amelyek Jagger, Richard és Brian Jones letartóztatásához vezettek. (Brian Jones-t később villája úszómedencéjében holtan találták.) A sors kegyetlen tréfája, hogy Let it Bleed (Hadd vérezzek) című számuk Altamontban, az együttes free concertje közben beteljesedett: a Hell's Angels tagjaiból verbuválódott rendezőgárda agyonvert egy nézőt. Ez Woodstock másik arca, annak a rocknak az erőszakos oldala, amely a peace & love álcáját kívánta magára ölteni.

A szintén 1965-ben, Angliában alakult The Who együttes Pete Townshend és Keith Moon nélkül bizonyára sose szerzett volna hírnevet. Miután a különcködéstől eljutottak az anarchiáig, az együttes öncélú rombolásban rejlő lehetőségekre épített. Így hát a koncert kellős közepén összetörték a hangszereket és a színpadi berendezést, és arra ösztönözték a közönséget, hogy tombolja ki dühét, vandalizmusát és gyűlölködő bosszúvágyát.

Legjellemzőbb produkcióik közé tartozik két rockoperájuk: a Tommy istenkáromló, Krisztus-ellenes metafora, egyben a vérfertőzés felmagasztalása, a Quadrophrenia egy kétszeres tudathasadás története. Az együttes célja a rossz dicsőítése a rossz gyakorlása révén, a teljesen öncélú erőszak és a tökéletes anarchia a közösségi és a magánélet minden területén. Egyszóval, a határtalan forradalom és a szélsőségekig vitt, totális lázadás.

Anton LaVey 1969-ben megalapította a Sátán Egyházát! Az Eagles együttes egyik számában, a Hotel Californiában az alapítás időpontját és színhelyét énekli meg (a lemezen van egy hosszú ún. fordított üzenet is, bizonyos felszentelési rítusok bemutatása). Ugyanez az együttes Witchy Woman (Boszorkánynő), Journey of the Sorcerer (A varázsló utazása), Good Day in Hell (Szép nap a pokolban) és One of these Nights (Egyik éj) című számaiban Lucifert és kedvenc helyét, a poklot dicsőíti. Nevüket a Kozmosz Indiánjai által megidézett "szellemtől" vették, sok daluk meszkalin hatására született.

A Black Sabbath 1969 vége, Ozzy Osbourne csatlakozása óta használja ezt a nevét. Amerikában szereznek hírnevet, jóllehet dalaik sátánista kétértelműsége, a kábítószer, atomhalál és pokol ihlette szövegeik miatt kezdetben mellőzték őket. Ozzy korábban jóformán teljesen ismeretlen volt. Aleister Crowley kastélyában, amely Jimmy Page tulajdonában volt, beavatták a sátánkultusz titkaiba. Az együttes szólistájaként és zeneszerzőjeként már az első nagylemezével nyilvánosan és egyértelműen megvallotta sátánista hitét. A borítón ugyanis rajta volt Krisztus felfordított keresztje.

Osbourne minden fellépését egy csirkevérrel befröcskölt nő testén celebrált fekete mise előzte meg. Osbourne, a rendkívüli ördögi showman színpadi trükkjei segítségével példátlan sikert aratnak. Egyik jellegzetes mutatványa az volt, hogy fogott néhány denevért, leharapta a fejüket, és a maradványokat a közönségre hajigálta (hogy még jobban lázba hozza őket). Zenéjük igazi satan rock. Az együttes tudatosan feltárja az okkultizmus és a sátánizmus teljes vonulatát, a fekete misétől az emberáldozatig. Albumaikon számos okkult és sátánista szimbólum jelenik meg, mint például az Antikrisztus 666-os száma. Ozzy Osbourne maga bevallja, hogy valahányszor zenét szerez vagy színpadra lép, transzban van. Filozófiájuk értelmében arra késztetik hallgatóságukat, hogy engedjen szabad folyást agresszivitásának, gyűlöletének és gyilkos ösztöneinek.

Szintén Angliában alakult 1968-ban a Led Zeppelin, amely gitárosának, Jimmy Page-nek köszönhetően foglal el fontos helyet a rock'n'roll világában. Page, akinek már megvoltak a tapasztalatai a hallucinogén drogok és a homoszexualitás terén, az egyértelmű sátánimádat felé vezette az együttest.

Hírnevéhez leginkább két műve járult hozzá: a Stairway to Heaven, amely a boszorkányságon alapul és a tudatalattinak szóló üzeneteket tartalmaz, és a Presence (Jelenlét, megjelenés), amit a koncertjeiken mindig jelenlévő sátáni hatalomnak szenteltek.

Alice Cooper - a hard rock egyik megteremtője, egy arizonai protestáns lelkipásztor fia, eredeti nevén Vincent Fournier. Azután szerzett magának hírnevet, miután a sátánnak szentelte magát, és ezért hálából fölvette egy száz éve halott boszorkány, Alice Cooper nevét. Specialitása a nemi eltévelyedések valamennyi formájának magasztalása, a maszturbálástól a nekrofíliáig, a transzveszticizmustól a kifejezett exhibicionizmusig. Ezután rááll a sátánista rockra, főként az Alice Cooper Goes to Hell (Alice a pokolba megy) és a From Alice With Malice (Alice-tól rosszakarattal) című albumaival.

Az AC/DC (Alternative Current/Direct Current - Vált(oz)ó Áram(lat)/Egyen(es) Áram(lat)) 1971-ben született Ausztráliában. Az eleinte három tag mellé még hárman csatlakoznak, köztük Bob Scott. 1976 tavaszán sokkoló hatású koncertet adnak Angliában, s ezután Michael Browning átalakítja az együttes arculatát, stílusukat, és a világhírnévig vezeti őket. Így lesz az AC/DC-ből AC7DC (Anti-Christ7Death to Christ - Antikrisztus7Halál Krisztusra), s ez egyértelműen jelzi a sátáni vonásokat, melyeket számaik is igazolnak: a Dirty Deeds Dopne Dirt Cheap, a Let There Be Rock és a Highway to Hell. A 7jel Thor isten szimbóluma, a rock'n'roll istenéé, aki nem más, mint a sátán. (Ez a jel elsősorban négy rockegyüttes nevében szerepel, ezek az AC7DC, a KI77, az ELECTRIC LIGHT ORCHE7TRA és a BLACK 7ABBATH.) (A 7 itt nyilván a villám jelre utal, amit a logókból ismerünk, de így szerepelt a szövegben - szerk.)

1978-ban jelenik meg If You Want Blood, You've Got It (Ha vér kell, vedd a magad vérét) című híres albumuk, amely előrevetíti Bob Scott tragikus halálát: az albumon egy gitárral átdöfött, vérbe fagyva haldokló fiú látható. 1980. febr. 18. estéjén - miután elénekelte három híres dalát, a Sin City-t, a Rock&Roll Damnation-t és a Highway to Hell-t - démoni morgások között Bob Scott a közönség felé üvöltötte: "Gyere sátán, vidd el a lelkem; a pokol az ígéret földje! A pokolba szóló szezonbérletem helyett most egy ,csak oda' jegyet váltok." (Aznap este meghalt, 33 évesen, a gitárjára nyársalva, kábítószer túladagolásban.)

IV. Punk rock

A sátánista rock hajtásaként a nyolcvanas években punk rock gyűjtőnéven új együttesek alakultak (jelentése: - ang.:'prostituáltak megnevezése'; am.:'rothadás, genny, vacak'). Az új rocktípus ritmusa és a dalszövegek erőszakra, lázadásra, primitív szexualitásra, a gyilkos hajlamok kiélésére ösztönöznek, a hallgatóságot öncsonkításra, fizikai agresszivitásra, öngyilkosságra, tömeges erőszakra és előre kitervelt gyilkosságok elkövetésére késztetik.

Amikor a punk rock-koncerteken a tetőfokára hág a hangulat, a jelenlévők véresre sebzik egymást a farmerjukba vagy az ingükbe varrt borotvapengékkel, majd a sérülteket szögekkel kivert karperecekkel és ösztökékkel ütlegelik.

Leghíresebb együttesek: a Kiss, Sex Pistols, Eddie and the Hot Rods (mely utóbbiak leplezetlenül és közönségesen utalnak a nemi szervre).

A Kiss együttes 1972-ben alakult, New Yorkban. A Kiss név a "Kings In Satan' s Service" (Papok a sátán szolgálatában) kezdőbetűiből áll össze (a Kings a boszorkányság nyelvhasználatában a sátán hódolatának felszentelt papokat jelenti). Ez a punkegyüttes mindenekelőtt az erőszakot, a szadomazochizmust magasztalja, valamint a rossz és a gátat nem ismerő nemi eltévelyedések minden jelképét. Dalaikban (pl.The God of Thunder) rendszeresen dicsőítik a sátánt és siettetik földi birodalma eljövetelét. Egyik leghíresebb jelszavuk a God of rock'n'roll will steal your virgin (A rock istene elrabolja szűzi lelked).

1983 elején született az USA-ban a Megadeth együttes, Dave Mustaine kezdeményezésére, aki a trush (szemét, disznóság) metal egyik legfeltűnőbb személyisége. A Killing Is My Business, And Business Is Good (A gyilkolás a szakmám, s ez jó szakma) című albumuk egyik száma, a The Skull Beneath The Skin (Koponya a bőr alatt) szövege sátánista szertartást idéz.

A Dead Kennedys, Amerika leghíresebb punkegyüttese 1978-ban alakult meg, San Franciscóban. Fellépéseik barbarizmusa, valamint a botrányos név (Kennedy-ek halála) miatt eleinte nincs könnyű dolguk. Az I Kill Children című sátáni számuk utal a Halloweenre, a gyerekek álarcos ünnepére. A Halloween (október 31.) a "legfontosabb dátum a sátán naptárában", és a legnagyobb elővigyázatosságra intik a szülőket, mivel aznap - lévén a kisgyerekek az ördög kedvenc prédái - a jelmezes kavarodást kihasználva nem egy gyermeket rabolnak el, akiket aztán hol sátáni szertartásokon való részvételre kényszerítenek (olykor fel is áldozzák őket), hol pedig nemi erőszakot követnek el rajtuk, vagy másféleképpen kegyetlenkednek velük.

Az Iron Maiden (Vas Szüzek), a nyolcvanas évek legnépszerűbb angol heavy metal-együttese, a The Number of the Beast (A fenevad száma, 666) című számukban egy sátánista rituálé szerint bemutatott áldozatot énekelnek meg.

A Mötley Crüe (~Zagyva Dákó - zagyva helyesírással) Alice Cooper óta a legnagyobb képzelőerejű együttes. Eredeti külsejük - a meredező sörény, a láncok és a vasalt, magas cipősarok - nagy hatást gyakorolt a nyolcvanas évekbeli heavy metalra. Az In The Beginning (Kezdetben) című számukban dicsőítik az ördögöt.

A Possessed (Ördöngösök) sátánista szertartásról, a sátán jöveteléről énekelnek a Holy Hell (Szent pokol) című számukban.

A sátánista rock terjedésének elősegítői azok a pénzemberek, akik világuralomra törnek - mint az Illuminátusok, a Wicca boszorkányügynökség és a Welsh Witches Society tagjai. Az Illuminátus szabadkőművesek rendjét 1776-ban alapította egy csapatnyi hitehagyott - többek között Rocca kanonok, Adam Weishaupt volt jezsuita szerzetes és Benjamin Franklin. Ez a sátánnak szentelt szervezet gazdasági, politikai, katonai, vallási és más téren is világuralomra törekszik, egyetlen és kizárólagos világkormány létrehozatala céljából. A Wicca neve a Witches International Craft and Conjuration Arts kezdőbetűiből áll össze, melynek szabadfordítása Nemzetközi Boszorkány-mesterkedések és Praktikák lehetne. Nem a rock finanszírozásáról van itt szó (legfeljebb kezdetben): a lemez- és sajtóipar már jó ideje hatalmas biznisz. Ami valószínűbb, az a pártoló tevékenység, amely egyrészt arra irányul, hogy - legalábbis közvetve - befolyásoljon bizonyos körülményeket és tartalmakat, másrészt pedig, hogy - amíg lehetséges - életben tartsa a közvélemény rokonszenvét a rock mint szórakozás és időtöltés iránt, és eltitkolja a bajokat, a negatív aspektusokat, a sötét vonásokat, amelyeket az említett intézmények leginkább a szívükön viselnek.

A kulisszák mögött az ördögszekták és a rock egy irdatlan méretű terv részét képezik, amely az egész (főleg fejlett) világot behálózza, és végcélja a fennálló társadalmi rend destabilizálása. Mindezt létező, de ismeretlen (kilétüket eltitkolt) személyek kezében összpontosuló, felfoghatatlanul erős hatalmak irányítják.
http://www.femforgacs.hu/cikk/306/Rock_kor_a_rockzene_es_a_satan_II

A KERESZTÉNYEK SZERINT:

ÁM GONDOLJUK BELE A KERESZTENYSÉG NEVÉBEN TÖBB SZÁZEZER EMBER HALT MEG ...

MEGTÉVESZTETT TEREMTMÉNYEK

A nyáron több olyan rendezvényre, koncertre vagy filmbemutatóra is sor került hazánkban, amelyeket a bibliai világnézet szempontjából a legnagyobb jóindulattal sem minősíthetünk másnak, mint okkultnak. Alábbi írásunkban az okkultizmus három olyan területével – a sátánizmussal, a keleti misztikával és a Mária-kultusszal – foglalkozunk, amelyek erőteljesen meghatározták az elmúlt hónapok szellemi arculatát.

A sátánizmusnak nagyon sok külső megjelenési formája létezik. Először valószínűleg fekete csuklyába öltözött alakokra gondolunk, akik állatokat vagy embereket áldoznak fel az ördögnek. Vagy esetleg olyan fiatalok jutnak az eszünkbe, akik bizonyos black metal zenekarok koncertjein feketében csápolnak. De vannak olyan emberek is, akik sátánistának vallják magukat, noha nem is hisznek az ördög személyes valóságában, mint például az egyik leghíresebb sátánista, bizonyos Anton Szandor LaVey, A sátánista biblia szerzője és a Sátán Egyházának alapítója. LaVey egy nemrégiben vele készített interjúban bevallotta, hogy nem hisz a személyes gonosz létezésében, mivel szerinte a rossz csupán az emberi természetben lakik. Az ő sátánizmusa tehát abban rejlik, hogy a romlott emberi természet gátlástalan felszabadítására buzdítja a követőit. Ugyanakkor a bibliai világnézet szempontjából sátánistának kell nyilvánítanunk egyes olyan személyeket is, akik önmagukat nem tekintik annak, hanem csupán a show-business kedvéért keménykednek, mint például a közelmúltban nálunk járt Marilyn Manson. A kérdés tehát az, hogy mi a közös egy rituális ördögimádó személyben, aki csecsemőket áldoz fel a Sátánnak, valamint Anton Szandor LaVeyben, aki nem is hisz az ördögben, továbbá a polgárpukkasztó Marilyn Mansonban, illetőleg egy olyan fekete ruhás fiatalban, aki a Pokolgép együttes koncertjén csápol?

Anton Szandor LaVey

Mi a sátánizmus lényege?

A sátánizmus lényegére egy olyan beszélgetés világít rá a legjobban, amely valaha Isten és az ördög között zajlott le a mennyben: „És monda az Úr a Sátánnak: Észrevetted-e az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélő és bűngyűlölő. Felele pedig az Úrnak a Sátán, és monda: Avagy ok nélkül féli-e Jób az Istent? Nem te vetted-e körül őt magát, házát és mindenét, amije van? Keze munkáját megáldottad, marhája igen elszaporodott e földön. De bocsássad csak rá a te kezedet, verd meg mindazt, ami az övé, avagy nem átkoz-e meg szemtől szembe téged?! Az Úr pedig monda a Sátánnak: Íme, mindazt, amije van, kezedbe adom; csak ő magára ne nyújtsd ki kezedet. És kiment a Sátán az Úr elől.” (Jób 1:8–12) Ebből a beszélgetésből most a Sátánnak különösen arra a megjegyzésére szeretnénk felhívni a figyelmet, amelyben látszólag Jób motívumait vonta kétségbe: „Avagy ok nélkül féli-e Jób az Istent?” Valójában azonban az ördög nem csupán Jób istenkeresésének az őszinteségét kérdőjelezte meg, hanem legalább annyira Isten jó szándékát, jóindulatát, igazságosságát és szeretetét, egyszóval személyének a minőségét is.

A Sátán ugyanis ezzel a megfogalmazásával azt sugallta, hogy Isten nem olyan minőségű személyiség, akit lehetne „ok nélkül”, más szóval érdek nélkül szeretni és tisztelni, hanem csupán érdekből, haszonlesésből vagy esetleg a tőle való félelem miatt tisztelik őt a teremtményei. És tulajdonképpen ezen a ponton lehet tetten érni a sátánizmus lényegét, amely tehát nem más, mint az Isten iránti bizalom megrendítése, és csalódás kiépítése az Úr személyével kapcsolatban. A Sátán már az örökkévalóságban is ezzel az érvelésével keltett zavarokat az angyalok között, és itt a földön is újra meg újra megpróbálja elhitetni az emberekkel, hogy Isten nem jó, hanem rossz, és ezzel szemben persze ő maga pedig az igazság bajnoka. Amikor tehát az emberek Jóbhoz hasonlóan a világban tapasztalható irracionális szenvedések és igazságtalanságok láttán, valamint a saját romlott természetükkel vívott sziszifuszinak tűnő küzdelemben felteszik a kérdést, hogy hol van most az Isten, és miért engedi meg mindezt, akkor elindulnak a sátánizmus irányába. A sátánizmus lényege ugyanis a kétely és a bizalmatlanság kiépítése Isten személyével kapcsolatban. Az ördög egy önző és igazságtalan lénynek kívánja beállítani Istent, aki hatalmánál és erejénél fogva imádtatja magát a teremtményeivel, saját magát pedig a megtévesztett teremtmények mentorának igyekszik feltűntetni. Ennek a kificamodott látásmódnak az elsajátítása azután magától értetődően sodorja bele az embert az istentelen, lázadó életformába, amelynek a legszélsőségesebb formája kétségkívül a rituális ördögimádás, de létezik ennél sokkal kifinomultabb és intellektuálisabb változata is, amelyet belső természeténél fogva szintén sátánizmusnak kell neveznünk. Az ördögöt azonban nem különösebben érdeklik a sátánizmus külső megnyilvánulási formái, miként az sem, hogy hisznek-e benne az emberek, vagy sem. Őt a leginkább az érdekli, hogy az emberek elsajátítsák a látásmódját, amely az Isten jóságának és igazságosságának a megkérdőjelezésében áll. Hogy azután ez az ördögi filozófia milyen deviáns életmódban nyilvánul meg, az már őt nem különösebben érdekli.

Jóbot tehát lényegében a sátánizmussal kísértette meg az ördög, és az ő története nem kevesebbről szól, mint hogy igaza van-e a Sátánnak, vagy pedig nem. Amikor ugyanis elveszített mindent, a tulajdon egészségét is beleértve, egyúttal minden érdeke megszűnt, ami valaha is imádkozásra vagy Isten keresésére ösztönözte, és úgymond megnyílt az út számára a sátánizmus előtt. A tét nem kisebb volt, mint hogy most – amikor tehát elveszített mindent, és már semmi érdek nem fűzte őt tovább Isten dicséretéhez, tiszteletéhez és szeretetéhez – megátkozza-e Jób az Istent, vagy nem. Ha ugyanis csalódottan elfordul Istentől, és megátkozza őt, azzal egyúttal azt bizonyítja, hogy az Istennel való közösség hosszú évei alatt tulajdonképpen nem ismert meg semmi olyan értéket Istenben, ami őt továbbra is az Úr tiszteletére ösztönözné. Ha viszont ebben a drámai és számára teljességgel érthetetlen helyzetben mégsem átkozza meg Istent, hanem képes továbbra is tisztelni és magasztalni, akkor azzal tulajdonképpen azt demonstrálja, hogy az Istent jónak ismerte meg a vele való járás hosszú évei során, és ezzel lényegében megcáfolja a Sátán vádjait.

Jób a magatartásával tehát tulajdonképpen a világmindenség legősibb vitájában foglalt állást Isten mellett. És állásfoglalásának drámai erejét és hitelességét a saját tragédiája adta, amelynek során minden érdekét elveszítette, amely Istenhez kötötte, és már csak az volt a kérdés, hogy a szívében milyennek is ismerte meg valójában a Teremtőjét. Nem azért kezdte tehát áldani az Urat az őt ért csapások után, mert az események hatására megbomlott az elméje, hanem egyszerűen azért, mert olyan erős belső bizonyságot hordozott magában Isten jóságáról és nagyszerűségéről, hogy képtelen volt ezt megtagadni a megváltozott körülmények miatt. Pontosan erre a belső szellemi megtapasztalásra utal a zsoltáros egy helyen, amikor azt mondja, hogy „ízleljétek és lássátok meg, hogy jó az Úr” . Ezzel Jób lényegében az emberi nem egyik legnagyobb küldetésére világított rá, amely nem más, mint a sátánizmus cáfolata, és Isten igazi természetének a kimutatása az egész világmindenség felé.

Az egyház egyik földi küldetését Pál apostol is abban látja, „hogy megismertettessék most a mennybeli fejedelemségekkel és hatalmasságokkal az egyház által az Istennek sokféle bölcsessége” (Ef 3:10). Vagyis Pál szerint a keresztényeknek van egy olyan szerepük is, hogy a tevékenységükön keresztül a mennyben lévő angyalok bepillantást nyerhessenek Isten legbensőbb természetébe és legtitkosabb motívumaiba. Erre minden bizonynyal azért van szükség, mert Lucifer gonosz beszédeinek a következtében azok közül az angyalok közül is elbizonytalanodtak néhányan Isten motívumait illetően, akik végül is nem álltak át az ördög oldalára. Ennek az elbizonytalanodásnak az lehet az oka, hogy Lucifer lázadása előtt Isten nagymértékben megosztotta és átruházta a világegyetem feletti irányítás hatalmát az angyali lényekre, mint egy multinacionális vállalat elnök-vezérigazgatója, és a hatalom közvetlen gyakorlását egyes területek felett bizonyos angyalokra bízta, akik közül az egyik éppen Lucifer volt. A Biblia némely utalásából úgy tűnik, hogy a bizonyos területeken a közvetlen vezetéstől háttérbe vonult Isten hatalma, ereje és természete némileg elhomályosodhatott egyes teremtményei előtt. Erre a helyzetre építve Lucifer nyilván még azokban az angyalokban is bizonyos mértékű zavart kelthetett, akik végül nem lettek sátánisták, amint a Jób könyvében is olvassuk, hogy „Isten még az ő angyalaiban is talál hibát” (Jób 4:18b).

A sátánizmus lényege: kétely és bizalmatlanság kiépítése Isten személyével kapcsolatban

Amikor viszont emberek a szabad akaratukból felemelik a kezüket, és elkezdik dicsérni Istent, arról tesznek bizonyságot, hogy a szívük mélyén jónak ismerték meg őt, és a Sátán rágalmai nem igazak. Ebben a tanúságtételben azért van nagy erő, mert olyan lények döntenek szabad akaratukból Isten imádása mellett, akik soha életükben nem látták még Istent színről színre, hanem itt élnek a mennytől távol ezen az árnyékvilágon. Ráadásul nem olyan tökéletes létformában, mint az Istenhez közel álló angyalok, akik a mennyben nem ismerték a nyomort, a betegséget és a fájdalmakat, hanem egy nyomorúságos testben, amely ki van szolgáltatva a földi lét korlátainak. Amikor tehát az angyalok, akik szemlélhetik a mennyben az élő Isten arcát, azt látják, hogy a földön élő törékeny emberek, akik viszont még soha nem látták Isten arcát, a saját szabad választásukból fakadóan, minden nehézségük és problémájuk ellenére dicsérik az Istent, ezek az angyalok az emberek dicséretén keresztül bepillantást nyernek Isten szívének legbensőbb titkába, az ő szeretetébe, jóindulatába, amelyre az emberek a dicséretükkel és az imádásukkal tulajdonképpen reagálnak. Mert amikor az Urat dicsérjük, magasztaljuk és imádjuk, ezt azért vagyunk képesek megtenni, mert a szívünk megérintette az Isten szívét, és kiismertük a bensőnkben a mi Istenünk igazi természetét, tiszta motívumait, jóindulatát, noha szemtől szembe soha nem láttuk őt. És ezt a belső megtapasztalásunkat függetleníteni tudjuk azoktól a külső nehézségektől, amelyekkel esetleg harcolunk a földi életünkben, mint Jób. Ezért nem abban van az erő, amikor valaki keménykedik az Isten ellen, és lábbal tapossa a Tízparancsolatot, hanem abban, amikor valaki a földi lét korlátai és nehézségei közepette föl bírja emelni a kezét, és ki bírja mondani, hogy „jó az Úr, örökkévaló az ő kegyelme, és nemzedékről nemzedékre való az ő hűsége!” (Zsolt 100:5). Lényegében ez maga a sátánizmus cáfolata!

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy Isten azért teremtette volna az embert, hogy egy Sátánnal kapcsolatos vitájában epizódszereplő legyen. Isten azért teremtette az embert, hogy szerethesse, és megoszthassa vele saját legbensőbb érzéseit. Az már az ördög munkájának a következménye, hogy az ember belesodródott egy olyan szerepbe is, amelyben egyúttal lehetősége van Isten mellett kiállni, és a Sátán vádjait megcáfolni.

Ráadásul Isten még Jézus személyén keresztül is megismertette a világgal az ő természetét. A Zsidókhoz írt levélben azt olvashatjuk, hogy Jézus természete tulajdonképpen olyan, mint az Atyáé. Egy alkalommal maga Jézus is hasonlóképpen vallott önmagának és az Atyának a viszonyáról tanítványai előtt. Azt mondta, hogy aki látta a Fiút, az egyúttal látta az Atyát is, ami alatt nyilván a belső természetük, szándékaik és motívumaik azonosságára gondolt. Márpedig egy józanul gondolkodó embernek szemernyi kétsége sem lehet afelől, hogy Jézust a földi élete idején a legnagyobb fokú jó szándék és szeretet vezérelte a cselekedeteiben. Ha pedig Jézust ez jellemezte, akkor rajta keresztül megismerhető, hogy milyen kiváló és csodálatos lény is az örökkévaló Isten a mennyben.

A keleti tanok

Az okkultizmus másik nagy területét a keleti misztika jelenti. Napjainkban rendkívül divatosak az olyan filmek, amelyek az univerzum isteni, természetfeletti erejét felszabadítani képes hősökről szólnak, mint például a Mátrix) egyes részei, a Csillagok háborújá)nak különböző epizódjai vagy a Tigris és a Sárkány). Ezekben a filmekben nyíltan vagy burkoltan az indiai filozófiából táplálkozó misztika köszön vissza modern és vonzó csomagolásban. Az indiai filozófiának az a fő célja, hogy kiszabadítsa az ember lelkét a lélekvándorlás körforgásából. Ennek a folyamatnak a során különböző aszketikus és meditatív eljárások segítségével igyekeznek függetleníteni a lelket a fizikai test életérzéseitől. Az eljárás során a legnagyobb eredményeket elért szellemi vezetők természetfeletti képességek birtokába kerülnek, amelyekről úgy vélik, hogy a világmindenségben rejlő isteni erő teszi őket erre képessé. Ez a keleti buddhista filozófia köszön vissza azokban a modern filmalkotásokban, amelyekben a főhős az univerzum természetfeletti erejét képes meditatív összpontosítása segítségével felszabadítani. A bibliai világnézet szempontjából azonban ez az indiai eredetű buddhista filozófia hamis képet ad a valóságról, ennélfogva az az erő, amit egyes jógik valóban képesek felszabadítani, nem más, mint okkult hitető démonok természetfeletti ereje. Amikor valaki olyan filmeket néz, vagy olyan kiadványokat olvas, amelyek gondolatvilága, valóságértelmezése a keleti misztikából meríti az inspirációját, a modern csomagolás ellenére ugyanazokkal a szellemi lényekkel kerül kapcsolatba, mintha közvetlenül foglalkozna a buddhista filozófiával.

Ráadásul mostanában nagyon népszerű az ilyen filmekben a kungfu is, valamint más keleti harcművészetek. Ne feledjük azonban, hogy a kungfu a középkori Kína buddhista kolostoraiban, a hegyekben épült úgynevezett saolin szentélyekben alakult ki, amikor az ottani buddhista szerzetesek megelégelték, hogy a különböző rablóbandák állandóan kifosztják a kolostoraikat. Ezek a Buddha-szobrok előtt meditáló szerzetesek dolgozták ki szabad idejükben azokat az önvédelmi technikákat, amelyek előszeretettel tűnnek fel a Mátrix)hoz hasonló sci-fikben. A különböző kungfutechnikákba azonban a kidolgozásuk során beépült az a természetfeletti erő, amely a szerzetesek meditációit és szellemi életét meghatározta, és amelyet az imént okkultnak minősítettünk. Egy ember például, akiből a megtérése után kiűzték a buddhizmus és a kungfu szellemét, azt vette észre magán, hogy egy bizonyos rúgást többé már nem képes végrehajtani. Ő maga is ekkor értette meg, hogy a távol-keleti harcművészetben elért eredményei nem csupán kitartó gyakorlásának voltak köszönhetőek, hanem okkult szellemek is szerepet játszottak abban, hogy bizonyos rúgásokat végre tudott hajtani. Tehát a keleti misztika és az erre épülő küzdősportok nem emberbarát erőt közvetítenek, hanem a Sátán erejét. Amikor valaki ebből a filozófiából táplálkozó filmekkel azonosul, és ezek hőseit tekinti vonzó és követendő mintának a maga számára, minden kétséget kizáróan egy csaló, gonosz ördögi rendszernek az áldozatává válik, és az ebben a rendszerben lévő démonok befolyásának szolgáltatja ki az életét.

Keresztény okkultizmus

Az okkultizmusnak léteznek olyan formái is, amelyek beépültek a kereszténység különböző történelmi alakváltozataiba. Ilyen keresztény színezetű okkultizmus a Mária-kultusz, melynek a legnagyobb ünnepét, Mária testben való mennybemenetelét augusztus 15-én ünnepelik a katolikus világban.

A katolikus egyház alapvetően négy olyan állítást fogalmazott meg Máriával kapcsolatban, amelyek eredményeképpen a természetes személy neve alatt egy emberfeletti lény alakja körvonalazódik előttünk. 431-ben az efeszoszi zsinaton adták Máriának azt a címet, hogy „Isten-szülő” vagy „Isten anyja”. Ez volt az első olyan állítás Jézus anyjával kapcsolatban, amely elmozdította az ember Máriát egy emberfeletti irányba. Ezzel a megállapítással azért kell vitába szállnunk, mert a Biblia szerint Jézus az isteni mivoltát az Atyától kapta az örökkévalóságban, jóval a megtestesülése előtt, amihez Mária csupán egy emberi génállománnyal járult hozzá.

Alig egy évszázaddal később, a konstantinápolyi zsinaton mondták ki Máriával kapcsolatban, hogy mindörökké szűz maradt. Jézus születését illetően egy gnosztikus érveléssel azt tanították, hogy amint a víz átfut a csatornán, úgy futott át Krisztus Márián, ezért Mária a szülés után is szűz maradt. Ami pedig Jézus esetleges féltestvéreit illeti, szerintük Máriának és Józsefnek soha nem volt házastársi kapcsolata, és így Mária nem szülhetett további gyermekeket sem. Ezzel az elgondolással az a probléma, hogy a Máté evangéliumában fel van sorolva Jézus négy féltestvérének a neve. Az említett bibliai rész szövegösszefüggéséből alig lehet másra következtetni, mint arra, hogy az említett személyek anyai ágon valóban Jézus öccsei voltak: „Nem ez-e amaz ácsmesternek fia? Nem az ő anyját hívják-e Máriának, és az ő testvéreit Jakabnak, Józsénak, Simonnak és Júdásnak?” (Mt 13:55) De nemcsak az iméntieket nehéz Jézus szűkebb családján kívül másra vonatkoztatni, hanem Pál apostolnak azokat a szavait is, amelyekkel Jakabot az „Úr atyjafiának” (Gal 1:19) nevezi.

A harmadik lényeges Mária-dogmáig több mint ezer évet kellett várni. A 19. század közepén IX. Pius pápa a saját nevében tette kötelező dogmává a szeplőtelen fogantatás tanát Máriával kapcsolatban, amelyre semmiféle bibliai utalást nem találunk. Eszerint nemcsak Jézus, hanem maga Mária is tiszta, mentes maradt az eredendő bűntől és annak minden következményétől. Erre azért volt szükség, hogy megmagyarázhassák, miképpen lehetett Jézus mentes az eredendő bűntől egy bűnös asszony méhében. Ezzel a logikával azonban Máriával kapcsolatban is fel lehetne tenni ugyanezt a kérdést. Azaz miként lehetett mentes Mária az eredendő bűntől, ha az anyja egy bűnös nő volt? Nos, így aztán visszamehetnénk egyesével Ádámig és Éváig, hogy biztosíthassuk Jézus mentességét az eredendő bűntől. Jézus azonban nem szorul efféle teológiai mutatványra, ugyanis a Biblia szerint a Szent Szellem ereje árnyékozta be úgy Mária méhét, hogy Jézus képes volt az eredendő bűntől mentesen megfoganni egy bűnös nőnek a méhében is. A Biblia Jézus anyját a tanítványok között mutatja be, mint akinek a többiekkel együtt szüksége volt a megtérésre, újjászületésre, és aki a többi tanítvánnyal együtt maga is ott volt a felházban, ahol az első keresztények betöltekeztek Szent Szellemmel, és új nyelveken kezdtek el szólni. Nem lett volna azonban szüksége az újjászületésre, ha valóban mentes lett volna az eredendő bűntől.

Végül a múlt század közepén azzal koronázták meg a Máriával kapcsolatos eddigi tanításokat, hogy kihirdették Mária mennybemenetelének a dogmáját, amit egyébként már a 8. századtól ünnepeltek minden év augusztus 15-én, de csak bő fél évszázada hirdették ki dogmaként. A Bibliában még a leghalványabb utalás sincs a tekintetben, hogy Mária esetleg testben került volna a mennybe. A Szentírás egész egyszerűen nem foglalkozik Mária halálának vagy elköltözésének kérdésével, ennélfogva minden olyan tanításbeli erőfeszítés, amely arra irányul, hogy Máriát Isten testben vitte volna fel a mennybe, merő spekuláció. Ezeknek a Mária-dogmáknak nem egyéb a céljuk, mint hogy Máriát kiszakítsák természetes körülményeiből, és a neve alatt egy olyan erőt részesítsenek kultikus tiszteletben, aki viszont már egy emberfeletti lény. Ezért a Bibliában szereplő Mária, Jézus anyja nem azonos azzal a Máriával, akiről Aquinói Tamás azt állította, hogy egy speciális, csak neki járó, különleges, rendkívüli tisztelet (hiperdulia) illeti meg. Ráadásul a gyakorlatban a Máriához mondott imák nem állnak meg az egyébként szintén elfogadhatatlan rendkívüli tiszteletnél, hanem kimerítik az imádás kategóriáját, ami viszont egyedül csak Istent illeti meg. Ha tehát valaki részt vesz Mária korunkban nagyon divatos kultikus tiszteletében, egy olyan okkult teológiai rendszerbe keveredik, amely a Szentírásból semmiképpen nem igazolható. Még akkor sem, ha az egész gyakorlat keresztény teológiába van beágyazva, és nagyon vallásos hangulat veszi közre. Aki ebbe belekeveredik, keresztény álruhába bújt okkult démonok befolyása alá kerül, amelyek csak elidegenítik Isten valóságától.

Az okkultizmus következményei

Az okkult démonok befolyásának első és legnyilvánvalóbb következménye az, hogy az ember közömbössé válik az Úr dolgai iránt, és elidegenedik Istentől. Ennek az az oka, hogy az okkult szellemi befolyás eloltja az ember szellemében az ismeretlen iránti szomjúságot, amit Isten elsősorban az Ő keresése és megismerése végett helyezett az ember bensőjébe. Jól megfogalmazza ezt az életérzést a 137. zsoltár: „Babilon folyóvizeinél ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékeztünk. A fűzfákra függesztettük hárfáinkat, mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, mondván: énekeljetek nekünk a Sion énekei közül! Hogyan énekelnénk az Úrnak énekét idegen földön?” (Zsolt 137:1-4) Vagyis amikor az ember filmeken vagy más csatornákon keresztül okkult szellemek befolyása alá kerül, nincs kedve keresni vagy dicsérni az Urat, hanem úgy érzi, hogy Isten valahol nagyon távol van tőle. Ez az érdektelenség, közömbösség, fásultság Isten dolgaival kapcsolatban a leggyakrabban okkult szellemek befolyását mutatja egy ember élete felett.

Az okkultizmus következményei lehetnek:

• érdektelenség, fásultság Isten dolgaival kapcsolatban
• kiszolgáltatottság különböző káreseményeknek
• háborús vereség, a szabadság elvesztése
• korai halál
• generációs átkok
• éhség, szegénység

Az okkultizmus második következménye az, hogy az ember természetes élete ki lesz szolgáltatva különböző káreseményeknek, mint amilyen például a betörés vagy a közlekedési baleset. Amikor például Izrael a bírák idejében elhagyta az Urat, és helyette a Baálnak és az Aserának szolgált, a Biblia arról számol be, hogy az Úr ragadozók kezébe adta őket. Ezért nagyon fontos megállnunk, ha romlást látunk az életünkben, és meg kell vizsgálnunk, hogy miért távozott el rólunk a védelem. A materialista emberek az őket ért károkat általában természetes körülményekre vezetik vissza. A Bibliában viszont azt látjuk, hogy ha az embereket valamilyen anyagi természetű kár érte, annak szinte mindig valamilyen szellemi előzménye volt. Mégpedig a leggyakrabban okkult bűnök idézték elő, hogy eltávozott róluk a természetfeletti védelem. Az ilyen esetekben a csapást nem közvetlenül Isten büntetéseként kell felfogni, hanem sokkal inkább gonosz szellemek rombolásaként, akik az isteni védelem eltávozását kihasználva azonnal kimutatták a foguk fehérét.

Az okkultizmus harmadik következménye a Biblia szerint a háborús vereség. A Bírák könyvéből tudjuk, hogy Izrael visszatérő okkultizmusa következtében a zsidóság újra meg újra elveszítette nemzeti függetlenségét. Ha viszont Izrael bálványimádása ilyen következményeket vont maga után a nemzet függetlenségét illetően, semmi okunk arra, hogy saját nemzetünk történelmi múltjának értelmezésében figyelmen kívül hagyjuk a magyarok bálványimádását és Mária-imádását, amely a Biblia szempontjából szintén vallásos színezetű okkultizmusnak minősül

Az okkultizmus negyedik következménye a korai halál. A Bibliában található számos példa közül gondoljunk csak Saul király esetére, aki az előtte álló katonai konfliktus megoldása érdekében okkult erőhöz próbált folyamodni, és egy jövendőmondó asszonyhoz ment segítségért. Ennek azután az lett a közismert következménye, hogy a következő napon a csatában elveszítette az életét.

Emellett az okkultizmus harmad- vagy negyedízig elható generációs átkot is eredményez, ami azt jelenti, hogy Isten a szellemi paráznaság mélységével arányosan több generációra is elfordulhat valamilyen területen attól a családtól, amelyben az okkult bűnöket elkövették. Így volt ez Jeroboám király életében is, aki politikai sikerei érdekében az egész Izraelt belevitte az okkultizmusba. Ennek következtében azonban eltávozott a családjáról Isten természetfeletti védelme, majd a gyermeke megbetegedett és meghalt. „Ebben az időben megbetegedett Abija, a Jeroboám fia. És monda Jeroboám az ő feleségének: Kelj fel most, és változtasd meg öltözetedet, hogy meg ne ismerjék, hogy te vagy Jeroboám felesége, és menj el Silóba: Íme ott van Ahija próféta… ő majd megmondja neked, mi történik a gyermekkel… De amikor meghallotta Ahija az ő lábainak zörejét, amint az ajtóhoz közelgete, monda: miért tetteted magadat másnak?… kelj fel, és menj haza, mert amint belépsz a városba, meghal a gyermek” (1Kir 14). Ez a történet jól mutatja, hogy az a személy, aki okkult erőkhöz adja magát, nem csupán a saját maga romlását idézi elő, hanem a családját, sőt az utódait is kiszolgáltatja irgalmat nem ismerő sátáni erőknek.

Végezetül az okkultizmus hatodik következménye az éhség és a szegénység. Gondoljunk csak arra, hogy milyen szárazságot idézett elő Akháb és Jézabel okkultizmusa Izrael földjén. A megoldás ezúttal is az okkultizmusból való teljes megtérés és az okkult sátáni erőktől való elszakadás lett volna.

http://www.ujexodus.hu/korrajz/megtevesztett_teremtmenyek


ÉS AMI VALOJÁBAN ...ILL FELTÉTELEZHETÖ HOGY TÖRTÉNT : UGYE MÜVÉSZET SZEMPONJÁBOL .

Black Metal



A black metal a heavy metal zenei stílus extrém irányzata. Szeymbetűnő stílusjegyei, a dalok erősen betorzított, éles, disszonáns megszólaltatása és a "károgó" énektechnika. A 1980-as évek közepén több thrash metal banda alkotta meg a black metal prototípusát, és ez az úgynevezett"első hullám", a Venom, a Bathory és a Celtic Frost (korábban Hellhammer) bandák nevével fémjelzett. A "második hullám" a '90-es évek elején jött létre olyan norvég zenekaroknak köszönhetően, mint a Mayhem, a Burzum, aDarkthrone, az Immortal és az Emperor. A korai norvég black metal színtér új zenei stílusa, rövid időn belül önálló műfajjá nőtte ki magát. Hírét -zenei eredményei mellett-, a '90-es évek eleji norvég mozgalom résztvevői által (Varg Vikernes-lásd lent) elkövetett templomgyújtogatásoknak, a tagok közt történt haláleseteknek és gyilkosságoknak köszönheti. Az előadók szélsőséges világképe, -mely gyakran embergyűlölő és keresztény-ellenes álláspontjáról hírhedt- sokszor egy zenekar tagjait is egymás ellen fordította. A műfaj a '80-as évek évek óta többször átalakult, különböző al-irányzatokra bomlott, de a metalzenei underground részeként máig folyamatosan fejlődésben van.

Műfaji jellemzők

Hangszerelés

A black metal zenét szinte kizárólag morogva, "károgva", vagy ahhoz hasonlóan üvöltve, néha hörögve adják elő, de a meglehetősen ritka, tisztán kiénekelt dalokra is a félelmetes, bizarr, groteszk megszólalás jellemző. A zenék tipikusan nyers, éles és fenyegető hangzását, intenzíven betorzított gitárokkal és sokszor a felső tartományokban játszott disszonáns hangokkal hozzák létre. A riffeket a death metalhoz hasonlóan sokszor tremolo pengetéssel játsszák, de a témák és a dalszerkezet jellegzetesen egyszerűbb és monotonabb. A norvég csapatok (köztük is a Burzum) hatására, a black metal a hangszerhasználattal szemben a kisugárzást, az atmoszférát helyezi előtérbe. Kevés zenekar ad elő gitárszólókat, és a basszusgitár általában alig hallhatóan, a háttérben követi a vezérgitár dallamát. A dob jellemzően egyszerű, gyors és monoton blast beat. A nyugtalanító légkör létrehozásában több zenekarnál szerepet kap a szintetizátor, melyet a gitárhoz hasonlóan "minimalista felfogással" használnak. Ez nem vonatkozik a műfajhoz csak külsőségekben tartozó szimfonikus black metal zenekarok gazdagon díszített megszólalására.

Figyelem! Az ijesztő, groteszk és fenyegető stílusban előadott számok éjszakai egyedül történő hallgatását, kizárólag 3 - 4 váltás alsónemű kikészítése mellett javaslom!

A korai black metal kiadásokra az alacsony költséggel készített gyengébb gyártási minőség volt a jellemző, és ennek okaként azt hozható fel, hogy a felvételek gyakran a zenészek lakásaiban, vagy pincéiben készültek. Azonban arra is van példa, hogy napjainkban, amikor a minőség emelésének már nincs technikai (vagy anyagi) akadálya, sok előadóművész továbbra is az alacsony minőségű felvételek (lo-fi) készítését folytatja, mivel ezzel hű maradhat a műfaj underground gyökereihez, és még inkább kihangsúlyozhatja a zene nyers és rideg hangzását.








Szövegvilág és ideológia

A black metal szövegvilága az előadók szélsőséges eszmerendszerét tükrözi. Általános a mizantrópia, a keresztény világ megvetése, de a különböző zenekarok filozófiája sokszor vérre menő ellentétben áll egymással. Az előadók egy része ateista vagy antiteista nézeteket vall, míg mások az ősi pogány vallásokhoz, vagy a sátánizmushoz fordulnak. A szövegek hangulata gyakran depresszív vagy nihilista. Ezeken kívül klasszikus black metal elemek még a természeti motívumok, az évszakok (elsősorban a tél), a mitológia, folklór és a fantasy.

Az eredeti mozgalom olykor nyíltan is kijelentett legfőbb célkitűzéseiként a következők fogalmazhatóak meg:
szembefordulás a szélesebb közönség számára is befogadható zenei irányzatok közvetítette képpel (például bajtársiasság, és egyéb optimista hangulati vonások)
a zene hangulatának előtérbe helyezése a puszta agresszióval szemben, annak mellőzése nélkül
mindenféle politikai üzenet mellőzése, a zenében megfogalmazott érzések és gondolatok ideológiai szintre emelése, a valóság és a művészi kinyilatkoztatások közötti határvonal összemosása
amilyen gyakran csak lehet, egyház és vallásellenes, valamint sátánista dalszövegek használata
társadalmi reakció kiváltása

A dalszövegek érdekes jellemzője, hogy az angol "of" helyett gyakran a szlengesített "ov" szót használják (pl.: "Ov Fire and the Void", "Kult ov Azazel", "Legionz ov Hell" stb.).

Külső megjelenés és ábrázolásmód

A black metal bandák közös vonása a "corpse paint", azaz a holttestek kinézetét imitáló arc- vagy testfestés.

Más műfajok zenekaraitól eltérően, a black metal stílus bizonyos előadóművészei egyáltalán nem koncerteznek, de ha egy black banda mégis a fellépés mellett dönt, akkor a színházi életre jellemző színpadi kellékek sorával teszi átütővé előadását. A Mayhem és a Gorgoroth zenekarok hírhedtek olyan bizarr színpadi kellékek használata miatt, mint a karóba húzott állatfejek, az imitált keresztre feszítések, középkori fegyver arzenálok, vagy az együttes tagjaira zúduló állati vér.

A stílus képviselői gyakran viselnek fekete öltözeteket és katonai bakancsokat, tölténytáras öveket, tüskés csuklópántokat, lefelé fordított kereszteket, valamint pentagrammákat, ezzel is kihangsúlyozva anti-keresztény és vallásellenes álláspontjukat. De a legjellemzőbb közös vonás egyértelműen a holttest szerű festés használata -ez tulajdonképpen egy fekete-fehér smink, néha igazi vagy művérrel keverve-, ami viselőjének rémisztő, holttest-szerű megjelenést kölcsönöz.

Az 1990-es évek elején, a black metal úttörőnek számító zenekarok nagyrészt egyszerű fekete-fehér képekkel vagy feliratokkal illusztrált albumborítóval adták ki felvételeiket. Ez egyértelmű reakció volt a death metal bandák akkoriban élénk színű borítóval megjelenő albumaival szemben, de a legtöbb underground black metal brigádra napjainkban is jellemző ennek a minimalista megjelenési stílusnak a használata. Azonban a fő irányzat képviselőinek egy része, nyomasztó hangulatú vagy provokatív, illetve a természetes vagy fantázia szülte tájakat megjelenítő (ilyen a Burzum-tól a "Filosofem" vagy az "Emperor's In the Nightside Eclipse"), míg mások az erőszakos, perverz, szentségtörő vagy "képromboló" grafikákkal ellátott borítókat részesítik előnyben. (például a Marduk-tól a "Fuck Me Jesus" vagy a Dimmu Borgir-tól a "In Sorte Diaboli".)

Történelem

Az első hullám

A heavy metal stílusirányzatai közül a black metal számít a leghírhedtebbnek, ennek történeti és zenei okai egyaránt vannak. Az 1980-as években a műfaj még nem vált el jellegzetesen a ma is létező thrash és death metaltól, azonban az extrém metal zenék 1980-as évek végi, 1990-es évek eleji felfutásakor megjelent az igény valami szélsőségesebbre, valami veszélyesebbre. Ennek kielégítésére a mai értelemben vett műfaj megteremtői –elsősorban a norvég zenekarok–, visszanyúltak ahhoz a hangzáshoz és elnevezéshez, melyet először –'82-es albumának címeként– a brit Venom használt saját zenéjének definiálására. A svéd Bathory 1984-es bemutatkozó albuma volt a másik stílusteremtő alkotás, sátánista dalszövegeivel, minimalista hangzásával, és az akkor 18 esztendős Quorthon (R.I.P.) extrém énekével (ezek a "true black metal" alapismérvei ma is). Az 1985-ös "The Return of Darkness and Evil", a '87-es "Under the Sign of the Black Mark" és a '88-es "Blood Fire Death" albumokkal még folytatta a stílus követését, azonban az utóbbi lemezzel részben, míg az azt követő két albummal ("Hammerheart" és "Twilight of the Gods") pedig egyértelműen egy új műfaj létrejöttének úttörői lettek, mely azóta viking metal nével lett ismert. A Celtic Frost elődjének számító svájci Hellhammer egyetlen albuma ("Apocalyptic Raids", 1984), valamint a King Diamond énekessel készült első Mercyful Fate lemezek, továbbá a német Kreator,Sodom, Destruction, és az olasz Bulldozer és a Death SS korongjai szintén a black metal műfaj meghatározó korai anyagainak tekinthetők. King Diamond nemcsak túlvilágot megidéző szövegeivel, de a hullákat imitáló arcfestésével (corpse paint), azaz hullasminkjével is hatással volt az utána érkezőkre.

Az első hullám vége

A Bathory zenekar folyamatos zenei ötletelései miatt az "Under the Sign of the Black Mark" (1987) album igazából már black/death metal felvételnek tekinthető, ugyanis rengeteg zenei elemet átvett az akkor éledező death metal műfaj hangzásából, emellett a Bathory sátánista korszakát is lezárta, a dalszövegeket skandináv mitológiai és viking történelemi témák váltották fel. (A változás ellenére, sőt, talán éppen amiatt, ennek az albumnak óriási szerepe volt a második black metal hullám zenei identitásának kialakulásában.)Jon "Metalion" Kristiansen, a Slayer magazin szerkesztője már egyenesen az írta: "Úgy tűnik a black/sátánista bandák legújabb hóbortjának vége". A véleménye nem volt tévedés, mivel ekkorra a sátánista retorikát már csak néhány banda vitte tovább, például az Incubus és a Morbid Angel az Egyesült Államokból, a SabbatAngliából, a Sarcófago Brazíliából és a Tormentor Magyarországról. (Külön érdekesség, hogy Csihar Attila a magyar Tormentor énekese az 1992 és 1994 közötti időszakban, valamint 2004-től napjainkig a Mayheménekese. Ő énekelte fel a Mayhem 1994-ben megjelent legendás "De Mysteriis Dom Sathanas" című albumát.)

A norvég black metal színtér feltámadása előtt, a műfaj szempontjából fontos albumok jelentek meg a csehszlovák Root és a Master's Hammer bandák, az amerikai Von, a kanadai Blasphemy, a görög Rotten Christ, és svájci Samael zenekarok részéről.

Az észak-európai országok előadóművészei többnyire ezeket a jegyeket kezdték követni, de a régi, "első hullám" alapstílusa is inspirálóan hatott. A követők közé tartozott a svéd Marduk, Dissection, Nifelheim ésAbruptum. Finnországban inkább egy új színtér erősödött, mely a black metal stílust a death metal és a grindcore elemeivel ötvözte olyan bandák képviseletében mint a Beherit, az Archgoat és az Impaled Nazarene. Az Egyesült Államokban csendben megalakult a Demoncy és a Profanatica zenekar, pedig abban az időben még az amerikai és a svéd death metal műfaj volt a két legnépszerűbb irányzat az extrém metal rajongók körében.

A második hullám

A fő irányzat

Igazán népszerű műfajjá a '90-es évek kezdetén vált a black metal, amikor norvég bandák tucatjai kötelezték el magukat a stílus iránt, és tették mindezt a korábban felsoroltak mellett olyan -ma már thrash metal legendának számító- bandák hatására, akik pusztító sebességű és pokoli atmoszférájú anyagokkal indították pályafutásukat. Példaként említhető a Sodom ("In The Sign Of Evil" - EP, 1984) és a Destruction("Sentence Of Death" - EP, 1984).

A black metal második hullámát olyan csapatok vezették fel, mint a korábban említett magyar Tormentor, a norvég Mayhem, a brazil Sarcófago és a kanadai Blasphemy, akik a '80-as évek második felében kezdték működésüket. Az igazi robbanás 1990-ben és 1991-ben következett be, amikor sorra alakultak Norvégiában a black metal bandák, ezek közé tartozott a Satyricon, a Thorns, az Enslaved, a Dimmu Borgir, az Emperor, a Gorgoroth, az Ulver, az Immortal, a Carpathian Forest valamint a különlegesBurzum. Még az addig death metalt játszó Darkthrone is black metalra váltott, és végül ebben a stílusban alkotott maradandót. Ezek a zenekarok továbbfejlesztették az 1980-ban megalkotott alapstílust, és ennek része volt egy újfata gitárjáték-technika, mely Snorre "Blackthorn" Ruch (Stigma Diabolicum/Thorns) és Øystein "Euronymous" Aarseth (Mayhem) gitárosok újításának volt köszönhető. Fenriz, a Darkthrone tagja, a Bathory stílusábóleredezteti ezt a technikát, és véleménye szerint: "ezek az innovatív gitár riffek határozták meg a '90-es évek bandáinak új irányzatát". Azonban a norvég "új irányzat" bizonyos tagjainak nevéhez köthetőek azok a hírhedt bűncselekmények is, melyek egyházellenes bosszúhadjáratokkal indultak, és templomgyújtogatásokkal, valamint gyilkosságokkal végződtek. A színtéren belül az agresszív keresztény-ellenes gondolkodásmód szinte kötelezővé vált, és egy időre ez lett a black metal műfaj fő ismérve. Az Empreror banda tagja Ishan szerint, ez a tendencia eleinte a "társadalommal való szembenállás és az összes megszokott dologgal szembeni konfrontáció" révén alakult ki. Ekkorra a korábban említett különleges megjelenés -a zenék súlyos és sötét témái kiegészítve az holttest-szerű arc- vagy testfestéssel-, a black metal előadóművészek kiemelten fontos védjegyévé vált, mivel ezzel összetéveszthetetlenül megkülönböztették magukat a korszak többi metal irányzatától.

Az alagsori Helvete és a Deathlike Silence

1991 májusának-júniusának tájékán, Euronymous, a Mayhem tagja Oslóban megnyitotta Helvete (norvégül "Pokol") nevű független stúdióját. Ez óriási lépés volt a norvég black metal színtér számára. Olyan zenekarok mint a Mayhem, a Burzum, az Emperor, vagy a Thorns tagjai gyakran találkoztak ott, és ez lett a black metal albumok felvételére szánt legfontosabb hely. Ebben a pincében alakította meg később Euronymous, független lemezkiadó társaságát "Deathlike Silence Productions" néven. (A társaságot a Sodom 1984-es "Obsessed By Cruelty" albumának második dala után nevezte el.) Saját zenekara és más hasonló bandák növekvő népszerűsége, valamint underground stúdiójának sikerei arra ösztönözték a többi lemezkiadót -melyek korábban elkerülték a black metal színteret-, hogy újra megfontolják a műfaj anyagainak kiadását.

Az öngyilkosság

1991. április 8.-án Per Yngve "Dead" Ohlin, a Mayhem énekese öngyilkosságot követett el a zenekarral közösen fenntartott házban. Míg zenésztársai "Dead" személyiségét úgy jellemezték, mint "furcsa, a belső lelki hatások iránt érzékeny és befelé forduló", a színpadi szereplései során egészen más személyként jelent meg, és időnként odáig ragadtatta magát, hogy képes volt a holttestek realisztikusabb megjelenítése érdekében éneklés közben megvagdosni a karjait.

Élettelen testét, melyet Øystein "Euronymous" Aarseth, a Mayhem gitárosa talált meg, a csuklókon felvágott erek, és a fejen, vadászpuskától származó lőtt seb csúfította el. "Dead", a társai számára írt búcsúlevelében, bocsánatot kért a lakáson belüli lövöldözés, valamint a sok vér miatt. Úgy tűnik Euronymoust nem rázta meg a látvány sőt, mielőtt értesítette volna a rendőrséget, elrohant egy közeli boltba, ahonnan egy fényképezőgéppel tért vissza, és rengeteg felvételt készített a holttestről, miközbenátrendezett néhány dolgot. Egy az elkészült képek közül a később kiadott "Dawn of the Black Hearts" című koncertlemezük borítóját "díszítette". (Feltételezem, hogy az ő "beteg" lelkivilágában ez nem kegyeletsértésként, hanem egy jó performansz lehetőségként maradt meg.)

Idővel az a szóbeszéd terjedt el, hogy Euronymous, "Dead" agyának szétszóródott részeiből valamiféle bizarr ragut készített, és koponyájának darabjait nyakláncára fűzte. A zenekar később tagadta a hír "ragus" részét, azonban a nyaklánc sztorit megerősítették. Euronymous nyilatkozataiban azt állította, hogy a koponyadarabok részeiből csak olyan zenészeknek adott, akiket méltónak talált rá. (Ez igazán megnyugtató!) Később olyan mendemonda is szárnyra kapott, miszerint maga Euronymous ölte meg Dead-et.

Jørn "Necrobutcher" Stubberu, a Mayhem basszistája szerint:


Az emberek sokkal tájékozottabbak lettek a (black metal) színtérrel kapcsolatban, miután "Dead" főbe lőtte magát... ...és úgy gondolom "Dead" öngyilkossága volt az az esemény, amely igazán megváltoztatta a színteret.

Templom égetések - A Fantoft donga templom

A norvég black metál színtér zenészei és rajongói 1992 és 1996 között több mint 50 keresztény templom felgyújtásáért felelősek. Egyes épületek több száz évesek voltak, és Norvégia fontos történelmi műemlékeinek számítottak. A gyújtogatás sorozat egyik első és talán a legjelentősebb áldozata a Fantoft donga templom volt, ami rendőrség később közzétett információi szerint, Varg Vikernes (Burzum) haragjának célpontjává vált. A Burzum "Aske" (norvégül "hamu") című kislemezének borítója, a templom gyújtogatás utáni maradványait ábrázolta. Később, 1994 májusában bűnösnektalálták a Holmenkollen kápolna, a Skjold és az Åsane templomok felégetésében is. Ezek a történések egybeestek a Mayhem "De Mysteriis Dom Sathanas" albumának tervezett megjelenésével, és az értesülések szerint ez nem volt véletlen, ugyanis Vikernes és Euronymous az albumborítón látható Trondheim-i Nidaros katedrális felrobbantására készült. Azonban Euronymous '93 augusztusában gyilkosság áldozata lett, és ez az esemény véget vetett a terveiknek, valamint meggátolta az album kiadását is. A zenésztársak közül Samoth, Faust (mindketten az Emperor bandából) és Jørn Inge Tunsberg (Hades Almighty), gyújtogatás vádjával a vádlottak padjára került és el is ítélték őket.

Napjain black metal közössége eltérően értékeli az eseményeket. Invernus, a Gorgoroth banda gitárosa és Gaahl az alapító énekes a velük készített interjúk során örömüket fejezik ki a templomgyújtogatásokkal kapcsolatban kiemelve, hogy "többnek kellet volna leégnie és talán majd egyszer még több fog leégni". Ezzel szemben Necrobutcher basszusgitáros és Kjetil Manheim dobos -korábbi Mayhem tagok-, elítélik a gyújtogatásokat, és az utóbbi arra hivatkozik, hogy "ezek az emberek csak megpróbáltak bekerülni egy zárt csoportba (black metal színtér)... és ott szerettek volna némi elismerést és státuszt elérni".

Az Euronymous gyilkosság

Ez az alcím elmenne egy jó Agahta Christie krimi címének is, de a valóság sajnos jóval kiábrándítóbb. 1993. augusztus 10-én Varg Vikernes egyszerűen lemészárolta Øystein "Euronymous" Aarseth-et, a Mayhem gitárosát. Azon az éjszakán Vikernes és Snorre "Blackthorn" Ruch a Thorns zenésze elindultak Bergenből, Euronymous oslói lakására. A helyszínre érkezve Vikernes igazi "hentelést" rendezett, Euronymous testét 23 késszúrás érte, kettő a fejet, öt a nyakat és tizenhat a hátat.

Feltételezések szerint a gyilkosság hátterében hatalmi harc, vagy valamilyen pénzügyi természetű vita állt, de nem kizárt hogy az ihletet, az egy évvel korábban Lillehammerben történt eset adta, ahol Bård "Faust" Eithun black metal zenész meggyilkolta a hozzá közeledni próbáló homoszexuális férfit, Magne Andreassent. Ezzel szemben Vikernes nem kevesebbet állított, minthogy Euronymous azt tervezte, hogy őt halálra kínozza és az eseményeket videóra rögzíti, és ennek érdekében valami alá nem írt szerződés ürügyén csalta a házba. Vikernes verziója szerint a gyilkosság éjszakáján szándékában állt Euronymous kezébe adni az aláírt szerződést egy "húzzon el a f*szba" kíséretében, azonban Euronymous váratlanul rátámadt. Vikernes szerint egyértelmű, hogy Euronymous sajnálatos sérüléseit az a kitört üveg okozta, melybe az áldozat a küzdelem hevében beleesett. Ezt a verziót a black metal színtér tagjai, de még maga "Faust" is kétségbe vonta. (Az igazságügyi kórboncnok meg főleg!)

Bármi is állt az eset hátterében, Vikernes-t néhány napon belül letartóztatták, és 1994 májusában 21 év börtönre ítélték (a Norvégiában kiszabható maximális büntetés), a gyilkosság és a négy templom felgyújtásának bűntette miatt. Vikernes mosolygott amikor az ítéletet felolvasták, és ez a kép elárasztotta a médiát. Abban a hónapban jelent meg az ominózus "De Mysteriis Dom Sathanas" című Mayhem album, melyen a gitáros még Euronymous, a basszusgitáros pedig Vikernes volt. A lemez kiadása előtt Euronymous családja arra kérte a banda dobosát Hellhammer-t, hogy távolítsa el a Vikernes basszusgitár játékát tartalmazó sávot a felvételről. Hellhammer véleménye szerint: "megfelelő dolog, hogy gyilkos és áldozata ugyanazon a felvételen együtt játszik, de a szavamat adtam hogy újravesszük a basszus sávot más zenésszel, viszont ezt az ígéretemet nem tartottam be". 2003-ban, Vikernes nem tért vissza a Tønsberg börtönbe, miután néhány nap "eltávot" kapott (hoppá, ilyenek a Norvég törvények?), de rövid időn belül elfogták mialatt egy lopott autóval és különböző fegyverekkel felszerelkezve menekült. Vikernes 2009-ben szabadult...

Az elmúlt néhány fejezet talán egy kicsit bulvárosra sikeredett, de fontos ismerni azokat az okokat, melyek a gyalázatos eseményeket követő években a korai norvég black metal színtér kiközösítéséhez vezettek. Egy ideig halálos trombózisnak tartották őket a metal műfaj vérkeringésében. Szerencsére a helyzet normalizálódott és ma már nincs így.

Az ezt követő pár év black metal túltermelésének köszönhetően hamar alábbhagyott a stílus lendülete. A később érkezők közül már csak azok a zenekarok tudtak kitűnni, akik valamilyen módon újítani próbáltak. Ilyen volt a Borknagar, aki pszichedelikus és folkos dallamokkal gazdagította zenéjét, továbbá a Dimmu Borgir és a Cradle Of Filth, akik szakítottak a nekro-hangzással, és szimfonikus elemeket, valamint billentyűs hangszereket is alkalmaznak. Nem kis büszkeség lehet számunkra, hogy az egyedi black metal alakulatok közé tartozik a magyar Sear Bliss csapat, ők fúvósok bevonásával erősítenek a black hangzáson és európai szinten is ismertek és elismertek, de fontos megemliteni a kiváló színvonalú albumairól elhíresült 2000-ben Budapesten összeállt pagan-black Bornholm brigádot is. Más zenekarok az electro és az ambient hangzás felé indultak el, például a Samael vagy az In The Woods. Azonban a változásokkal együtt a színtér által gyűlölt mainstream-be jutást sem kerülhette el a műfaj, ennek eredményeképp a '90-es évek második felére-végére, az eredeti eszmét teljes mértékben félreértelmező zenekarok serege adhatott ki hangzóanyagokat. Az eredeti skandináv színtér dominanciája megszűnt, és a black metal jelenlegi újító zenekarai többnyire Észak-Amerikából, Kelet-Európából vagy Franciaországból származnak. Ezekből a régiókból a sok kiváló banda mellett majmolók, pozőrök és álszent(ségtelenkedő) csoportok árasztották el a színteret, akik úgy gondolták helyreállítják a black metal megkopott hírnevét.

Mindezt "sikerült" is megvalósítani, ennek megfelelően a black metal jó ideig még az időközben sokszorosára duzzadt metal közönség jelentős része számára is elfogadhatatlan lett: a gúny, a megvetés, más esetekben a félelem tárgyává vált. Ez a tendencia szerencsére a black metal műfaj magját adó, az eredeti irányvonalat követő zenekarokra nem volt negatív hatással, és a műveikből bizonyos időnként összeállított albumok megjelenését milliók várják izgatottan.

A szószedet fordítása során megismert döbbenetes események hatásaként jelentkező "agyzsugorodásom" ellenére, a szöveg írása alatt végig két dolog motoszkált a fejemben. Az egyik, hogy az ismertető elején, a zenehallgatáshoz javasolt kellék (tartalék alsónadrág) kiegészítéseként feltétlenül javallott néhány poroltó és kényszerzubbony beszerzése is, a másik, hogy a korai norvég black metal színtér történései egyértelműen az inkvizíció legszebb éveit idézik.

Varg Qisling Larssøn Vikernes

(Forrás: matula.hu) 1973. február 11-én született Bergenben, Norvégiában Kristian Larsson Vikernes néven. Művészneve Count Grishnackh (egy ork J.R.R. Tolkien, A Gyűrűk ura című könyvéből), de Norvégiában leginkább Greven (azaz Gróf) néven ismert. Az egyszemélyes Burzum zenekar megalapítója.

Vikernes egy békés norvég kisvárosban, Bergenben nőtt fel, szőke hajjal és kék szemmel, szerető családja kebelén. Vonzalma a világ sötét és büdös oldalához hamar kiütközött, kiskamaszként már kijárogatott sötétedéskor a közeli erdőkbe, nézegette a furcsa formájú fatörzseket és árnyakat, közben pedig jól elgondolkozott a világ dolgain. Tizenévesként felfedezte a black metal csodálatos világát, majd miután rájött, hogy a lehető legbénább keresztnévvel rendelkezik, ami csak sátánistának kijuthat, hivatalosan is Varg-ra változtatta azt.

Vikernes még az oslói black metalosokkal is nehezen jött ki, ezért inkább egyszemélyes zenekart alapítottBurzum néven, amely nagyon ritkán koncertezett, a stúdióban pedig többnyire ő maga működtetett minden hangszert. Euronymus hamar szárnyai alá vette a vidékről érkező Vikernest, és amikor Dead öngyilkossága után, a folyamatos rendőrségi zaklatásokat megelégelő Necrobutcher kiszállt a Mayhem-ből, őt kérte fel a következő album basszusgitár-részeinek eljátszására.

(Az itt hivatkozott album, a végül csak 1994-ben megjelent "De Mysteriis Dom Sathanas" nagyjából minden idők legnagyobb black metal albumának van elkönyvelve. Dead helyét Csihar Attila, a magyar Tormentoregyüttesből Norvégiába hívott énekes vette át. Csihar gondolom az élményeiből könyvet írhatna, mert az az egy mondat, amit tőle találtam az interneten, hihetetlen dolgokat sejtet. Így szól: "Vikernes sodronyingben várt az állomáson.")

A Mayhem album felvétele után felgyorsultak az események. 1992-ben gyakorlatilag havonta égett le egy a számos középkori norvég fatemplomból, június 6-án pedig az ország egyik büszkesége, az Oslo melletti Fantoft-templom lobbant lángra majd égett porrá. A rendőrség a sötétben tapogatózott -szóvicc!- a norvég lapok viszont hamar kiderítették, hogy a pirománia mögött az ország egyre jobban megvaduló black metal mozgalma áll. Vikernest letartóztatták, majd hat hétnyi fogvatartás után szabadon engedték. Nem kellett volna, mert Oslóba visszatérve egyből halálosan összeveszett Euronymussal, majd a fejébe vette, hogy szó szerint halálosan.

1993. augusztus 10-én éjjel -ekkorra már több, mint 30 templom leégett és a norvég rendőrség felállított egy, kizárólag a black metal undergrounddal foglalkozó nyomozócsoportot- Vikernes és barátja, Snorre Ruch bekopogtak Euronymushoz, majd 23 késszúrással megölték a megdöbbent gitárost. Mindkettejüket letartóztatták, és bár Vikernes önvédelemre hivatkozott, mondván hogy ha nem ő lép először, akkor Euronymus öli meg őt, az oslói bíróság 21 éves börtönbüntetésre ítélte egyrészt a gyilkosságért, másrészt a Fantoft-templom felgyújtásáért. Vikernes ügyét az sem nagyon segítette, hogy a lakásán tartott házkutatáson hatalmas mennyiségű dinamit és lőszer is előkerült. Ruch kisebb börtönbüntetéssel megúszta.

A per alatt Vikernes valóságos médiasztár lett Norvégiában. A tárgyalásokat végig viccelődte, az esti híradók pedig rendre tele voltak a "gonosz őrült" aznapi tréfáival. Ebben az időben már nem volt tanácsos fekete pólóban mászkálni Oslo utcáin, ugyanis a feldühödött polgárok gyakran szabályos lincselésekkel vettek elégtételt a nemzet büszkeségeinek felgyújtásáért. Vikernesen kívül 14 éves börtönbüntetést kapott Bard Faust, az Emperor együttes dobosa is, mivel hidegvérrel megölt egy hozzá közeledni próbáló homoszexuális férfit, valamint a színtér további öt tagja kapott kisebb-nagyobb szabadságvesztést, többnyire gyújtogatásért.

Börtönbe vonulásával Vikernes legendája tulajdonképpen csak elkezdődött. Lemezeit alig győzték újranyomni, és olyan vezető metalújságok álltak sorban a zárkája előtt, mint a Kerrang! vagy a Metal Hammer. A liberális norvég börtönöknek köszönhetően Vikernes -azon kívül, hogy bent kellett maradnia- gyakorlatilag azt csinálhatott, amit akart. A metal-tól ugyan egy ideig elfordult, viszont szabályos árja hazafi lett, hosszas írásai szerint célja az egész zsidó mocskot kiverni Norvégiából, visszatérni a pogány hithez, falvakba költözni és elmélkedni a tiszta haza szépségén. Gitárt ugyan nem, szintetizátort és egyéb elektronikus kütyüket viszont tarthatott a cellájában, ezeken az első hét évben két lemezt is felvett, azokat pedig ki is adták.

Majdnem 16 év börtönélet után 2009 május 24-én szabadult. Azóta több új Burzum nagylemezt adott ki...

http://www.metalenciklopedia.hu/mufaj_black_metal