5 átkozott lélek, akik képesek voltak lepaktálni az Ördöggel - Dokumentált esetek.
Mi motiválja az embert, hogy eladja a lelkét az Ördögnek? Minden olyan, ami napjainkban is ugyanolyan értékes, mint bármikor máskor az életben. Szerelem, pénz, természetfeletti képességek, tehetség. Létezik az a szintű kétségbeesés, amikor az ember gondolkodás nélkül eladná azt, amije van. Na, de mi történik akkor, ha megbánta tettét? Ez is kiderül abból az 5 elátkozott lélek történetéből, akik eladták a lelküket az Ördögnek.
Christoph Haitzmann
Ez a beszámoló egy szerzetes kéziratából, és magának a festőnek a naplójából származik:
1677. szeptember 5-én került Christoph Haitzmann a bajor festő a pottenbrunni plébános ajánlólevelével a közeli Mariazellbe. A levél szerint több hónapot töltött Pottenbrunnban művészetének gyakorlásával, majd augusztus 29-én a templomban szörnyű görcsök kezdték kínozni és amikor ezek a következő napokban megismétlődtek, a plébános megvizsgálta. Arra volt kíváncsi, vajon a festő kötött-e szerződést az ördöggel. Ki is bújt a szög a zsákból: 9 évvel azelőtt, amikor Haitzmann művészete miatt elcsüggedt, és önfenntartási kétségek gyötörték, valóban engedett az őt kilencszer megkísértő ördögnek, és írásban kötelezte magát, hogy ez idő leteltével teste és lelke az övé lesz. A folyó hónap 24-ével közeledett a határidő lejárta. A festő megbánta tettét, és meg volt győződve, hogy csak a mariazelli Szűzanya kegyelme mentheti meg, ha kényszeríti a gonoszt a vérrel írott kötelezvény visszaadására. Erre neki állt Mariazellben hosszan vezekelni és imádkozni, így szeptember 8-án, Mária születése napján éjjel 12 órakor visszakapta a vérrel írott szerződést a szent kápolnában szárnyas sárkányként megjelenő ördögtől.
Érdekes módon Christoph Haitzmann esetében két paktum is van, egy korábbi fekete tintával és egy későbbi vérrel írott. Mindenestre egy jó időre meggyógyult a Szűz kegyelméből, ám később újra kezdődtek a bajai. Látomások, fájdalmak, görcsök gyötörték. De akkor már nem az ördög keze volt a dologban. Látomások, fájdalmak, görcsök gyötörték. Hanem maga Krisztus és Mária, és a rá kirótt büntetésektől éppúgy szenvedett. Aztán 1678 májusában visszatért Mariazellbe, hogy a korábbi, tintával írott paktumot is vissza kell szereznie az ördögtől. Szűz Mária és a szerzetesek ezúttal is hozzásegítették kérésének teljesüléséhez. De hogy ez hogyan történt, arról hallgat a beszámoló. Annyit lehet tudni, hogy újra imádkozott, és visszakapta a szerződést. Ezután aztán teljesen szabadnak érezte magát, és belépett az Irgalmas Testvérek Rendjébe.
Paulo Gil
Az ördög élt és virult, a gyarmati Brazíliában is. A szabademberek folyóirata számolt be – pontosabban Joao Batista - arról az esetről, mikor is Paulo Gil a varázsló eladta a lelkét az ördögnek, hogy mágikus képességekhez jusson. Az első áldozata egy rabszolga volt, akit nagyon kedvelt. A rabszolgatartó helytelenítette a kapcsolatukat, így nem férhetett hozzá. Gil pedig mindenáron magával akarta rántani sorsába magát az elbeszélőt, Batistát, akinek többször is tett ajánlatott, de az mindig visszautasította, hiszen tudja, hogy Gil démoni befolyás alatt állt. Egyszer még egy keresztútra is elmentek, hogy megpecsételjék magukat egy közös paktummal, ám ez meghiúsult. Ezek után Batistát szörnyű fájdalmak kezdték kínozni, amit állítólag Gil 7 démoni barátja okozott. Gil erre megint ajánlkozott, de Batista nem akart belemenni. Ám ekkor már a falujukra telepedett rá a sötétség. Ekkor Batista Szent Annához kezdett imádkozni, megtagadva Gilt és a démonokat és természetesen megmentette őt és a falut.
Antoine Rose
1477-ben, egy Antoine Rose nevű boszorkányt fogtak perbe, aki csak úgy volt ismeretes, mint a Savoy Boszorkánya. Rose vallomása szerint anyagi gondokkal küszködtek és a szomszéd srácnak volt is erre egy remek megoldása. Bemutatta az ördögnek, aki egy férfi alakját vette fel és úgy hívták, Robinet. Megígérte, hogy segít neki, ha lemond Istenről és neki fog adózni. Meg is alkudtak, ahogyan abban is, hogy Rose törleszteni adósságát. Erre az ördög adott neki egy zacskó aranyat és ezüstöt, egy seprűt és egy üveg kenőcsöt, plusz egyéb utasításokat, illetve, hogy egy bizonyos időpontban vissza kell térnie oda, ahol találkoztak. Csak annyit kellet tennie, hogy bedörzsöli a krémmel a seprűt, és azt mondja: „Gyerünk, az Ördög nevében, gyerünk!” Természetesen egy boszorkányszombatra ment, ahol meg kellett csókolnia az Ördög fenekét, így tisztelegve előtte, aki aztán egy fekete kutya alakját öltötte magára. A vallomását szépen dokumentálták, amelyből kiderült, hogy képes volt repülni a seprűn – az Ördög adta neki - és tulajdonképpen ő volt az első boszorkány, aki erre képesnek bizonyult.
Szent Vazul
Szent Vazul 329-ben Törökországban született egy keresztény családba, akik később vértanúkká is váltak az üldöztetés idején. Vazul volt a keleti típusú szerzetesség egyik kialakítója volt. A nevéhez kötött Nagy szerzetesi szabályzat 55 fejezetében rögzített, az aszketizmusnak és a folyamatos tanulásnak ötvözetéből összeálló, szabályok a mai napig meghatározzák a keleti szerzetesi közösségek, kolostorok életét.
A legenda szerint megkereste egy nő azzal – a rabszolgatartó lánya volt - , hogy a férje, aki rabszolga, eladta a lelkét az ördögnek, hogy felszabadítsa és elvehesse a lányt, ami sorra be is következett. Ám mindez be kellett vallania az ex rabszolgának, amikor kiderült, hogy az nem tud bemenni és imádkozni a templomban az alku miatt. Vazul imába fogott és az annyira sikeres volt, és az ördöggel kötött szerződést felhozta a szél és megmentette.
Katharina Kepler és Lena Stublerin
Katharina Kepler volt az anyja a csillagász Johannes Keplernek, és az a hír járta az özvegyről, hogy lepaktál az ördöggel. Egy barátja Ursula Reinbold vádolta meg Katharinát, hogy az mérgezi őt. Szegény nőnek csak egy lehetőséget adtak arra, hogy kihúzza magát a csávából. Csak annyit kellett volna tennie, hogy meggyógyítja a szegény, szenvedő nőt, ami azt bizonyította volna, hogy minden kétséget kizáróan egy boszorkány. Ám Kepler visszautasította a „remek” lehetőségét és végül bizonyíték hiánya miatt felmentették, sőt, még ő perelte be a nőt a fiával együtt rágalmazásért.
Egy évvel később egy maroknyi lány, azt állították, hogy Kepler megátkozta őket paralízissel és a fájdalommal. Kepler menekülni kényszerült egy sikertelen vesztegetési kísérlet után.
Ezt követően Kepler szembetalálta magát 49 rendbeli boszorkánnyal, akik elvárták tőle, hogy paktáljon le az Ördöggel. A legenda innentől kezdve elég bizarrá válik. Állítólag ehhez arra volt szüksége, hogy kiássa apja tetemét, magához vegye a koponyáját és igyon belőle. Ha mindez igaz, még segítsége is akadt ebben.
Amíg Kepler ügye is terítéken volt, adott volt egy másik eset is. A kancellár Ulrich Broll aktívan kínzott egy gyanúsított boszorkányt, bLena Stublerint. A vallomásaiból az derült ki, hogy az Ördög él és virul a városban. Stublerin elmondása szerint először egy tölgyfal alatt találkozott az ördöggel, miközben a kutyáját sétáltatta és aki a föld felett lebegett. A gonosz bejelentette, hogy Barthlennek hívják, és miután többször is megkörnyékezte, végül beleegyezett, hogy az övé legyen. Az elkövetkező 18 évben, aktívan együtt hált vele, eltettek pár embert láb alól, és szörnyű viharokat okoztak. Végül a nőt lefejezték és szétzúzták a testét.
Kepler ellen ugyanezek a vádak merültek fel. Állítólag bevallotta, hogy megölte az állatállomány nagy részét, és a gyermekeket bántott ráolvasással 6 évig tárgyalták az esetét, mígnem 1620-ban Johannes Kepler kiállt az anyjáért. Mozgósította az egész családját Németországban, megmagyarázták az úgynevezett bizonyítékokat, és végül ő felmentették az anyját. Ám ennek eredménye az lett, hogy mindkét gyermeke elhatárolódott tőle. Majd 6 hónappal azután, hogy szabadon engedték, meghalt.
http://www.noiportal.hu/main/npnews-38763.html?p=23443#kepgaleria