LEVIATÁN.

LEVIATÁN.

Leviathan az alsó vizekben élő nőstény víziszörny, kit azért teremtettek, hogy a világot elpusztítsa. Ma inkább a jelenések könyvében ábrázolt fenevadot nevezik Leviathannak. A bibliai fenevad és Leviathan kapcsolata, valószínűleg egy mítoszon alapszik, melyben Baal legyőzi Lothant-vagyis Leviathant." Amikor agyonütöd Leviathant a lapos kígyót és a tekergő kígyóval véget vetsz a hétfejű tyrannoszoknak..." A bibliai fenevad is a tengerből jön elő s hétfejű. A pentagram még jelképezi az anyagba zárt szellemet, azt hogy a szellem csupán a test egy anyagtalan része és nem több, az ember alatti világot, a láthatatlan természetet, a fekete mágiát, a bal kéz útját. Használatos jelkép a fekete mágiában és utalhat jézus 5 sebére is.


Több elnevezése is ismeretes az 5 ágú csillagnak: boszorkányláb(Tindenfus-trud-rontó boszorkány,fulladást okozó démon), druidaláb, lidércláb-(Alpfuss-Alp-lidérc, ördögfióka ,hazajáró lélek, vámpír) vámpírláb, druidakereszt, koboldkereszt, boszorkányszög.

Az 5-ös számról néhány érdekesség:

-hiányzik az ötödik bolygó, helyén aszteroidaövezet van
-Nem léteznek olyan kristályok melyek szimmetriája az 5-ös számon alapulna
-Egy földrajzi térkép (bármily bonyolult is) kiszínezéséhez elég 4 szín egy sem igényel ötöt
-4 nél több ismeretlent tartalmazó egyenletet, lehetetlen algebrai módszerekkel megoldani
-A folyadékok halmazállapotukat az 5-ös számon alapuló szerveződésüknek köszönhetik.

http://obs666.webs.com/jelkpek.htm

A leviatán nyomában
Rejtélyes víziszörnyek egykor és ma

Kövér Gábor 2007. 12. 21. (XI/51)



A leviatán legyőzése. Gustave Doré, 1865

Néhány hete ismét jó állapotban megmaradt tengeri őshüllőcsontvázakra
bukkantak norvég kutatók a Spitzbergák szigetcsoport egyik szigetén. A 29 őslény
csontváza között van egy óriási méretű is, melynek koponyája 3 méter hosszú,
fogai pedig akkorák, mint egy-egy ananász. Az állatot a pleiszioszauruszok közé
sorolják, teljes hossza pedig vélhetően 15 méter volt.

A Norvégiától északra található lelőhelyen a kutatást vezető Jorn Harald Hurum
szerint szinte nem lehet megtenni száz métert úgy, hogy az ember ne találna egy
csontvázat. Az eset újra fölelevenítette a vitát, hogy léteztek-e valóban a
Bibliában és számos nép mitológiájában megörökített különleges méretű
víziállatok?



A leviatán legyőzése. Gustave Doré, 1865

Kriptozoológia: rejtőzködő állatok tana. Így nevezik a ma már sokak által


tudománynak elfogadott irányzatot, amely olyan rejtélyes állatokkal foglalkozik,
amelyek létezése feltételezhető, de nem bizonyított, vagy amelyeket általánosan
kihaltnak tartanak, de időnként valaki jelenti, hogy észlelt egyet közülük. A
kriptozoológusok szerint őskori pleiszioszauruszok a mai napig élhetnek a
tengerekben. Miért ne – érvelnek –, végül is bolygónk kétharmadát víz borítja,
és ennek nagy része 1000 méternél mélyebb. Állítólag a Marsról többet tudunk,
mint az óceánok mélyéről. Mivel az óceánok nagy része még teljesen
felfedezetlen, így elképzelhető, hogy nem teljesen alaptalanok a tengeri
szörnyekről szóló beszámolók, hiszen sokféle ismeretlen és osztályozatlan
teremtmény élhet e sötét és rejtett mélységekben. A kriptozoológusok éppen ezért
az óceán mélyén legalább hétfajta óriás tengeri kígyót feltételeznek, melyek a
30 méter hoszszúságot is elérhetik.

Már az emberiség történetének hajnalán keletkezett közel-keleti mítoszokban is
olvashatunk ilyen ősi tengeri lényekről. Az ősi mezopotámiai vízi istennőt,
Tiamatot is tengeri kígyóként ábrázolja egy babilóniai pecsét, asszír ábrázolása
pedig ugyanez a kígyó, csak lófejjel és sasszárnyakkal, ami a tengeri sárkányok
közkeletű képe. A kánaáni térségből származó istenpár, Baál és Astoret esetében
is előfordul egy tengeri szörny. A történet szerint az időjárás- és
termékenységisten, Baál úgy szerezte meg a tengerek felett az uralmat, hogy
legyőzte Lotant, a hétfejű tengeri szörnyet. A görögöktől kezdve a vikingekig
számtalan nép monda- és hiedelemvilágában megtalálhatók még ezek a tengeri
szörnyek, és mindenhol jelentős szerepet kapnak.

Az első nem mondabeli leírások éppen az új leletek közeléből, Norvégia és
Svédország környékéről, a 16. században élt Olaus Magnustól származnak. Az
uppsalai svéd érsek, az északi népek vallásának történetéről szóló Historia de
Gentibus Septentrionalibus című mű szerzője egy 60 méter hosszú és 6 méter
széles tengeri kígyóról számol be, amely egy Bergen melletti barlangban lakott.
A kígyó hajókat borított fel, vagy a fedélzetről embereket és állatokat ragadott
el. Éjszakánként pedig teheneket, bárányokat és disznókat evett. A beszámoló
szerint a fekete kígyó nyakán haj vagy sörény nőtt, fényes szeme volt és „fejét
feltartotta, mint egy oszlop”. A püspök azt állítja művében, hogy ilyen kígyók
az egész norvég partvidéken éltek. Olaus Magnus a sárkányokat és a mitológiai
állatokat a mesék világából valóknak tartotta, de szilárdan hitt az óriási
tengeri kígyók létezésében.

1752-ben a tengeri szörnyek iránt nagyon érdeklődő bergeni püspök, Erik
Pontoppidan birtokába jutott egy levél, melyet Lorenz von Ferry kapitány írt a
bergeni bíróságnak. A levélben a kapitány beszámol arról, hogy 1746 egyik forró
augusztusi napján, amikor legénységével partra eveztek a norvég Moldéban, láttak
egy tengeri kígyót. A kígyónak lóhoz hasonló szürke feje, nagy, fekete szeme,
fekete szája, hosszú, fehér sörénye és egymástól körülbelül 60 cm-re hét vagy
nyolc púpja volt. Von Ferry kapitány rálőtt a szörnyre, de az gyorsan lemerült.
Legénységének két tagja esküvel erősítette meg a beszámolót.

A korszerű tengerhajózás idejéből is számos beszámoló szól titokzatos tengeri
lényekről. 1848. augusztus 6-án a Daedalus nevű angol hajó fedélzetéről egy 18
méteres tengeri kígyót pillantottak meg a Jóreménység foka körül. A sötétbarna
szörny rendkívül gyorsan úszott el a hajó mellett, miközben feje 120
centiméterre kiemelkedett a vízből. A hírre Sir Richard Owen, konzervatív tudós,
Darwin eszmei ellenfele a The Times hasábjain meglehetősen csípős hangú vitába
bocsátkozott a Daedalus kapitányával, Peter M’Quhae-vel. Owen szerint a
tengerészek csak egy oroszlánfókát láttak. M’Quhae kapitány azonban szilárdan
kitartott amellett, hogy az bizony egy tengeri kígyó volt.

1833. május 15-én a brit hadsereg négy tisztje és egy raktárosa kint halásztak a
nyílt tengeren, amikor 180 méterre elúszott mellettük egy 24 méteres kígyó. Az
eset a Mahone-öbölben, Nova Scotiában, Halifaxtól 65 kilométerre történt.
Mindannyian meg voltak róla győződve, hogy nagyon jelentős dolgot láttak.
Feljegyzést is készítettek az esetről, s kijelentették: „A tévedés ki van zárva.
Nagyon örültünk, hogy megbizonyosodhattunk róla, a tengeri kígyó létezik.”

1901 májusában a Grangense gőzös az Atlanti-óceán nyugati részén hajózott,
amikor a hídon tartózkodó tisztek egy hatalmas, krokodilszerű élőlényt
pillantottak meg, amely a felszínen fickándozott. Fogai legalább 15
centiméteresek voltak. A kapitány nem volt hajlandó a hajónaplóba bevezetni ezt
a különös eseményt, hanem kijelentette: „Csak azt mondanák, hogy mindannyian
részegek voltunk.”

Robert Serrec is állítólag egy óriási tengeri kígyót látott 1964 decemberében,
amikor Ausztráliában a Hook-szigeteken töltötte szabadságát. Éppen családjával
és barátaival vitorlázott, amikor a 10 méter mély vízben egy kígyószerű lény 25
méteres árnyékára lett figyelmes. Gyorsan sikerült lefényképeznie, mielőtt a
különös lény ismét eltűnt.

Az észak-amerikai Chesapeake-öbölben több szemtanú látott egy kígyószerű tengeri
szörnyet. 1982-ben figyelték meg először ezt a hosszú, kígyószerű lényt. A
szemtanúk 7 és 12 méter között adták meg az állat hoszszát, és Chessie-nek
nevezték el. Állítólag futball-labda nagyságú feje van, sötét színű, és
nincsenek uszonyai. Az állatot 1982-ben egy Robert Frew nevű szemtanú le is
filmezte. A videón látható titokzatos lénynek kígyószerű feje van, és
jellegzetesen úszik – úgy, mint az ismert kisebb tengeri kígyók.

1983 novemberében San Franciscóban a Golden Gate-től északra építőmunkások egy
körülbelül 30 méter hosszú és 1,5 méter széles tengeri kígyót figyeltek meg,
amely kimászott a partra. A munkások távcsővel figyelték, ahogy a kígyó
tekergőzött és a fejét ide-oda dobálta.

A beszámolók arra utalnak, hogy többféle tengeri szörny is létezhet. 1965-ben a
belga zoológus, dr. Bernard Heuvelmans – akitől a kriptozoológia elnevezés is
származik – készítette el ebben a témában az utóbbi évek legrészletesebb és
legalaposabb tanulmányát A tengeri kígyó nyomában címmel. Dr. Heuvelmans több
mint ötszáz esetet elemez az 1639-től 1964-ig terjedő időszakból. A nyilvánvaló
tévedéseket és csalásokat kihagyva szerinte még mindig marad 358
megmagyarázhatatlan eset. A különféle megjelenésű és viselkedésű lényeket több
típusba osztotta. A legtöbb beszámolóban a „hosszú nyakú” tengeri kígyóról esik
szó, amelynek teste szivar alakú, négy úszóhártyás lába van, és nagyon gyorsan
úszik. A legritkábban látott tengeri gyíkféle pedig egy 15-18 méteres
krokodilszerű állat, amelyet csak a trópusi tengerekben figyeltek meg.


1964-ben készült kép egy ismeretlen tengeri kígyóról

Tűzokádó kígyók

A bibliai teremtésleírásban szintén találkozhatunk megmagyarázhatatlan
lényekkel. A Teremtés könyvének első fejezetében azt olvashatjuk, hogy Isten a
vízi állatokat a teremtés ötödik napján alkotta meg. Közöttük is először a „nagy
vízi állatok” különböző fajainak teremtéséről számol be a Genezis könyve. Az itt
használt héber szó, a tannim a sokféle, ma is ismert állaton kívül különleges
élőlényekre is vonatkozik. Az evolúciót elutasító tudósok, az úgynevezett
kreacionisták szerint ebből a leírásból kiolvasható a dinoszauruszok
megteremtése is, emellett a szó későbbi előfordulásából kitűnik, hogy az kígyót
és nagy víziszörnyet, sárkányt is jelent.

Az egyik különleges bibliai állat a behemót. Róla azt írja a Biblia, hogy Isten
teremtéseinek kezdete, tehát ez volt az első teremtett állat a vízi állatok
teremtésének napján, azaz az ötödik napon. (Jób könyve 40,14: „Isten
alkotásainak kezdete ez.”) A bibliai beszámoló növényevő állatként mutatja be,
amelynek azonban olyanok a csontjai, mint az érc-csövek, lábszárai, mint a
vasrudak, farka pedig, mint a cédrus. Ezt az állatot egyesek a vízilóval
azonosítják, mások szerint azonban a leírás nem vonatkozhat a vízilóra. Stefan
Drüeke Vissza a dinoszauruszok idejébe című könyvében ezt írja a behemótról:
„Mindezek (a Jób könyvében a behemótról leírt) jellegzetességek nem igazak egy
ma élő ismert állatra sem. Igazak azonban egyes régi növényevő
dinoszauruszokra.” A növényevő dinoszauruszok között valóban léteztek olyan
fajok, melyeknek farka olyan vastag volt, mint egy cédrusfa törzse.

A Jób könyvében szereplő másik bibliai lény a leviatán. A héber liw-wi-jatan
tekergőzőt jelent, és egy, a tengerben élő kígyó vagy sárkány alakú élőlényre
vonatkozik. A jellemzés szerint az állat igazi szörny: „fogai körül rettegés
lakik”. Korábban ezt az állatot is megpróbálták azonosítani a krokodillal, de a
leviatán egyes tulajdonságai a krokodilra egyáltalán nem illenek. A bibliai
beszámoló szerint a leviatán „felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert
olyanná teszi, mint a festékedény. Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné az
ember, hogy a tenger megőszült”. Ebből a leírásból az derül ki, hogy a leviatán
egy nagyon nagy méretű állat, amely, ha gyorsan tekereg, felkavarja a homokot,
és így nagy területen felzavarja a vizet a mélységben.

Még jobban kifejezi a leviatán rendkívüli voltát tűzokádó képessége. „Szájából
tüzes szikrák omlanak ki…, lehelete meggyújtja a holt szenet, és szájából láng
lövell elő.” A leírás szerint valamilyen tűzképző mechanizmus rejtőzhet az állat
szájüregében. Bár ez meglehetősen hihetetlenül hangzik, de hasonló jelenség
létezik a ma élő állatok között is. Egy futóbogár faj, a Brachinus úgy védi meg
magát a támadóival szemben, hogy a testében található két mirigye segítségével
egy különleges vegyületet hoz létre. Külön-külön egyik mirigyében levő anyag sem
különösebben ártalmas, de ha a bogarat megtámadják, a potroha végén levő üregben
gyorsan összevegyíti őket. Ekkor azonnal kémiai reakció indul be: gáz, magas hő
és maró, égető hatású vegyület képződik. Ezután a bogár kinyitja potrohán lévő
nyílását, és ezt a vegyületet csattanásszerű hang kíséretében a támadó felé
lövi. A zaj megijeszti a támadót, a kilőtt vegyület pedig megégeti a szemét,
száját, orrát, mivel amellett, hogy mar, hőmérséklete száz Celsius-fokos.
Elméletileg tehát nem zárható ki, hogy létezik olyan tengeri kígyó, amely
ugyanezt meg tudja tenni, csak nagyobb méretekben: nagyobb hanggal és magasabb
hőmérsékleten.

És ami talán a legmeglepőbb: a Biblia szerint legalább egy leviatán a mai napig
él. Ézsaiás próféta szerint ugyanis az idők végén maga az Úr fogja
megsemmisíteni a leviatánt: „Ama napon meglátogatja az Úr kemény, nagy és erős
kardjával Leviatánt, a futó kígyót, Leviatánt, a tekergőző kígyót, és megöli a
sárkányt, amely a tengerben van.” (Ézsaiás 27,1) A próféta ezt az ítéletet a
halottak feltámadása és Izrael helyreállítása idejére, „az utolsó idők” jövőbeli
eseményei közé helyezi. A Talmud egyik magyarázata szerint is az idők végén, az
armageddoni csata után kerül majd sor a leviatán elpusztítására.

http://www.hetek.hu/hit_es_ertekek/200712/a_leviatan_nyomaban

WIKIPÉDIA.






Valószínűleg בהמות bəhēmôth a többesszáma בהמה bəhēmāh. Ez a héber „állat“-ot jelenti; ezzel tehát „pluralis excellentiae“ kiemeli a főnév megduplázásával a méret jelentőségét, vagyis szörnyen hatalmas termetét. (Lásd a magyarban is a behemót kifejezés rokon értelmű szavai a terebélyes, nagydarab, robusztus...)

A vízilószerű fenevad létrejöttét valószínűleg befolyásolta a pusztító Széth óegyiptomi isten, aki kapcsolódik a vízilóhoz is. Az egyiptomi történelem utolsó korszakáig Széth nem csupán a gonoszság megtestesítője volt, hanem ott állhatott Hórusz oldalán is, s mindketten az ország egy-egy felének jelképévé váltak: Hórusz Alsó- (északi), Széth Felső-Egyiptomévá (dél).

Széth isten természeténél fogva erőszakos, és lázadó alkat, ami a Behemót előképe is lehet. Az egyiptomi Halottak könyve szerint Hórusz és Széth történetében, Széth csatára hívta kíséretét, akik különféle állatokká változtak: krokodilokká, kígyókká, vízilovakká, gazellákká. (…) A sólyomként figyelő Hórusz víziló alakban felfedezte Széthet, akire a magasból lecsapott magát, acélhegyes körmeit vastag bőrébe vájta. Tehát Széth egyik elmaradhatatlan jellemzőjének tartják a vízilovat, mely az ösztönszerűség, és a káosz jelképe lett.

A Behemótot és a Leviatánt sokan úgy értelmezik együtt, mint Egyiptom őshonos állatait, mely nagy hatást gyakoroltak a zsidó szerzőre. Leginkább a vízilóként és a krokodilként azonosítják őket.
Bibliai források
Behemót és a Leviatán, William Blake munkája

Jób könyvének 40,19-es verse szerint Behemót – mint párja a Leviatán – „Isten művei közül ő az első“.

Részletes leírása megtalálható a Jób könyvében: Jób 40,15-24. Tulajdonképpen csak itt van megemlítve a Bibliában. Régebben a hatalom és erő valamint a hiábavaló harc szimbóluma. Vele szemléltei az Úr Jóbnak egy lázadás bukását.
„ (...) Lám a Behemót, amelyet teremtettem, úgy mint téged is:


füvet eszik, akárcsak a szarvasmarha. Erő van ágyékában,
és erősség hasa izmaiban. Kiegyenesíti farkát, mintha cédrus lenne,
combjainak izmai egymásba fonódnak. Csontjai, mint az érccsövek,
és lábszárai, mint a vasrudak. Isten művei közül ő az első;
Teremtője neki adta kardját, mert neki teremnek füvet a hegyek,
ahol a mező minden vadja játszadozik. Lótusz alatt heverészik,
a nád s a mocsár rejtekében. Befödi a lótusz árnyékával,
körülveszik a patak fűzei. Ha a folyó árja szorítja, fel nem riad;
nyugton marad, még ha a Jordán csap is be a szájába. (...) ”




Ellentétben a Leviatánnal, a Biblia nem tartalmazza a Behemót elpusztításának történetét.
Biblián kívüli források
Apokrif irodalom

A Biblián kívüli hagyományban, az úgynevezett apokrif iratokban is fellelhető Behemót. Az etióp Énok könyvében úgy jelenik meg, mint egy hímnemű misztikus lény. Társával, a nőnemű Leviatánnal, együtt küldte el őt az Isten, hogy megbüntesse az embereket. Végül Isten kegyelemből megmenti az embereket a két szörny pusztításától.
„ Ugyanabban az időben pedig kiszabadul a két szörnyeteg, a nőnemű, akit Leviathannak hívnak, hogy a tenger mélységeiben lakjon és a vizek forrása fölött uralkodjon. A hímneműt pedig Behemothnak hívják, aki mellével be fogja takarni a puszta sivatagot. A sivatagot Dendainnak nevezik. (…) ”



Talmudban
A három szörnyeteg: A Leviatán, a Behemót és a Ziz madár

A Behemót a Tamudban, a zsidók tanító könyvében is megjelenik. A tamudi ággádjában (Bává Bátrá 74b) a két említett szörnyeteg a teremtés hatodik napjának délutánján jött létre - egy sor további ezoterikus lénnyel együtt -, és Isten félretette őket, az idők végére, amikor aMessiás tiszteletére majd lakomát rendez a cádikoknak. Ott fogják a Behemót és a Leviatán húsát felszolgálni. A zsidó mitológiában együtt szokták emlegetni a Leviatánt, a Behemótot és a Ziz madarat. Egyes hagyomány szerint, a három lény mind-mind saját felségterülettel rendelkezett (tenger, föld, ég). De ezt csupán a Talmud említi, és nem egyazon helyen.
Démonológiai irodalom

A későbbi időkben úgy vélik, hogy együtt utazik az ördög kíséretével. Jacques Collin de Plancy 19. századi francia okkultista, és Anton Szandor LaVey, a Sátán Egyházának alapítója után már inkább egy ostoba és falánk démonnak tekintik, aki egyben a pokol pohárnokaként és borászaként tevékenykedik.
Feldolgozásai

Behemót figuráját többször is feldolgozták, noha gyakran csak említés vagy elnevezés szintjén.
Politológia
Thomas Hobbes: Behemoth, or the long Parliament[szerkesztés]

Thomas Hobbes, angol filozófus utolsó politikafilozófiai műve, a Behemót, avagy a hosszú parlament (Behemoth, or the long Parliament) párbeszéd az angol polgárháborúról, amelyet 1670 körül írt, de a mű csak jó tíz évvel később, 1682-ben kapott nyomtatási engedélyt.[3] A magyar változat mindmáig várat magára.
Franz Neumann: Behemoth. Struktur und Praxis des Nationalsozialismus 1933–1944[szerkesztés]

Franz Neuman, német politikafilozófus ugyancsak írt egy elemzést a nemzetiszocializmus struktúrájáról, szintén Behemót néven, mely 1944-ben jelent meg Behemoth. Struktur und Praxis des Nationalsozialismus 1933–1944 néven. Magyarul nem jelent meg.
Irodalom
John Milton: Elveszett Paradicsom[szerkesztés]

Az 1668-as első kiadás borítója.

John Milton, angol költő 1667-ben megjelent epikus költeményében, az Elveszett Paradicsomban is megjelenik a Behemót, akit Isten a többi állattal együtt a hatodik napon teremtett meg. A művet Jánosy István fordította magyarra, 1969-ben. Milton így ír a szörnyről:
„ (...) nagy nehezen tolakszik


elő a behemót, a föld legórjásb
szülötte a sárból, otrombán; (...) ”


Arthur Rimbaud: Részeg hajó

Arthur Rimbaud, francia költő 1871-ben írt versében, a Részeg hajóban is megjelenik a Behemót. A magyar fordítások (pl. Tóth Árpád) nem mindig használják a „behemót” szót. Ebben a versben eltérve a korábbi hagyományokkal inkább tengeri szörnyként van beállítva.
„ Kit Behemót buja s hars poklához az orkán


borzongató dühe ötven mérföldre vitt,
én, örök bujdosó a kék ég horizontján,
csak szánom Európa kivénhedt földjeit.
”
– Kardos László fordítása

Egmont Colerus: Wieder wandert Behemoth

Egmont Colerus, osztrák író 1924-ben írt regényének címében, a Wieder wandert Behemoth-ban szintén megtalálható a szörny. Mindmáig nem fordították le magyarra.
Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita[

Mihail Bulgakov, orosz író 1930-ban megírt nagysikerű regényében, szintén megjelenik Behemót. A Mester és Margaritában egy igazi bajkeverő neve Behemót. Ő az ördög kíséretében érkezik Moszkvában, mint egy ember nagyságú, két lábon járó, fekete kandúr, aki él-hal az evésért. Szőllősy Klára fordításában, 1969-ben jelent meg.
Scott Westerfeld: Behemót

Scott Westerfeld, egy amerikai ifjúsági fantasztikus író, aki sci-fi műfajban is megállja a helyét. A Leviatán-regénytrilógia második kötete, a „Behemót”, mely 2010-ben, magyar fordításban pedig 2013-ban jelent meg. Itt a behemót a brit tengerészet legádázabb teremtménye, mely egy falással egész hadihajókat tüntet el.
Zene
John Adams: Nixon Kínában

John Adams, amerikai zeneszerző 1987-ben megjelent operájában, a Nixon Kínában című művében is feltűnik a Behemót. A nyitányt követően, a kórus első énekének végén, mikor az emberiség fejlődését írja le:
„ (...) Az emberek a hősök most


Behemót paraszti ekét von
Ha tovatekintünk a mezők már
A nap fényében várják az aratást
És a hegyvonulatok egytől egyig sorra
Együtt piroslanak a szüreti holddal. (...) ”



Behemoth banda

A banda logója

A Behemoth egy lengyel metálbanda neve 1991 óta. Főként bibliai vagy sátáni neveket adnak albumaiknak. Ilyenek például a Satanica1999-ből, Antichristian Phenomenon (ford. Antikrisztus jelensége) 2001-ből, vagy The Apostasy (ford. Az Apokalipszis) 2007-ből stb.
Egyéb

Behemót megjelenik ezen kívül különböző Anime-sorozatokban. Továbbá legyőzendő ellenséges szörny jelleggel több játéksorozatban is szerepel. Többek között olyan ismert játékok, mint a Final Fantasy, a Fallout, a Savage 2, a Heroes of Newerth, a Heroes of Might and Magic, és a Guild Wars 2 szörnyének nevét adta.