Hires boszorkányok
Bemutatjuk az 5 leghíresebb periratból származó boszorkányt, akik hősi halált haltak a máglyán. A legszínesebb történeteket köhögték ki kínzóik fülébe. Ma már tudjuk, hogy a kínzás hatására akármit bevallottak és kitaláltak, csak hogy véget érjen a szenvedésük. Vagy talán igazat mondtak?
Mert bizony akadnak, „gyanús” esetek, amikor nem is olyan egyszerű megállapítani, hogy valóban boszorkány volt-e az illető vagy csak egy peches asszony, akit valamilyen koholt vádakkal küldtek a máglyára. Mivelhogy akkoriban mondhatni divat volt pletykálni a másikról, és elég rosszindulatúak, féltékenyek, irigyek voltak az emberek ahhoz, hogy feljelentsék a másikat. De mivel mi is hiszünk a boszorkányokban, ezért jogosan játszadozhatunk el a gondolattal, mi van, ha ők tényleg azok voltak
Catherine Monvoisin – A méregkeverőnő
Beceneve La Voisin, ami azt jelenti, „szomszéd”. Egy francia ékszerkészítő felesége volt, és kiskora óta képes volt előre megérezni az eseményeket. Egy nap a férje csődbe ment, Catherine meg nyitott egy saját kis vállalkozást, ahol arcból, tenyérből jósolt, illetve amuletteket készített, mágiázott, de még az alkímiához is konyított, és mondani sem kell, a specialitása a szerelmi bájitalok, mérgek, magzatelhajtó csodaitalok voltak. Egy szó, mint száz, boszi boltot nyitott. Állítólag az egyházból kitaszított Guiborg abbéval fekete miséket is celebráltak az ördög tiszteletére, amiken csecsemőket áldoztak fel.
Rengeteg grófnő, hercegnő nem volt az ügyfele. A leghíresebbek Jean Racine és Madame Montespan. Elvileg Montespan a bájitaloknak köszönhette, hogy XIV. Lajos francia uralkodó a szeretőjévé tette, és hogy több éven át boldog szerelmi viszont tarthattak fenn.
Végül La Voisin szerencsecsillaga leáldozott, amikor lányával együtt letartóztatták. A vád persze boszorkányság és fekete mágia használata volt. A kínzások alatt úgy csiripelt, mint egy kis madár, mindenféle bűnt és gyilkosságot bevallott, amivel ugyancsak megvádolták. 1680. február 22.-én hamuvá égett a máglyán, Place de Grieve-ben, Párizs közelében. Halála után, a lánya vallomásaiból kiderült – aki börtönbe jutott – egy halom titok, köztük a király megmérgezésének tervezgetése.
Agnes Sampson – A viharboszorkány
A 16. század végi Skóciában élt, mint bába és gyógyító. Az ő fedőneve: ‘Keith bölcs felesége’ volt. Úgy hírlett, hogy 1590-ben Halloween idején, részt vett egy boszorkányszombaton, ahol megjelent a Sátán, és együtt hatalmas vihart küldtek az Északi-tengerre, ami majdnem elsüllyesztette a Queen Anne hajót, amin Anglia királya, VI. Jakab király és újdonsült felesége utazott, de szerencsére túlélték a vihart.
Sokak szerint Agnes húzása miatt tört ki az első boszorkányüldözés a történelemben, akit ugyanebben az évben elfogtak és január 16-án megégették, rögtön azután, hogy a North Berwick-i boszorkányok tagjait is megkínozták és elcincogták az előbb említett boszorkányszombatos sztorit. Agnes pedig, hogy bizonyítsa a történetet, olyat súgott a király fülébe, ami íziben megváltoztatta a boszorkányokkal kapcsolatot hitét, és elismerte, hogy léteznek. Pontosan azt mondta Jakabnak, amit a férfi mondott a menyasszonyának nászéjszakájukon. „Ezt a pokol valamennyi ördöge sem fedhette volna fel”. – mondta az az addig hitetlen király.
Ha minden igaz, Agnes kopasz és meztelen szelleme ma is kísért a Holyrood Palace-ban, ahol megkínozták.
Alice Kyteler – A szabadulóművész
1321-ben ő volt az első ír boszorkány, akit máglyahalálra ítéltek. A piszok gazdag, tehetős ír asszonynak az volt a hobbija, gyakran ment férjhez, akik történetesen elég rövid ideig éltek. Három férjet kebelezett be meglehetősen rövid idő alatt és elég szép summára tett szert minden alkalomnál, ahogy örökölt. Ez azért szemet szúrt másoknak, legfőképpen Alice egyik mostoha gyermekének, akinek elmondása szerint az apját – a negyedik férjet – megbűvölte és azért betegeskedett. Nem kellett sok, hogy hamarosan azzal vádolják meg, hogy megmérgezte a férjeit és állati áldozatokat ajánlott fel a Sátánnak. Az meg biztos nem segített az ügyén, hogy a házában valóban mindenféle méregkeveréshez alkalmas anyagokat és kellékeket találtak.
Na már most… ugyebár elítélték és máglyára küldték. Csakhogy a kivégzése előtt olyan kunsztot produkált, hogy azt Houdini is megirigyelhette volna. Egyszeriben nyomtalanul eltűnt éjszaka a zárt börtönből és soha nem akadtak a nyomára. Vajon valaki segített neki – tán az Ördög – vagy csak ilyen penge boszorkány volt?
Angela de la Barthe – Az Ördög szeretője
1230 és 1275 között élt Toulouse-ban a tehetős nemesasszony. Az a hír járta róla, hogy az Ördög a szeretője, akitől született egy félig ember, félig valami farkas-kígyószerű gyermeke. Ha esetleg ezek igazából nem is lettek volna a bűnei, de még csak az se, hogy súlyos pszichés problémákkal küzdött, az már viszont igen, hogy egy gnosztikus keresztény szektának volt a tagja, ami nem tetszett a katolikus egyháznak. Az sem tett jót a hírének, hogy összefüggésbe hozták a szokatlan viselkedését és a környéken eltűnt csecsemőket. Aztán őt is megénekeltették a kínpadon, aminek „segítségével” bevallotta a bűneit.
Agnes Waterhouse – A Fekete Macska anyja
Anglia leghíresebb boszorkányát ‘Waterhouse Anyának’ becézték. A beszámolók szerint lepaktált az Ördöggel, a fekete mágia eszközeivel tette el láb alól ellenségeit és előszeretettel átkozott meg másokat. Imádott fekete macskáját Sátánnak hívta, és ha neki nem volt kedve, akkor őt küldte el az áldozatokhoz, hogy végezzen velük.
Mikor sor került a megkínzására, töredelmesen bevallotta a tetteit. A bírósági jegyzőkönyv feljegyzései arról tanúskodnak, hogy arcán és nyakán több helyen is olyan nyomokat találtak, ami „bizonyítja” hogy Sátánt, vagyis a macskuszt a saját vérével táplálta. Agnes maga olyat is mesélt a kíváncsi közönségének, hogy egyszer, amikor végezni készült egy ellenségével, az vadul imádkozni kezdett Istenhez, mire az ő ereje elgyengült. Erre a bíróság melegedni küldte a máglyára. Így lehetősége nyílt kipróbálni az imamódszert, és Istenhez fohászkodott könyörületért. Hát nem jött össze…
