Imbolc
Kép forrása: Tumblr
Kiejtése: http://hu.forvo.com/word/imbolc_%28old_irish%29
Napja: Északi félgömbön február 1-2., déli félgömbön augusztus 1-2.
Eredete:
Már az őskorban is ünnepelhették az ünnepet valamely szinten, bár nem sok emlék maradt meg belőle. Ám a középkorban is számos feljegyzés maradt fenn, főleg Írország és Skócia területéről.
Imbolc időszaka alatt kezdődik meg az anyajuhok tejelválasztása, s nemsokára, tavasszal adnak életet bárányaiknak. Természetesen ez klímától és területtől változik.
Az ünnep mindig is az otthon, a családi tűzhely ünnepe volt, ahogy a napok végre hosszabbodnak, s megjelenik a Tavasz. Az ünnep alatt gyakran raknak nagyobb tüzeket a kemencében, készítenek és esznek különleges ételeket (caj, tej vagy éppen a tradicionális bannock /receptjét megtalálod az oldalon/), jósolnak vagy jeleket figyelnek, gyertyát égetnek vagy máglyákat raknak, ha az időjárás engedi. A tűz és a megtisztulás elengedhetetlen része az ünnepnek. A gyertyák és a tűzrakás jelképezi a Nap visszatértét.
Ezen a napon lesik meg a kígyókat, borzokat, hogy előjönnek-e a téli fészkükből, s az időjárás megfigyelésével jósolnak az elkövetkezendő időszakra.
Kép forrása: tumblr
Brighid, aki keresztény formájában Szent Brighid néven szerepel, a költészet, gyógyítás és kovácsmesterség istennője. E napot a keresztények Gyertyaszentelőként ünneplik, s Szent Brighid áll kapcsolatban vele, főleg az angolszász területeken.
Egy népi hagyomány, ami mai is létezik, Brighid ágya. A lányok és fiatal hajadonok a faluban kukoricababákat készítenek, mely Brighidet jelképezi és Brideog névre hallgat (kicsi Brigid vagy fiatal Brigid), szalagokkal, kövekkel és kagylóhéjjal, csigaházzal díszítik. Imbolc éjszakáján egy házban gyűlnek össze, s ágyat készítenek a Brideog számára, majd egész éjjel fennmaradnak. Később a fiatalembereknek, akik meglátogatják őket, bebocsátást kell kérniük, s tisztelettel kell kezelni őket, s a babát.
Azt beszélik, Brighid a földön jár Imbolc előestéjén. S mielőtt lefekszenek, az otthon minden tagja, kint hagy egy ruhát vagy egy ruhadarabot, hogy Brighid megáldja. A ház feje pedig elrendezi, elsimítja a hamut a kandallóban, tűzhelyen, hogy másnap megnézhessék, változott-e valamit, ott járt-e Brighid. A megáldott ruhákról pedig azt mondják, gyógyító és védelmező erővel bírnak.
Másnap a hajadonok körbeviszik a kukoricababát (Brideog) a faluban, házról házra járnak, hogy megmutassák Brighid szívesen látott vendég. A férjezett asszonyok pedig otthon maradnak, hogy fogadják a hajadonokat, néha pénzérmével, néha étellel. Brighid jelképezi a fényt, így nagyon fontos a jelenléte az évnek ebben az időszakában.
Kép forrása: Wikimedia Commons
Mágikus megfelelések
Szokások és rítusok: Megtisztulás, megtisztítás; megújulás, ihlet; beavatás; otthon melegének fenntartása (tűzgyújtás); tűzrakás; időjárás megfigyelése; történetmesélés; az otthon kitakarítása; növények át-, elültetése; megemlékezés Brighidről és Cailleachről.
Varázslatok: Jóslás; gyertyamágia; megtisztítás; otthon védelme; ház és oltár megáldása; gyógyítás; varázslatok az ihletért; Brighid és Cailleach üdvözlése.
Füstölő és olajok: Jázmin, fahéj, pézsma, olíva, cukorborsó, mirha, akác, barack, bazsalikom, tömjén, rozmaring, szegfűszeg, hóvirág, írisz, nárcisz.
Eszközök: Seprű, Brighid ágya, Brighid keresztje, gyertya, üst, pálca.
Ásványok: Ametiszt, ónix, türkiz, arany, vas, achátok, holdkő, rózsakvarc.
Szín: Barna, rózsaszín, fehér, ezüst, halványsárga, levendula, narancs, piros, világoszöld.
Szimbólum: Fehér virágok, örökzöldek, seprű, tej, Brigid keresztje, üst, hópehely, gyertya, kukoricababa, lámpás, napkeresztek, magok, tűz, kígyó.
Kép forrása: Wikimedia Commons
Istenek: Brighid, Cailleach, Vénusz, Pán, Érosz, Diana, Aradia, Inanna, Vesta, Gaia, Cernunnos, Branwen, Szeléné, Athéné, Bászt, Ceres, Cerridwen, Démétér, Dumuzi, Hesztia, Herne, Ozirisz.
Növények: Bazsalikom, babér, lóhere, mirha, sárga virágok, fűzfa, galagonya, kamilla, üröm, martilapu, rozmaring, angyalgyökér, szeder, hóvirág, bazsarózsa, berkenye, sáfrány, gyermekláncfű.
Állatok: Sárkányok, szarvas, földigiliszta, juh, vörösbegy, medve, borz, kígyó, csiga, vakond, róka, kecske.
Fogalmak: A fény üdvözlése, tisztelet, megújulás, ihlet, várakozás, ünneplés.
Elem: Föld.
Készíts Brighid keresztet. Tejet és vajat áldozz az oltárodon, készíts kenyeret vagy Bannockot (recept a Tűz körülben). Süss kerek süteményeket. Gyújts gyertyát. Termékenységi varázslatokhoz ideális, Brighid nagy segítség azoknak, akik babát szeretnének.
Forrás
http://en.wikipedia.org/wiki/Imbolc
Kevin Danaher: The Year in Ireland: Irish Calendar Customs.
James Mackillop: Kelta mítoszok és legendák.
Ostara
Kép forrása: Tumblr
Napja: Északi félgömbön a tavaszi napéjegyenlőség napján, március 21-23. Déli félgömbön ez szeptember 21-23.
Eredete:A tévhitekkel (és a magyar Wikipédiával) ellentétben Ostara vagy más néven Ēostre nem ősi kelta ünnep. Főleg a Wicca időkben terjedt el ez az eszme, noha Ostara germán istennő. A középkorban Iolo Morganwg, avagy polgári nevén Edward Williamstől ered az Alban Eilir elnevezés, amit druida ünnepként akart csatolni. Morganwgról tudni kell, hogy walesi költő, gyűjtő és lelkes irodalmi hamisító volt. Halála után számtalan műről kiderült, hogy ő maga hamisította. Sajnos eszméit, s hamisítványait számtalan mai druida szervezet követi.
Ostara szót és változatait megtartotta a későbbi Easter, azaz Húsvét ünnep is. Jacob Grimm is írja, hogy a régi pogány vallás annyira mélyen gyökeredzett az emberekben, hogy a keresztény tanítók inkább átvették a nevet és az ünnepet.
Grimm szintén levezeti, hogy a germán népektől függetlenül, a bibliai pascha, vagyis Pészah néven nevezik. Grimm szerint, az istennő kultusz termékenyen megtalálható az északiaknál, amely a keresztények bejövetelével tűnt csak el. Ostara tehát germán eredetű ünnep.
Kép forrása: Tumblr
Egyes legendák szerint Ostara meg akart menteni egy kismadarat, s nyúllá változtatta, akinél nem sikerült teljesen az átalakulás. A nyuszi így tojásokat rakott.
Más változatokban Freyja kap szerepet, s a kocsiját húzó hiúzok (amik később a legendákban macskává szelídültek), lettek nyulak. Ám a kocsi tulajdonosa néha Ostara maga. A nyúl pedig főleg a vadnyulakra és fajtáikra vonatkozik, nem feltétlenül a házi nyúlra. (Tulajdonképpen Lepus néven emlegetjük őket.)
Mindenesetre két termékenységi szimbólum összemosásáról van szó.
Az ünnepet a napéjegyenlőség idején, vagy az utána következő teliholdkor tartják. A kelta ösvényeket követők tehát nem ünneplik, de persze nincs tiltólistán, bármikor ünnepelhetsz másokkal.
Az ünnep a tavasz ébredéséről szól, a termékenység ünneplésről, s Beltane mellett ez az egyik legnagyobb termékenységi ünnep. Ám ez Beltane ünnepével ellentétben a kezdetekre, a termékenység megjelenésére koncentrál. Mikor a test, a Föld felkészül az anyaságra.
Mágikus megfelelések
Kép forrása: Tumblr
Varázslatok: Termékenységi varázslatok; gyertyamágia; növények megáldása; növekedés; fejlődés; új tervek; remény; új kezdetek.
Füstölő és olajok: Ibolya, eper, jázmin, gyömbér, izsóp, rózsa, árvácska, nárcisz, liliom, levendula.
Eszközök: Nincs igazán eszköz, talán az általánosan használt gyertya.
Ásványok: Jáspis, vérkő, akvamarin, rózsakvarc, holdkő, napkő, turmalin.
Szín: Zöld, pasztell színek, világoskék, vörös, sárga, fehér.
Szimbólum: Tojások, Hold, nyúl, fű, virágok, kacsa, csibe, fiatal állatok, agancs, lepke, magoncok.
Étel-ital: Tojás, sonka, hal, kenyér, kalács, méz, magvak, spárga, friss gyümölcsök, bárány-, nyúlhús, ehető virágok, tej, zöld zöldségek, alma.
Istenek: Asztarté, Ozirisz, Narcisszusz, Dionüszosz, Árész, Mars, Ostara, Kóré, Perszephoné, Liber, Mithrász, Pán, Adonisz, Ódin, Freyja, Héra, Istár, Ízisz, Minerva, Renpet, Múzsák, Gaia.
Növények: Jázmin, mohafélék, tölgy, árvácska, gyömbér, olíva, nárcisz, bazsarózsa, fenyő, lonc, lóhere.
Állatok: Tyúk, nyúl, kacsa, bárány, kígyó, vörösbegy.
Kép forrása: Tumblr
Elem: Levegő.
Ha nem vagy túl nagy szakács, egy pár tojásos szendvics is kiváló ünnepi étel, hisz a kenyér, vaj és tojás, mind az ünnep részei. A tojásokat, amiket megfőzöl (s majd megeszed), felruházhatod a vágyaiddal, rajzolhatsz rá rúnákat jelentésüket bírva, s ezzel egy kisebb varázslatot hozol létre.
Ültesd a magokat tojáshéjakba, később könnyedén kiültetheted a kertbe, hisz a héj lebomlik. A tojáshéj gyertyakészítésre is kiváló, csak használd fel a régi gyertyák maradék viaszát.
Természetes módon is festhetsz tojást.
Beltane
Kép: Mick CoughlanA név jelentése: Kissé bonyolult a meghatározása, de a szó maga vagy május hónapját vagy május elsejét jelöli. Eredete valószínűleg az előindoeurópai *bhel szóból ered, ami fényleni, égni, villanni és az óír ten vagyis tűz vezethető vissza. Utóbbi szintén az előindoeurópai *tepnos-ból eredeztetik, amely kapcsolódik a latin tepidus vagyis meleg, langyos szóhoz is. Ámbár a ten, vagyis tűz része nem oly biztos, hisz a tűz minden kelta ünnepen rendkívül fontos szerepet játszott.
Az íreknél Bealtaine, a skótoknál Bealltainn, Manx nyelvben pedig Boaltinn vagy Boaldyn.
Kiejtése:
ír Beltane – Bealtaine http://hu.forvo.com/word/beltane_-_bealtaine/#ga
angol Beltane http://hu.forvo.com/word/beltane/#en
Napja: Az északi félgömbön április 30. naplementétől május 1. naplementéig, de akár május négyig is kitolódhat. Déli féltekén október 31. naplementétől november 1. naplementéig tart. (Ha csillagászati szempontokból nézzük, s egyenlően elosztva az ünnepeket, akkor tavaszi napéjegyenlőséghez és a nyári napfordulóhoz viszonyítva nagyjából május 5-7 között van az időpont.)
Eredete:
Beltane egy ősi gael ünnep volt Írországban, Skóciában és Man szigetén. A nyár kezdetét jelölte, ám számos hasonló ünnep volt mellette szerte Európában. Ilyen péládul a walesi Calan Mai vagy a germán Walpurgis éjszakája.
A keltáknál ez mindenképpen a termékenységi rítus időszaka. Bár Ostarától eltérően ez már az aktívabb, gyakorlatibb termékenységet jelöli, lényegesebben több szexualitással. Ilyenkor hatalmas máglyákat gyújtanak, bevonják a jószágokat is az ünneplésbe. Tűztisztítások, áldások és imák időszaka ez.
A kilencedik századi Sanas Cormai (Cormac jegyzéke) azt írja:
A druidák feladata volt a [tűz] készítése nagy varázsigékkel, s meggyújtották, hogy megvédjen a betegségektől. Még a 19. században is, Írországban két máglya között vezették át a csordát, jószágokat, hogy megvédjék őket. Szegény állatok néha nem úszták meg ennyivel, egyes esetekben megjelölték őket parázsló vagy égő bottal, vagy éppen egy kicsit megvágták, amolyan véráldozatként. Az otthoni tüzeket ilyenkor eloltották, s újra rakták, hogy megtisztuljanak.
A földre italt öntöttek, libáció, azaz italáldozatként, hogy távol tartsák a gonosz szellemeket, holtakat, akik e napon meglátogatnák otthonukat.
Kép: Mick Coughlan
Calan Mai
Május
elseje Calan Mai vagy Calan Haf néven ismeretes Walesben. A nyár első
napját jelent. Április harmincadika estéjén kezdődnek az ünnepek
máglyarakással, ez az éjszaka Ysbrydnos néven ismeretes, mely szellem
éjszakát jelent. Amikor a szellemek ilyen szabadon mozognak, kiváló
ideje a jóslásoknak.
Kép: Mick Coughlan
Ezen a napon az emberek galagonyát gyűjtöttek, ágakat és virágokat is egyaránt, hogy dekorálják a házaikat, ünnepelve a termékenységet és növekedést.
Anglesey és Caernarvonshire-ben május elsején elterjedt szokás volt a gware gwr gwyllt (szalmaembert játszani) vagy a crogi gwr gwellt (felakasztani egy szalmaembert). A férfi, aki elvesztette kedvesét egy másik férfi miatt, készített egy szalmaembert, s a volt kedves lakhelyének közelébe tette. A báb jelképezte az új férfit, s gyakran üzenet is volt hozzá. Ez persze sok esetben verekedéshez, harchoz vezetett a két férfi között.
Walpurgis éjszakája
Eredeti nevén Walpurgisnacht, Közép- és Észak-Európa ünnepe. Pontosan hat hónappal Samhain előtt foglal helyet. A jelenlegi ünnep Szent Walpurga, angol misszionáriusról kapta.Szent Walpurga (vagy Walburga, Wealdburg, Valderburg, Guibor) körülbelül 710-ben született Devonban, Angliában. Dorset-i Wimborne apátság apácái oktatták, s huszonhat évet töltött itt. Később frankhonba utazott, s itt írt Szent Winibald életéről, s Palesztinában töltött utazásairól. Emiatt gyakran hívják az első női írónak Angliában és Németországban is.
Gyakran ábrázolják gabonával a kezében, ám hibásan néha pálmaággal, ami mártíromságát jelölné, pedig Walpurga természetes halállal halt meg. Kötődése május elsejéhez annyi, hogy II. Adorján (vagy Hadrián) pápa ezen a napon avatta szentté őt 870-ben.
De ez a nap már Walpurga előtt is boszorkányok éjszakájaként volt híres, így nem is változott sokat az évek során.
Csehországban ilyenkor szalma, rongy boszorkányokat égetnek, vagy egyszerű seprűket dobnak a tűzre. Ilyenkor persze lakoma, étel-ital, s hatalmas máglya is várja az ünneplőket.
Észtországban Volbriöö néven ünneplik az éjszakát harmincadika és elseje között. Elseje még munkaszüneti nap is, mint „Tavasz nap” (Kevadpüha). Sokan még ma is boszorkányoknak öltöznek, s összegyűlnek ünnepelni.
Finnországban Walpurgis napja (Vappu), egyike a legnagyobb ünnepeknek. Karneválszerű hatalmas ünnepeket rendeznek a városokban és falvakban. Ilyenkor sima (eredetileg méz és víz alapokból készült sörszerű ital, manapság a mézet cukorfélék váltják fel, s nagyon alacsony alkoholtartalmú) és tippaleipä, amolyan érdekes, olajban sütött süteményt fogyasztanak. Nagyon hasonló az ünnepünk a finnekkel. Piknik a parkban, barátokkal és családtagokkal, de mindenképpen szabadban töltött ünnep.
Kép forrása: Wikimedia Commons
Walpurgis
éjszakája (a germán folklórban) április harmincadika éjszakája, mikor a
boszorkányok a Brocken hegynél találkoznak, s mulatságot tartanak az
isteneik számára. Oxford Phrase & Fable Brocken ugye a legmagasabb a Harz hegységben Észak-Németország közepén. Lejegyzett jelenség a Brocken kísértet, szellem vagy látomás (Brockengespenst), amely ezen az éjszakán elég gyakran előfordul. Ez egy felnagyított árnyéka az embernek, amely a felhők legfelső szintjére vetül a Nappal szemben. Képen ábrázolva láthatjátok.
Svédországban Valborgsmässoafton vagy röviden Valborg napjaként ismeretes Walpurgis éjszakája.
A
parasztság szokásaiban a vegetáció erőinek téli alvása és tavaszi
felébredése közötti ellentét néha dramatikus küzdelem formáját veszi
fel; ilyenkor egy ember a Tél, egy másik a Nyár szerepében lép fel. Így a
svéd városokban május elsején a fiatal legények lóháton két csoportra
oszolva megjátsszak, mintha életre-halálra szóló harcot vívnának. Az
egyik csoportot a Tél szőrmékbe öltözött megszemélyesítője vezeti; ezek
hólabdát és jeget hajigálnak, hogy meghosszabbítsák a hideg időt. A
másik csoportot a Nyár friss levelekkel és virágokkal borított
képviselője vezeti. A látszatküzdelemből a Nyár vezette csoport kerül ki
győztesen. A szertartás lakomával végződik. James Frazer: Az aranyág A magyaroknál is ugyanúgy létezik május elseje. Dömötör Tekla így ír a Magyar népszokások c. könyvében:
Már
a XV. században is május első napján a házakat zöld lombokkal
díszítették fel. Temesvári Pelbárt prédikációjában utal arra, hogy ezzel
a szokással két apostol: Fülöp és Jakab vértanúságára emlékeznek, de
hozzáteszi azt is: „Inkább azonban abban kell keresnünk a magyarázatot,
hogy ma van május elseje, és ezen a napon a világ fiai ősidőktől fogva
árnyas erdők és ligetek kellemességével, madarak énekével
gyönyörködtették magukat…” A májusi zöld ágat, a májusfát a székelyek
jakabfának, jakabágnak, hajnalfának is hívták, másutt májfának nevezik. A
májusfaállítás hazánk egész területén ismert. Szokás volt a
lutheránusoknál a templomban is májusfát állítani. Tessedik Sámuel
1774-ben ezt a szokást bélyegzi meg. A májusfát elsősorban a legények
állítják a lányoknak. Régen a fát főként lopták a legények, s ezért a
hatóságok igen sokszor tiltották ezt a szokást. A hatósági rendelet
azonban mit sem ért, hiszen e fával adta tudtára a legény a falunak,
hogy melyik lánynak udvarol. A májusfa a Jászságban nyárfa vagy jegenye,
krepp-papírral díszítik, általában szalagok, üveg bor s más ajándékok
kerülnek rá. Palóc területen a legény csak a fát állította fel, s a
leány és édesanyja díszítették. Sok helyütt pünkösdkor vagy május végén
„kitáncolták” a fát, vagyis a fa kidöntése táncmulatság keretében,
muzsikaszó mellett történt. Ma a falu kedvelt tanítónak vagy
tanácselnöknek állít májusfát. A szokás új formája a
májusi virág küldése, melyet Gyöngyöspatán volt alkalmam megfigyelni. A
legények szépen feldíszített cserepes virágot küldenek annak a lánynak,
akinek udvarolnak, s a virág az ablakba kerül: tehát éppúgy hírül adja a
legény komoly szándékát, mint a májusfa. Májusi felvonulást első ízben 1890-ben rendeztek Budapesten a magyar munkások, erről a néprajz tudományos folyóirata, az Ethnographia I. évfolyamában részletesen beszámolt. A
két világháború között a Salgótarján környéki bányászok titokban
rendezték majálisukat május elsején, a közeli erdőkben, s ennek emlékére
a mai napig is kirándulásokat, találkozókat rendeznek.
Kép forrása: Druidstone
Modern idők
Beltane
mindenképpen a szex, szenvedély és termékenység ünnepe. Ilyenkor nem
szabad feledni, hogy mennyire szent dolog is a szex. Pont emiatt nem is
osztjuk meg – jobb esetben – mindenkivel, aki csak mozog, mert így
elveszíti értékét, jelentőségét egy idő után.
Kép forrása: Druidstone
Mivel nem mindenki rendelkezik olyan párral, aki szintén pogány vallással bír, vagy túl fiatal ehhez, így nem is kell erőltetni, hogy mindenképpen szeretkezéssel ünnepeljétek. Azt hiszem az, hogy eleve tervezett, sokat vesz el az élményből.
A tavasz ilyenkor a legteljesebb. A legtöbb virág már kinyílt, a méhek kirajzanak a mezőkre. Nehéz is lenne nem észrevenni a jelentőségét az ünnepnek. Ilyenkor, ahogy Samhain idején is, a legkönnyebb felvenni a kapcsolatot a holtakkal és tündérekkel. Bár szemben Samhain idejével, amikor is a holtak vannak előtérben, most a tündérek vezetik a sort. A szellemek csak úgy zsongnak. A két ünnep tulajdonképpen egymás ellentéte az élet-halál párossal.
Egyes pogány ágazatok termékenységi rítust játszanak el, s főleg a duoteistáknál az (vagy egy kiválasztott) isten és istennő az, akit megtestesítenek.
Mágikus megfelelések
Szokások és rítusok: Növények ültetése, magvetés; az Ostara idején ültetett növények átültetése; májusfa állítása, tánc körülötte; máglyagyújtás; áldások az otthonra és kapcsolatokra, jószágokra; rituális szeretkezés /vagy imitálása/; véráldozatok; eskük megújítása; újoncok felavatása; tűzugrás.Varázslatok: Termékenységi rítusok; áldások; megtisztítás; megújulás; tündérmágia (nagyon ajánlott); eskük, akár házasságkötés; tűzvarázslatok; szerelmi és szenvedélyre irányuló varázslatok. Az ilyenkor elvégzett varázslatok nagyon erősek.
Füstölő és olajok: Orgona, rózsa, bazsalikom, tömjén, gyöngyvirág, ibolya, bazsarózsa, levendula, mirha.
Eszköz: Seprű a megtisztításhoz, májusfa, üst.
Ásványok: Rózsakvarc, zafír, borostyán, vörös jáspis, smaragd, türkiz, ónix.
Szín: Fehér, vörös, zöld.
Szimbólum: Májusfa, virágkoszorúk, szalagok, üst, virágkosarak, tojás, seprű.
Étel-ital: Kenyér, kalács, mézsör, tej, cseresznye, eper, saláta, sajt, bor, vadhús, méz.
Istenek: Flóra, Aphrodité, Vénusz, Básztet, Diana, Maia, Gaia, Cernunnos, Artemisz, Pán, Belenus (vagy Bel, Belenos), Apolló, Belisama, Guinevere, Danu, Perszephoné, Hádész, Demeter, Kóré, Ceres, Poszeidón.
Növények: Orgona, menta, üröm, jegenye, nyárfa, lóhere, körömvirág, boróka, galagonya, mandula, cickafark, tátika, gyöngyvirág, margaréta, százszorszép, rózsa.
Állatok: Szarvas, őz, kecske, nyúl, méhek, galambok, hattyúk, macskafélék, róka, vörösbegy, fecske, cinege, szajkó.
Fogalmak: Termékenység, szex, szenvedély, növekedés, beavatás, boszorkányok, megtisztulás, lakoma, óvni valamit vagy valakit, felnevelni, szerelem.
Elem: Tűz.
Kép forrása: Wikimedia Commons
Ha tündérekkel dolgozol, akkor érdemes kicsi csengőket is felakasztani. De csak néhányat, s tényleg ne nagyokat, mert azokat nem kedvelik.
Vágj le friss ágakat (a fa engedélyével), s díszítsd a házadat a zöld vagy rügyező lombokkal. Készíts virágkoszorút, kisgyermekekkel még jobb alkalom. Akassz fára szalagokat, s minden szalaggal kívánj egyet (de ne légy telhetetlen).
Gyűjtsd össze a hajnali harmatot, s mosd meg vele az arcod, keveset pedig tégy félre a későbbi varázslatokhoz. Ha lehetőséged van igazi májusfát állítani vagy egy eseményre elmenni, a tánc közben gondolja arra, hogy mit is szeretnél belefonni, mi a kívánságod, mi a célod, az élet melyik fonalát szeretnéd erősíteni.
Ha nincs lehetőséged tűzrakáshoz, gyújts meg egy gyertyát, vagy egy kisebb tüzet az üstödben/fazékban. Természetesen minden tűzvédelmi szabályt betartva.
Azok akik önbizalomhiányban szenvednek, jó lehetőséget kapnak ezen az éjszakán, hogy írjanak maguknak varázslatot, amivel erősíthetik a magukba fektetett hitet. A szeretet ott kezdődik, hogy magunkat is elfogadjuk és szeretjük.
Készíts szélcsengőket vagy szalagokat, s hints rá egy kis illóolajat vagy illatosított vizet. Tedd ki a teraszra, kertbe vagy csak akaszd fel valahova. Esetleg a szobádba, ha jó az idő, hogy gyakorta kinyisd az ablakod.
A totemállatok vagy szellemi vezetők, familiárisok megtalálására is kiváló időpont.
Ezen a napon/éjszakán a varázslatok nagyon erősek és hosszan tartanak. Gondold át mit kívánsz.
Források:
http://www.etymonline.com/
http://en.wikipedia.org/wiki/Beltane
http://en.wikipedia.org/wiki/Brocken_spectre
James Frazer: Az aranyág, Századvég Kiadó, Budapest, 1994.
Dömötör Tekla: Magyar népszokások, Corvina Kiadó, Budapest, 1972.
Litha - Nyárközép
Kép forrása: Tumblr
Kiejtése: http://hu.forvo.com/word/litha/
Napja: A napforduló június 20-22 környékén fordul elő, de az ünnepet szerte a világon egészen 24-ig is ünnepelhetik az északi félgömbön. A déli félgömbön ez december 20-24.
Eredete:
A napforduló ünnepe az egész világon megtalálható, Észak-Európától kezdve egészen Dél-Amerikáig. Eredete a erősen az ősidőkbe nyúlik vissza. Már a neolitikus időben is különleges időpont volt. Az ünnep általában éjfélkor vagy hajnalban kezdődik.
Finnországban például az ünnep Ukon juhla néven volt ismeretes, a finn Ukko isten után. A karéliai hagyományok szerint örömtüzek égtek, s a legnagyobbat „Ukko-kokko”-nak hívják (Ukko máglyája). Miután a kereszténység elterjedt, az ünnep juhannus néven élt tovább Keresztelő Szent János után.
Az orosz és ukrán területeken már régóta élnek pogány termékenységi rítusok ezeken a napokon, noha Ivan Kupala napként az ortodox kereszténység is átvette az ünnepet. Ivan Kupala Keresztelő János régi neve. Ezeken a napokon a lányok virágkoszorúkat tesznek a vízre, s mozgásukból jósolnak. Tűzugrás, s meztelen fürdés is jelen van.
Kép forrása: Wikimedia Commons
Június
24. előestéje volt a szertartásos tűzgyújtás legfőbb időpontja magyar
nyelvterületen; más időpontban (karácsony böjtjén, farsangkor, a húsvéti
ünnepkörben) gyújtott ünnepi tüzek népszerűsége nem vetekedhetett a
nyári napforduló időpontjában gyújtott tűzzel. A szokás a XVI. században
már általánosan ismert volt. Napjainkban erősen tűnőben van, bár néhány
Somogy megyei, továbbá a határokon kívüli magyar faluban még megrakják a
szentiváni tüzet. A két világháború közti időszakban még élő szokás
volt a Galga és az Ipoly mentén is. Felmerül a
kérdés, hogy volt-e a pogány magyaroknak olyan rituális tűzgyújtó
szokásuk, amelyet a kereszténység szentiváni tüze helyettesített. Ibn
Ruszta a magyarokat „tűzimádónak” nevezte. A keresztény egyháznak
azonban éppen a leglátványosabb, legfeltűnőbb szokásokat sikerült
legelőbb kiirtania, s ebből az egykori tűzimádásból csupán a házi
tűzhelyre vonatkozó hiedelmek és rítusok maradtak meg népünknél. A
szentiváni tűzgyújtásra vonatkozó első hiteles említések a XV-XVI.
századból származnak. Telegdi Miklós prédikátor 1577-ben a szentiváni
tűzről mint az egyház által helyesnek tartott emlékszokásról szól.
Inchofer egyháztörténész két évszázaddal később már azt jegyzi meg, hogy
a magyaroknál a XI. században honosodott meg Keresztelő János ünnepe,
de ez a szemet kápráztató fénnyel és tűzgyújtással, a tűz körüli
ugrándozással és ünnepi tánccal pogány babonába fulladt. Figyelemre
méltó, hogy a tűzgyújtást a magyarok az egész országban szentiváni
tűznek nevezik, a szlávos névformát használva, míg az ünnepet magát
inkább Szent János ünnepének hívják. Szintén a XVI. század óta ismeretes ez a szólás: „Hosszú, mint a szentiváni ének.” Heltai Gáspár 1570-ben ezt írta: „Hallottam, hogy igen hosszú a Szent Iván éneke, hogy az ördög azt megkezdvén, el nem végezhette, hanem megfuladot rayta.”
Kép forrása: Tumblr
A
XIX. századtól a magyar proverbiumgyűjtemények a szólást a tűzgyújtást
kísérő többrészes, igen szép rítusének-sorozatra vonatkoztatták, mely a
Nyitra környéki magyarok közt volt ismeretes. Akárcsak a pünkösdölő
ének, ez is gazdag mitikus motívumkincset ölel át. A szentiváni
tűzgyújtáshoz sokféle hiedelem fűződött. Bod Pétére feljegyzése szerint
(1750-es évek) üszögöket vittek a gyermekek, és felszúrták a
káposztáskertben, hogy a hernyó a káposztát meg ne egye, vagy a vetések
közé, hogy a gabona „meg ne üszögesedjék”. – A tűzugrás alkalmából a
tűzbe dobott gyümölcsöknek gyógyító erőt tulajdonítottak. A gyermekeknek
szentiváni almát szórtak, hogy betegek ne legyenek; Baranya megyében a
sült almából néhányat a temetőben a sírhalmokra tettek. Szokás volt mezei virágokból, füvekből koszorút kötni s ezt a ház elejére akasztani, tűzvész ellen. Mágikus megfelelések
Szokások és rítusok: Nap szeme készítés (oldalon megtalálod); tűzugrás, gyógynövénygyűjtés (főleg a körömvirágé); tűztáncok; lakoma; éneklés; esküvők; harmatgyűjtés; máglyagyújtás.
Varázslatok: Termékenységi varázslatok; megtisztulás; tűzvarázslatok; jóslás; átalakulás; kapcsolatok; szerencse varázslatok; védelmi varázslatok; betegség elűzése; egészségre irányuló varázslatok; amulettek és talizmánok készítése; druidák fagyöngy gyűjtése; szerelmi varázslatok; önmagunk felajánlása az istenek számára (utunk megerősítése); ihlet varázslatok.
Füstölők és olajok: Körömvirág, zsálya, levendula, rózsa, fenyő, mirha, tömjén, cédrus, citrom, narancs, fahéj, menta, szantálfa, sáfrány.
Kép forrása: Tumblr
Ásványok: Jáde, smaragd, tigrisszem, fluorit, olivin, malachit.
Szín: Zöld, arany, fehér, kék, sárga, levendula.
Szimbólum: Virágok, Nap szimbólumok és jelképek, kagylók, koszorúk, kőkörök, madártoll, Nap szeme.
Étel-ital: Főleg gyümölcsök, sör, méz, sajt, vörösbor, bogyós gyümölcsök, citrusfélék, hagyma, saláták, kerek torták és ételek.
Istenek: Aine, Arawn, Gwyn ap Nudd, Basztet, Héliosz, Sunna, Fortuna, Taranis, Vénusz, Asztarté, Freya, Freyr, Hathor, Istár, Danu, Zeusz, Jupiter, Blodeuwedd, Aphrodité.
Növények: Paradicsom, dinnye, banán, citrom, narancs, gránátalma, körömvirág, kamilla, alma, berkenye, üröm, fenyő, árvácska, orbáncfű, zsálya, árvalányhaj, majoránna, rozmaring, fokhagyma, hagymafélék, fagyöngy.
Állatok: Lovak, szarvasmarha, lepke, ökörszem, bíbic.
Fogalmak: Védelem, megóvni, fejlődés, változás, növekedés, megtisztulás.
Elem: Tűz.
Gyűjtsd össze hajnalban a harmatot, melyet később használhatsz a szentelt víznél illetve varázslatokban és bájitalokban. Ez erősebb, mint maga a viharban gyűjtött esővíz, így kevesebbet használj, de ritkasága miatt csak különleges alkalmakkor.
Varázslataidat, rítusaidat, ha lehet, hajnalban kezdd el.
Készíts Nap szemét, az oldalon olvashatsz róla.
Kép: Scanagatta
Gyűjts bogyókat az erdőben, s gyógynövényeket hajnalban vagy a nap folyamán.
Hagyj kint tejet, vajat, mézet és/vagy vajas kekszet a tündéreknek.
Készíts virágkoszorút. Az összegyűjtött növényeidet, virágaidat ki is száríthatod.
Gyújts meg egy fehér gyertyát egy tükör előtt, mondd el Litha imádat, kérésedet és köszönetedet. Majd hagyd, hogy leégjen.
Ugorj tüzet (óvatosan!), ha van rá lehetőséged menj el egy ilyen rendezvényre.
Ajánlj fel egy csokor levendulát az isteneknek, s égesd el.
Ünnepeld a napfelkeltét és a naplementét az év leghosszabb napján.
Készíts álompárnát levendulából és zsályából. Legyen csak egy tenyérnyi, s tedd a párnád alá a jó álomért cserébe.
Források:
http://www.etymonline.com/
http://en.wikipedia.org/wiki/Midsummer
http://oxforddictionaries.com/
http://www.nabkal.de/beda/beda_15.html
http://www.witchology.com/contents/june/events.php
Dömötör Tekla: Magyar népszokások, Corvina Kiadó, Budapest, 1972.
Samhain
Kép forrása: Tumblr
A nevek az óír samain, samuin vagy samfuin szóból erednek. Jelentése: (a) nyár vége. Kiejtése: http://hu.forvo.com/word/samhain/ Napja: Északi féltekén október 31. naplementétől november 1 naplementéig. Déli féltekén április 30. naplementétől május 1. naplementéig. Eredete: Samain vagy Samuin volt a neve a tél kezdetét jelölő fesztiválnak a gall Írországban. Már néhány 10. századi ír irodalmi anyagban is megjelenik. Egyike a négy gall évszakonkénti ünnepnek: Samhain, Imbolc, Beltane és Lughnasadh. Samhain és Beltane egymással ellentétesen van az év kerekén, s a két legfontosabb ünnep. James George Frazer írta Az aranyág c. könyvében, hogy ez a két ünnep inkább a pásztoroknak, gulyásoknak volt fontos, mivel ekkor vezették a magasabb legelőkre az állatokat (illetve lejjebb). Az ír mitológia eredetileg beszélt hagyomány volt, de a történeteket keresztény szerzetesek leírták a középkorban, akik persze keresztény formát is adtak nekik. Az ír mitológia szerint, Samhain (mint Beltane) az az időszak, mikor az „ajtó” a Másvilágra eléggé nyitott, hogy a tündérek és a holtak kommunikálni tudjanak velünk, de míg Beltane az élők fesztiválja, Samhain a holtaké. Fionn történeteiben leírják, hogy a sídhe (tündér dombok vagy átjárók Tündérországba) mindig nyitva vannak Samhain idején. Samhain az íreknél az ünneplés időszaka is, ivászat és az ételek mindig központi szerepet kaptak. A Dindsenchas és az Annála Ríoghachta Éireann szerint, Samhain az ősi Írországban Crom Cruach istennel áll kapcsolatban. Tigernmas (Tighearnmhas) királyról mondták, hogy minden évben, Samhain idején felajánlásokat tett Crom Cruach számára; feláldozott egy elsőszülött gyermeket úgy, hogy fejét a kő istenszoborhoz vágta. Azt mondják, hogy Tigernmas embereivel együtt Crom Cruach imádása közben halt meg Samhain napján. Számos hely is kapcsolódik Samhain ünnepéhez. Azt mondják, Oweynagat („macskák barlangja”) barlangjából túlvilági lények jönnek elő, minden Samhainkor. Hill of Ward (vagy Tlachta) Meath megyében Samhain gyűlés és örömtüzek helye, a legendák arról is beszélnek, hogy a druida (vagy istennő) Tlachta itt halt meg, mikor hármas ikreknek adott életet (akik erőszak után fogantak). Ronald Hutton szerint nem kétség, hogy pogány megemlékezések történtek ezen a napon, de alig vagy nem találunk leírást róla. Az egyetlen referenciája a vallásos rítusoknak Geoffrey Keating-é, akinek munkáit megbízhatatlannak tartják, ám azt írja, hogy Írország druidái gyűltek össze Hills of Wardnál Samhain éjszakáján, hogy egy szent tüzet rakjanak. Noha forrása ennek a kijelentésnek ismeretlen. Hutton azt mondja, hogy a vallásos rítusok azért nincsenek leírva, mert századokkal a keresztényesítés után az írok nem tudták mik is voltak. Történelmi szokások A legutolsó aratást és a tél kezdetét jelöli ez az ünnep. Ekkor választották ki az állatokat is, melyek levágásra kerültek, hogy feltöltsék a téli készletet, illetve azért, mert a legelők már nem voltak elérhetőek az összes állatnak. Főleg Skóciában, Man szigetén, Walesben és Ulster egyes részein voltak nagy tűzrakások. Megmaradt szokások emberáldozatokra is utaltak. Tűzvarázslatokat használtak a védelemre, nem csak magukat, hanem az állataikat is védve. A levágott állatok csontjait is összegyűjtötték, hogy a tűzbe dobják őket. Azt írják, e napon a holtak is visszatérnek a rokonaikhoz. Ámbár nemcsak a hálás rokon tér vissza, hogy szórja áldásait, hanem a megölt ember is, aki bosszúra szomjazik. A tündérek Samhain idején embereket rabolnak el és viszik tündérdombjaikba. Ellenük az emberek talizmánokat használtak, vagy otthon maradtak. Illetve sötétben jártak, kifordították a ruháikat vagy éppen vasat, sót hordtak maguknál. Áldozatokat, felajánlásokat is tettek a tündéreknek az ajtó elő, hogy biztosítsák a következő év jó szerencséjét. 
Kép forrása: Wikimedia Commons
Maszkok és jelmezek viselése is hasonlóan a szellemek és tündérek megtévesztésére vezethető vissza. Mikor beöltöztek, a szellemek, tündérek utánzása a csínyekkel is együtt járt, így a „Csínytevések éjszakája” lett. A jóslás is helyet kapott az ősi időktől fogva, de nem csak ezen az ünnepen. Mikor meghámozták az almát, a héját maguk mögé dobták és amilyen betűt adott ki, azzal kezdődött a jövendőbeli neve. A magokat, mogyorót a tűz fölött pörkölték, s „viselkedésükből” megjósolták a pár jövőjét. Ha együtt maradtak, akkor a pár is együtt marad. A tojás fehérjét a vízbe dobták, hogy a formája megmondja a gyermekek számát. A gyermekek varjakat is hajkurásztak, hogy számukból és repülési irányukból megmondják a jövőt. A
túlvilágnak ez a komor és félelmetes képzete azonban mindenek felett
november elsején, Samhain ünnepén válik uralkodóvá. A kelta év két
részre volt osztva; téli fele Samhainnal kezdődött, amely jelenthette
egyben az új év kezdetét is, a nyári fele pedig május elsején, Beltene
[Beltane] vagy Cétshamhain ünnepével köszöntött be. A két félévet
további két-két részre osztották a február elsején tartott Imbolg,
illetve az augusztus elsején megült Lughnasadh ünnepével. A négy ünnep
közül a mitológiai emlékekben Samhainnak van a legnagyobb szerepe, s a
Samhainhoz kapcsolódó legendák párhuzamai más hagyományokban is azonnal
felismerhetők. A világ sok népe sajátos jelentőséget tulajdonított
ezeknek a két különálló időszak közötti fordulópontoknak vagy szent
időközöknek. Samhain
előestéjén Ailill és Medhbh, Connacht királya és királynője azt ígéri,
hogy tetszése szerint választhat díjat magának az, akinek sikerül
fűzfavesszőt kötnie valamelyik előző nap felakasztott fogoly lábára.
Egyedül Nera fogadja el a kihívást. Odamegy a bitófához, de csak a
holttest útmutatásával sikerül megkötnie a fűzfavesszőt. Miután ezzel
meglennének, a tetem azt mondja, hogy szomjas, mire Nera a hátán
elcipeli egy házba, ahol talál vizet. Ezután fogja a holttestet,
visszaakasztja a bitófára és visszamegy Cruachain királyi udvarába, de
az egész udvar lángokban áll, s a lángok körül az udvar népének levágott
fejei hevernek. Amikor a támadok elvonulnak, Nera követi őket Cruachain
Barlangjába - a túlvilág híres kapujába. Mikor már bent van a sídh-ben,
felfedezik ottlétét, de megengedik, hogy ott maradjon.A
sídh lányai közül vesz magának feleséget, akitől megtudja, hogy amit
látott, Cruachain udvarának pusztulása, csak jóslat volt. A következő
Samhainkor azonban a jóslat valóra fog válni, hacsak nem dúlja fel
előtte valaki a sídh-et. Nera nekivág, hogy figyelmeztesse övéit;
vadfokhagymát, kankalint és aranypáfrányt, csupa nyári növényt visz
magával, hogy elhiggyék neki, hol járt. Amikor visszatér, barátait
ugyanúgy találja az üst körül ücsörögni, ahogy hagyta őket, noha
időközben nem kevés dolog esett meg vele. Amikor újra eljön Samhain, a
connachti harcosok megtámadják és kifosztják a sídh-et, és Írország
három nagy kincsét viszik magukkal. Nera azonban a sídh-ben marad
családjával együtt, és nem is távozik onnan ítéletnapig. Seregnyi
legenda kapcsolódik Samhainhoz. Muirchertach mac Erca és Crimhthann mac
Fidhaigh természetfeletti nőszemélyek boszorkányságának esik áldozatul,
Cú Chulainnt ekkor látogatja meg Lí Ban és Fann, és ekkor vívják meg a
Magh Tuiredh-i nagy, mitikus csatát is. Mivel Samhain részben az
őskáoszhoz való visszatérést is jelenti, megfelelő körülményeket teremt
meg azoknak a mítoszoknak a számára is, amelyek - egy új idő
előjátékaként - a fennálló rend felbomlását jelképezik. Híres királyok
és hősök - Muirechertach, Crimhthann, Diarmaid mac Cerbhaill, Conaire
Mór, Cú Chulainn és mások - Samhainkor halnak meg, nem egyszer olyan
forgatókönyv szerint, amelynek erősen rituális jellege van. Ez
a féktelen tivornyák ideje, s az ünneppel járó káosz és felfordulás
tisztán megjelenik a Mesca Ulad (Az ulsteriek lerészegedése) című
történetben. Az ulsterieket ketten is lakomára hívják, s a becsület azt
kívánja, hogy mindkét meghívásnak eleget tegyenek. Így aztán, miután az
éjszaka első felében Dún Dá Bhenn udvarában (a mai Derry megyében)
alaposan leisszák magukat, elindulnak a másik vendégségbe, Cú
Chulainnhoz Dún Delgába. Útközben eltévednek, és vad, részeg tobzódásba
kezdenek, közben egész Írországot becsavarogják. Végül ellenségeik közé
vetődnek Munsterbe. A munsteriek először illően megvendégelik őket, de
aztán elevenen megsütik őket egy égő házban.Mágikus megfelelések Szokások és rítusok: Nyárvégi –télköszöntő rítusok; tisztelgés a holtak előtt; jóslás; ünneplés; megemlékezés az elmúlt évről; jelmezek, maszkok készítése; tökfaragás; seprűkészítés; tej és méz a tündérnép számára. Varázslatok: Rossz szokások ellen; elűzés; tündérmágia; jóslás; gyertyamágia; asztrál projekció; előző életek; védelmi mágia; belső munka; akadályok elűzése; átkozás; inspiráció; szervitorok létrehozása; kísértetekkel való kapcsolatfelvétel, szexmágia, halál és vérmágia. 
Kép forrása: Tumblr
Eszközök: Seprű, üst, tarot kártya, inga, ouija tábla, fekete üst vagy tál megtöltve fekete vízzel vagy tintával, fekete tükör. Ásványok: Fekete obszidián, jáspis, ónix, füstkvarc, lignit, karneol, szén, turmalin, türkiz, márvány, opál, pirit, homokkő. Szín: Fekete, narancs, lila, piros, arany, barna, sárga. Szimbólum: Alma, őszi levelek, kukorica, denevér, fekete macska, csontok, varjak, Halál, kísértetek, tölgyfalevél, gránátalma, tök, madárijesztő, kasza, fogyó hold. Étel-ital: Alma, almabor, hús (főleg sertéshús), forralt bor, magvak (az újjászületést szimbolizálva), gránátalma, tök, tökfélék, tökmag, kukorica, krumpli, kenyér. Istenek: Hekaté, Cerridwen, Cernnunos, Ozirisz, Hádész, Arawn/Gwyn ap Nudd, Anubisz, Loki, Dis, Crom Cruach, Káli, Hél, Perszephoné, Basztet, Al-Ilat, Caillech, Arianrhod. Főleg halál/túlvilág istenei. Növények: Mandula, alma (és részei), szezámmag, bazsalikom, körömvirág, fahéj, fokhagyma, gyömbér, mandragóra, százszorszép, üröm (fekete és fehér), bogáncs, fenyőtű, tökmag, rozmaring, ruta, zsálya, napraforgó szirmok és magok, tárkony. Állatok: Szarvas, macska, denevér, bagoly, sakál, elefánt, kos, skorpió, varjú, gém, vörösbegy. Fogalmak: Mágia, bőség, tudás, éjszaka, halál, újjászületés, siker, védelem, nyugalom, újrakezdés, kezdetek, ősök, visszatérés, változás. Elem: Víz. Készíts az elhunytaknak és őseidnek oltárt, ahol áldozati ételt hagysz és gyertyát gyújtasz. Készíthetsz seprűt és fel is szentelheted. Jósolhatsz. Védelmi talizmánokat alkothatsz. Süss és főzz a családnak. Készíts madárijesztőt, hogy védelmezője legyen az otthonodnak. Források: http://en.wikipedia.org/wiki/Samhain Ronald Hutton: The Pagan Religions of the Ancient British Isles: Their Nature and Legacy. Sir James George Frazer: Az aranyág.
Proinsias Mac Cana: Kelta Mitológia, Corvina Kiadó, 1993.
|
Lughnasadh
Kép forrása: Tumblr
Kiejtése: http://hu.forvo.com/word/lughnasadh_%28early_modern_irish%29/ Napja: Északi félgömbön július 31. naplementétől, augusztus 1. naplementéig. Déli félgömbön január 31. naplementétől február 1. naplementéig. Eredete: Az ír mitológia szerint Lughnasadh ünnepe akkor kezdődött, mikor Lugh temetési, aratási lakomát és megemlékezést tartott mostohaanyja, Tailtiu tiszteletére, aki Írország mezőit tisztította meg a mezőgazdasághoz, s annyira elfáradt, hogy meghalt. Mivel a kelta szokásoknál a nap naplementekor kezdődik, így a kalendáriumi nap előtt kezdjük meg az ünnepet. Az ünnepen természetesen az aratás kerül előtérbe, de az áldozatok is, mint a szezon első gyümölcse, gabonája. Megemlékezünk a halálról, ami már a küszöbön van, sőt egyes kultúrákban ez már az aratás, gabona, napisten halálát jelöli. A napfény már egyre kevesebb lesz, bár még érezhetjük melegét. Lugh Lugh (Lug, Lú) ír istenség, akihez ezen ünnep kötődik. Az aratási ünnepek természetesen mindenhol jelen vannak a világban. Változatos időpontokban, de mégis ma már augusztus eleje az, ami pogányok közt elterjedt. Lugh története a következő. Lugh édesapja Cían, aki a Tuatha Dé Danann tagja volt, édesanyja Ethniu, Balor lánya, aki a Fomoriakhoz tartozott. A két oldal szemben állt egymással, de egyesülésük őket is valamelyest megbékítette. Cían később a gyermeket Tailtiunak adta, hogy nevelje fel. Tailtiu a Fir Bolgok királynője volt. A fir bolgok voltak az egyik nép, mely benépesítette Írországot Tuatha Dé Danann megérkezése előtt. A történetekben kiderül, hogy Lugh számos mesterséghez ért, jó vezető. Számos varázseszköz volt a tulajdonában, főként fegyverek, mint Assal lándzsája, de Fragarach, Manannán isten kardja is birtokában volt. Lugh lova Aenbharr, aki vízen és földön is képes haladni. 
Kép forrása: Tumblr
Szokások és rítusok: Aratás és bőségének megünneplése; kenyérsütés; lakoma; megemlékezések; máglyagyújtás; nagyobb áldozatok az isteneknek; megemlékezés az áldozati istenekről; kukoricababa készítése; lándzsavető versenyek és egyéb sportesemények. Varázslatok: Jóslás a jövőre nézve, áldozatok az istenek számára, megemlékezés a halottakról, áldozat a jó jövőért cserébe, talizmánok készítése az összegyűjtött növényekből. A megmaradt fát a máglyából védelemért elrakhatod. Ezen ünnepen köszönheted meg a jót és a rosszat is, vagyis amit learattál az idén. Füstölők és olajok: Rózsa, szantálfa, tömjén, rozmaring, eukaliptusz, vanília, golgotavirág, borsmenta, estike, levendula, tárkony, majoránna. Eszköz: Seprű, sarló, gyertya. Ásványok: Citrin, zafír, rodozit, londonit, turmalin, cirkón, topáz, opál, peridot, jáde, napkő, arany, borostyán, tigrisszem, pirit. Szín: Arany, fehér, vörös, barna, sárga, zöld. Szimbólum: Napkerék, kenyér, gabona, bor, gabonakoszorúk, kukoricababa. Étel-ital: Kenyér, péksütemények, bor, víz, mogyoró, alma, rizs, bogyók, krumpli, tök. 
Kép forrása: Tumblr
Növények: Perje, tavirózsa, citromfű, levendula, kamilla, fátyolvirág, mentafélék, sásliliom, varjúháj, estike, kokárdavirág, mályva, rózsa, tárkony, aranyvessző, oroszlánszáj, gyékény, kála, veronika, fáklyaliliom, barátcserje, gabonafélék, kukorica, akác, napraforgó. Állatok: Lovak, házi szárnyasok, hüllők, szarvasmarha, oroszlán, halak, rákok, pókok. Fogalmak: Áldozat, aratás, vetés, összegzés, értékelés, lemondás. Elem: Tűz. Az aratás ilyenkor kezdődik, de Mabon idején fejeződik be. Az aratási időszak első gyümölcseit, terményét ekkor ajánljuk fel. A Nap távolodik tőlünk, s rövidülnek nappalaink. Az éjszaka növekszik. Ezen ünnepen bátran süss kenyeret, gabona, kukorica, bármi szóba jöhet. Készíts kukoricababákat. Ha tengeristent szeretnél ünnepelni, s kisebbek is vannak veled, építsetek homokvárat. Menj el gyümölcsösbe, leszedni a magad termését. Készíts belőle lekvárt, vagy egyszerűen ajánld fel magában. Ezen ünnepen nem feltétlenül a közösség van központban. Magányosan a legjobb, elgondolkodni azon, hogy amit vetettél, hogyan is jött vissza aratáskor. A szó metaforikus értelmében természetesen. Merülj el az évszak bőségében. A Föld utolsó nagy sóhaja a pihenés előtt. http://www.etymonline.com/ http://oxforddictionaries.com/ http://www.druidry.org/ https://en.wikipedia.org/wiki/Lughnasadh |
Mabon
Kép forrása: Tumblr
Kiejtése: http://hu.forvo.com/word/mabon/
Napja: Északi félgömbön körülbelül szeptember 22-23. körül van. A déli félgömbön március 20-21., esetleg 19.
Mindenekelőtt megemlíteném, hogy ünnepek kapcsán ne a magyar Wikipédiából tájékozódjatok. Még csak nem is lexikon minőségű, amit ott kaphattok. Természetesen kiemelném, hogy számtalan része már rendkívül jó. Már évek óta ugyanaz szerepel ott, hogy Mabon az őszi napforduló ünnepe (a mai dátum [2013. szeptember 2. szerint]. Nincs ősszel napforduló, csak napéjegyenlőség. És ez még csak nem az egyetlen hiba.
Eredete:
Ősszel számtalan arató fesztivál veszi kezdetét, s szeptembertől egészen novemberig tartanak. A mai pogányok általában az őszi napéjegyenlőség idején tartják az ünnepüket, általában Mabon néven.
Mabonként sokkal elterjedtebb volt az amerikai pogányok között, majd az európaiak is átvették.
Tulajdonképpen a régi időkben nem volt Mabon nevű ünnep, de aratási ünnep mindenképp. A nevet inkább azért kapta, hogy autentikusabb jelleget kapjon.
A druidáknál nem volt szokás, de ismert a Meán Fómhair kifejezés, ami a szeptember hónapot jelöli, s gyakran nevezik így azok, akik mégis ünnepelnék. Emellett az újdruida Alban Elfed is ismerős lehet, noha ezt hírhedt Iolo Morgannwg találta fel, s cseppet sem történelmi. Jelentése „a víz fénye”.
Britanniában az arató holdhoz legközelebb eső vasárnapon szoktak ünnepségeket rendezni. A teliholdat, mely a legközelebb esik az őszi napéjegyenlőséghez, arató holdnak nevezzük. Itt általában az arató hold szeptemberben történik meg, de előfordul, hogy átcsúszik októberre.
Kép forrása: Tumblr
Az arató ünnepet ott tartották meg, ahol kalákában dolgoztak, vagy
ahol felfogadott aratók végezték a munkát. Az aratás befejezésekor
aratókoszorút kötöttek, és azt ünnepélyes menetben a földbirtokos vagy a
gazda elé vitték. Az aratást vacsora, táncos mulatság fejezte be. A családi aratást nem követte aratóünnep. Éppúgy, mint más európai népeknél, nálunk is egy sor hiedelem és
varázscselekmény fűződött az aratáshoz, különösen az utolsó
gabonacsomóhoz, amely a szántóföldön maradt az aratás végén. Szeptembertől novemberig tartottak a gazdasági évet lezáró
ünnepek. Ilyenkor fizették ki régen a cselédek bérét, ilyenkor voltak a
pásztorünnepek is. Bérfizető, pásztorfogadó nap volt pl. szeptember 29. (Mihály-nap).
Kelet-Magyarországon a pásztorok, főként a juhászok Dömötör napján
(október 26.) tartottak búcsút, s ezen a napon számoltak el a gondjukra
bízott juhokról. A Dunántúlon sok helyütt október 20-án, Vendel napján
tartották a pásztorünnepet. Ez a második aratás, Lughnasad után. Hamarosan közeledünk a télhez. Napéjegyenlőség révén az egyensúly kerül előtérbe. Ünnepeljük az életet, de a halált is.
A növényekkel, gyümölcsökkel táplálod a családod, míg ez végső soron a növények halálát jelenti. Így a komplett életciklust ünnepeljük, míg az első aratásnál, Lughnasadh idején az életre kerül a nagyobb hangsúly.
Bár Samhain az, mikor valóban a halál kerül előtérbe, az elmúlás, Mabon idején is érdemes ellátogatni a temetőkbe.
Ám nemcsak a gyümölcs, gabona az, amit begyűjtünk. Tapasztalatok, élmények, barátok, számos dolgot nyertünk az év során, de veszítettünk is. Erről kell az aratási ünnepeken főként számot vetnünk, hogy az újévben, Samhain után, mit is szeretnénk, hogyan folytatjuk utunkat.
Köszönd meg az isteneknek a termést, mind a fizikait, mind a szellemit. Akár rossz év volt, akár jó, mindenképpen tapasztalatot szereztél, hogy miként is érdemes továbbvinni.
Kép forrása: Tumblr
Szokások és rítusok: Borkészítés; növények begyűjtése és szárítása; családi vacsora; séta a temetőben; hálaadás.
Varázslatok: Áldás, tisztítás, védelem, biztonság, önbizalom, szerencse és minden, ami kapcsolatban áll a harmóniával és egyensúllyal.
Füstölők és olajok: Zsálya, szantálfa, mirha, narancs, alma, fahéj, jázmin, fenyő.
Eszköz: Seprű, sarló, gyertya, üst.
Ásványok: Zafír, lapis lazuli, agát, citrin, napkő, hegyikristály, gyémánt, arany, macskaszem.
Szín: Narancs, fehér, zöld, piros, kék, arany, rozsdabarna, citromsárga.
Szimbólum: Gabona, kenyér, gabonakoszorú, kosár, sarló, kasza, szalmabála.
Étel-ital: Kenyér, piték, péksütemény, sör, bor, gyümölcslevek, diófélék, tök, alma, körte, narancs, bogyós gyümölcsök.
Istenek: Mabon, Maponos, Dionüszosz, Bacchus, Modron, Hermész, Thor, Epona, Perszephoné, Démétér, Aja, Druantia, Sucellus, Ash, Selvans, Lempo, Mielikki, Kübelé, Pán, Pacsamama, Emesh, Ninhursag, Freyr, Jörd, Ops, Diana, Ceres, Jarilo, Zeme, Tawals.
Növények: Krizantém, alma, napraforgó, veronika, gabonafélék, kukorica, rizs, cukornád, kávé, csalán, tölgy, dohány, páfrányok, gyermekláncfű, lonc, gombák.
Kép forrása: Tumblr
Fogalmak: Misztérium, egyensúly, harmónia, öregedés, idő, nyugalom, pihenés, ünneplés.
Elem: víz.
Mabon a pihenés ideje, ellentétben Lughnasadh napjával, ez már csendesebb ünneplés, kisebb tüzekkel.
Látogass el a temetőbe, gyűjtsd be a növényeket télire. Imádkozz, emlékezz meg a sorsistennőkről. Gondolkodj el az eddigi éveden, hogy amit elvetettél, hogyan alakult, s mit arathattál.
Készíts ünnepi étket, süss, adj hálát a jóért, még ha nagyon kevés is, amid van. Hisz élsz. De, hogy Walt Whitmant idézzem:
Ó, én, ó, élet, kérdések nem szűnő árja! Hitetlenek végtelen özöne, balgáktól nyüzsgő városok! Mi jó ezek közt? Ó, én, ó, élet! Válasz:
Az, hogy itt vagy, hogy van élet és egyéniség, hogy zajlik a nagy színjáték, és te is hozzáírhatsz egy sort.http://www.etymonline.com/
http://oxforddictionaries.com/
http://www.druidry.org/
https://en.wikipedia.org
http://www.citatum.hu/idezet/5672
Dömötör Tekla: Magyar népszokások, Corvina Kiadó, Budapest, 1972.
www.annwn.hu./tűzkorül