Bevezetés a Tarotba

» ARKÁNUMOK

A TAROT

A tarot eredete

A Tarot kártyák zármazása homályba vész. Újrafelfedezésük a XVIII. században Antoine Court de Gébelin (1725-1784) nevéhez fűződik, aki "Monde Primitif" című átfogó művét (1775-1784) "az alexandriai könyvtár elveszett kincsének egyetlen megmaradt könyve"-ként mutatta be az olvasónak.

Azóta többen osztották feltevését, mely szerint Izrael népe a kapocs a régi Egyiptom és a nyugat között. Ezt a hipotézist alátámasztandó előszeretettel nyúlnak a 22 Nagy Arkánum és a héber ábécé 22 betűjének kabbalisztikus jelentése között felfedezhető azonosságokhoz. Különösen a nagy francia okkultista Alphonse-Louis Constant (1810-1875), vagy ismertebb (ál)nevén Eliphas Lévi (Zahed) állítja A mágia dogmája és rituáléja című fő művében (1856), hogy a Tarot az a könyv, melyet a héberek Henochnak, az egyiptomiak Hermes Trismegistosnak, a görögök pedig legendás városalapítójuknak, Kadmosnak tulajdonítanak. Megint mások indiai eredetűnek vélik a játékot, mivel a kártya lényegi jelképei indiai istenségek ismertetőjeleivel azonosak. Roger Tilley "Playing Cards" című munkájában (1973) arra az érdekes párhuzamra figyelmeztet, hogy a Kis Arkánum négy fő szimbóluma (Botok, Kardok, Érmék, Kelyhek) Adhanari főisten jelképe, kinek bal oldalát Shiva, jobb oldalát az isteni Shakti jeleníti meg.

A XIII. században viszont minden nyom elvész. Bár 1240-ben a Worcester-i Zsinat megemlíti a "király és királyné játéká"-t, de végül is nem derül ki, hogy kártyajátékról van-e szó. Először régi nevén "Naibi"-ként említik a kártyát 1299-ben a "Trattato del governo della familia di Pipozzo di Sandro" című munkában. A XIV. századból származó írásos emlékekből kiderül, hogy a kártyajátékot betiltották. Példa erre az 1369-es dekrétum, melyet V. Károly, Franciaország királya látott el kézjegyével. Továbbá ismeretes a londoni British Museum gyűjteményéből egy brefeldi (Svájc) szerzetestől, Johannes testvértől származó latin nyelvű feljegyzés, melyben így ír: "Egy bizonyos, kártyajátéknak nevezett játék az Úr 1377. évében vált nálunk ismertté. Ez a játék képek segítségével tökéletesen ábrázolja a világ mostani állapotát. De hogy mikor, hol és ki találta ki, az teljesen ismeretlen előttem." A továbbiakban egy 4 sorozatra felosztott, legalább 52 lapból álló kártyajátékot ír le.

Egy meggyőző elmélet szerint csak a 22 Nagy Arkánum eredete vezethető vissza régmúlt időkre, az 56 Kis Arkánum keletkezése a középkorra tehető. Ennek megfelelően a Kis Arkánum a középkori rend jelképe: Kardok = lovagok, Kelyhek = papság,, Érmék = kereskedők, Botok = parasztság.

Eredetüknek megfelelően közkedveltek azok a feltételezések, melyek szerint a kártyát a keresztes lovagok (egyiptomi eredet) vagy a cigányok (indiai eredet) hozták magukkal Európába. Ezek a feltételezések aligha egyeztethetők össze a fenti adatokkal. A keresztes hadjáratok ideje túlságosan távolra nyúlik vissza, és magát az ezen szellemi értéket támogató templomos rendet IV. Fülöp már 1307. október 13-án feloszlatta. A cigányok viszont az 1400-as években bukkantak fel Európában, így csupán a kártyák terjesztőiként, de semmi esetre sem forrásaiként jöhetnek szóba.

Lényegtelen, hogy ezek a kártyák "mindössze" 500 évesek, vagy sokkal hosszabb múltra tekintenek vissza. Kétségtelen, hogy a szimbólumok és képek, amelyek elsősorban a 22 Nagy Arkánumon jelennek meg, a nyugati lélek archetípusai, melyek már az emberiség korai történetében elevenen éltek.

A kártyákat eleinte "Naibi" néven említették, ebből eredt később a "Naibis" és "Naipes" név. Ez a megnevezés állítólag Kasztiliából származik, a "Nabab" szóra vezethető vissza, ami szanszkrit nyelven alkirályt, helytartót és kormányzót jelent. Mai elnevezése a "Tarochino", "Tarocco" vagy Tarocchi" jelöléseknek felel meg, melyek már nagyon régen használatosak voltak Olaszországban, és melyeket egyesek a Po egyik mellékfolyójának nevére, a Tarora vezetnek vissza. Megint mások a játék titokzatos eredetére való utalást látnak a négy betű számos kombinációs lehetőségében. Így állította össze az amerikai okkultista Paul Foster Case (1884-1954) ebből a tetragrammatonból a következő mondatot: "ROTA TARO ORAT TORA ATOR", melynek jelentése: "A Tarot kereke Athor törvényét hirdeti." Megdöbbentő az a megfelelés, amely a Taro és a Tora, Mózes öt könyvének, a zsidók törvénykönyvének neve között fedezhető fel.

A századforduló körül egyre nőtt az érdeklődés a Tarot kártyák iránt, sőt, Arthur Edward Waite (1857-1941) azokat nagymértékben tovább gazdagította. Waite, aki Amerikában született, de Angliában nevelkedett, az okkultizmus nagy ismerője volt. Tagja, később nagymestere lett a befolyásos, mágikus rendnek, az "Aranyló hajnal titkos rendjé"-nek, melyet 1888-ban alapított többek között Samuel McGregor Mathers, Dr. Wynn Westcott és Dr. William Woodman. A rendnek ismert tagja volt a költő William Butler Yeats és a híres mágus Aliester Crowley. Waite a szellemi atyja egy új tarot kártyának, amelyet egyik rendtársa, Pamela Coleman Smith rajzolt. A művész kézjegye "PCS" mind a 78 lapon szerepel. Míg az eddigi Tarot kártyákon csupán a Nagy Arkánumon, az udvari figurák lapjain és esetleg az Ászokon szerepelt illusztráció, a Waite által megálmodott csomagban a fennmaradó 36 lapon is láthatók az értelmezésüket inspiráló képek. Ezen gazdagítás eredményeként az ő Tarotja ma a legelterjedtebb, könyvem alapjául is szolgáló játék.

A Tarot felépítése

A korai kártyajátékok különböző számú lapokból álltak. A firenzei játékban 41 ütőkártya és 56 közönséges lap, a bolognaiban 62 lap volt. A mantuai Andrea Mantegnától származó legszebb csomag 50 kártyából állt. Voltak játékok, melyek 12, egyenként 12 lapos sorozatból álltak, de voltak egyenként 12 lapból álló, 8 sorozatot tartalmazó csomagok is. Csak 1600 körül ír az itáliai Garzoni olyan játékról, amely a mai Tarotnak megfelelően 22 Nagy Arkánumot és 56 Kis Arkánumot foglal magába. Ebben a formában nevezték velencei csomagnak vagy marseille-i Tarotnak.

A Nagy Arkánumnak a Bolondtól (0) a Világig (21) terjedő 22 kártyája olyan képeket jelenít meg, melyek mítoszokból és más hagyományokból meglepően ismerősnek tűnnek. A többi lap, az 56 Kis Arkánum négy sorozatra van felosztva, mint ahogy a mai kártyajátékokból ismerjük: Botok = treff, Kardok = pikk, Kelyhek = herc, Érmék = káró. Minden sorozat 14 lapból 10 számozott (Ász = 1-től 10-ig) és 4 udvari figurát ábrázoló kártyából (Király, Királynő, Lovag és Apród) áll.

[« top ]

[Lásd: Hajo Banzhaf: TAROT kézikönyv]

A Tarot mint beavatási rendszer

A tarot huszonkét képből álló sorozat, amelyhez még négy színben tíz-tíz, esetleg tizenkét (vagy tizennégy) lap csatlakozik.

A huszonkét lap első pillanatra is azonnal analógnak látszik a kaldeus asztrológia zodikuszának tizenkét képével, a kínai Ji king hatvannégy ábrájával, a mexikói tolték naptár képeivel. A különbség az archaikus rendszerek között csak az, hogy mindegyiknek más aritmológiája van. A tarot aritmológiája huszonkettes, ami azt jelenti, hogy a huszonkét szám közül egyik a másik nélkül értelmetlen, és hogy a huszonkét szám együttes összege az egész. Az aritmológiáról (arithmosz - szám, logosz - értelem) tudjuk, hogy ez a szám értelmezéséről szóló tanítás. A számértelmezés minden esetben az egység jegyében történik. PÜTHAGORASZ (ORPHEUSZ) egysége a tizes. Az asztrológia egysége a tizenkettes. A szánkhja egysége a huszonötös. A Kabala (és a tarot) egysége a huszonkettes. Ami azt jelenti, hogy a Kabala a huszonkettőt tekinti egy egésznek. A hagyomány aritmológiái definitív természetűek. A modern szcientifista aritmológiában a szám értelmét elvesztette. Miért? Mert úgynevezett végtelen számsorral kalkulál. Tudjuk, hogy ez hibás és hamis. Nincs végtelen számsor. Legnagyobb szám van (BÖHME), és e legnagyobb szám a világ száma. Minderről már többször volt szó.

A tarot kétségen kívül hermetikus, valószínűleg egyiptomi eredetű, bár mai alakjában kabalisztikus megfogalmazásban maradt ránk. A tarot huszonkét ábráját a héber huszonkét betűvel is a Kabala látta el, minden bizonnyal még Alexandriában. A tarot a hagyomány szerint HERMÉSZ TRISZMEGISZTOSZ műve. ELIPHAS LÉVY azt mondja, hogy a hermetikának az az eljárása, amelynek segítségével az úgynevezett nagy arkánumot meg lehet valósítani, itt rejtőzik. A nagy arkánum a tökéletesen felszabadított emberi személy, aki a világuralom és a béke megteremtője. Amint látszik, egyáltalán nem kis igényű dologról volt szó.

A tarot használatának egyik módja - mint a kínai Ji kingé, az asztrológiáé és a mexikói naptáré - sorselemzés volt. Később ezt a sorselemzést devalvált alakjában jóslásnak nevezték. A csillagokból, a kártyából, a tenyérből való jóslás alapja az archaikus aritmológia, amelynek segítségével az ember sorsának tényezőit bizonyos helyzetben és időpontban számba tudja venni, vagyis az azokkal való reális számolás lehetségét megismeri. Később, amikor a tarot kártyajátékká vált, az eredeti sorselemzés értelmét vesztette, a jóslás a merő primitív intuíció eszközeivel teljesen megbízhatatlan.

A tarot huszonkét képe közül huszonegy számozott, a huszonkettedik számozatlan. A huszonegy számozott kép a háromszor hétnek felel meg. Nem egyéb ez, mint az alkímia hét-hét-hét művelete a három princípium (kezdet) jegyében. Az első hét művelet a sal kezdetében, a második hét a sulphur kezdetében, a harmadik hét a merkur kezdetében folyik le. Természetesen mindig úgy, hogy a három kezdet is, a hét művelet is állandóan szimultán, mint ahogy a nyelvben is a huszonkét hang állandóan szimultán. Mind a huszonkét kép ábra, de nem szimbólum és nem típus, hanem úgynevezett mátrix. BÖHME a mátrixot szignatúrának is nevezi. A mátrixnak csak meghatározott (definitív) aritmológiában van jelentése és értelme. Más aritmológiába áthelyezve is csak zavarra ad okot. Az egyes mátrixok az aritmológiai alapértelmezés (az Egy) műveletei és transzmutációi. Értelmük csak az Egyhez viszonyítva van. A mátrixokat minden valószínűség szerint eredetileg sem látták el semmiféle szöveggel. Ebben az esetben kép-látásról és képtudás elsajátításáról van szó. A képet nem lehet megcáfolni. A kép nem bizonyítható, hanem van. Az ember legfeljebb más képet állít melléje vagy szembe, de ez az előbbit nem teszi fölöslegessé. A kép az, amiben az alak és az értelem egybeesik. Ezért nincs szám szemléletesség nélkül.

A tarot huszonkét képfogalmazása a fogalmazások megcáfolhatatlanságát jelzi. HERMÉSZ TRISZMEGISZTOSZ egyébként is apodiktikusan fogalmazott. A Tabula Smaragdina is úgy kezdődik, hogy az, amit mond biztos, hazugság nélkül való és igaz, és úgy végződik, hogy mindhárom tudás birtokában van. A látványokban való fogalmazás hatása közvetlenebb. Ezért a művészet az embert mélyebben érinti, mint a tudomány. S ezért az archaikus szentkönyvek, ha döntő mondanivalójuk van, példázatokat mondanak. A példázat (analógia) egzaktabb, mint a racionális fogalom.

A tarot nem kész életterv. Más szóval a tarot nem filozófia és nem világnézet. Kész világnézetet nyújtani annyi, mint az embert eldologiasítani és elszemélyteleníteni. Amire szükség van, nem kész élettervet, hanem eszközöket nyújtani, hogy minden ember minden személyes képességét felszabadíthassa. Nem kész rendszereket kell adni, hanem az ébresztő mozzanatok folyamatos lehetőségét biztosítani. A tarot mátrixai ezért nem típusok, vagyis nem meghatározások és maradéktalan jelentések, amelyek az embert kész helyzet elé állítják, hanem meghatározhatatlan (infinitezimális) értelmek.

Goethe szavával a mátrixok ősértelmek (Urworte), vagyis ősképek, vagyis éppen mátrixok amik nem egyebek, mint anyák, anyajegyek, bélyegek, szignatúrák, amelyek az ember eredetének bázisát tárják fel. Az ember sorsa ilyen ősképek és ősértelmek szüntelen átminősülésének és elváltozásának jegyében folyik le. Az asztrológia és a Ji king és a mexikói naptár pontosan ugyanezzel a módszerrel dolgozik.

A tarot-nak különösen a sors olyan helyzeteiben van jelentősége, amikor az ember sorshaladványában megakad, több mátrix egyszerre aktuálissá válik, zavar és komplikáció támad, és a sors stagnál. Hindu analógiával azt lehet mondani, hogy karmatorlódás keletkezik. Egyszerre több karma (sors) válik esedékessé. Ilyesmi az emberek, de a népek életében is elég gyakori. Modern szóval az ember vagy a nép válságban van. Sajátságos többszólamúság és poliritmia és sokértelműség aktualizálódik, olyan szövevény, amelyben az ember bele is zavarodhat és el is kallódhat.

Példa volt már erre is éppen elég. Ma minden civilizált ember sorsa és az egész emberiség sorsa már csak a civilizáció bonyolult morális-politikai-gazdasági-társadalmi-pszichológiai szerkezeténél fogva is válságban van. Minden ember és az egész emberiség több egymással meg nem egyező sorsot egy időben él. Az ember sorsát konfliktusai határozzák meg, és az dönti el, hogy e konfliktusokat hogyan, főként milyen színvonalon tudja megoldani. A tarot mátrixaival a válságot értelmesíti. A karmatorlódást nem oldja fel, hanem azzal, hogy a mátrixokat az ember kezébe adja, a megoldást lehetővé teszi. Persze a válság megmarad, de magasabb nívóra helyeződik át, vagyis nehezebb lesz, ami csak más szó arra, hogy könnyebb. A torlódás megmarad és a hibák és a bűnök is megmaradnak, ami még tűrhető, de a gyarlóságok is, ami alig elviselhető. Aki azonban jól odafigyel, észreveszi, hogy nem egészen. Ismétlődik és megmarad, de felső oktávján, vagyis még pontosabban a válság a mellékhangnemekből fokozatosan átkerül a főhangnembe. Az összes kérdések pedig, vagyis maga az élettéma, a sorsfeladat, a képlet csak a főhangnemben oldható meg. Ez a folyamat nem olyan, mint az öregedés. Olyan, mint amikor a gyümölcs megérik. A bűn és a hiba és a gyarlóság megmarad, de az ember hatalmat nyer fölötte, nem hogy eltűntesse, hanem hogy pozitíven felhasználhassa. A tarot ezek szerint olyan éberen felidézett sorsmatematikai haladványsor, vagyis olyan éberré tett karmatorlódási folyamat, amely az ember (emberiség) csíráit képszerűen megmutatja, s azáltal, hogy a világosságra emeli, átvilágítja és felbontja, ezzel az embert értelmesen dramatizálja (harmonizálja, hangszereli). Azzal, hogy a sors drámájának egy aritmológiai értelmezésen belül lehetséges változatait átvilágította, az embert a sors fölötti létezés számára éretté teszi. Csak más szó ez arra, hogy szabad személlyé emeli.

A tarot mátrixai azonban nemcsak a válságokban nyújtanak megoldási lehetőséget. A mátrixok a rejtett karmacsírákat akkor is felébresztik, ha azok még válságot nem idéztek fel. Egy mátrix értelmének megfejtése több mátrix harmonikus al- és felhangjait is megszólaltatja, s így a karmatorlódást mesterségesen is felidézi. Az ember így nem kényszerből és szükségből, hanem éberen is több karmát vehet magára. Ezért a tarot a karmamutációk beavatási rendszere is. A régiek értettek ahhoz, hogyan lehet az ember életét érdekessé tenni.

A tarot-rendszer természetesen éppen úgy a reintegrálódás módszere, mint minden archaikus úgynevezett beavatás, a Kabala, a Ji king, a szánkhja, az orfika, a tao vagy az asztrológia. A beavatási rendszerek között lévő különbség mindig az aritmológiai számértelmezések között lévő különbség. Az egyes aritmológiák között a szám értelmezések egymással nem cserélhetők fel. A modern úgynevezett teozófia azt a végzetes hibát követi el, hogy a különböző hagyományok aritmológiáit összekeveri, s így keletkezik az a vigasztalan szinkretizmus (moslék), amely értelmetlen zűrzavar, semmi egyéb. A számnak minden aritmológiában, minden esetben primordiálisan konkrét sorsértelme van, ami azt jelenti, hogy a sors a számok rendjét követi, a sorsot a számok rendje vezeti, és a sors csak a szám segítségével oldható meg (szabadítható fel).

[« top ]

[Lásd: Hamvas Béla: Tabula Smaragdina]

A TAROT ARKÁNUMA

A Tarot rendszere

A Tarot a tudás ősi rendszere, melyet titkos tanokkal foglalkozó iskolák örökítettek át korról-korra. A hatásos ábrák láthatóan, bár részben csak szimbólumok útján megfejthető formában fejezik ki az alapos tudást. Minden kártya szimbólumtartalmának megfelelő energiát hordoz. A Tarot-t eredetileg - a kínai "I Ging"-hez hasonlóan - bölcsességek gyűjteményének tekintették és tanácsért folyamodtak hozzá. Ezért léteznek olyan definíciók is, mint Kerék, Út, Térkép, Törvény stb. A Tarot eredetileg az önmegismerés szövevényes útján szolgálta a tájékozódást, a lelki átalakulás területén segítette az embert, titkokat leplezve le, kaput tárva a belső világ és a kozmosz megismerése felé. Csak sokkal később fordították le ezt a bölcsesség gyűjteményt képi rendszerré.

A ma használatban lévő Tarot 78 lapja szimbolikus térképnek, a belső utazás során útmutatónak és mérföldkőnek tekinthető. Helyes használatával új felismerések segítségével tisztázódnak a kérdéses élethelyzetek. Jelentős átalakító ereje révén a Tarot értékes áttöréseket segít elő, világosabb megértéshez és finomabb érzékeléshez vezet a minket leginkább foglalkoztató és legmélyebben érintő dolgokban. Megmutatja erősségeinket és felfedi a hiányosságokat, amennyiben készek vagyunk elfogadni létezésüket. A Tarot kizárólag személyes fejlődésünk céljára, semmiképpen sem másoknak, vagy magának a sorsnak manipulálására szolgál.

A kártya felosztása: 22 Nagy Arkánum (0-tól XXI-ig), 16 Udvari Figura és 40 Kis Arkánum:

Az Adunak is nevezett Nagy Arkánum – a kérdező mindenkori helyzetére vonatkozó jelentése mellett – a Kozmikus törvényen alapuló magasabb rendű, univerzális tanítást közvetíti.
Az Udvari Figurák gyakran életünk fontos szereplőit képviselik. Elénk tárják, mit kell megtanulnunk, milyen kihívásoknak akarunk megfelelni. Megmutatják, miben vagyunk különösen tehetségesek.
A Kis Arkánum az élet kisebb, közvetlen feladataira vonatkozik. Ez a rész a Botok, Kelyhek, Kardok és Korongok 10-es csoportjaiból áll.
A Botok a Tűz elemhez tartoznak, általában az energiát képviselik. Elsősorban a szexualitás férfi aspektusa, a tetterő, érzékelés, intuíció, intenzitás és dinamika tartozik ide.
A Kelyhek a Víz elemhez tartoznak és a belső, érzelmi valóságra vonatkoznak. A szeretet, érzések, emberi kapcsolatok, a szexualitás női aspektusa és az odaadás tartozik körükbe.
A Kardok a Levegő elemhez tartoznak, mentális, gondolati állapotokat és folyamatokat tükröznek. Ez a mentális terület a legvédetlenebb azokkal a zavarokkal szemben, amelyek újra és újra próbára teszik, amit már magunkénak tudunk. A Kardokat ábrázoló kártyák szimbolizálják azokat a szellemi erőket is, melyekkel életünket – többnyire öntudatlanul – alakítjuk.
A Korongok a Föld elemhez tartoznak és a külső, anyagi, fizikai valóságra vonatkoznak. A külső a belső tükörképeként jelenik meg. A Földdel a test, az egészség, a táplálkozás, a ruházkodás, a tulajdon, az anyagi javak, a szegénység és a gazdagság kapcsolatos.