HAlloweennnnnn....
A Halloween eredetileg az angolszász országokban, de mára az egész világon elterjedt ősi kelta ünnep. A halloween az évszázadok során több népi és vallási hagyomány, ünnep keveredésévé alakult. Korábban a pogány kelta samhain ünnep volt október 31-én, amikor az óév utolsó napját ünnepelték. A hiedelmek szerint, ezen a napon az e világi és a túlvilági határok felbillenek és a halottak szellemei szabadon járhatnak közöttünk ezen az éjszakán. Azonban mivel a nép félt az ártó szellemektől ezért hatalmas tüzeket gyújtottak, áldozatokkal tisztelegtek isteneik előtt, és másnap a máglyák megmaradt parazsát a vallási vezetők szétosztották a nép között, amit kandallóikba helyezve meleget és védelmet biztosított számukra, máshol házról háza jártak, és kántálva űzték el a szellemeket, természetesen némi fizetség fejében, amit azután az óév megünneplésére költöttek.
Közben a pogány kelta ünnep keveredett a római Pomona ünneppel, és másnap tartják a keresztény vallás szerinti Mindenszentek ünnepét.
A Halloween szó régi alakja az “All Hallows Even” kifejezésből alakult ki, ami azt jelenti ” Mindenszentek éjszakája”.
A Halloween az angolszász országokból a kitelepülésekkel együtt az egész világon elterjedt, így ma már hazánkban is sokan “ünneplik” ezt a napot. Ilyenkor vicces jelmezeket öltenek kicsik és nagyok és a különböző hagyományokat követve múlatják az időt.
A gyerekek körében a legelterjedtebb halloween-i szokás a házról házra történő járkálás, ahol csokit, cukrot gyűjtenek. A “Trick or Treat” jelentése szabad fordításban a “Csokit vagy csalunk”. A halloween-i estéhez kötődő jelmezekről se feledkezzünk el, a boszorkány, szellem vagy csontváz jelmezek a legnépszerűbbek.
A számos pókhálós, pókos, csontvázas, véres kezű dekoráció mellett a hagyomány ásza a töklámpás. A belülről világító tök körül számos legenda kering. Az egyik legjobb azonban a Jack Lámpás legenda.
Halloween-i töklámpás legendája
A történet szerint egy részeges ír kovácsot, Jack O’ Lantern-t egy napon az ördög meglátogatta, hogy elvigye a pokolba. A kovács bár iszákos volt, mégis furfangos, ezért felküldte az ördögöt az almafájára, hogy válasszon magának egy almát, mielőtt vele tartana. Mikor az ördög már a fán volt, Jack keresztet rajzolt a fa törzsére, hiszen köztudottan az ördög fél a kereszttől, így az ördög a fán rekedt. Hosszas ott kuporgás után végül alkut kötöttek, hogy a ördög többé nem zaklatja Jacket, ha távozhat a fáról. Történt aztán azonban, hogy Jack elhunyt, viszont iszákossága miatt nem mehetett a mennybe, és a pokol is zárt kapukkal fogadta, mert az ördög dühös volt rá, a csínytevése miatt, de hogy megszánja Jacket, egy izzó parazsat dobott neki, hogy ne bolyongjon a két világ között a sötétben. Jack egy kivájt takarmányrépába tette a parazsat és ezzel mászkált ezután. Közben a répa tökre cserélődött és a történet is számos variációban felelhető, de minden esetre a töklámpás a halloween-i kellékek egyik legfontosabbja.
http://erezdmagadjol.hu/2013/10/halloween-toklampas-legenda/
Aki azt hiszi, hogy ennek az igen zajos és ma már fölöttébb mókás ünnepnek a neve egy bécsi telefonközpontostól ered - téved. Október 31. éjszakájának felfordulásai és furcsaságai ennél sokkal mélyebben gyökereznek. Maga a név - Halloween - az angolban a katolikus hagyományt idézi. A Halloween ugyanis az All Hallows Eve (Mindenszentek estéje) eltorzult formája. Azt azonban nem szabad elfelednünk, hogy a kelta írek már Krisztus előtt az 5. században is megemlékeztek erről a napról, ugyanis a nyár náluk október 31-ikén ért véget. Ezt a napot Samhain-nak nevezték: ez volt a kelta újév.
Most, hogy már Magyarországon is divatba jöttek a különféle Halloween-partik, -bulik és -bálok, nem baj, ha tudjuk, miről is szólnak az ilyenkor szokásos lökött jelmezek, a világító tökfejek, a tűzijáték és a ricsaj. A kelták úgy tartották, hogy ezen a napon a tér és idő szabályai érvényüket vesztik. Az egyik magyarázat szerint azok a lelkek, akik az elmúlt év során veszítették el testüket (értsd: meghaltak), ezen a napon visszatérnek, hogy új testet találjanak maguknak, s ebben új életet kezdjenek. Az élők viszont nem szeretnék, hogy szellemek költözzenek beléjük, ezért ezen az éjszakán mindent megtesznek a szellemek távoltartása érdekében. Így aztán otthonaikban kioltották a tüzet, hogy a szellemeknek ne legyen kedvük behatolni a hideg, sötét házakba, ők maguk pedig kísérteties ruhákat öltöttek magukra, és nagy zajjal parádéztak föl és alá, hogy ezzel elijesszék a testekre vadászó lelkeket. Egy másik magyarázat szerint a tüzeket azért oltották ki, hogy majd a közös tűzből - a druidák Usinachban égő tüzéből - újragyújtsák őket. Egy harmadik változat a nyilvános tűzrakást az emberáldozattal hozza kapcsolatba. E szerint ilyenkor vetették máglyára azokat, akiket - feltevésük szerint - már megszálltak a szellemek.
A Halloweennek van egy szélesebb kultúrkört érintő értelmezése is. Ez pedig a boszorkányhithez kapcsolódik. A boszorkánysághoz ugyanis hozzátartoznak a nagy beavató szertartások, a boszorkányszombatok intézménye. Ebből az eseményből évente négyet tartottak meg, minden évszakban egyet-egyet. Egyet Gyertyaszentelő idején, egyet májusban (ez volt a Walpurgis-éj), augusztusban tartották Lammas szertartását, végül pedig Halloweent. Szóval elég katyvaszos nap ez: keverednek benne kelta, germán pogány elemek, ott bujkál benne egy kis római komponens is (a rómaiak a keltáktól átvették ezt a napot, kétségtelen, hogy már emberáldozattól mentesen), és végül ott a katolikus hagyomány. Ehhez képest Magyarországra egyértelműen Amerikából, sőt, az amerikai tömegkultúrából került át. Ja, és hogyan került Amerikába? Az 1840-es években a kelta hagyományokat őrző ír bevándorlók vitték magukkal.
Halloween elképzelhetetlen az édességet kéregető gyerekek nélkül. Ezt viszont nem az írek hozták. Ez keresztény szokás, amely már a kilencedik században is létezett. A korai keresztények november 2-ikán házról-házra jártak "léleksüteményért". Ezért cserébe imádkoztak a nagylelkű adományozó családjában elhunytak lelkéért. Ehhez kapcsolódott még az a hiedelem is, hogy a halál után a lelkek a pokol tornácára kerülnek (limbus), s az imádság hozzásegíti őket, hogy a mennybe kerüljenek.
Halloween elképzelhetetlen az édességet kéregető gyerekek nélkül. Ezt viszont nem az írek hozták. Ez keresztény szokás, amely már a kilencedik században is létezett. A korai keresztények november 2-ikán házról-házra jártak "léleksüteményért". Ezért cserébe imádkoztak a nagylelkű adományozó családjában elhunytak lelkéért. Ehhez kapcsolódott még az a hiedelem is, hogy a halál után a lelkek a pokol tornácára kerülnek (limbus), s az imádság hozzásegíti őket, hogy a mennybe kerüljenek.
Ami a tököt illeti, az eredetileg tarlórépa volt. Nem a kelta mitológiából, még csak nem is a keresztény hagyományokból származik, hanem az ír folklórból, pontosabban egy népmeséből. Ennek hőse rászedte az ördögöt. Felcsalta egy fa tetejére, aztán keresztet vésett a fa kérgébe, így az ördög nem tudott lemászni. Végül az egyszeri ember - bizonyos Jack - alkut kötött az ördöggel. Megállapodtak, hogy az ördög innen kezdve békén hagyja az embert, aki cserében leengedi a fáról. Hiába tűnt jó üzletnek, miután Jack meghalt, nem bocsátották be a mennyországba. Érthető: alkut kötött az ördöggel. De a pokolba sem juthatott be, hiszen átverte az ördögöt. Ekkor kapott az ördögtől egy égő zsarátnokot, hogy ennek fénye vezesse a sötétségben. Jack pedig a zsarátnokot egy kivájt répába tette. Amerikában azonban az ír bevándorlók azt konstatálták, hogy ott van tök bőségesen, így Jack mesebeli lámpása répa helyett a kivájt tök lett.
És hogy teljes legyen ennek a multikulturális ünnepnek a képe, tegyük hozzá azt is, hogy manapság Amerikában sok templomban szerveznek Halloweenkor programokat a gyerekeknek, amelyeknek elengedhetetlen tartozéka a tökvájó verseny.
És hogy teljes legyen ennek a multikulturális ünnepnek a képe, tegyük hozzá azt is, hogy manapság Amerikában sok templomban szerveznek Halloweenkor programokat a gyerekeknek, amelyeknek elengedhetetlen tartozéka a tökvájó verseny.
http://helowin.gportal.hu/
A leginkább elterjedt teóriák szerint Samhain Démon nem más, mint Halloween szelleme.
A legrégebbi feljegyzések az ír történetekben szerepelnek, amik a Mitológiai ciklus néven ismert csoporthoz tartoztak. Ezek a történetek Tuatha Dé Danann-ről szólnak, a korai ír Istenekről, varázslók és mágusok egy természetfeletti faja, akik leszálltak az égből. Ezeket "A Fény Lovasának" nevezik. Másik elképzelés szerint olyan tündérek, akik Írországban éltek a Kelták betelepülése előtt.
A legenda szerint Samhain napján ezek az istenek az égből lejönnek, és három napig tartó sötétségbe borítják az országot. Birtokukban négy talizmán van, amelyek közül az egyik a "Tudás Köve". Az ősi tan szerint ez a talizmán volt a legfőbb irányító a négy közül.
Az ősi Kelta Írországban az évet két félre osztották, az egyik a fényes Samh, ami a nyári évszak, a másik a sötét fél, Gamh, ami a téli évszak.
Samh Május elején kezdődött, Beltain ünnepén, és Gamh November elején, Samhain ünnepén, aminek jelentése valószínűleg "nyár vége".
Samh Május elején kezdődött, Beltain ünnepén, és Gamh November elején, Samhain ünnepén, aminek jelentése valószínűleg "nyár vége".
A Kelták tudása a nap-hold mozgásáról, neolitikus elődeiktől származott Európában. A bronz Coligny naptárat Lyon mellett találták, Franciaországban.
Samhain volt a függöny a világok között, és ez volt az ősök ünnepe, amikor tisztelettel megemlékeztek elhunyt szeretteikről, és mellőzték az életen és halálon való merengést, elmélkedést. Ezen a napon hatalmas máglyát égettek, amivel megjelölték az újévet, és felmelegítették az elhunytak lelkeit.
Samhain jelezte a kopár tél kezdetét, amit úgy hisznek, hogy Cailleach vagy Crone Istennő hatása alatt van. Öreg asszonyként ábrázolják, aki fekete ruhát visel. Talán innen származik az a hagyomány, hogy egy feketét viselő boszorkány bebarangolja az éjszakát Halloweenkor.
Napjainkban Halloween a gyermekek ünnepe, ami beépült a keresztény ünnepekbe Mindenszenteket megelőző napon. Az emberek egyre többet tanulnak a tradíciók eredetéről, összekapcsolva Halloweennel, és a vele járó trükkökkel nés mulatságokkal.