 |
A hitvilág és a vallás jelenségei
A mongol hitvilág, az ősvallás, a sámánizmus és a sámánizmussal keveredő buddhizmus jellegzetes szereplőiről szól ez a fejezet. A sámánok (halha b«), sámánasszonyok (halha udgan)a közvetítők az emberi és szellemi világ közt.
A szellemi világ segítségével képesek megszüntetni a közösségüket fenyegető bajokat, veszélyeket, betegségeket, jósolnak múltról és jövőről, elvégzik az áldozati szertartásokat, legyen szó a gazdaszellemeknek bemutatott áldozatról, a halott lelkének démonoktól való megóvásáról, vagy akár a vadászszerencse biztosításáról.
Számos eredetmítosz szól arról, hogy ki lett az első sámán (sámánasszony) az egyes mongol népcsoportoknál. Sosolok sámánasszony egy ragadozó madártól nyerte el a sámántudományt, a történet totemisztikus elképzelések és a sámánság eredetének összefüggésére utal. Az első sámánasszony első tevékenysége a gyógyítás, melynek két fontos jelképes kelléke is megjelenik a történetben: a fehér nemez a fehér mint szakrális szín szertartási fontosságra utal, a jurta tartóoszlop pedig a világokat összekötő világfa szimbóluma. Annak ellenére, hogy ősvallási mítoszról van szó, a kezdőkép beleszövi a buddhizmussal megismert teremtéstörténetek egyikét.
Mélyen átitatták a buddhista motívumok a nevezetes mongol sámán Dajin Dérh(mong. Dayan Degereki, halha Dayan Dērx) mítoszait. Dajin Dérhet többnyire Dzsingisz kán kortársának tartják a legendák, ám anakronisztikus módon a Dalai lámát is szerepelteik velük egyidőben. Az egyik történetben a sámán és a buddhista egyház feje vetekedik egymással, összemérik erejüket úgy a kártyázásban, mint a lelkek megszabadításban. A mítoszok azt sugallják, hogy a sámán az erősebb, Dzsingisz kán kardja mégis megsebzi, és kőbálvánnyá változik. Az asszonyszöktetés motívuma, valamint a Hövszgöl megyei kegyhelyéhez fűződő termékenységvarázsló rituálék alapján Dajin Dérh nemcsak sámán volt, hanem eredendően termékenységistenség is.
Sámánok vetekedéséről szól Szohor Nojon, a Vak nemesúr története. A mítoszban számos, a mongol hitvilágból ismert motívum jelenik meg, mint pl. a burját bika-ősről szóló (Buha nojon, burj. Buxa noyon)szóló totemisztikus mítoszok vándorlásai, a sámánok átváltozóképessége, mágikus tevékenységek (pl. a fehér színű nemezzel való varázslás).
A déli mongol csahar nép eredetmítosza szintén az első sámánok megjelenését meséli el, szorosan összekapcsolva a sámánság eredetét az ősök tiszteletével. Az embereknek kezdetben ártó, majd őket segítő szellemeket a megfelelően végzett áldozatok, halotti szertartások hívták életre. A helyesen, pontosan végzett szertartások, a tisztelet megszelídíti és az emberek szolgálatába állítja a védőszellemek erejét. A történetből arra is választ kapunk, hogyan készült a sámándob és milyen volt az első sámánok fejéke. A két, sámánokat megszálló segítőszellem a férfi és a női princípium megtestesítője.
Aliban, az apró termetű szellemlény gyakori szereplője a népi hiedelemvilágnak. Egy mítoszváltozat inkább egy ártalmatlan pusztai manó tulajdonságait mutatja, szerepe azonban nagyon fontos, hiszen ő a szellemi világ küldötte az emberi világban. A mitológiában és a népi gyógyászatban mint veszedelmes betegségokozó, bajhozó ismert. A burját elképzelések szerint az emberi világban a Keleti Égbolt gonosz istenei által a Földre küldött alibanok miatt terjedt el minden kórság és viszály az emberek között.
Bár a vizek gazdaszellemei mindig is szerves részét alkották a mongol mitológiai elképzeléseknek, a jelenleg ismert adatok (mítoszok, népvallási szövegek) azt mutatják, hogy a mongol hagyományt nagyban befolyásolták a kínai, majd a buddhizmussal érkező indiai és tibeti jelenségek. Így lett a vizek gazdájából a lúsz(mong. lus, luus, halha lūs), a „sárkány” formájú lény. Alakja, mint számos más mitikus jelenségé, kettős, jószándékú az emberekhez, biztosítja a vizek bőségét, de lehet rettenetes pusztító, betegségokozó is, akárcsak eleme a víz. A Fekete Lúsz sárkány című mese jellegzetes mongol népmesének tekinthető, megjelenik benne az ellenfelét eszével legyőző groteszk külsejű „kétarasznyi embereke”, a mongol mesék gyakori szereplője Aszar és Baszar, a két földöntúli erejű kutya stb. A többi sárkány- és krokodiltörténet erősen magán viseli a buddhizmus és az ősi indiai hitvilág hatását. Az Ocsivániról szóló mítosz tulajdonképpen a világkígyó, világsárkány megszelídítését mutatja be, a legyőzött sárkány helye a vizek birodalma lett. A krokodilról szóló első történet a Mahábháratából is jól ismert mítosz mongol földre jutott változata: a világóceán köpülése a világ tengelye és a világkígyó segítségével, mely létrehozta a Napot, a Holdat és az őket elnyelő szörnyet Ráhut, s ez utóbbi elpusztított testéből lett a csillapíthatatlan étvágyú szörny, Matar (skr. makara). A második történet hőse az európai és belső-ázsiai eredetmítoszokból ismert „toronyba zárt lány” motívuma, akit csillapíthatalan szerelmi éhsége változtat öldöklő szörnyeteggé.
A szülde (mong. sülde, halha süld) a harcos mongol birodalom legfontosabb jelképe, aszülde fogalmában együtt van a harci szellemről, a harcosok férfierejéről, lelkéről, a törzsek összetartásáról és később birodalmat összefogó vezetőről alkotott elképzelés. A szülde elvont fogalma mikor testet öltött totemmadárként, zászlóként, vagy a buddhizmus és ősvallás pantheonjának kialakulása idején hadistenként ábrázolták. AKilenc Szülde istenről szóló mítosz a hadistenről alkotott elképzeléseket tükrözi, kerettörténete a „Jó és Rossz testvér” meséje, mely számos nép mesekincsében megtalálható, egy buddhista tanmese változata is ismert a mongol írott hagyományban.
Ocsirváni és Lham istenasszony a buddhista mitológia jellegzetes alakjai. Ocsiváni kék színét a gonosz mérgező vérének lenyelésével nyerte, megmentve ezzel az élőlényeket. Lham istenasszony a buddhista tanvédő jelkép-istenségek közt az egyetlen nőnemű. Könyörtelen a tan ellenségivel szemben, így férjét és fiát sem kímélte, közismert ikonográfiai ábrázolása szerint a fia bőréből készült nyeregtakaró fedi öszvérének hátát. A mongol szájhagyományból ismert mítoszban férje Geszerkán, a mitológiai és epikus hős.
Az Ezer Buddha története jellegzetes indiai mese a Világbíró, a Tan kerekét megforgató uralkodóról, akinek – és ez ismét egy gyakori mese- és mitológiai motívum – öregségére sincs gyermeke. Majd legifjabb asszonya fiút szült, s az Égből lehulló ládika varázslata hatására a többi kilencszázkilencvenkilenc asszonya is anyává lett. Az égből aláhulló tárgyak profetikus tulajdonságúak a mongol buddhista hagyományban, s a mítoszban nincs közelebbről meghatározva, és a történet szempontjából lényegtelen is, hogy milyen istenség adománya a mágikus erejű tárgy.
Az első sámánasszony
Amikor az égi ezer Buddha az embert teremtette, megalkotta a kányamadarat is, hogy óvja meg az embert a csötgör-ördög mesterkedésétől. Ha közeledne bármilyen ártó erő, a kányának jelentenie kell a Buddháknak. A kánya, a Buddhák parancsa szerint ült a kerítésen és figyelte az embereket. De az emberek gyermekei nyilazni kezdtek a kányára, nem hagytak békét neki, s az a Buddhákhoz ment:
– Én nem tudom ezeket az embereket őrizni, mert lőnek rám és meg akarnak ölni. - erre a Buddhák így feleltek:
– Akkor menj az emberekhez és add nekik a varázserődet! – A kánya visszarepült és meglátott egy juhterelés közben messzire tévedt lányt, leszállt mellé egy tuskóra és átadta neki a varázserejét. A lány fölébredt, körülnézett és gondolataiban minden tisztán, világosan tükröződött. Amikor a lány hazaért, a bátyja kötekedve így szólt:
– Te hová tűntél el három napra a nyájjal együtt? Most téged megöllek, elpusztítalak. – A lány megbántódott a bátyja ok nélküli kötekedésétől, s a báty abban a pillanatban ájultan esett össze, megbetegedett, s a vizeletét nem tudta kiüríteni. Akkor a lány így szólt:
– Meggyógyítlak téged. – majd behívta a jurtába, egy fehér nemezre villásvégű jurta-tartóoszlopot (actai bagan) rakott, s hassal arra fektette:
– Mi rád ragadt, gyorsan múljon el! – szólt a lány. Attól kezdve az a kislány sámánasszony lett. Ő volt Sosolok, az első, sámánasszony.
(Birtalan Ágnes fordítása)
Dajin dērh
Egykor régen élt ezen a tájon kilenc sámán. A mesterük elindult a Nyugati Szentséghez (Lhásza), hogy találkozzon Őszentségével, a Dalai lámával. Ám a sámánt nem engedték be a kolostorba. A lámák abban a jurtában tartották, ahol füstölőáldozatot égettek. A sámánt egy álló napon át kísérgette két szentéletű láma, szerzetesi ruhát adtak rá, oktatták a szent Tanra. Mikor haza akarták küldeni, akkor a sámán szégyellte a szerzetesi viseletet és saját ruháját vette magára, s úgy indult haza. Hazafelé mentében betért Dzsingisz Kán jurtájába, amely az Uran dös hegyen volt. Dzsingisz kán így szólt a kánasszonyhoz:
– Menj ki és béklyózd meg ennek az embernek a lovát. – a kánasszony kiment, de mikor látta, hogy a ló orrából kígyó kúszik elő nem bírta megbéklyózni a lovat. A sámán azt mondta, hogy majd ő maga megbéklyózza, s kifelé menet a kánasszonyt fölkapva elvágtatott. Dzsingisz kán utána vágtatott, s kardjával rávágott a sámánra, aki ettől kőszoborrá változott.
Ez nem más, mint a Dajin Dérh kőszobor, amit ma is ismerünk.
(Birtalan Ágnes fordítása)
Dajin dērh 2.
Egykor régen Har mergen, a Fekete Bölcs sámán alászállt az égből és Lhaszába ment. Éppen akkor érkezett meg Dzsingisz kán száznyolc asszonyával és száznyolc lányával, hogy áldozzon Lhaszában. Dzsingisz száznyolc lánya közül, az utolsóként haladó, legkisebb lányt Har mergen elragadta és megszökött vele. Mikor Dzsingisz kán hátranézett, látta, hogy Har mergen a lányát a hóna alá szorítva éppen menekülni készül. A Fekete sámán háromszor megkerülte Lhaszát és észak-nyugati irányba akart távozni, de Dzsingisz kán üldözőbe vette. Átkeltek a Négy kán országán és közben Dzsingisz csak messziről látta a menekülőt. Mas mangirt, „Vadhagymás” Höh, „Kék” tavánál elvesztette szem elől, de a nyomát újra megtalálta. Üldözte az Altajtizenhárom hegyén át, majd az Oron-Tagna hegység Űrín hajrhan „Hajnali szenthegy” hegy mellett ismét közelről látta a Fekete sámánt. Már majdnem elérte egy hágón, melyen egy nagy vizű tó és sok-sok hegy látszott, s ahol találkozott egy férfival és annak a gyermekével. Megkérdezte annak a vidéknek a nevét, „Unagan har, Csikó feketehegy." – hangzott a válasz. Dzsingisz kán úgy vélte, hogy ez szerencsés jel, bizonyára itt találkozik elrabolt lányával. Dzsingisz kán megkötözte a Fekete sámán lábát, s mikor az igyekezett elszabadulni, megcsúszott és elengedte a lányt. Azután a délnyugati irányban lévő barlangba repült. A barlangon, melybe a Fekete sámán elrejtezett, még ma is láthatók Dzsingisz kardjának a nyomai.
Ez a sámán volt Dajin Dérh.
(Birtalan Ágnes fordítása)
Dajin dérh 3.
A legelső sámánt Dajin Dérhnekhívták. A Sár „Sárga” folyó forrásánál, Nacsin Bumbarajban lakott. Olyan erős sámán volt, hogy az edzenekaz Ég és a Föld jó- és rosszszándékú gazdái, mind mind a segítségére voltak.
Egyszer kártyázott a Dalai lámával. Fogadásos játszmájuk három évig tartott, de végül összekülönböztek azon, hogy melyikük nyert többször. Végül megegyeztek abban, hogy összemérik az erejüket. Abban maradtak, hogy a nagyobb erejűnek fizeti a másik az elvesztett játszmák nyereségét. Másnap a Dalai láma 1000 embert mentett meg, de Dajin Dérh 1300-at. Akkor a Dalai láma így szólt Dajin Dérhhez:
– Megismertem az erődet. Eredj a mongolok földjére! Most nagy szükség van ott a hozzád fogható emberre. - a sámán nem ellenkezett. Összeszedte a sámáneszközeit és elindult. Út közben megállt Alag Tégnél és megpihent. Mivel a Nap hétágra sütött, kettévágta sámándobját, felét felakasztotta a levegőbe és alatta hűsölt, de amikor tovább indult elfelejtette magával vinni. Azóta használnak a sámánok szögletes féldobot.
Amikor Dajin Dérh megérkezett a mongolok földjére, Dzsingisz kán épp kiházasítani készült az egyik lányát Hentij kánnal. Ahogy a kán hírét vette, hogy a híres sámán megérkezett, meghívta a palotájába. Bár Dajin Dérh nem akart elmenni, miután többször is hívták, nem tehetett mást, mint kénytelen-kelletlen elment a kánhoz. Bár csak épp a teát és az ételt akarta megízlelni, de Dzsingisz kán nem engedte el utána sem. Akkor a sámán észrevétlenül, titokban hívta a lovát és menni akart. Távoztában beleütközött az új menyecskébe, s mivel nagyon megtetszett neki a lány, fölkapta, a nyergébe emelte és elvágtatott. Mivel ezt sokan látták, a hír hamar a kán fülébe jutott, aki üldözni kezdte őket. Mikor arra a hágóra értek, ahol majdnem utolérte őket a kán, akkor Dajin Dérh először a szilkéjét, azután az olvasóját, majd pedig a jurtáját hagyta maga mögött. Azokat a helyeket ma úgy hívják: Ajag harúl, Erh harúl, Ger harúl, azaz a Szilke őrhely, Olvasó őrhely, Jurta őrhely. Aztán még átkeltek néhány hegyen és az altajbeli Urmogojt halmon Dajin Dérh kőszoborrá változott a kánkisasszony pedig a közeli barlangba menekült, s kősziklává változott. A kánkisasszony arca és felsőteste még ma is tükröződik a Cagán (Fehér) tó vizében.
Dzsingisz kán megpróbálta többször is lefejezni a kővé vált sámánt, de akárhányszor is csapott rá kardjával, annak az éle kicsorbult. Akkor úgy döntött, hogy felakasztatja a kőszobrot, s a nyakára kötelet vetett, de akkor Dajin Dérh kérlelni kezdte:
– Ne öljön meg engem, kánuram. Örökké a segítségére leszek. – a kán eleget tett a kérésének és megkegyelmezett neki. S nem csak maga Dajin Dérh segített, hanem a tíz nagy erejű Doksitot, a Tanvédő istenségeket is magával hozta a mongolok földjének védelmére.
Így Dajin Dérh lett az első sámán. Az a kőszobor Dajin Dérh ma is látható a Cagán tó környékén. Az első sámánhoz, Dajin Dérhhez minden vidékről érkeznek a sámánok, hogy tisztelegjenek előtte.
És hisznek a sámánok Dzsingisz lányában is, aki segít a víz okozta betegségek gyógyításában, valamint a gyermektelen párokon.
Úgy mondják, Dajin Dérhet követően Dzsingisz kán idején élt egy másik hatalmas sámán is, akinek tíz fehér lova volt az Altajban, és tíz fehér köntöst viselt.
(Birtalan Ágnes fordítása)
A fekete védőszellem eredete (csahar sámánkrónika)
A messzi északon, a Hangáj hegyei között élt egyszer egy Ingdakaj nevű ember. Apja nagy jártasságra tett szert a sötét, baljós praktikák elsajátításában, de tudását nem használta. A fia egyszer így szólt hozzá:
– Jó lenne, ha könyörületes szívvel fordulnál az élőlények felé, hisz oly nagy tudásra tettél szert.
Szavaira apja ekképpen válaszolt:
– Akármilyen hatalmas tudásra is tettem szert, nagy fájdalom így megöregedni. Életem végének közeledtével, gondoskodnom kell a jövődről. Ha eljön életem fogytának ideje, amikor észrevétlen utolsó leheletem is kilehelem, keress megfelelő nyughelyet számomra, oda temess és ott áldozz nekem. Ha így teszel, akkor én is a javadat szolgálom.
Fia, Ingdakaj figyelmesen hallgatta.
Hónap sem telt, öreg apja hirtelen nehéz betegségbe esett. A kór egyre súlyosabb és súlyosabb lett. Az öreg magához szólította fiát, s megkérdezte tőle:
– Úgy-e nem feledted, mit parancsoltam neked? – A fiú azt felelte, hogy nem, nem felejtette el.
– Akkor jó – válaszolta az apa, arca hamuszínűvé vált, ujját a szájához emelte, tudata megzavarodott, az utolsót sóhajtotta, s azzal megszűnt lélegezni.
A fiú pontosan követte az apja megszabta utat, s órát, a megszabott rend szerint egészen egyedül kivitte a holttestet, s lefektette a magányosan emelkedő Vörös Szikla laposán egy délkeleti horpaszban. Áldozatot mutatott be, s imádkozott. Imájában a holtat az „Ősök Véd-Szellemé”-nek nevezte. Dolga végeztével hazatért.
Ezután Ingdakaj rendszeresen áldozatokat mutatott be: egy fakupában teát, egy facsészében vizet és egy másik facsészében tejborpálinkát ajánlott fel minden újhold első, hetedik és kilencedik napján. Tisztelettel meghajolt és imádkozott. Három év telt el így az áldozatokkal. A Vörös Szikla felett felhők gyülekeztek, köd emelkedett, majd szétoszlott. Amikor a felhők megjelentek, a fiú akkor áldozott. Mécseseket, füstölőket gyújtott és imádkozott, hogy elűzze a gonoszt.
Mindeközben az elhunyt atya szelleme szövetséget kötött a hely gazdaszellemeivel Ahogy múltak az évek, egyre erősebb lett, megtanulta a szent ráolvasásokat. RáleltAtaga Tengri imájára, s oly tudásra és hatalomra tett szert, hogy képes volt jégesőt előidézni, villámokkal lesújtani, s rettenetes gonoszságokat végrehajtani. Elkészítette fejdíszét bagoly tollából, s dobját keresztfára feszítette.
Az Ősök Védőszelleme hamarosan messze földön híressé vált. Amikor Ingdakaj anyja meghalt, fia a régi szokások szerint a Vörös Szikla déli oldalán temette el, s áldozatokat mutatott be neki.
A korábbi ősök szellemei nem hagyták el a helyet, hanem összegyűltek, s különféle dolgokban testet öltöttek.
Az öregasszony szelleme lassanként szintén igen nagy erőre tett szert, s szövetkezett a természet szellemeivel. Így formálódott Emegeldzsi édzsi, „az öreg Nagyanyó” Sámánasszony tanítása. Mikor a gonosz erősen terjedt, ez az öregasszony Emegeldzsi édzsi néven jól ismert védőszellemmé vált.
Eleinte tárgyakban jelent meg, s ahogy múltak az évek, fokozatosan oly erőre lelt, hogy fel tudott emelkedni a levegőbe, s képes volt repülni is. Hatalmában állt a felhőket összegyűjteni, esőt varázsolni, villámlást és égzengést kavarni, a villámokkal lesújtani és jégesőt hozni. E katasztrófák előidézésén túl sok egyéb gonoszt is tett az emberekben, s az állatokban: megmérgezte vérüket. A környéken lakó családok rettegtek haragjától, s más vidékre menekültek. Reménykedve messzi, elhagyott tájra értek, azonban a démonasszony egy szempillantás alatt sírhelyéről náluk termett.
Összeültek a népek, hogy megtanácskozzák, mit lehetne tenni, hisz oly nagy lett a fenyegetettség. A halha és az urjanhaj tartomány összefogott. Elvonultak a Vörös Sziklához, áldozatot mutattak be. Felidézték a jó szellemeket, s kiűzték a rosszakat. A tea, a pálinka és a víz javát áldozatul ajánlották. Könyörgésük sikerre vezetett, gyógyírt találtak a bajokra. Elérték, hogy még ha meg is jelennek a gonosz szellemek, megértőek lesznek, és nem bántják a gyerekeket, a csecsemőket, csak a férfiak jó lovait, marháit szállják meg, s okoznak remegést férfinak nőnek. Így is történt, egyszer egy szellem megszállt egy Bürgeü nevű embert, hogy az csak úgy reszketett. Sokan látták, s a szellemet „Fekete Bálvány”"-nak nevezték el. Később "Fekete Védőszellem"-ként kezdték tisztelni, s ettől kezdve tilos volt a fekete szín nevét kiejteni, ezért őt magát is csak „A Sötét”-ként emlegették.
Élt még ott egy bizonyos lány, akit az „Utolsóként született”-nek neveztek. Emegeldzsi édzsi ezt a lányt szállta meg, s hozta rá a reszketést. Sokan voltak ennek tanúi, s döbbenten figyelték, hogy mi lehet ez?
Egy nap aztán végre a Fekete Ongot és Emegeldzsi édzsi sámánasszony révülésbe esett, sótlan teát és tejbor pálinkát hintett a levegőbe, s elűzte a gonoszt. Majd a levegőbe emelkedtek, elrepültek a Vörös Sziklához. A Fekete Ongot és a Sámán lány leereszkedtek a Vörös Szikla csúcsára, megtalálták a keresztrúdra kifeszített dobjaikat, s magukkal vitték őket. Mindegyikük a saját dobját verte, fejükbe nyomták a bagolytollból készült fejdíszüket, majd ismét a levegőbe emelkedtek, s visszatértek.Jurtáról jurtára jártak, s dobjukat verve így kántáltak:
Minden élőt megsegítő
Arany dobunkat hozzuk,
Minden világbélit mentő
Ataga Tengritől alászállunk.
Sokan hallották éneküket, s mondogatták egymásnak: ezek csodás erőt bíró védőszellemek ám!
Ongot és Edzsi kikérdezte az embereket bajaikról, fájdalmukról, majd így szóltak: Ha kegyes szívvel áldozatok, tea javát, tej színét, pálinka tetejét, víz tisztáját nekünk adjátok, hatalmunkban áll minden bajotoktól megmenteni benneteket. Az emberek, mikor ezt hallották, arra a sok rosszra gondoltak, ami korábban osztályrészük volt, s megrettentek. Sámánnak és sámánasszonynak szólították őket, teát, tejborpálinkát és vizet áldoztak nekik, hogy védelmükbe vegyék őket.
Majd elkészítették képmásukat, testüket egyéves fekete bárány szőréből, szemüket fekete szederből formálták, s Édzsi védőszellemnek, és a Sötét Védőszellemnek nevezték el őket, majd áldozatokat mutattak be nekik. (Sárközi Alice fordítása)
Aliban
Hurmaszt istennek volt egy gonosz megtestesülése is, aki folytonosan pusztította, gyötörte az élőlényeket, rombolta a teremtést, eloltotta a meggyújtott tüzet, kiszárította a folyóvizeket, szétdúlt mindent. Látva Hurmaszt isten, hogy bármennyire is csak együttérző, segítőkész lényeket akart alkotni, született egy kérlelhetetlen ellensége is, nagyon elővigyázatos lett. Volt Hurmaszt istennek egy aranyos dagina-tündérasszonya, aki mikor átváltozott aranybegyű, ezüsthátú madárrá, a gonosz megtestesülés lelőtte. Akkor Hurmaszt haragra lobbant és megalkotta alibant, acsötgör-ördög küldöncét, s leküldte az alsó világba, hogy a gonosz megtestesüléssel is megismertesse a szenvedést. Aliban gyermeknyi testű, fakó hajú teremtmény. Ha a hajszálai összekeverednek, csengő-bongó hangot hallatnak, mint a vas. Aliban étele a szél és a levegőben vándorol. Mikor a csötgör-ördög el akar pusztítani egy embert, először a követét, alibant küldi, hogy szerezze meg az ember lelkét.
Egyszer egy vadász a pusztában aludt vadászat közben, és észrevette, hogy valami a talpa alá akar férkőzni. Felkelt, hát látja, hogy az egy világos hajú, a feje tetején egyetlen szemű kicsi lény volt. A feje tetején lévő egyetlen szemmel folytonosan az eget kémleli, hogy mikor jön érte Hurmaszt isten követe, hogy teremtőjéhez visszavigye.
(Birtalan Ágnes fordítása)
Hogyan lett Ocsiváni kék színű?
A darhatok úgy vélik, hogy azért van holdfogyatkozás, mert a hetvenfejű Gonosz lenyelte a holdat. Amikor a Gonosz megitta Buddha nektárját, a mester Ocsirvánit küldte, hogy győzze le. Buddha követe, Ocsirváni így szomorkodott:
– Én már sohasem lehetek kék színű. Az a sorsom, hogy fehér legyek. – Fogta Buddha gyémántvillámát és a Gonosz után eredt, utolérte és széthasította. Mérges vizelet folyt ki belőle, végigcsöpögött mindenhol. Ocsirváni ijedten gondolta: ez még másokra is bajt hozhat, s felhörpintette az egészet. Az italtól egész teste kék színűvé vált.
(Sárközi Alice fordítása)
Lham istenasszony
Valamikor réges régen Lham istenasszony Geszer kán felesége volt. Egyszer, ahogyGeszer vadászni ment, összeakadt egy sulmasz démonnal, aki neki ajándékozta a feledés ételét. Evett is belőle mindennap egy kicsit, nem is talált többet haza. Így telt néhány év. Egy nap, reggel még mielőtt belekóstolt volna a sulmasz démon feledés-ételébe, kiment a mezőre. Összetalálkozott a varjúval, aki ezt mondta neki:
– Nem vagy te a honát feledő Geszer, hanem a hazatérő Geszer! – szólt, majd elrepült. Ezután találkozott a rókával, aki így szólt hozzá:
– Nem vagy te az otthonát feledő Geszer, hanem a hazatérő Geszer! – mondta, majd elszaladt. Amikor tovább ment összeakadt egy farkassal.
– Nem vagy te az otthonát feledő Geszer, hanem a hazatérő Geszer! – mondta a farkas is, és eliramodott. Geszer elgondolkodott rajta, hogy mi a csudát beszélnek így hozzá a vadállatok, s a szárnyasok.
– Úgy látszik nem mentem haza, biz, ez nincs rendjén – gondolta, s egyenesen hazafelé vette az útját, s elvágatott. Amikor megérkezett, egy három év körüli fiúcska szaladt elé.
– Apa, apa! – kiáltotta.
Geszer így szólt:
– Hát anyád mit csinál?
– Szilaj sárga íját feszíti, s apámat akarja megölni, ha megjön.
– Ha kérdezi, mondd, hogy apád megjött, és észak felé átkelt a hegyen – mondta, s dél felé elügetett.
Mikor a fiú bement a jurtába, kérdezi az anyja:
– Ki jött, mit mondott, mit csinált?
– Apám jött meg, de megijedt anyámasszonytól, s el is ügetett északnak – mondta.Lham istenasszony gyorsan felkapaszkodott az északi hegy tetejére, s körülnézett. Onnan látszott, hogy a déli hegyen éppen átkel valaki, akinek kalpagjának arany gombja megcsillant a napsugárban. Hosszan célzott, s az arany gombot nyilával kettéhasította. Mire hazaért a gazda, fakóvá, a fia lábán sárga lóvá vált. Lhamistenasszony fogta a fiát, s derékban kettéharapta.
Nálunk Bajdrag hürében a Majdar tiszteletére rendezett maszkos táncban szereplőLham istenasszonyt szájában egy kettéharapott gyerekkel ábrázolják. Ilyen álarccal jelenítik meg az előadásokon. Az bizony Geszer felesége, Lham buddha.
(Sárközi Alice fordítása)
| |
A sámánizmus szakrális szövegei
Bár azok a vallási és hiedelemrendszerek, melyek a mongol sámánizmus fogalomkörébe tartoznak elsősorban a szóbeli hagyományozásra épülnek, számos sámánszöveg és még több – a sámánszövegek közé is besorolt – rituális szöveg került lejegyzésre a XIX–XX. század folyamán. A legelső rituális szövegelemek egyike pedig, melyhez hasonlóak előfordulnak a ma ismert műfajokban is, még a XIII. századból, a Nagy Mongol Birodalom megalapításának idejéből származik. A mongolok titkos története (Mongqol-un ni’uča tobčiyan),[1] a legelső nagyobb terjedelmű mongol nyelvű forrás, mely kínai írásjegyekkel lejegyezve maradt fenn, számos elemet tartalmaz a buddhizmus előtti mongol vallási és hiedelemrendszerről. Maga Dzsingisz kán vagy utóda Ögödej kán és a krónika számos más szereplői is tevékeny résztvevői a rituális cselekményeknek. Egy, a Burqan qaldun hegy szelleméhez szóló áldozati szöveg például Dzsingisz kán szájából hangzik el, megerősítve ezzel a hegyek kultuszának legitimitását a népvallásban (Ligeti 1962. 29.).
Témánk szempontjából talán még fontosabb az a szövegrész, melyet Dzsingisz kán szövetségese, majd későbbi ellenlábasa, Dzsamuka (£amuq-a) ad elő, mikor hadra szólítja népeit. A harca készülés mozzanatai, a hadiruha felöltése, a fegyverek dicsérete, a dob megszólaltatása, mind-mind emlékeztetnek bizonyos, a sámánszövegekben előforduló motívumokra, az előadást megelőző rituális körülményekre.
qara’atu tuk-iyan sačuba bi
qara buqa-yin arasun-niyar
büriksen bürkiren büküi
dawutu kö’ürge-ben deletbe bi
qara qurdun-iyan unuba bi
qatangqu de’el-iyen emüsbe bi
qatan ¤ida-ban bariba bi
qatqurasutu sumun-iyan onolaba bi
Qa’at-Merkit-tür qatqu[l]dun morilaya
|
Felszentelem zászlómat:
Fenn lobog, messzire látszik.
Barna bika bőrével
Beborított döngő dobra
Hatalmasat ütöttem,
Hamar lovamra felültem,
Harci zekémet magamra öltöttem,
Vashegyű lándzsámat megragadtam,
Vadbarackfa-kérges nyilamnak
Végin rovást hasítottam,
Vívni kész vagyok – induljunk a kaat-merkitekre! (fordította Ligeti Lajos)[2]
|
A XIII. századi utazók (Marco Polo), misszionáriusok (Plano Carpini, Rubruqius, Julianus, Biridia, stb.), vagy a XVIII–XIX. századi kutatók, utazók (Bergman, Timkovsky, Potanin, Pozdneev, Bálint, stb.) számos értékes adatot közölnek a mongolok vallási és hiedelemrendszeréről, de a sámánszövegek és a sámánizmushoz kapcsolható folklórszövegek lejegyzése csak a XIX. században indul meg. A. Pozdneev (Pozdneev 1900), majd őt követően M. N. Hangalov (Hangalov 1958; 1959; 1960), a burját hiedelemrendszer első rendszerező kutatója számos sámánszöveget gyűjtött és adott ki tanulmányaiban. A XX. század első harmadában G. Sanžeev közölt összefoglaló tanulmányt az alar-burjátok hiedelemvilágáról (Sanžeev 1927, 1928),melyben szintén több eredeti nyelvű szöveg található. Mindeddig a legtetemesebb mennyiségű sámánszöveg-gyűjteményt B. Rintchen tette közzé, melyet a harmincas években gyűjtött, de csak az ötvenes-hetvenes években jelentetett meg. A három kötet a saját gyűjtésű, szóban hagyományozott anyagok mellett mongol és ojrát írással lejegyzett szövegek átírását is tartalmazza (Rintchen 1959, 1961, 1975). Rintchennel egy időben gyűjtött sámánszövegeket W. Heissig a keleti mongolok között (Belső-Mongólia), s tanulmányok egész sorában jelentette meg eredményeit és elemzéseit (Heissig 1944, 1959, 1966). N. N. Poppe is számos folklórszöveget (köztük a sámánizmushoz kapcsolhatóakat is) gyűjtött, és emellett katalógusba foglalta a pétervári keleti gyűjtemény sámánszövegeit (Poppe 1932). A XX. század második felében jelent meg több olyan munka, mely megpróbálja rendszerbe foglalni a sámánszövegeket, közülük az úttörő a hatvanas évek elején készült elemzés B. Sodnom tollából (Sodnom 1962). Sodnom számos új szöveget is közölt, s fő rendszerező elve (részletesen lásd alább) a buddhista hatás mértéke az egyes szövegekben. Szintén a hatvanas évek gyűjtőmunkájának eredménye S. Badamxatan kiadványa az észak-mongóliai darhatokról, melyben saját maga által lejegyzett és O. Pürew terepmunkájából származó sámánszövegek kerültek (Badamxatan 1965). Mind a szövegkiadás, mind a kutatás megélénkült a nyolcvanas évek végétől és különösen a kilencvenes években, ekkor jelent meg S. Dulam gyűjteménye, mely filológiai átírású darhat sámánszövegeket (műfaji megjelöléssel), sámántörténeteket, mítoszokat tartalmaz (Dulam 1992). Az évtized másik nagy vállalkozása burjátiai burját sámánszövegek kiadása (Xüxe münxe 1996). Mongóliai burját sámánszövegeket adott ki fordítással Kara Gy., G. Gantogtox és £. Coloo, pontos filológiai átírással és angol nyelvű fordítással (Gantogtox, G. – Kara, G. – Tsoloo J. 1998.). Feltételezésünk szerint a megélénkült kutatási tevékenység hatására Belső-Mongóliában is számos kiadvány jelenhetett meg, melyben sámánszövegeket is közzétettek, ezek közül azonban csak a horcsinok közt gyűjtött anyagot tartalmazó munka jutott el hozzánk (Kürelša et alii 1998). Több évtizednyi „pihenés” után a nyolcvanas évek végén D. Even újra kiadta a B. Rintchen által gyűjtött szövegeket, fordítással, gazdag jegyzetapparátussal (Even 1988–1989). Even többféle rendszerező, elemző elvet is alkalmazott a sámánszövegek feldolgozásához (lásd alább). A XX. század végén több jelentős mű is megjelent a mongol sámánizmusról, mint R. Hamayon 1990, C. Humphrey 1996, vagy O. Pürew 1999 monográfiái, melyek a maguk nemében korszakalkotó jelentőségűek, nagyobb mennyiségű új sámánszöveget azonban nem tartalmaznak. Az említett műveken túl természetesen több olyan tanulmány van, mely egy-egy sámánszöveget tartalmaz, mint B. Ja. Vladimircov, M. Haltold vagy A. Bischoff cikkei, s a legtöbb mongol folklór gyűjteménybe is bekerültek mutatványok a sámánszövegek közül.
A sámánszövegek tipológiája
A sámánszövegek tipologizálásához számos, a szövegen belüli és a szöveghez kapcsolódó körülményt kell figyelembe venni ahhoz, hogy egy sokoldalú tipológiai struktúra legyen felállítható: számunkra elsődleges a szöveg maga, a ritmikai és dallamstruktúrákkal, de figyelembe kell venni az előadó személyét (a sámán, a sámán segítői, esetleg a rituálé egyéb résztvevője), a sámán és közössége viszonyát a szövegekhez (a szövegek sámán és környezete általi értelmezése a rituálét követően a „kliensek” számára), valamint a rituálé tér – idő összefüggéseit.
Műfaji tipológia, műfaji besorolási lehetőségek
A rendkívül színes műfaji elnevezések között elsődleges szerepet játszik az, ahogy maga a sámán, vagy ahogy közössége nevezi meg az egyes rituális szövegeket. A műfaji megjelölésben előfordulhatnak jelentős különbségek is, aszerint, hogy a sámán közössége mennyire ismeri a hagyományokat, a mitológiai és kultikus hátteret, s a jelenlegi trend szerint (mint ahogy az alább kifejtésre kerül) leegyszerűsödik a műfaji elnevezési rendszer. A korábbi gyűjtésekben közölt műfaji megnevezésekhez képest saját gyűjtési tapasztalatunk alapján úgy tűnik, hogy a műfaji sokszínűség helyébe egy jóval kevesebb csoporttal, alcsoporttal rendelkező műfaji struktúra lép. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül néhány rendszerező elvet mutatnánk be, amelyek szerint megközelíthetőbbé válnak a mongol sámánszövegek.
A sámánszövegek műfaji beosztása
1. Tisztán sámánműfajok, melyek csak a sámánrituálék részét alkotják.
2. Folklórműfajok, melyek sámánrituálék részét is képezhetik, de kevésbé jellemzőek, mint az 1. csoport alatt megjelölt műfajok, s inkább családi, közösségi ünnepek rituális szövegei, ahol az előadó nem feltétlenül egy sámán vagy egy buddhista szerzetes, hanem a közösség számára hiteles, általa elfogadott személy.
3. Műfajok, melyek az írott hagyományból erednek, s gyakran fordulnak elő buddhista rituálék részeként.
1. Tisztán sámánműfajok. Az alábbi műfaji elnevezések alapmotívuma a meghívás, s jelenlegi adataink szerint kizárólag a sámánrituálék rendszerébe tartoznak.
1.1. dūdlaga[3]„hívás, szólítás, invokáció”, mong. daγudlaγ-a, burját dūrdlag. A mongol sámánszövegek között a legáltalánosabban használt megjelölés, a kifejezés adū „hang, dal” névszóból képzett igéből képzett névszó. Tapasztalataink szerint, ha nincs más műfaji elnevezés (pl. feledésbe ment), amit a sámán vagy környezete használ, akkor ez a megjelölés általánosan mint sámánműfaj használatos, s valószínűleg részben kiszorítja az egyéb megnevezéseket. Gyakori jelenség, elsősorban az újabb gyűjteményekben, hogy maga a dūdlaga megjelölés is elmaradhat, helyette a rituáléra meghívott istenség, szellem neve szerepel csak:Ozūrý yum, Aγarý xairxan, stb.
Tartalmilag a sámánok több invokáció csoportot különítenek el: i. ongod jalax dūdlaγ„a segítőszellemet hívó invokáció”; ii. taxilgīn dūdlaγ „áldozati szertartáskor előadott invokáció”, mint például gald dē¤ örgöx dūdlaγ „a tűzáldozat során előadott invokáció”; iii. sünsnī dūdlaγ „lélekhívó”. Egy a saját gyűjtésünkből származó invokációs kezdőformula a sámánszövegekben gyakori motívumokra építkezik, a sámán hosszabb vagy rövidebb kifejezésekkel leírja a meghívandó szellemet, ha részletesebben, akkor leírja a szellem kinézetét, eredetét, útját a rituálé helyére, de előfordul, hogy csak a szellem legfontosabb tulajdonságainak megjelölésével indul a sámán és a szellem párbeszéde[4]:
A napjainkban is eleven műfaj szerkezeti és tematikai sokrétűsége mutatja be az alábbi általam (1993) gyűjtött hívóének. Az invokáció kitűnő példája a szertartás közben felvett énekelt szövegnek, melyben a sámánasszony több szerepet alakít, valamennyi a szertartásra érkező szellem közléséhez kölön dallam és ritmus tartozik.
Bajar sámánasszony Naldzsig nevű ongonját hívja:
Narīn cagān Nal¤gā
Xenī xereg,
Yamar yanjār yawna či ulāč min’?
|
Ó, kecses, fehér Naldzsig
Mily dologban,
Miként jársz hű követem?
|
Naldzsig megszólítja Bajart:
Xar biye čin’ sulbagarxan,
Am’ nas čin’ gulbagarxan l,
Bodlō bodōroi ür min’!
|
Fekete tested gyengülő,
Félénk életed veszélyben.
Figyelj rám magzatom!
|
Bajar sámánasszony így szól:
Jarlig tan’ jayā bol¤,
Yer«l tan’ öljī boltugai!
Ačtai būral x«rxī min’,
Emgen būral x«rxī min’ l,
Awralā xairla!
Mičin ¤iltei arwāxāngā
A¤il töröl bütēgērei!
Šalgax ge¤ yawna bi!
|
Parancsod maga a sors,
Áldásod maga a szerencse.
Jótevő ősz kedvesem,
Nagyanya, ősz kedvesem!
Oltalmat nekünk adj!
Majom évben születettnek
Minden dolgát véghez vidd!
Úgy lesz-e? Bizony megtudom!
|
Naldzsig ongon így szól:
Jā, jailūl ür min’!
Öndör erýn bair min’,
Narīn Iwd, Cengelt min’,
Namnan Togos güidel min’,
Amtai cagān čulūt dam¤ilga min’,
Ongon b« mod xam¤ā min’,
Ē jailūl ür min’!
|
Jól van kedves magzatom!
Magas csíkos hegy a sátram,
Mély folyóim a keskeny Ived, és a Cengelt,
Merre futok, az Namnan Togosz,
Merre járok, az a Fehér köves szurdok.
Mindig segítőm a sámánfa.
Ó, kedves magzatom!
|
Ujgur ongon érkezik és Bajarhoz tuva nyelven beszél. Bajar darhatul válaszol:
Jarlig tan’ jayā bolog!
Ja, ja, ja, ja x«rxī min’!
Modtoi gajar mūgār yāx we?
Medlē bi, dūllā bi, tenger min’.
Altan tuyāgā tusgagtun!
Ar öwrī min’ xuyagla!
Xan būral tenger min’!
Xarsan ix jayā min’!
Tulsan ix xüčten min’!
Tulgūrlasan ix jayā min’!
Ē¤, ē¤, ē¤, ē¤, ē¤!
Dūddagā dūda¤,
Šalgadgā šalgasan xoino
Xalūn galdā xar’!
[...] bucō ē¤i ē¤i ē¤i!
|
Parancsod legyen a maga sors!
Úgy legyen, úgy legyen kedvesem!
Mi tegyek az erdős hely veszélyével?
Megértettem, meghallottam, istenem.
Ragyogtasd arany sugarad!
Öltöztess páncélvértbe!
Királyi ősz istenem!
Őrző nagy sorsisten!
Támaszom, nagy erejű szellem!
Támogató nagy sorsisten!
Anyám, anyám, anyám, anyám, anyám!
Hívtam, kit hívni kellett,
Figyeltem mit figyelni kellett,
Most már forró tűzhelyetekhez térjetek meg!
… menj vissza anyám, anyám, anyám!
|
Az ongon így szól:
Tar, tar, tar, tārō, tārō, tārō!
|
Véget vetünk, véget vetünk, véget vetünk, véget vetünk, véget vetünk.
|
Bajar így szól:
Taryā, taryā!
B½wei, b½wei, b½wei!
Xurui, xurui, xurui!
|
Vessünk véget, vessünk véget, vessünk véget!
Bűvei, bűvei, aludjatok!
Húrai, húrai jószerencse idegyűljön!
|
Bajar még egyszer szólítja Naldzsig ongont:
Ē¤, ē¤, ē¤, ē¤, ē¤!
|
Anyám, anyám, anyám, anyám, anyám!
|
Naldzsig megszidja Bajart:
Büx a¤il
Bütsen xoino,
Xoyorīn xōrond
Gurwīn dund,
Yūgā yūgā xī¤
Tene¤ yawna či?
|
Ha mindent
Elvégeztél,
Vigyázz, kettő közibe
Három hegyibe ne kerülj!
Mit teszel még most is?
Ide-oda vándorolsz?
|
Bajar válaszol az ongonnak:
Tarcgā, tarcgā, tarcgā!
Tarcgāya, tarcgāya, tarcgāya!
B½wei, b½wei, b½wei!
Xurui, xurui, xurui!
B½wei, b½wei, b½wei!
Naiman cagān ür min’,
Naran bumbīn tuyātai
B½wei, b½wei, b½wei!
|
Minden szellem vessen véget, vessen véget, vessen véget!
Vessünk véget, vessünk véget, vessünk véget!
Bűvei, bűvei, aludjatok!
Húrai, húrai, jó szerencse idegyűljön!
Bűvei, bűvei aludjatok!
Nyolc fehér gyermekem!
Napország sugarú.
Bűvei, bűvei, aludjatok! (Birtalan Ágnes fordítása)
|
1.2. tamlaga „ének”, mong. tamlaγ-a ← tamala- „énekelni, dalolni”, például: Xarmýn xairxanīg bucāx tamlaγ[5] „A kegyes Xarmää-t elküldő ének”. A legtöbb ismerttamlaga szerkezetében, motívumaiban hasonlít a dūdlaga műfajhoz, a közöttük lévő különbségek pontos feltárása egy későbbi tanulmány feladata. Badamxatan a tamlaγmegnevezést a jüxel „átok” kifejezéssel azonos értelemben használja (vö. alább). Az következő tamlaγ szövegrészlet a rituáléra meghívott szellem elküldését mutatja be[6]:
Mört tān’ mörgl«b,
S½dert tān’ sögödl«b,
Mergen sarýn šinede
Medētý ödörýn d½činde uljaxabdi,
Türeyē, tarxayā, xariyā, bucāya!
|
Meghajoltam nyomdokodnak,
Térdre hulltam árnyékodban,
A bölcs újhold idejének
Bizonyos napján, újra eljössz,
De most végezzünk, széledjünk szét,
Térjünk vissza, menjünk vissza! (Birtalan Ágnes fordítása)
|
1.3. dātgal „odaadó ima”, mong. daγadqal ← daγadqa- „biztosít, rábíz, pl. sorsát rábízza vkire”, vö. halha dātgan jalbirax „odaadóan imádkozik”. A dātgal jóval ritkábban előforduló műfaji megjelölés, mint a dūdlaγ „invokáció” (lásd fent), s előfordul a kettős megjelölés is, melyben a dātgal genitivusi raggal ellátva, birtokos jelzőként áll az invokáció előtt: dātgalīn dūdlaγ „ima-invokáció”. Az alábbi részlet egy pontosabban meg nem nevezett szellemhez szóló imából való:[7]
Aexīn ayūl ügüi,
Gadā adūs maldn’
Xulγā mū yum,
Xur möndör,
Xui sal’xi,
Galīn ayūl,
Galjūgīn amand
Daeraldaxgüi yawxīg
Tandān dātxī!
|
Rettegett rettegés nélkül,
A szabadban alvó jószág
Rossz tolvajt,
Esőt, jeget,
Forgószelet, szelet,
Tűz veszélyét,
Veszett [farkas] száját
Kerülje, úgy éljen,
Hozzád ezért imádkozom! (Birtalan Ágnes fordítása)
|
2. Az alábbi műfajok jól ismertek a mongol népköltészetből, s számos rituális tevékenységhez, szertartáscsoporthoz (családi és közösségi ünnepek) kapcsolódnak.[8] Hátterüket ugyanazok a lélekhiten alapuló kultuszok adják, melyek a mongol sámánizmusnak is az alapját képezik
2.1. jüxel, xarāl „átok”, mong. ¤ükel, qariyal ← mong. ¤üke-, ¤ükü-.„átkoz, átkot mond”. A mongol népek körében is nehezen gyűjthető műfaj, de ennek ellenére létezik néhány kiadvány, melyben a szövegek mellett az átokmondás rituális körülményei is lejegyzésre kerültek.[9] A Rintchen által gyűjtött sámánszövegek között is ritkán fordul elő, s kiadványában ugyan nem ad pontosítást arról, vajon az átok sámán-repertoire része volt vagy nem, a motívumok (pl. a sámánviselet részeinek szerepeltetése) arra utalnak, hogy csak sámán mondhatta el, „egyszerű átokmondó” nem. Az egyéb átokszövegekkel összevetve viszonylag hosszú, feltehetően több rövidebb átokra bontható. Nyelvi szerkezetére a voluntativus-szal lezárt mondatok ismétlése jellemző.[10]
Ūlīn činē xürün ulān orγoeγōn
Tawin sūγād jüxī!
…
Nayan yösün xorton moγōegītan’
Namiljūlan sūγād jüxī!
…
Xar cusun ser¤imēn
Yisön arxār bürd½len
Cacan sūγād jüxī!
|
Hegynyi vörös-barna sámán-fejfedőm
Letéve leülök, s átkot mondok!
…
Nyolcvankilenc mérges kígyótokat
tekergőztetve leülök, s átkot mondok!
…
Fekete vér-szóróáldozatomat
Kilenc tömlőt teletöltve
Szétszórva leülök, s átkot mondok! (Birtalan Ágnes fordítása)
|
2.2. magtāl „dicsérő”, mong. maγtaγal; például ongodīn magtāl „a segítő szellemek dicsérője”, Tarāgī yawūlax magtāl[11] „Tarā szellem visszaküldésekor mondott dicsérő”.
Emgen būral ē¤-mni
Mört tān’ mörgölý wiš½b,
S½drt tān’ sögdlý wiš½b,
&rīgý ür xīgērýt,
Ürýgý mori xīgērýt,
Baγ gertý baγan wol¤,
Balčir ürdý ülgý wolsan,
…
|
Ősz, nagyanyám
Hát nem hajoltam-e nyomdokodban,
Hát nem térdeltem-e árnyékodban,
[Most] tedd a magzatot utóddá,
tedd a harmadfűt paripává,
Te voltál az oszlopa a kis jurtának,
Te lettél a bölcsője a csöppnyi magzatnak,
… (Birtalan Ágnes fordítása)
|
2.3. cacal, sacal „szóróáldozat szövege, a tejszóráskor, vagy tejpálinka áldozatkor elmondott szöveg”, mong. čačuli, sačuli ← saču- „szór, hint, szétoszt”, ojrát, kalmükcacl, burját sasli, például: Altan uruγ-un sačuli „az aranynemzetség szóróáldozata”.[12]
2.4. dallaga „szerencsehívó szöveg”, mong. dalalγ-a, dalalγ-a ← dalal- „odahív, odaint, kezével körző szerencsehívó mozdulatokat tesz”, például: šuwūnī dallaga„madárvonuláskor elmondott szerencsehívó”.
Buyan kesig-ün dalalγ-a
O suvasati:
Sayin amuγulang boltuγai:
Anggir γalaγun ireküi-dür
Altan dalalγ-a abunam bui:
…
Delger čaγ ireküi-dür
Deldeng čikitei töröküi-dür
Delengtü üniy-e saγaqui-dur
Deg¤irekü kesig-i dalalnam irtügei:
Qurui qurui ire qurui![13]
|
Szerencse- és erényhívó
Ohm, boldogság!
Legyen teljes békesség!
Mikor az ásóludak visszatérnek
Akkor mondjuk el az arany szerencsehívót!
…
Amikor a teljesség ideje eljő,
Amikor szélesfülű vadló megszületik,
Amikor a duzzadó tőgyű tehenet fejjük,
Akkor hívjuk a virágzó szerencsét, hogy jöjjön el!
Gyűlj ide, gyűlj ide, jöjj, gyűlj ide! (Birtalan Ágnes fordítása)
|
2.5. xelelgee, xeleleg „szólás, megszólalás”, mong. kelelge ← kele- „szól, mond”, pl.Xarmýn xäirxanā xeleleg[14]; az ezzel a műfaji megnevezéssel jelölt szövegek szerkezetükben, motívumaikban hasonlítanak az áldásszövegekre (yör«l), pontosabb elkülönítésük további kutatásokat igényel. Az alábbi példa az éjszakai sámánrituálék fontos részét képező dob melegítéskor előadott ének része: xengereg surgax xeleleg[15]„a dob megszólítása melegítéskor”:
Oktorγýn sāral sara šige
Onγom būral unā wolārý!
Unasan ejým bayasxaxa,
Omγolan xüleg bolārý!
Sanasan xergīgi bütēxede
Sal’xinās xurdam bolārý!
|
Mint az égi szürke Hold,
Légy deres szellem-hátassá!
Megülő gazdád örvendjen,
Légy büszke paripává!
Minden vágyat teljesítő,
Szélnél sebesebb legyél! (Birtalan Ágnes fordítása)
|
2.6. myalālga „felszentelés, beszentelés, áldás”, mong. miliyaγud (pluralis) ← miliya-„felszentel”, pl. Rintchen a sámánszövegek közé sorolja a Dzsingisz kultusz részét alkotó rituálékat, bár ezek lebonyolítói nem sámánok, hanem egy külön darxad-csoport, akiket a hagyományok őrzésére válogattak ki még a XIII. században: Qulan qatun-u čomčuγ-un miliyaγud „Qulan kánasszony áldozati jurtájának felszentelése”.[16]
2.7. unšlaga „ráolvasás”, mong. ungšilγ-a ¬ ungši- „olvas”, šiwšleg „suttogó ráolvasás”, mong. sibsilge ¬ sibsi- „suttog”; a mongol folklórban ma is elevenen létező műfaj, jellemzője a néhány soros, általában párhuzamosan szerkesztett alliteráló szakasz. A sámánok gyógyításkor, jósláskor használják.
3. Műfajok, melyek az írott hagyományból erednek, többségük a buddhizmusra, mint tételes vallásra épülő írásbeliség hatására került be a mongol vallási gyakorlatba. Az alábbi műfaji megjelölések közül több is buddhizmus előtti rituális gyakorlatot takar, mint a füstáldozat, vagy a szóróáldozat, azonban a tibeti eredetű megnevezéshez köthető rítusok és szövegek a legtöbb esetben erőteljesen magukon viselik a buddhizmus hatását.
3.1. jalbiral „ima”, mong. ¤albaril ← ¤albari- „imádkozik”; ez a műfaji megjelölés a benne előforduló buddhista motívumok, valamint a buddhista terminológiában való használatossága miatt kerül ebbe a csoportba. További kutatásokat igényel azonban, az, hogy számolhatunk-e esetleg egy eredeti, buddhizmus előtti ima-típusú műfajjal. Az ismert szövegek többsége rövidebb terjedelmű, megszólítást (a szellem, istenség leírását) és kérést tartalmaz. Az alábbi mutatványszöveg úgy tűnik, nemcsak sámánok által mondható, valószínűleg a vadászat rituális repertoire-jához tartozik. A megszólított szellem, Manahan (halha Manaxan), a vadak ura, a vadász szerencséjének biztosítója.[17]
Xadār xālt xīsen,
Modār būlt xīsen,
Altam Manaxammin’!
Ū¤im xormýdan’ xorγadasan
Xo¤gir tolγýmin’ xonoktý bol¤, üstý
Xōsam biyemin’ xonoktý bol¤,
Altam Manaxanmin’!
|
Sziklából rejteket adó,
Fából búvóhelyet adó,
Arany Manahan-om!
Széles köntösöd szegélyé rejtező
Tar fejem szállásra lel,
Szőrös, puszta testem szállásra lel,
Arany Manahan-om! (Birtalan Ágnes fordítása)
|
3.2. öčig „alázatos megszólalás, kérés”, öčix üg „alázatos megszólító szavak, kérő szavak”, mong. öčig ← öči- „alázatosan kér, szól”, pl.. ürs gargax öčig „a jószág szaporulat alkalmából elmondott kérés”, ongodtā öčix ügs „a védőszellemekhez szóló kérés”[18], Qulan saran-u öčig. Γolumta -yin öčig. „Qulan hold[asszony]-hoz szóló kérés. A tűzhelyhez szóló kérés”.[19] Az alábbi példa egy a vadászrituálék részét alkotó kérésből való, a medvevadászat során leölt medvét alázatosan kérik, hogy szelleme térjen vissza, s bocsássa útjára a vadászt is (az előadó nem sámán, hanem maga a vadász)[20]:
Qada-yin man-u qan babai,
Qarilča¤u man-tai qanilaba ta.
Qartaγan morin-du morda¤u,
Qadan-daγan amuran bučaγtun!
|
Sziklai fejedelmi öregapánk,
Velünk találkoztál, s megbarátkoztál.
Szilaj lóra pattanva,
Szikláid közé békén térj meg! (Birtalan Ágnes fordítása)
|
3.3 san „füstáldozat”, mong. sang ← tibeti bsang; a füstölő áldozat bemutatásakor elmondott rituális szövegek tematikája igen széles a mongol népvallási és buddhista irodalomban. Maga a kifejezés tibeti eredetű, s a rituális gyakorlat is számos idegen elemet tartalmaz, de maga az áldozat alaprendszere valószínűleg buddhizmus előtti. A tematikai sokszínűséggel számos szerző foglalkozott, az előadás körülményeit illetően azonban még sok a felderítetlen mozzanat. A sámánok mellett a szerzetesek, s a közösség számára elfogadott személyek is végrehajthatták a füstáldozati rítusokat. Füstáldozattal áldoznak pl. a természeti oltárokon, az obókon (halha owō), a hegyszellemeknek, a helyszellemeknek. Különleges helyet foglal el az áldozatok között a róka füstáldozat, mely a rókát, mint mítikus őst tiszteli, s feláldozásával megtisztítják a közösséget: ünegen sang „rókaáldozatkor mondott szöveg”.
Az alább olvasható füstáldozat szöveg az ordoszi Dzsingisz-kultusz része, az ordoszi holdújév (čaγan sar-a) ünnepség alkalmával elvégzett áldozatok egyikéhez tartozik. A főáldozat előtt, mintegy tisztító rituálé gyanánt végzik el a szövegben foglalt füstáldozatot, melyet az Arany sülde füstáldozata (Erte urida yeke baγ-a mongγol-un üy-e-tü boγda eĵen činggis qaγan-u sitügsen altan sülde-yin sang orosiba) követ, s ezután következik a rituálé főáldozata.
Az szöveg eredetije valószínűleg egy 18. századi buddhista ima Mergen Diyanči tollából, melybe Dzsingisz kán, mint buddhista tanvédő istenség kerül be, s ezt alakították át az ordoszi darhatok a kultusz elveinek megfelelően. A közlésre kerülő szöveg a Magyar Tudományos Akadémia Keleti Gyűjteményében található kézirat fordítása, olvashatók még szövegvariánsai (Rintchen 1959. pp. 59-60; pp. 66., Heissig 1966. pp. 151-153).
Szentséges Dzsingisz kán füstáldozatának rituáléja,〔mely〕az Óhajokat és kívánságokat gyorsan beteljesítő ünnepség része
(Boγda činggis qaγan-u saŋ takil üyiledkü-yin yosu kereg küsel-i türgen bütügegči čenggel-ü kemegdekü orosibai)
I.1. Om) Om a hum – mondd háromszor. Óh, lámák, a Védelmező Három Drágasággal[21] kezdjétek!
2. Szentséges Dzsingisz kán bensőséges társai, a gyönyörűséges Sudarasunbéli[22]palotából való
3. boldog hivatalnokok és vitézek együtt, s mindenféle helyi szellemek,
4. yagsák[23] és ráksaszák,[24] vizek urai és a vadak! Hogy minden kimondott kívánságunk teljesüljön!
5. Hívva hívunk ide, páratlan drágakőből készült, nyolc lótusszal díszített trónusodra,
II.1. gyönyörűséges szőnyegedre. Tökéletesen óvó nagy fehér upásaka,[25]
2. s minden társ, a belső hivatalnokok s a szellemek mind örvendjetek s szilárdan ülve
3. adakozzatok! Mikor ezen tiszta áldozathoz illő ételek javának íze
4. teljessé lett, úgy a tejnek íze teljessé válik, s szent víznek ereje által 〔mi〕társak Szentséges Dzsingisz kánnak
5. áldozunk. Lángoló tűzrakások gyönyörűn ragyognak.
6. Égő mécsesekkel áldozunk. Szantál balzsam és boróka füstölő égetésének illata,
7. e füstáldozatnak hatalmas illatával áldozunk. Óh, Szentséges Dzsingisz kán minden társával
8. együtt tiszta, nagy áldozatot fogyasszunk! Minden
III.1. akadály legyőzésének varázslatát adva add! Betegség szellemek
2. elveszejtésének varázslatát adva add! Harcok megnyerésének
3. varázslatát adva add! Bölcsesség elnyerésének varázslatát adva
4. add! A nemzet felvirágzásának varázslatát adva add! Ég
5. urának parancsából varázslattal segítő, tökéletes hősként cselekvő
6. gyors varázs erejével eretnek királyok seregét pornak
7. porává tedd! Az öt szín négy országát egybefogva
IV.1. nyolcvannégyezer uralkodó legjobbjává lettél, a Tan Kerék királyához
2. hasonlatos hatalmas erővel eretnek bűnösöket lebíró,
3. tökéletesen védelmező, téged magasztalva leborulunk. Az Úrhoz imádkozunk áldozattal magasztalva, 〔s ennek〕
4. ereje által, óh Urunk, sokasítsd társaid jószágait! Biztosítsd a hosszú
5. élet nyugalmát! Add a különleges kívánság beteljesülésének
6. lehetőségét add! Óh, az embereket, kik másoknak kárára vannak, térítsd el!
7. Durva rágalmat és hamis vádat moss le! Háborúskodás veszélyét hárítsd el!
V.1. A népnek kárára munkálkodó, gyűlölködő ellenséget hárítsd el! Buddha mester
2. tanításával szembeszálló ellenséget kemény gyémánt karddal pusztítva, zúzva aprítsd fel!
3. Az élet folyamát kettészelő gyémánt varázsige tanát
4. tíz irányba terjeszd szét! Fogadalmak megszegését megkötve megállítsd! Vad
5. akadályokat keltő démonok villámát térítsd el! Vad esőt, szeleket,
6. jégesőt és deret háríts el! A megvadult vizeket tereld helyes mederbe!
7. A csodás három ős áldásának ereje által, a tökéletesen óvó
VI.1. fehér upásaka, a hivatalnokok és az összes barátok által kimondott kívánságainkat
2. teljesítsd! A lámák, a Védelmező Három Drágaság menedékei, a legfőbb fogadalmú
3. védelmező urak által, a helyes tetteket teljessé tedd!
4. A helyes időben a béke áldása beteljesedjen! Ha nappal van, békesség,
5. ha éjjel van, öröm, éjjel-nappal mindig békesség legyen! A tisztelt
6. Három Drágaság áldása beteljesedjék!
7. A Jóság és az erény gyarapodjék!
Az áldás beteljesüljön!
Áldás!
(Bereczki Zoltán fordítása)
VII.1. 〔Én〕Lemásoltam.
3.4. ser¤im „szóróáldozat, libáció”, mong. ser¤im ¬ tibeti ser-skyem, vö. halha cacal,mong. sačuli, a szóróáldozat tibeti elnevezése, a mongol műfaji megnevezéssel azonos, ám kifejezésvilágában egyértelműen buddhista hatásokat tükröz. Előfordul olyan példa is, melyben csak a műfaji megjelölésben cserélődik ki a mongol kifejezés a tibeti eredetűre, s a szöveg alig, vagy egyáltalán nem mutat lamaista-buddhista hatást, pl. Böge-yin ser¤im „sámán szóróáldozata”:[26]
Ayaγan-du kigsen ar¤a
Abuγad ergübel dege¤i,
£üngsen-dü kigsen ¤ür¤i
£üg-tegen ergübel dege¤i.
|
A szilkébe öntött másodpárlatú pálinka
Ha feláldozzák, [az étek] java,
A tálcára tett narancs [sic!],
Ha az [áldozat] irányában felajánlják, [az étek] java. (Birtalan Ágnes fordítása)
|
4. A mongol sámánszövegek tipológiája a buddhista hatás függvényében. A mongol kutatók számára az egyik legfontosabb csoportosítási elv a buddhista hatás motívumainak megléte, részleges megléte, vagy éppen a hiánya az egyes szövegekben. E szerint B. Sodnom a következő csoportosítást javasolja[27]:
1. Fekete sámánok (halha xar jügīn b« „a fekete irány sámánja”)rituális szövegei, melyekre egyáltalán nem hatott a buddhizmus, a mongol kutatók ezeket tartják az eredeti ősvallási szövegeknek.
2. Sámánszövegek, melybe a buddhizmus mint ellenséges, leküzdendő erő került be (pl. a szerzetesekre átkot mondó szövegek tartoznak ide) de más buddhista motívum nem található bennük.
3. Eredeti szövegek, melyeket a fekete sámánok használtak, de a kezdő, vagy záróformula kicserélődött bennük buddhista motívumokkal. Ezekben a szövegekben az eredeti motívumsor érintetlen maradt, tehát mintegy csak „legitimizálta” a buddhista környezet.
4. Sámánok (elsősorban „sárga sámánok” šar jügīn b«)által használt szövegek, melyekben a motívumok, a szókincs, az istenségek elnevezése, az ideológiai háttér (pl. buddhista etika, lélekvándorlás) mind-mind gyökeresen különbözik az eredeti mongol szövegektől. Az alábbi mutatvány egy belső-mongóliai, ar-horcsin (horcsin ar xorčin) sárga sámán invokációjából (dūdlaγ) való. A kezdőformulán túl, a szövegben megjelenő valamennyi istenség buddhista eredetű, melyeknek a sámán mélyen és alázatosan alárendeli megát[28]:
Budlangīn ūl min’!
Burxan bagš jalarsan
Burū nomtoi b« nar manīg
Bogdīn gegēn nomloson.
Awragč Ariyabal
Awraldā awdag Altangerel,
Soyorxogč Jünxaw,
Soyorxolodō awdag sudar nom,
Jul xü¤ē örgö¤ baina.
|
Oh, Potalaka hegyem!
Buddha tanító érkezett, s
Minket, a helytelen tant követő sámánokat
A Szent Fényességű tanított.
Megváltó Āryabalo,
Megváltáskor kapott Aranyfény szútra,
Kegyes Cong-kha-pa,
Kegyelemben nyert szútrák, könyvek
[nektek] mécsest, füstölőt áldozok. (Birtalan Ágnes fordítása)
|
|
Népvallás, néphit
Míg a sámánizmust a buddhizmus visszaszorította, s csak néhány olyan terület maradt, melyen továbbra is osztoznia kellett a sámánizmussal, a mongolok lakta területek nagyobb részén kialakult egy szinkretikus népi vallás, mely a hagyományos lélekhiten alapuló vallási elemeket ötvözte a buddhizmus egyes jelenségeivel. A sámánizmusnak és a későbbi szinkretikus népvallásnak is alapja a lélekhit. A tibeto-mongol világba tartozók úgy gondolják, hogy az embernek több lelke van. A legáltalánosabb elképzelés három lelket feltételez. Az első az ember testében lakik egész élete során. A csontokban van lakhelye, a csontváz egészében, s nem a test egy-egy részében, mint ez más lelkekkel van. Nem képes különféle alakot ölteni, s amikor megjelenik, akkor csontváz formájában kísért. A halál után ez a lélek az utolsó sóhajtással elhagyja a testet, s a sír, vagy a holttest közelében marad, hogy megvédelmezze. A második lélek kijárhat a testből, képes arra, hogy egy időre elkóboroljon, majd visszatérjen lakhelyébe. Darázs, vagy légy alakjában kirepül a szájon, orron keresztül. Egy mongol népmesében két, a csatában megfáradt katona leheveredik egy bokor alá pihenni. Elszunyókálnak, majd az egyik felébredve döbbenten látja, hogy barátja szájából egy darázs repül ki. Gyorsan agyoncsapja, nehogy valami bajt okozzon, s evvel meg is pecsételi társa sorsát, aki nem ébred fel többet. Egy népszerű buddhista mesében a bajba került herceg lelke madár formájában jelenik meg az anyjának. A három pacsirta képében megjelenő lelkek jól ismert motívum a mongol eposzokban. A lélek különféle formát ölthet, lehet parányi törpe, vagy épp ellenkezőleg, hatalmas óriás. Ez a lélek többnyire a vérben lakik, de lehet a szív, vagy a tüdő is a lakhelye. Mivel a vérben lakozik a lélek, a legszörnyűbb átok a mongoloknál a vér kiömlését kívánni, s a legszörnyűbb büntetés, ha valakit úgy ölnek meg, hogy vérét veszik. Számos történet beszéli el, hogy Dzsingisz kán jó barátainak, kedves rokonainak, mikor azok kegyvesztettekké váltak, nem vette vérét, hanem gerincüket törette ketté, vagy kegyesen zsákba varratta, s a folyóba dobatta őket, így megóvva őket a kegyetlen haláltól. Más elképzelések szerint a lélek a hónap minden napján a test más és más táján lakozik, s ilyenkor nagyon kell vigyázni hogy meg ne sértsék ezt a bizonyos részt. Kis útmutató szövegek adnak eligazítást, hogy mikor hol tartózkodik a lélek. A harmadik lélek emberi formában jelenik meg. Amikor gazdája, meghal, elhagyja a testet, s gonosz szellemként kísért a lakhely környékén. Ha valaki csuklik, vagy hirtelen megijed, kiugorhat a testéből a lelke. A lélek távolléte súlyos betegséget, sőt halált is okozhat. Azonban ha ez a tragikus esemény megtörténik, akkor még egy ideig van mód rá, hogy a lelket rábírják, hogy térjen vissza, s így meggyógyuljon a beteg, vagy akár az éppen meghalt is visszatérjen. Ehhez egy meghatározott szertartást kell elvégezni, s meghatározott szövegeket kell mondani. A szertartás és a szövegek területről területre kisebb eltérést mutatnak, de lényegében ugyanarról a rítusról van szó. Szibéria hitvilágának alapos leírását adó Uno Harva bemutat egy ilyen szertartást: A szeánsz vezetője a következő szavakkal hívja a beteg gyermek lelkét: “Gyere haza a te hetven hegyedbe, a saját házad teteje alá, házad négy sarkába, a lobogó háztűzhelyhez. Na haragudj apádra és anyádra, akik érted aggódnak.” (Harva 1938)
A testet elhagyott lélek visszahívása
Hum. Áldott, tiszta áldozatot ajánlok fel
a nyolc nagy istennek, kiknek vezetője Brahma.
Hívom a dicsőséges testűnek lelkét.
Tiszta áldozatot ajánlok fel
a napnak, a holdnak, a nyolc bolygónak.
Hívom a lelkét ennek az embernek,
A lelkét, melyet a bolygók s a gonoszok markukban tartanak.
Áldott, tiszta áldozatot ajánlok fel a tíz égtáj urának,
kiknek vezetője Indra.
Hívom a lelkét ennek az embernek,
A lelkét, melyet Síva és
a helyek szellemei markukban tartanak.
Áldott, tiszta áldozatot ajánlok az égi gonosz szellemeknek.
A levegőég dühödt démonainak,
Sívának, a tűz istenének, a ráksaszáknak,
a napnak, a holdnak, a bolygóknak.
Hívom a lelkét ennek az embernek,
a lelkét, melyet a mdzsam démon tart markában.
Áldott tiszta áldozatot ajánlok Dhrtarástrának, ki lantot tart,
Vírúdhakának, ki kardot tart.
Virupaksának, ki kígyópányvát tart,
Vai§ravanának, ki bunkósbotot tart.
Hívom a lelkét ennek az embernek,
a lelkét, melyet a négy mahárádzsa tart markában.
Áldott, tiszta áldozatot ajánlok az illatevőknek,
a bödönhasúaknak, a sárkányoknak,
kiket tízmillió és sok tízezer társ vesz körül.
Hívom a lelkét ennek az embernek,
a lelkét, melyet az illatevők és a bödönhasúak tartanak markukban.
Áldott, tiszta áldozatot ajánlok Manibhadra yaksászának,
s nyolc vagyonőrző társának.
Hívom a lelkét ennek az embernek,
a lelekét, melyet Gandi, a gazdagság őrzője tart markában.
Áldott tiszta áldozatot ajánlok az ötöknek,
kiknek fejét hajcsomó díszíti,
és többieknek valamennyiüknek.
Hívom a lelkét ennek az embernek,
a lelkét, melyet az alvilág szolgái tartanak markukban.
Áldott tiszta áldozatot ajánlok
a hold-házak huszonnyolc istenének.
Hívom a lelkét ennek az embernek,
a lelkét, amelyet a hold-házak fogva tartanak.
Áldott, tiszta áldozatot ajánlok a Tan kánjának,
s a többieknek.
Hívom a lelkét ennek az embernek,
a lelkét, amelyet az alvilág ura, Erlig tart markában.
Áldott, tiszta áldozatot ajánlok Murdzsi Kánnak,
és a többieknek.
Hívom a lelkét ennek az embernek,
a lelkét, amelyet a mubdud boszorkák tartanak a markukban.
amelyet az albin démonok tartanak a markukban,
amelyet a démon asszonyok tartanak a markukban,
amelyet a mnyam gonoszok tartanak a markukban,
amelyek az ég-járó szellemlányok tartanak a markukban,
melyet az egylábú teirengek tartanak a markukban,
melyet a Gongbo gonoszok tartanak a markukban,
melyet a fellegek dühödt szellemei tartanak a markukban,
melyet a kis héják tartanak a markukban,
melyet az ördögök és gonoszok tartanak a markukban,
melyet a Gongbo elije démonok tartanak a markukban,
melyet a könnyelmű bhuta szellemek tartanak a markukban.
Oh, te, ki itt áldozatot mutatsz be!
Miért mennél a pokol urának, Erlig kánnak országába?
Erlig apja félelmetes.
Tán Erlig anyja csábította el a szívedet?
Miért követnéd Erlig szűk völgyeit?
Miért innád Erlig sárga-koszos vizét?
Miért fogadnád el tüzes fazekait?
Égi támogatók, kik bizton velünk vagytok,
S kik gyógyírt adhattok!
Vegyétek és egyétek ezt a tiszta ételt.
Készítek nektek áldott étket,
Nektek, kik szemmel tartjátok az eseményeket.
Hívom ennek az embernek a lelkét,
a lelket, amely a tíz világtáj őrzőinek kezében van,
mely a kék vízisten kezében van,
mely a mangusz és a szélisten kezében van.
Áldott, tiszta áldozatot ajánlok földnek és víznek.
Hívom ennek az embernek a lelkét,
a lelket, amelyet a föld és víz kánjai tartanak a markukban.
Áldott, tiszta áldozatot ajánlok
a fejedelmi vérből való arany fejűnek,
s a többieknek.
Hívom ennek az embernek a lelkét,
a lelket, amelyet a nyolc nagy sárkány tart a markában.
Áldott, tiszta áldozatot ajánlok
a zöld Dhrtarástranak, ki lantot tart,
a kék Virúdhakának, ki kardot tart,
a vörös Virúpáksának, ki kígyó-pányvát tart
a sárga Vaisravanának, ki merítőkanalat tart.
Ennek a négy mahárádzsának.
Hívom ennek az embernek a lelkét,
a lelket, amelyet a négy mahárádzsa tart a markában.
Áldott, tiszta áldozatot ajánlok
az illat-evőknek és a bödönhasúaknak,
s a többieknek.
Hívom ennek az embernek a lelkét,
a lelket, amelyet a gonosz szellemek tartanak a markukban.
Szólítom Manibhadra yaksaszát! Minden, ami eddig nem teljesedett, most beteljesedik.
Hej, áldott, tiszta áldozatot ajánlok
Eszruának és Khormusztának,
valamint a többi istennek, s a következőt kérem:
Hadd váltsam meg ennek az embernek a lelkét
a tengrik kezéből!
Áldott, tiszta áldozatot ajánlok a legfőbb Sors-istennek,
neki, ki egyenesen előre vezet és a többieknek.
Hadd váltsam meg ennek az embernek a lelkét,
a lelket, amelyet a Sors Irányítója tart a markában.
Áldott, tiszta áldozatot ajánlok a napnak és a holdnak,
a nyolc nagy bolygónak.
Hadd váltsam meg ennek az embernek a lelkét,
a lelket, amelyet a nyolc nagy bolygó tart a markában.
Áldott, tiszta áldozatot ajánlok a Hosszúfarkúnak,
s a többi bolygónak.
Hadd váltsam meg ennek az embernek a lelkét,
a lelket, amelyet a bolygók tartanak a markukban.
Áldott, tiszta áldozatot ajánlok a Hatalmasnak,
a tíz világtáj isteneinek, s a négy égtáj védelmezőinek.
Hadd váltsam meg ennek az embernek a lelkét,
a lelket, amelyet a gonosz szellemek tartanak a markukban,
melyet a Sigi és az ártók tartanak a markukban.
Áldott, tiszta áldozatot ajánlok a Fiastyúknak,
s a többi huszonnyolc “vándor csillag„-nak.
Hadd váltsam meg ennek az embernek a lelkét,
a lelket, amelyet a huszonnyolc csillag tart a markában.
Áldott, tiszta áldozatot ajánlok Erlig Tan-Kánnak
és a többieknek,
Hadd váltsam meg ennek az embernek a lelkét,
a lelkét, amelyet Erlig Tan-Kán tart a markában.
Áldott, tiszta áldozatot ajánlok a boszorkák vezéreinek,
s a többieknek.
Hadd váltsam meg ennek az embernek a lelkét,
a lelket, amelyet a boszorkák tartanak a markukban.
Hej, ha a fenséges lámának,
a tan őrzőinek tett esküdet szegted,
s megrettenve menekültél,
gyere vissza megbékélt lélekkel.
gyere, gyere,
Ha az istenektől, sárkányoktól,
bolygóktól megrettenve menekültél,
gyere vissza rendkívüli lámád tanításában bízva.
Ha a tíz világtáj Buddhái és
Bodhiszattvái parancsától,
példás törvényétől megrettenve menekültél,
gyere vissza a jótevő drágakő-láma tanításában bízva.
Ha a félistenektől, illat-evőktől,
s a többiektől megrettenve menekültél,
gyere vissza a tiszta tan áldásában bízva.
Ha a démonoktól, a gonosztól,
a héjáktól megrettenve menekültél,
gyere vissza a tiszta Buddha parancsában bízva.
Ha a pokolbéli szolgáktól és
a gonosztól megrettenve menekültél,
gyere vissza a drágakő-tan áldásában bízva.
Ha a világi kánokból és nemesek
ítélkezésétől, törvényeitől megrettenve menekültél,
gyere vissza a Nagy Könyörületes Buddha áldásában bízva.
Ha a férfiak éles késeitől megrettenve menekültél
gyere vissza a védelmező tan áldásában bízva.
Ha az asszonyoktól megundorodva menekültél,
gyere vissza az igaz tan útjának áldásában bízva.
Ha a fekete lelkűek, vagy a fehér lelkűek
átkától, haragjától megrettenve menekültél,
gyere vissza a csodálatos tanban bízva.
Ha a felhőktől, s az égtől, ködtől, borútól,
a naptól és holdtól megrettenve menekültél,
gyere vissza a tan nagy erejében bízva.
Ha a sárkány hangjától, dörgéstől,
villámlástól megrettenve menekültél,
gyere vissza a megmentő, szilárd tanban bízva.
Ha a szakadéktól, sziklától, mély
ároktól, gödörtől, kövektől megrettenve menekültél,
gyere vissza a vadzsra-tanban bízva.
Ha a földtől, víztől, tűztől, széltől,
az öt elemtől megrettenve menekültél,
gyere vissza az öt Sors Buddhában bízva.
Ha a szárnyas Garuda fenyegetésétől,
s más égben repülőktől megrettenve menekültél,
gyere vissza az irányadó tanban bízva.
Ha a soklábúaktól, vagy a láb nélküliektől
megrettenve menekültél,
gyere vissza a rendíthetetlen tanban bízva.
Ha a fák kis kellemetlen tüskéitől és
a késektől megrettenve menekültél,
gyere vissza a tan igaz parancsában bízva.
Ha az elviselhetetlen undortól és
rossz alakoktól, bűztől, undorító ízektől,
kosztól, szennytől megrettenve menekültél,
gyere vissza a eredendő bűnt megtisztító tanban bízva.
Ha rossz ételtől, italtól,
a bor szagától, izétől undorodva menekültél,
gyere vissza az ostobaságot elsöprő tanban bízva.
Ha gyötrő betegségtől, daganattól, tumortól,
gennyes vizelettől, ragálytól megrettenve menekültél,
gyere vissza az állandóság tanában bízva.
Ha a testet, lelket, gondolatot megakasztó
kelletlen beszédtől, illetlen gondolatoktól,
kellemetlen hangoktól megrettenve menekültél,
ha a nem illeszkedő évektől, hónapoktól,
napoktól és óráktól megrettenve menekültél,
ha a házi dolgok, a vagyon ügyes-bajos dolgaitól
az akadályoktól megrettenve menekültél,
gyere vissza a megingathatatlan tanban bízva.
Ha a halottvivéstől, s elhamvasztásától
megrettenve menekültél,
gyere vissza a támaszt nyújtó tanban bízva.
Oh, kedves jótevő, áldozat adója,
kit így meg így hívnak,
Ne menj oda!
Gyere ide, gyere ide!
Jótevő atyád, anyád itt vannak. Gyere!
Szeretett testvéreid itt vannak. Gyere!
Kedves rokonaid itt vannak. Gyere!
Finom ételed itt van. Gyere!
Selyem, brokát szép ruháid itt vannak. Gyere!
Finom illatok várnak itt rád.
Védelmező szellemeid itt vannak
Néped, nyájad, mind itt vannak.
Világ béli tevéid, lovaid, marháid,
birkáid, mind itt vannak.
Minden, mire vágyol, itt van.
Nem mehetsz Erlig országába.
Nem járhatod Erlig utait.
Nem élhetsz Erlig földjén.
Nem eheted Erlig étkét.
Nem ihatod Erlig vizét.
Nem hordhatod Erlig ruháit.
Hogy mehetnél oda?
Gyere ide.
Erlig apja, mint egy óriás.
Erlig anyja, mint egy szörny.
Erlig fia, mint az éhes szellemek.
Erlig lánya undorító.
Oh, drágám, nem menj oda át!
Gyere ide.
Gyere a ráolvasások urában, a származás mesterében bízva!
Gyere, s találkozz jól ismert embereiddel.
Gyere, s találd meg eskü-testedet.
Gyere a könyörületes lámában bízva.
Gyere rögtön,
ne sértsd meg az évek, hónapok, órák összeesését.
Gyere, találkozz az illeszkedő évben született emberrel.
Mindenféle étel, ital, minden dolgaid,
állataid, vagyonod, mind itt vannak.
Gyere a mérhetetlen erények áldásában bízva.
Itt lengetjük a fehér kendővel ékes nyílvesszőt.
Megpillantva azonnal gyere!
Támaszkodj a szellemek karjára,
s gyere vissza a testedbe.
Támaszkodj a férfi szellemek karjára,
s gyere vissza a testedbe.
Támaszkodj az asszony szellemek karjára,
s gyere vissza a testedbe.
Gyere, gyere!
Adományozó mester,
te kit a körülmények tartanak hatalmukban!
Ne menj oda!
Gyere ide!
Hogy mehetnél Erlig földjére?
Erlig apja elborzasztó, félelmetes,
Erlig anyja rettenetes,
Ne menj Erlig országába!
Gyere ide!
Hogy kelhetnél át Erlig folyóján?
Hogy bolyonghatnál Erlig elhagyatott útjain?
Hogy kelhetnél át Erlig szűk hegyszorosain?
Gyere, gyere!
Oh, ne menj oda át, gyere ide!
Gyere, gyere!
Barátaid hívnak, gyere, találkozz velük!
Halld meg, mit érdemes hallani,
Halld meg a yogacsari parancsát.
Mikor lengetjük a fehér kendőt,
bízz benne, s gyere ide.
Bízz a szép tollal ékített nyílvesszőben,
s gyere ide!
Gyere, vedd az aranyat, az ezüstöt, a lazúrkövet,
a kagylót, türkizt, korállt,
gyere vissza a tükörbe, a szalagokkal ékes nyílvesszőbe.
Az égjárók, a tanvédők markából gyere bizalom testedbe.
A héják, gonoszok markából gyere bizalom testedbe.
A gonosz szellemek markából gyere bizalom testedbe.
A gonosz szellem-kán markából gyere bizalom testedbe.
A gonosz kánasszony markából gyere bizalom testedbe.
A férfi-szörny kezéből gyere bizalom testedbe.
Az asszony-szörny markából gyere bizalom testedbe.
Oh, hatalmas erejű védőszellem,
ki a köztes lét ürességébe távoztál.
Létező és nem létező lélek.
Oh, drágám, ki ezer világkorszakokon keresztül bolyongsz
mint a fellegek,
megszentelt lélek, ne menj át oda!
Gyere ide.
Ne küldd védelmező szellemedet Erlig országába.
Gyere ide bizalommal Erlig földjéről.
A gonosz és a szellemek karjára támaszkodva,
gyere!
Ne küldd védelmező szellemedet a Gonosz Szellemek földjére.
Oh, ízleld meg ezt a tiszta, szent áldozatot.
Oh, az atyád itt van.
Anyád itt van,
Bátyád itt van,
Öcséd itt van.
Ne menj át oda, gyere ide.
Gyere, gyere!
Azonnal hagyd ott a Halál Urának országát,
s gyere.
gyere gyere!
Itt vár italod.
Itt vár a kövér hús, hogy elfogyaszd.
Ne menj át oda, gyere ide.
Oh, drágám, gyere ide.
Gyönyörű, aranyos ruhád itt van.
Szeretett rokonaid itt vannak.
Hogy mehetnél a félelmetes Erlig országába?
Ne menj át oda, késlekedés nélkül gyere ide!
A láma és a védőszellem karjára támaszkodva gyere.
Gyere, gyere.
A te védelmeződ és a tanvédők karjára támaszkodva gyere.
Gyere gyere.
A három drágakő karjára támaszkodva gyere.
Gyere, gyere.
Zúzd össze mind az ártókat, törd le az akadályokat,
s könyörületes lélekkel teljesítsd, amit kérek.
Oh, tiszta, szent áldozatot készítettünk itt
minden fenséges, tökéletesen megvilágosodott szentnek,
Bízz bennük, s gyere ide.
Ha Eszrua, Kormuszta és a harminchárom istenek haragja
gerjesztette akadálytól rettentél meg,
gyere akadálytalanul vissza kedves testedbe.
Ha az alvilági pokol és az éhes szellemektől rettentél meg,
gyere akadálytalanul vissza kedves testedbe.
Ha a középső világ állataitól rettentél meg,
gyere akadálytalanul vissza kedves testedbe.
Ha megrettentél, hogy a fenséges védelmező szellemek és
a tan védelmezői nem kedvelnek,
gyere akadálytalanul vissza kedves testedbe.
Ha megrettentél, hogy áthágtad a fenséges tantra láma parancsát,
bízz a megmentő láma áldásában és
gyere akadálytalanul vissza kedves testedbe.
Ha megrettentél, hogy a halott vészt hozott az élőre,
gyere akadálytalanul vissza kedves testedbe.
Ha megrettentél az alvilág gonosz szellemeitől és bajkeverésétől,
gyere akadálytalanul vissza kedves testedbe.
Sors rendelte tested itt van.
Gyere, s foglald el.
Oh, szeretett kedvesem!
Rokonaid, gyermekeid itt vannak.
Gyere foglald el kedves testedet.
Hátas lovad, tevéid, marháid,
kiket málhákkal terhelsz, itt vannak.
Gyere foglald el kedves testedet.
Finom, jóízű pálinkád itt van,
Gyere foglald el kedves testedet.
Mindenféle ízletes ételed itt van.
Gyere foglald el kedves testedet.
Minden, mi lelkednek kedves, itt van,
Gyere foglald el kedves testedet.
Könyörületes lélekkel teljesítsd, amit fennhangon kérek.
Élvezd Padmaszambhava mester áldásának erejét,
és gyere ide azonnal.
Om á hum
ban dzsa dzsa hum hum hum.
ho pha pha pha.
Ezt kiáltsd és helyezd rá a betegre mind a drágaköveket, tedd elé az ételt, add rá a ruhákat, mindent ami szükséges, s etesd meg. Segítsd az élet hét elemét rendbe jönni és virágoztasd fel szerencséjét. Reptesd a lelket és küldd vissza. Akár megérkezett a lélek, akár nem, gondold azt, hogy minden a kívánságodnak megfelelően történt.
Mondd ezt:
Om supratistha vadzsraja szvaha.
Ne feledd, hogy nyugodtan, egyenes tartással kell ülnöd, mozdulatlanul. Mérd meg a mérleggel, hogy megérkezett-e a lélek. Ha kevesebb egy csinnél és több, mint egyfen, az nagyon jó. Ha sokkal nehezebb, akkor valami nagy akadály jött közbe. Olvastassd a szútrákat és hárítsd el. Adj a szegényeknek alamizsnát. Rendezz lakomát a gyerekeknek. Ha még akkor sem érkezett meg, akkor tedd a beteg ruháit a feje alá párnának és aludjon azon. Ha reggel korán ismét megméred, biztos megjön. Ha még akkor sem érkezett meg, akkor ellenőrizd, hogy a csillagok állása, a napok, órák együttese nem ellenkezik-e. Szedj össze megint minden szükséges dolgot, hívj egy jó hangú, megfelelő évben született embert, s végezze ő a szertartást. Tégy tabut a nem megfelel emberre, a kutyára, s az oda nem illő cselekedetekre. Imádkozz és hívd újból.
A népi gyógyászat szövegei
A belső-ázsiai pusztákon egymást felváltó nomád népek szájhagyomány útján adták tovább tapasztalati úton szerzett gyógyászati ismereteiket. E hagyományozási láncolat egyik vége a mai mongolság, amely a modern orvoslás elterjedése ellenére máig őrzi és alkalmazza a népi gyógyászat módszereit is. A XVI. század során, amikor a buddhizmus megerősödött a mongoloknál és néhány évtized alatt széles körben elterjedt, a tibeti buddhista térítő szerzetesek számos tibeti nyelvű orvosi munkát is magukkal hoztak, melyeket a mongolok saját nyelvükre is lefordítottak. E munkák közül a legjelentősebb, a Rgyud-bži, a tibeti orvosi kánon volt (Čšud-ši – Kanon tibetskoj mediciny, D.B. Dašiev fordítása. Moskva, Vostočnaja literatura, RAN, 2001.). Ez a négy kötetes mű a buddhista világszemlélet szemszögéből mutatja be az egyén viszonyát a betegséghez, a betegség kezeléséhez és a gyógyuláshoz. A mű szerkezete is a buddhista művek rendszerét követi. Mély vallási és filozófiai tartalma miatt az egyszerű mongol nomád pásztorok számára nehezen volt érthető még a mongol nyelvű fordítása is. Ezzel magyarázható, hogy már a XVI. század végétől sorra készülnek az ún.halha xar domīn sudar „fekete/világi mágia könyve” műfajhoz tartozó, gyakran csak néhány lapból álló művek, melyek a Rgyud-bži, vagy valamelyik másik buddhista orvosi munka egyszerűsített kivonatai voltak kiegészítve a régi nomád gyógyászati ismeretekkel, ráolvasásokkal valamint a mongol mitológiából és szimbolikából vett elemekkel. E rövid könyvecskék egyszerű mongol nyelvezetüknek és gyakorlatias jellegüknek köszönhetően könnyen érthetőek voltak mindenki számára és így tartalmuk igen hamar elterjedt az egész mongolság körében. A xar domīn sudar könyvecskék gyakran csak egy bizonyos betegség ellen sorolnak fel különféle gyógymódokat, vagy pedig egy bizonyos állatból kivonható, különböző betegségek kezelésére használható anyagokat sorolnak fel. Az utóbbi csoportba tartozik például a Xöx xucnī dom „A kékesszürke kos gyógyereje” című, kilenc oldalas kis könyv, ami leírja, hogy a kékesszürke kosokban milyen gyógyhatású és milyen mérgező részek vannak. Az egyszerű mágia is gyakran nagy szerepet kap ezekben a művekben, és bizonyos betegségekre ráolvasásokat ajánlanak. Például a szemárpára több munka is a következő ráolvasást javasolja: Em dom, em dom / Öwdög xejē garaw ū? / Öwdögīg yūgār domno ū? „Gyógyító bűbáj, gyógyító bűbáj / A szemárpa mikor jött elő? / A szemárpa mivel kezelendő?” A ráolvasást háromszor kell megismételni a hagyomány szerint és közben, ha a bal szemen van az árpa a jobb térdhez kell hozzáérinteni, ha a jobb szemen, akkor a bal térdhez.
Az 1990-es évek elején lezajlott mongol rendszerváltást követően sorra nyomtatnak ki újra ilyen jellegű műveket mongol nyelven, cirill betűs írással. A következő néhány példa egy ilyen, a ’90-es évek elején, Cecerleg városában, a helyi Nemzeti Kulturális Bizottság megbízásából kinyomtatott könyvecskéből származik.
„Ha nagyon fáj valakinek a szeme, keverje el egy hároméves kecskebak epéjét vízben és dörzsölje be ezzel. Ez használ. Hasonlóképpen macska árnyékban szárított, meg nem romlott vére, porítva, a szemhéj alá, a szemfehérjére juttatva, volt hogy gyógyulást hozott.
Ha a fejen vérző vagy nem vérző sérülés keletkezik, vegye egy rőt szarvasmarha ürülékét, anélkül, hogy az a földet érte volna és izzó hamuban égesse el. Hamuját keverje el vajban, majd ezzel dörzsölje be a sérülés helyét. Biztos rendbe jön.
Ha az ember a nem látó szemébe árnyékban szárított denevér porított húsát, kis adagokban bedörzsöli, egyszer talán visszanyeri a látását.
Ha romlik az ember látása és megissza egy fehér gazellabak (Procapra gutturosa) meleg vérét, a látás általában megjavul.
Középfülgyulladásra kétéves birka sípcsontjának avas velőjét kell felolvasztani és a fülbe csepegtetni. Ez hasznos.
Ha kámforral kevert fokhagymát tapaszt az ember a fájó fogára, az jó.
Ha valakinek nem áll el az orrvérzése, olvasszon fel jeget és forralja fel, tegyen bele kurkumát és várja meg, míg kihűl. Ezután igya ezt meg, az orrvérzése abbamarad.
Ha valakinek nem áll el az orrvérzése, fehér teve meggyújtott gyapjának füstjét kell szagolni, ettől eláll a vérzés.
Kígyómarás esetén tevekanca forralt tejét kell inni, illetve a marás helyét ezzel bekenni, ez kihúzza a mérget. Jó, ha pipamocsokkal keni be az ember a marás helye körül.
A vízhólyagot vízben felforralt iszalag (Atragene) lehűtött levével kell megmosni, vagy pedig fel kell szakítani és vajjal bekenni.
Ha egy felnőtt ember kopaszodik, főzzön szét varjútollat és varjúhúst, majd ezzel a főzettel hintse be a kopaszodás helyét, vagy kenje be lapocka zsírral, vagy aludttejből készült vajjal, ezek jó hatással vannak.
Ha valaki reumában szenved, vágjon le egy darabot egy rőtszínű kecske szőréből , sárga csirizzel összekeverve szárítsa meg, majd vágja nagyon apróra, úgy, hogy teljes szőrszálak ne maradjanak. Végül keverje ezt össze enyvvel, olvassza meg, majd kenje rá a beteg testrészre.
Skorbutra lóagyat kell forralni, és többször inni belőle. Ha nem akadna fehér ló, akkor bármilyen másik ló agya is megfelel.
Ha a csecsemő fején seb keletkezik 2 rész kecskehájat és egy rész vörösfenyőből (Larix sibirica) való fűrészport kell összekeverni és rátapasztani. Biztos a gyógyulás.”
|
|
