A fraktáloktól a káoszmágiáig I.
A káoszt a nemlineáris dinamika, azaz az ingerekre nem azok irányában reagáló rendszerek tudománya vizsgálja. A nemlineáris dinamika elképzelése szerint a káosz nem tökéletes szervezetlenség, vagy véletlenszerû összevisszaság, inkább mederbe terelt véletlenszerûséget feltételez. Összefüggésbe hozható a fraktálok geometriájával.
Ha a természetet vesszük szemügyre, fraktálok között találjuk magunkat. Figyeljünk meg egy egyszerû tölgyest, észrevesszük, hogy bár nem találunk két egyforma példányt, mégis felismerjük azokat színükrõl, leveleikrõl, formájukról. Egy fa magjában genetikai és energetikai mintákat is találunk a kifejlett példány formájára. A fraktálok, olyan leíró algoritmusok, melyek fizikailag rögzítik például egy fa sejtjeinek, sajátosságainak háromdimenziós koordinátáit.
A természetben mindenhol megtalálhatók a fraktálok. A galaxisok spirálkarjaiban, a hegyekben, felhõkben, a fákban, a patakok vagy folyók kanyarulataiban, a tavak, tengerek partszakaszaiban és az élõlényekben is felfedezhetjük. Az ember által alkotott tárgyak azonban nem feltétlenül tartalmazzák. Az emberi test is rengeteg fraktált tartalmaz, ilyenek többek között a vérerek, az idegek, és a légutak csõhálózata.
Alapvetõ fraktáljellegzetesség, a fraktálokat felépítõ elemek önhasonlósága. Az egyes részletekre ránagyítva vagy azokat kicsinyítve ugyanazokat a jellegzetességeket találjuk.
A fraktálszerkezetek gyakran a nemlineáris dinamika káoszából születnek. Amikor egy kaotikusnak nevezett folyamat formálja a környezetet, nyomában fraktálok jönnek létre. A fraktálok Benoit B. Mandelbrot megfogalmazásában változatos méretû és irányultságú, de hasonló formájú elemekbõl épülnek fel. Az elnevezés a latin fractus, azaz törni szóból származik, mely arra utal, hogy törtdimenziójú alakzatokról van szó.
Egyes idegsejtek szerkezetében asszimetrikusan kiinduló elágazások vannak, melyek elnevezése dendrit. Erõsebb nagyítás esetén a dendritek végeinél újabb elágazások figyelhetõk meg, majd még újabbak. A dendritek egy idõ után nem ágaznak el többé, az "igazi" fraktálokkal ellentétben, melyek elvileg végtelen sok elágazást tartalmaznak.
Bármilyen kis léptékben vizsgáljuk a fraktálokat, mindig ugyanolyan elemekbõl épülnek fel. Ebbõl kifolyólag méretüket nem lehet pontosan meghatározni, így a matematikusok a fraktálok kiterjedését dimenziónak nevezik. Míg a vonal egydimenziós, a kör kétdimenziós, a gömb háromdimenziós, addig a fraktálok dimenziója nem egész hanem tört szám. Az egydimenziójú egyenesekbõl olyan sûrûn elágazó, tekervényes rajzolatú alakzatok készíthetõk, melyek majdnem kitöltik a síkot. Minél teljesebb a kitöltöttség, annál közelebb áll a második dimenzióhoz.
Az euklideszi értelemben vett vonal a tér egy dimenzióját foglalja el, míg például egy partvonal átnyúlik a második dimenzióba, míg egy hegy dimenziószáma kettõ és három között van. A mai tudomány még nem ismeri a dimenziók számát, a mágikus szemlélet azonban tisztában van azok végtelenségével.
Az élettanba a nyolcvanas évek elején vonult be a káoszelmélet. Abból a feltételezésbõl indult ki, hogy a káosz az öregedõ szervezetben a legjobban megfigyelhetõ. A fiatal szív elvileg normális szinuszritmusban mûködik, ám a pontosabb vizsgálatokból kiderült, hogy az egészséges ember szívének ritmusa ingadozást mutat. A tudósok ezt a jelenséget azzal magyarázták, hogy a szervezet stabilizálódásra törekszik, és így próbája meg kivédeni a belsõ környezet ingadozását. A homeosztázis elve szerint a szívritmus ingadozása pusztán a környezet változásai nyomán fellépõ átmeneti jelenség, ami azt jelenti, hogy az elöregedett szervezetben a szívnek már nehezebb fenntartani a nyugalmi mûködés ütemét. Azonban ha figyelemmel kísérjük egy grafikonon a szívmûködés ritmusát, azt figyelhetjük meg, a kapott görbe látszólag teljesen véletlenszerû mintázatot mutat. Észrevehetjük, hogy a nap bizonyos idõszakaiban a görbe gyakran ingadozik, és az ennek megfelelõ szakasz kicsiben nagyon hasonlít az egész napos görbéhez. Ez a belsõ hasonlóság emlékeztet a fraktálok elágazásainak geometriájára. Ebbõl következik, hogy a szív soha nem jut egy homeosztatikus nyugvópontra, még akkor is ingadozik, amikor a külsõ ingerhatások változatlanok. Sõt, az is megállapítást nyert, hogy az idõsebb szervezet sokkal több periodikus elemet képes produkálni. Annak megállapítása hogy ez a görbe kaotikus vagy periodikus-e, meg kell vizsgálnunk a görbe Fourier-spektrumát, ami bármely görbe esetén feltárja az esetlegesen elõforduló periódusokat. Ezt figyelembe véve arra a megállapításra jutottak, a szívritmus általában kaotikusan ingadozik.
Több kutatócsoport megállapítása szerint a káosz az idegrendszer természetes jelensége. Az idegsejtek közötti kölcsönhatások utánzásával bemutatták, hogyan jön létre a káosz az idegrendszerben. Azt is kimutatták, hogy az idõeltolódás fontos tényezõ a káosz létrejöttében.
A kaotikus dinamikájú folyamatok elõnye elsõsorban abban rejlik, hogy szélsõséges körülmények esetén is mûködnek. Bizonyos fajta kóros elváltozás kísérõjelensége, hogy a változékonyság eltûnik és elõtérbe kerül a periodikusság.
A tudósok már régóta figyelembe veszik, hogy egyes kaotikusnak nevezett jelenségek, amik adott pillanatra -a tudomány szemszögébõl vizsgálva- megjósolhatatlanok, bizonyos határértékek között jellegzetességeket mutatnak. Ezeket a kaotikus jelenségeket az attraktorok írják le. Ezek vizsgálata vezetett ahhoz a feltételezéshez, hogy a káoszban is rend van, ami a fraktálok segítségével meg is jeleníthetõ. A fraktálgeometria tehát a káosz geometriája.
Az euklideszi geometria és a fraktálgeometria között lényeges a különbség. Egy páfránylevél leképezése hagyományos módszerrel, egyenesekkel, 20 ezer rajzelem segítségével megjeleníthetõ. A fraktálgeometria ennek kódolását két levél és egy szárdarab rögzítésével végzi. A mûveletsort többször ismételve, kicsinyítésekkel, forgatással átalakítja, míg kialakul a páfránylevél.
Mikor az önhasonlóság szigorú ismétlõdést mutat lineáris fraktálokról, ám ha az önhasonlóság csak részben igaz, nemlineáris fraktálokról beszélünk. Erre a formagazdagságra jó példa a Mandelbrot-halmaz. A véletlenfraktálokat az jellemzi, hogy a statisztikailag igaz önhasonlóságot véletlenalgoritmusok szabályozzák. Erre jó példát szolgáltatnak a felhõk és a hegyek felszíne.
A fraktálgeometria nem a természeti képzõdmények utánzata, hanem annál jóval több, ugyanis mindkettõ ugyanazt az algoritmust használja. Ezáltal betekintést nyújt nemcsak a fizikai, hanem a magasabb szintû világok természetébe is.
A fraktálokkal, a káosszal vagy a nemlineáris dinamikával foglalkozó kutatás nem csak az élettanban, hanem a mágiában is hamarosan fontos területnek számít majd.
A Hermész Triszmegisztosz nevéhez fûzõdõ Tabula Smaragdina, azaz az Analógiák tana, a ma ismert mágia alapja. Lényege, hogy a Makrokozmosz és a Mikrokozmosz hat egymásra, az egyikben elõidézett változás a másikban is változást hoz létre.
A Smaragdtábla legfontosabb mondata: "Való igaz, hazugság nélküli és teljességgel bizonyos, hogy ami lent van, az megegyezik azzal ami fent van, és ami fent van, az megegyezik azzal, ami lent van, így jön létre az egység csodája."
Ez a mondat látszólagos egyszerûsége ellenére, amint tanulmányozni kezdjük, egyre bonyolultabbá válik. A fraktálok segítségül szolgálnak Hermész törvényének megértéséhez, sõt annak túllépéséhez is, miáltal vizuálisan, fizikailag leképezhetõ bizonyítékkal szolgálnak arra, hogy a részletek megegyeznek a teljes egésszel. Ha meg akarunk változtatni egy fraktál részletet, meg kell változtatnunk magát az algoritmust. Ennek egyik eredménye, hogy a nagy kép, azaz a teljes egész is a változtatás mértékének megfelelõen alakul át.
Minden fizikailag létezõ dolognak van felsõbb síkú megnyilvánulása. Az Analógiák tana szerint például a Yesod szefira megnyilvánulásai a félelmek, a tudatalatti, az álmok, az anyaság, a romantika, a nõiség, a depresszió, az intuíció, a víz, a Hold bolygószféra és így tovább. Ha meditációban megértjük és befogadjuk a Yesod szféra által szimbolizált tulajdonságokat, felszínre hozhatjuk a tudatalattiban elfojtott vagy még fel nem ismert tulajdonságokat, a feminin oldalt és erõsíthetjük intuíciónkat.
Amint felfedezzük a természetben található fraktálokat, közelebb kerülünk az analógiák megértéséhez. Tetszõleges mértékben nagyíthatunk vagy kicsinyíthetünk, az eredménynek minden esetben csak a rendelkezésünkre álló eszközök szabnak határt.
A mágikus tradíció szerint minden létezõ a végtelenbõl vagy a semmibõl származik és oda is tart. A Megnyilvánulatlan Isten megnyilvánulásai (Ain Soph Aur) egyre lejjebbi szinteket érnek el, a visszajutás csak a végtelen megértésével (Ain Soph) és a feloldódással (Ain) lehetséges.
Ha segítségül hívjuk a héber Kabbalah szefiráit, megérthetjük a test, lélek, szellem hármasságát és az egyes szintek elvégzendõ feladatait. Az alsó, azaz a test régióiban létezõ ember elsõdleges dolga megérteni környezetét, és minél több fizikai tapasztalatot szerezni, a lelki síkon élõ ember feladata megismerni önmagát, és kiteljesíteni egóját. A magasabb, szellemi síkok ezzel szemben az elengedést tanítják, a már tökéletes ego feloldását, az angyali régiók és a nem fizikai lét felé való törekvést.
A test és a lélek halandó, azonban a(z általunk felfogható) szellem halhatatlan. A Kabbalah Malkuth-ja, Yesod-ja, Hod-ja, Netzah-ja a test, és a fizikai tapasztalás. A Tipheret, a Geburah és a Chesed a lélek, az ego tökéletesítése, az emberre ható lehetõségek, problémák, tulajdonságok feloldása. A Daath kapuján átjutva, az ego-t elengedve, eljuthatunk a Binah, a Chokmah és a Keter szefirákig.
A fizikai világ, kiegészítve az asztrál- és mentálsíkkal egyaránt az analógiákat tanítja. Ha a mágus kialakítja magában az analóg gondolkodást, akármerre néz, mindenhol meglátja az összefüggéseket. Miután túljutott a Daath-on, és megérkezett a Binah-ba, rá kell döbbennie, az Analógiák Tana egészen más értelmet nyert.
Ebben a szférában csak fekete és fehér létezik, csak a szigorúan vett dualitás, a Rend és a Káosz uralkodik. Az analógiák helyett meg kell ismerkednünk az ellentétekkel, amik természetesen az alsóbb világokban hatnak a legerõsebben, de a szellemi régiókban válnak ketté. Ha elkezdõdik a fizikai síkon is létezõ ember ego-jának feloldódása, meg kell tapasztalnia a káosz állapotát ahhoz, hogy az alsóbb síkokon rendet tudjon teremteni. Saját létezésével kell fenntartania a dualitást, ahhoz hogy ezt meg is tudja semmisíteni önmagában és tovább tudjon lépni.Ha a fraktálokat mint kapukat
képzeljük el, és az alsóbb síkokról (TEST), emberi nézõpontból, lineáris szemszögbõl vizsgáljuk, kaotikusnak tûnnek. Az analógiák felismerésével (LÉLEK) elõtérbe kerül Hermész törvénye, miáltal megérthetjük a fizikai és a lelki sík összefüggéseit és kezd kibontakozni a káoszból a rend. Ha továbbmegyünk, a duális (SZELLEMI) gondolkodás megadja az alapot arra, hogy fentrõl, szellemi síkról szemléljük a fraktálokat. A kapun lefelé nézve -a káosz vagy a feloldódás állapotából- a tökéletes rendet láthatjuk.
Megállapíthatjuk tehát, hogy az õsállapot a káosz, amibõl ha a fizikai síkot (a természetet) vizsgáljuk, a rendet ismerhetjük fel. A kettõ közötti állapot a lélek szintje, ahol az adeptus már felismerheti a fenti káoszt, és a lenti rendet. Lentrõl "átnézve" a fraktálon, a fizikai világot hajlamosak lehetünk kaotikusnak találni, mert a lineáris gondolkodás csak egy "átlátszó tükröt" képes láttatni, mivel kívül, a külvilágban és nem önmagában keresi a lét értelmét.
A lelki sík embere már felismeri, hogy mindent önmagában kell keresnie, és a tükörben már saját, tökéletesebb mását látja. Az ezen felülemelkedõ mágus az aki a tükröt tartja, miután önmagában létrehozta a duális világokat.
Ha megfigyeljük a mitológiákat -amik mint tudjuk szintén a világok szféráit fogalmazták meg istennéven nevezve- észrevehetjük, hogy a Binah szefira, azaz az Uránusz, az antik istenek pantheonjának õsatyja, aki a káoszból (szellemi sík) született, segítségül hívva Gaia-t, a Földanyát (fizikai sík). Késõbb formátlan lényeket, küklopszokat, titánokat és százkarú óriásokat nemzett saját anyjával, azaz fizikai síkra hozta, megteremtette önmagát, a káosz (Káin?) gyermekét. Ezek a föld mélyére ûzött szörnyek voltak azok, akik felszították Szaturnusz -Uránusz fiának- dühét, aki apja ellen fordult, és megfosztotta õt férfiasságától. A Szaturnusz a Kabbalah-ban a Daath szféra, a Kapu Õre, az ego elengedése. Õ az, aki megfosztja Uránuszt, és vele együtt Uránusz gyermekeit a nemzõszervtõl, ami a megnyilvánulás szimbóluma. Aki eléri ezt a szintet, fizikailag többé nem születik újjá.
Uránusz a semmibõl alkot és a végtelenbõl teremti fiait és lányait, míg Zeusz testvére, Poszeidon, azaz Neptunusz maga a -majdnem- semmi, a feloldódás elõtti utolsó állapot, a Chokmah szefira. A görög mitológiában Poszeidón birodalma az Okeánosz folyó, azaz az összes létezõ világot körbeölelõ õsfolyam vidéke. Itt élnek az Ókeánoszok, az õsfolyam gyermekei, vagyis az isteni szférák lényei, a legmagasabb szintû angyalok.
Ezen a szférán is túllépve eljuthatunk a 'megsemmisülés', a Keter állapotába. Ez Hádész, más néven Plútó birodalma. A Halak jeggyel, azaz a feloldódással (Chokmah) szembenálló asztrológiai jegy a Szûz. Mikor Perszephonét, Démétér istenanya szûz leányát elrabolta Hádész (Keter), hogy az alvilág és a halottak királynõjévé tegye, az anya utána indult, hogy kiszabadítsa. Vándorlása idején terméketlenné vált a föld (fizikai sík), mivel nem tudott eleget tenni bõséghozó, termékeny szerepének. Ez a fajta terméketlenség magában hordozza a megnyilvánulatlan istent, a Keter-t, ami a Hádész birodalmába való belépéssel, és az abszolút tisztasággal (Szûz) hozható összefüggésbe. Ekkor már az alsóbb síkok terméketlenné válnak, azaz nincs szükség a fizikai testetöltésre.
A Plútó halál jellege és a Keter isteni, magas szintû feloldódása egy és ugyanaz. A halál minden õsi kultúrában a beavatás szimbóluma volt.
Az összes szféra létezik minden szinten, és az Életfa egyes szefirái még kisebb Életfákat tartalmaznak. A Malkuth-nak van al-Malkuth-ja, Yesod-ja, Hod-ja, Netzah-ja, Tipheret-je, Geburah-ja, Chesed-je, Daath-ja, Binah-ja, Chokmah-ja és Keter-je. A Yesod szintén tartalmaz önmagában egy al-Malkuth-ot, Yesod-ot és így tovább... Természetesen ezekben az al-szefirákban is újabb Életfákkal és még "kisebb" szefirákkal találkozhatunk, amik még kisebb és kisebb Életfákat, és azokban kis szefirákat foglalnak magukba.
Azon is érdemes elgondolkoznunk, hogy az általunk "alap" Életfának tekintett valami is csak egy még nagyobb szefira része, és nem a kezdõpont. Ahogy a végtelen kifelé és befelé, kicsiben és nagyban egyaránt megfejthetetlen fizikai fogalmaink szerint, úgy végtelen ez a rendszer is, akárcsak a fraktálok.
És máris elérkeztünk egy érdekes, új irányzathoz, a káoszmágiához. Ahogy a fraktálgeometria a káosz geometriája, úgy a szabadság mágiája a káoszmágia.
Alacsonyabb szinten az összevisszaság, az irányzatok keverése, magasabb szinten azonban az eszközök nélküli, egyetemes mágia elérése a célja. Tipikusan Vízöntõ-kori "találmány", mert az ember most éri el azt a szintet, hogy szembenézhessen már ne csak önmagával, hanem Istennel is.
A Kos korszak fizikai, testi, a Halak korszak asztrális, hiten alapuló rendszere egy mentális, tudatosságra törekvõ szinttel egészült ki. Ezeket mind figyelembe véve már megismerhetõ a lélek (asztrál és mentálsík), és elérhetõ a szellemi sík. Ebbõl kifolyólag csak magas sprirtuális szinten gyakorolható teljességében a káoszmágia.
A káoszmágus szabadságra törekszik. Már túljutott azon a folyamaton, mikor megtanulta elfogadni környezetét és a különféle világokat, most a korlátok feladását, megszüntetését gyakorolja. Nem a gondolatok és az érzések teremtõ erejére hagyatkozik, hanem saját maga válik azzá. Az ego tökéletesítése folytán kifejlesztette az igazi akaratot, és tudatosságot, így érve el a szellemi síkot. Rájön az inkarnációk céljára, a testi és a lelki sík mellett a kozmikus világokon is tudatosan él.
Eszközök helyett önmagát használja, mint egy gömböt, amelyik mindig azzal az oldalával fordul a létezés felé, amelyikkel éppen kapcsolatot akar teremteni. A Most-ban él, mert megértette hogy a pillanat az Isten, az az erõ amivé válni fog és amit majd szintén fel kell adnia.
A káoszmágia az egyetemességre törekszik, nem tesz különbséget az egyes rendszerek és tradíciók között. Már nem csak elfogadja azok létjogosultságát, hanem túl is lép azokon. Minél magasabbról szemléli a mágus a dolgokat, annál közelebb áll az angyalokhoz, és miután feladta "földi" ego-ját, a lemaradók segítõjévé válik. Nem önmagát adja tovább, hanem csak tartja azt a tükröt, amiben a keresõ, lelki síkot megtapasztaló ember egy fejlettebb, tökéletesebb önmagát láthatja.
Ahhoz hogy meg tudja mutatni a Rendet, túl kell lépnie az analóg gondolkodás korlátain, és el kell tudnia viselnie a Káoszt, amit a test síkján élõk kivetítenek, úgy hogy közben duális állapotában is tökéletes harmóniát tud átadni létezésével azoknak akik már a lelki síkot tapasztalják, és akiknek éppen erre a rendre van szükségük.
A szellemi sík káosza maga az õrület, ami az alsóbb világokból, a lelki síkon járó, önmagukat megismerõ emberek számára nagyon veszélyessé válhat, ha túl gyorsan akarják elérni a szellemi régiókat. Ha még nem képesek befogadni a kaotikus, önmagáért való létezést -miközben rendet sugároznak ki magukból- a tanító feladata hátráltatni õket céljaik elérésében.
A káoszmágus bármilyen eszközt alkalmazhat, de ehhez tisztán kell látnia. A szellem mágiája magává a Karmává (bûntudat nélküli, azaz tudatos 'okozóvá') teszi a mágust. A kozmikus síkon is tudatosan élõ tanító, ahhoz hogy megfelelõen átadhassa tudását a lelki sík keresõinek, egyszerre kell hogy létezzen minden általa már megismert régióban. Amikor tanít, a számára elért legmagasabb síkról felügyel, de a tanítványnak megfelelõ szinten adja át az információkat, ellenõrizve mind magát, mind a tanítványt.
A káoszmágia elsõ fokozata tehát, hogy felismerjük, minden tradíció ugyanazt tanítja. Feladatunk, hogy ezekbõl kiragadjuk azokat a részeket, melyek céljainknak megfelelõk. A második fokozat a különféle eszközökkel elérni egy olyan magas energiaszintet, amely már lehetõvé teszi -egyelõre csak- a fizikai (rituális) eszközök elhagyását. Következõ lépés a lelki sík eszközeinek, az érzelem- és a gondolatkoncentrációnak a mellõzése. Ezek után nem marad más, csak az akarat és az engedés összhangja, ami a Tipheret elengedése (Daath) után Keter-ré válik, azaz az egyetemes törvény és a dualitás megértése által a mágus közelebb kerül a tiszta létezéshez, vagyis a Jelenhez.
Az egyetemes törvényben felismerhetõ Rend pedig újra visszavezethetõ a Káoszra, a pólus nélküli pólusra, a káosz a fraktálokra, a fraktálok pedig arra, hogy bármilyen eszköz, még az algoritmusok is felhasználhatók arra, hogy "istenné" váljunk.
http://magia.magia.hu/keret.cgi?/kaoszmagia1.html
SPECIÁLIS KÖTÖTT RUNÁK ...
- Aegishjalmur
Az Aegishjalmur hatalmat ad a kezünkbe, és félelmet táplál ellenségeink szívébe. Különösen ajánlott a sagák szereplői szerint arra, hogy vitás ügyekben biztosítsuk vele fölényünket, de általánosabb értelembe vett védőtalizmánnak is megteszi, míg riválisainkat félelemmel tölti el, addig minket elhagy a rettegés a hatására. Ráadásként megvéd minket, ha nem is a gonosztól, de a tőlünk megalázkodást és behódolást követelő hatalomtól.
Az Aegishjalmur szót ’Rettegés Sisak’-ként lehetne lefordítani, bár valószínűleg sosem viselték tényleges sisakként, hanem inkább a homlokukra festették.
A szimbólum a hármas és a nyolcas számokkaldolgozik, mindkettő kiemelkedő fontosságú az északi tradícióban. Ha közelebbről megvizsgáljuk a jelet, hamar észrevesszük az Elhaz (Szerk.: Algiz) rúnát. Az Elhazhagyományos értelemben vett védőrúna, amely megerősíti saját szellemi erőforrásainkat. Továbbá maga a rúna jelentése szerint megerősíti a jogunkat arra, hogy létezzünk, hogy itt legyünk ebben a világban, ezen a földön. Az Elhaz többször felbukkan azAegishjalmur jelében, megfigyelhetjük először is a kinyúló tüskék csúcsán, illetve maguk a tüskék is egy-egy, összesen nyolcszor szerepelnek, igaz rejtve, a szimbólumban.
Hogyan érhetjük el, hogy az Aegishjalmurban megbújó energiák segítsenek minket? Viselhetjük ruhán, ékszeren, vagy állandó, vagy időszakos tetoválás formájában is. Ha nem tehetjük meg, hogy tetováltassunk, vagy ruhán sem hordhatjuk (például iskolai vagy munkahelyi ruházkodási szabályok miatt), ám mégis szeretnénk, hogy a jel velünk legyen, megjegyezhetjük és fel is idézhetjük magunkban az Aegishjalmur képét, ha erőt akarunk belőle meríteni.
Az aktiválás folyamatához nem lesz másra szükségünk vagy egy kézitükörre, egy filctollra (esetleg olyanra, ami lemosható), és egy általunk írt versre, vagy az ősi rituálé szövegére. Rajzoljuk rá a szimbólumot a tükörre, úgy, ha belenézünk, akkor az Aegishjalmur a homlokunkon legyen, majd mondjuk el az aktiválás szövegét hangosan. Szerintünk sokkal jobb, ha mi magunk találjuk ki a mondatot vagy verset, mintha egy előre megírttal dolgoznánk, hiszen az Aegishjalmursegítségével nem külső, hanem saját energiáinkat szabadítjuk fel, amelyekről eddig esetleg még nem volt tudomásunk.
Jung szerint az olyan szimbólumok, mint az Aegishjalmur is, az önmagunkban rejlő energiákhoz vezetnek minket, amelyek megléte a közös tudattalanba nyúlik vissza. Ezek az erők mélyebbről származnak és ősibbek is, mint azok, amelyeknek tudatában vagyunk nap mint nap. Fontos tudni, hogy elménknek ez az eldugott zuga nem hallgat világos és logikus szavakra, a nyelve a ritmus, a szertartás és az ének.
Forrás: http://skandinav-mitologia.hu/aegishjalmur.html
A káoszt a nemlineáris dinamika, azaz az ingerekre nem azok irányában reagáló rendszerek tudománya vizsgálja. A nemlineáris dinamika elképzelése szerint a káosz nem tökéletes szervezetlenség, vagy véletlenszerû összevisszaság, inkább mederbe terelt véletlenszerûséget feltételez. Összefüggésbe hozható a fraktálok geometriájával.
Ha a természetet vesszük szemügyre, fraktálok között találjuk magunkat. Figyeljünk meg egy egyszerû tölgyest, észrevesszük, hogy bár nem találunk két egyforma példányt, mégis felismerjük azokat színükrõl, leveleikrõl, formájukról. Egy fa magjában genetikai és energetikai mintákat is találunk a kifejlett példány formájára. A fraktálok, olyan leíró algoritmusok, melyek fizikailag rögzítik például egy fa sejtjeinek, sajátosságainak háromdimenziós koordinátáit.
A természetben mindenhol megtalálhatók a fraktálok. A galaxisok spirálkarjaiban, a hegyekben, felhõkben, a fákban, a patakok vagy folyók kanyarulataiban, a tavak, tengerek partszakaszaiban és az élõlényekben is felfedezhetjük. Az ember által alkotott tárgyak azonban nem feltétlenül tartalmazzák. Az emberi test is rengeteg fraktált tartalmaz, ilyenek többek között a vérerek, az idegek, és a légutak csõhálózata.
Alapvetõ fraktáljellegzetesség, a fraktálokat felépítõ elemek önhasonlósága. Az egyes részletekre ránagyítva vagy azokat kicsinyítve ugyanazokat a jellegzetességeket találjuk.
A fraktálszerkezetek gyakran a nemlineáris dinamika káoszából születnek. Amikor egy kaotikusnak nevezett folyamat formálja a környezetet, nyomában fraktálok jönnek létre. A fraktálok Benoit B. Mandelbrot megfogalmazásában változatos méretû és irányultságú, de hasonló formájú elemekbõl épülnek fel. Az elnevezés a latin fractus, azaz törni szóból származik, mely arra utal, hogy törtdimenziójú alakzatokról van szó.
Egyes idegsejtek szerkezetében asszimetrikusan kiinduló elágazások vannak, melyek elnevezése dendrit. Erõsebb nagyítás esetén a dendritek végeinél újabb elágazások figyelhetõk meg, majd még újabbak. A dendritek egy idõ után nem ágaznak el többé, az "igazi" fraktálokkal ellentétben, melyek elvileg végtelen sok elágazást tartalmaznak.
Bármilyen kis léptékben vizsgáljuk a fraktálokat, mindig ugyanolyan elemekbõl épülnek fel. Ebbõl kifolyólag méretüket nem lehet pontosan meghatározni, így a matematikusok a fraktálok kiterjedését dimenziónak nevezik. Míg a vonal egydimenziós, a kör kétdimenziós, a gömb háromdimenziós, addig a fraktálok dimenziója nem egész hanem tört szám. Az egydimenziójú egyenesekbõl olyan sûrûn elágazó, tekervényes rajzolatú alakzatok készíthetõk, melyek majdnem kitöltik a síkot. Minél teljesebb a kitöltöttség, annál közelebb áll a második dimenzióhoz.
Az euklideszi értelemben vett vonal a tér egy dimenzióját foglalja el, míg például egy partvonal átnyúlik a második dimenzióba, míg egy hegy dimenziószáma kettõ és három között van. A mai tudomány még nem ismeri a dimenziók számát, a mágikus szemlélet azonban tisztában van azok végtelenségével.
Az élettanba a nyolcvanas évek elején vonult be a káoszelmélet. Abból a feltételezésbõl indult ki, hogy a káosz az öregedõ szervezetben a legjobban megfigyelhetõ. A fiatal szív elvileg normális szinuszritmusban mûködik, ám a pontosabb vizsgálatokból kiderült, hogy az egészséges ember szívének ritmusa ingadozást mutat. A tudósok ezt a jelenséget azzal magyarázták, hogy a szervezet stabilizálódásra törekszik, és így próbája meg kivédeni a belsõ környezet ingadozását. A homeosztázis elve szerint a szívritmus ingadozása pusztán a környezet változásai nyomán fellépõ átmeneti jelenség, ami azt jelenti, hogy az elöregedett szervezetben a szívnek már nehezebb fenntartani a nyugalmi mûködés ütemét. Azonban ha figyelemmel kísérjük egy grafikonon a szívmûködés ritmusát, azt figyelhetjük meg, a kapott görbe látszólag teljesen véletlenszerû mintázatot mutat. Észrevehetjük, hogy a nap bizonyos idõszakaiban a görbe gyakran ingadozik, és az ennek megfelelõ szakasz kicsiben nagyon hasonlít az egész napos görbéhez. Ez a belsõ hasonlóság emlékeztet a fraktálok elágazásainak geometriájára. Ebbõl következik, hogy a szív soha nem jut egy homeosztatikus nyugvópontra, még akkor is ingadozik, amikor a külsõ ingerhatások változatlanok. Sõt, az is megállapítást nyert, hogy az idõsebb szervezet sokkal több periodikus elemet képes produkálni. Annak megállapítása hogy ez a görbe kaotikus vagy periodikus-e, meg kell vizsgálnunk a görbe Fourier-spektrumát, ami bármely görbe esetén feltárja az esetlegesen elõforduló periódusokat. Ezt figyelembe véve arra a megállapításra jutottak, a szívritmus általában kaotikusan ingadozik.
Több kutatócsoport megállapítása szerint a káosz az idegrendszer természetes jelensége. Az idegsejtek közötti kölcsönhatások utánzásával bemutatták, hogyan jön létre a káosz az idegrendszerben. Azt is kimutatták, hogy az idõeltolódás fontos tényezõ a káosz létrejöttében.
A kaotikus dinamikájú folyamatok elõnye elsõsorban abban rejlik, hogy szélsõséges körülmények esetén is mûködnek. Bizonyos fajta kóros elváltozás kísérõjelensége, hogy a változékonyság eltûnik és elõtérbe kerül a periodikusság.
A tudósok már régóta figyelembe veszik, hogy egyes kaotikusnak nevezett jelenségek, amik adott pillanatra -a tudomány szemszögébõl vizsgálva- megjósolhatatlanok, bizonyos határértékek között jellegzetességeket mutatnak. Ezeket a kaotikus jelenségeket az attraktorok írják le. Ezek vizsgálata vezetett ahhoz a feltételezéshez, hogy a káoszban is rend van, ami a fraktálok segítségével meg is jeleníthetõ. A fraktálgeometria tehát a káosz geometriája.
Az euklideszi geometria és a fraktálgeometria között lényeges a különbség. Egy páfránylevél leképezése hagyományos módszerrel, egyenesekkel, 20 ezer rajzelem segítségével megjeleníthetõ. A fraktálgeometria ennek kódolását két levél és egy szárdarab rögzítésével végzi. A mûveletsort többször ismételve, kicsinyítésekkel, forgatással átalakítja, míg kialakul a páfránylevél.
Mikor az önhasonlóság szigorú ismétlõdést mutat lineáris fraktálokról, ám ha az önhasonlóság csak részben igaz, nemlineáris fraktálokról beszélünk. Erre a formagazdagságra jó példa a Mandelbrot-halmaz. A véletlenfraktálokat az jellemzi, hogy a statisztikailag igaz önhasonlóságot véletlenalgoritmusok szabályozzák. Erre jó példát szolgáltatnak a felhõk és a hegyek felszíne.
A fraktálgeometria nem a természeti képzõdmények utánzata, hanem annál jóval több, ugyanis mindkettõ ugyanazt az algoritmust használja. Ezáltal betekintést nyújt nemcsak a fizikai, hanem a magasabb szintû világok természetébe is.
A fraktálokkal, a káosszal vagy a nemlineáris dinamikával foglalkozó kutatás nem csak az élettanban, hanem a mágiában is hamarosan fontos területnek számít majd.
A Hermész Triszmegisztosz nevéhez fûzõdõ Tabula Smaragdina, azaz az Analógiák tana, a ma ismert mágia alapja. Lényege, hogy a Makrokozmosz és a Mikrokozmosz hat egymásra, az egyikben elõidézett változás a másikban is változást hoz létre.
A Smaragdtábla legfontosabb mondata: "Való igaz, hazugság nélküli és teljességgel bizonyos, hogy ami lent van, az megegyezik azzal ami fent van, és ami fent van, az megegyezik azzal, ami lent van, így jön létre az egység csodája."
Ez a mondat látszólagos egyszerûsége ellenére, amint tanulmányozni kezdjük, egyre bonyolultabbá válik. A fraktálok segítségül szolgálnak Hermész törvényének megértéséhez, sõt annak túllépéséhez is, miáltal vizuálisan, fizikailag leképezhetõ bizonyítékkal szolgálnak arra, hogy a részletek megegyeznek a teljes egésszel. Ha meg akarunk változtatni egy fraktál részletet, meg kell változtatnunk magát az algoritmust. Ennek egyik eredménye, hogy a nagy kép, azaz a teljes egész is a változtatás mértékének megfelelõen alakul át.
Minden fizikailag létezõ dolognak van felsõbb síkú megnyilvánulása. Az Analógiák tana szerint például a Yesod szefira megnyilvánulásai a félelmek, a tudatalatti, az álmok, az anyaság, a romantika, a nõiség, a depresszió, az intuíció, a víz, a Hold bolygószféra és így tovább. Ha meditációban megértjük és befogadjuk a Yesod szféra által szimbolizált tulajdonságokat, felszínre hozhatjuk a tudatalattiban elfojtott vagy még fel nem ismert tulajdonságokat, a feminin oldalt és erõsíthetjük intuíciónkat.
Amint felfedezzük a természetben található fraktálokat, közelebb kerülünk az analógiák megértéséhez. Tetszõleges mértékben nagyíthatunk vagy kicsinyíthetünk, az eredménynek minden esetben csak a rendelkezésünkre álló eszközök szabnak határt.
A mágikus tradíció szerint minden létezõ a végtelenbõl vagy a semmibõl származik és oda is tart. A Megnyilvánulatlan Isten megnyilvánulásai (Ain Soph Aur) egyre lejjebbi szinteket érnek el, a visszajutás csak a végtelen megértésével (Ain Soph) és a feloldódással (Ain) lehetséges.
Ha segítségül hívjuk a héber Kabbalah szefiráit, megérthetjük a test, lélek, szellem hármasságát és az egyes szintek elvégzendõ feladatait. Az alsó, azaz a test régióiban létezõ ember elsõdleges dolga megérteni környezetét, és minél több fizikai tapasztalatot szerezni, a lelki síkon élõ ember feladata megismerni önmagát, és kiteljesíteni egóját. A magasabb, szellemi síkok ezzel szemben az elengedést tanítják, a már tökéletes ego feloldását, az angyali régiók és a nem fizikai lét felé való törekvést.
A test és a lélek halandó, azonban a(z általunk felfogható) szellem halhatatlan. A Kabbalah Malkuth-ja, Yesod-ja, Hod-ja, Netzah-ja a test, és a fizikai tapasztalás. A Tipheret, a Geburah és a Chesed a lélek, az ego tökéletesítése, az emberre ható lehetõségek, problémák, tulajdonságok feloldása. A Daath kapuján átjutva, az ego-t elengedve, eljuthatunk a Binah, a Chokmah és a Keter szefirákig.
A fizikai világ, kiegészítve az asztrál- és mentálsíkkal egyaránt az analógiákat tanítja. Ha a mágus kialakítja magában az analóg gondolkodást, akármerre néz, mindenhol meglátja az összefüggéseket. Miután túljutott a Daath-on, és megérkezett a Binah-ba, rá kell döbbennie, az Analógiák Tana egészen más értelmet nyert.
Ebben a szférában csak fekete és fehér létezik, csak a szigorúan vett dualitás, a Rend és a Káosz uralkodik. Az analógiák helyett meg kell ismerkednünk az ellentétekkel, amik természetesen az alsóbb világokban hatnak a legerõsebben, de a szellemi régiókban válnak ketté. Ha elkezdõdik a fizikai síkon is létezõ ember ego-jának feloldódása, meg kell tapasztalnia a káosz állapotát ahhoz, hogy az alsóbb síkokon rendet tudjon teremteni. Saját létezésével kell fenntartania a dualitást, ahhoz hogy ezt meg is tudja semmisíteni önmagában és tovább tudjon lépni.Ha a fraktálokat mint kapukat
képzeljük el, és az alsóbb síkokról (TEST), emberi nézõpontból, lineáris szemszögbõl vizsgáljuk, kaotikusnak tûnnek. Az analógiák felismerésével (LÉLEK) elõtérbe kerül Hermész törvénye, miáltal megérthetjük a fizikai és a lelki sík összefüggéseit és kezd kibontakozni a káoszból a rend. Ha továbbmegyünk, a duális (SZELLEMI) gondolkodás megadja az alapot arra, hogy fentrõl, szellemi síkról szemléljük a fraktálokat. A kapun lefelé nézve -a káosz vagy a feloldódás állapotából- a tökéletes rendet láthatjuk.
Megállapíthatjuk tehát, hogy az õsállapot a káosz, amibõl ha a fizikai síkot (a természetet) vizsgáljuk, a rendet ismerhetjük fel. A kettõ közötti állapot a lélek szintje, ahol az adeptus már felismerheti a fenti káoszt, és a lenti rendet. Lentrõl "átnézve" a fraktálon, a fizikai világot hajlamosak lehetünk kaotikusnak találni, mert a lineáris gondolkodás csak egy "átlátszó tükröt" képes láttatni, mivel kívül, a külvilágban és nem önmagában keresi a lét értelmét.
A lelki sík embere már felismeri, hogy mindent önmagában kell keresnie, és a tükörben már saját, tökéletesebb mását látja. Az ezen felülemelkedõ mágus az aki a tükröt tartja, miután önmagában létrehozta a duális világokat.
Ha megfigyeljük a mitológiákat -amik mint tudjuk szintén a világok szféráit fogalmazták meg istennéven nevezve- észrevehetjük, hogy a Binah szefira, azaz az Uránusz, az antik istenek pantheonjának õsatyja, aki a káoszból (szellemi sík) született, segítségül hívva Gaia-t, a Földanyát (fizikai sík). Késõbb formátlan lényeket, küklopszokat, titánokat és százkarú óriásokat nemzett saját anyjával, azaz fizikai síkra hozta, megteremtette önmagát, a káosz (Káin?) gyermekét. Ezek a föld mélyére ûzött szörnyek voltak azok, akik felszították Szaturnusz -Uránusz fiának- dühét, aki apja ellen fordult, és megfosztotta õt férfiasságától. A Szaturnusz a Kabbalah-ban a Daath szféra, a Kapu Õre, az ego elengedése. Õ az, aki megfosztja Uránuszt, és vele együtt Uránusz gyermekeit a nemzõszervtõl, ami a megnyilvánulás szimbóluma. Aki eléri ezt a szintet, fizikailag többé nem születik újjá.
Uránusz a semmibõl alkot és a végtelenbõl teremti fiait és lányait, míg Zeusz testvére, Poszeidon, azaz Neptunusz maga a -majdnem- semmi, a feloldódás elõtti utolsó állapot, a Chokmah szefira. A görög mitológiában Poszeidón birodalma az Okeánosz folyó, azaz az összes létezõ világot körbeölelõ õsfolyam vidéke. Itt élnek az Ókeánoszok, az õsfolyam gyermekei, vagyis az isteni szférák lényei, a legmagasabb szintû angyalok.
Ezen a szférán is túllépve eljuthatunk a 'megsemmisülés', a Keter állapotába. Ez Hádész, más néven Plútó birodalma. A Halak jeggyel, azaz a feloldódással (Chokmah) szembenálló asztrológiai jegy a Szûz. Mikor Perszephonét, Démétér istenanya szûz leányát elrabolta Hádész (Keter), hogy az alvilág és a halottak királynõjévé tegye, az anya utána indult, hogy kiszabadítsa. Vándorlása idején terméketlenné vált a föld (fizikai sík), mivel nem tudott eleget tenni bõséghozó, termékeny szerepének. Ez a fajta terméketlenség magában hordozza a megnyilvánulatlan istent, a Keter-t, ami a Hádész birodalmába való belépéssel, és az abszolút tisztasággal (Szûz) hozható összefüggésbe. Ekkor már az alsóbb síkok terméketlenné válnak, azaz nincs szükség a fizikai testetöltésre.
A Plútó halál jellege és a Keter isteni, magas szintû feloldódása egy és ugyanaz. A halál minden õsi kultúrában a beavatás szimbóluma volt.
Az összes szféra létezik minden szinten, és az Életfa egyes szefirái még kisebb Életfákat tartalmaznak. A Malkuth-nak van al-Malkuth-ja, Yesod-ja, Hod-ja, Netzah-ja, Tipheret-je, Geburah-ja, Chesed-je, Daath-ja, Binah-ja, Chokmah-ja és Keter-je. A Yesod szintén tartalmaz önmagában egy al-Malkuth-ot, Yesod-ot és így tovább... Természetesen ezekben az al-szefirákban is újabb Életfákkal és még "kisebb" szefirákkal találkozhatunk, amik még kisebb és kisebb Életfákat, és azokban kis szefirákat foglalnak magukba.
Azon is érdemes elgondolkoznunk, hogy az általunk "alap" Életfának tekintett valami is csak egy még nagyobb szefira része, és nem a kezdõpont. Ahogy a végtelen kifelé és befelé, kicsiben és nagyban egyaránt megfejthetetlen fizikai fogalmaink szerint, úgy végtelen ez a rendszer is, akárcsak a fraktálok.
És máris elérkeztünk egy érdekes, új irányzathoz, a káoszmágiához. Ahogy a fraktálgeometria a káosz geometriája, úgy a szabadság mágiája a káoszmágia.
Alacsonyabb szinten az összevisszaság, az irányzatok keverése, magasabb szinten azonban az eszközök nélküli, egyetemes mágia elérése a célja. Tipikusan Vízöntõ-kori "találmány", mert az ember most éri el azt a szintet, hogy szembenézhessen már ne csak önmagával, hanem Istennel is.
A Kos korszak fizikai, testi, a Halak korszak asztrális, hiten alapuló rendszere egy mentális, tudatosságra törekvõ szinttel egészült ki. Ezeket mind figyelembe véve már megismerhetõ a lélek (asztrál és mentálsík), és elérhetõ a szellemi sík. Ebbõl kifolyólag csak magas sprirtuális szinten gyakorolható teljességében a káoszmágia.
A káoszmágus szabadságra törekszik. Már túljutott azon a folyamaton, mikor megtanulta elfogadni környezetét és a különféle világokat, most a korlátok feladását, megszüntetését gyakorolja. Nem a gondolatok és az érzések teremtõ erejére hagyatkozik, hanem saját maga válik azzá. Az ego tökéletesítése folytán kifejlesztette az igazi akaratot, és tudatosságot, így érve el a szellemi síkot. Rájön az inkarnációk céljára, a testi és a lelki sík mellett a kozmikus világokon is tudatosan él.
Eszközök helyett önmagát használja, mint egy gömböt, amelyik mindig azzal az oldalával fordul a létezés felé, amelyikkel éppen kapcsolatot akar teremteni. A Most-ban él, mert megértette hogy a pillanat az Isten, az az erõ amivé válni fog és amit majd szintén fel kell adnia.
A káoszmágia az egyetemességre törekszik, nem tesz különbséget az egyes rendszerek és tradíciók között. Már nem csak elfogadja azok létjogosultságát, hanem túl is lép azokon. Minél magasabbról szemléli a mágus a dolgokat, annál közelebb áll az angyalokhoz, és miután feladta "földi" ego-ját, a lemaradók segítõjévé válik. Nem önmagát adja tovább, hanem csak tartja azt a tükröt, amiben a keresõ, lelki síkot megtapasztaló ember egy fejlettebb, tökéletesebb önmagát láthatja.
Ahhoz hogy meg tudja mutatni a Rendet, túl kell lépnie az analóg gondolkodás korlátain, és el kell tudnia viselnie a Káoszt, amit a test síkján élõk kivetítenek, úgy hogy közben duális állapotában is tökéletes harmóniát tud átadni létezésével azoknak akik már a lelki síkot tapasztalják, és akiknek éppen erre a rendre van szükségük.
A szellemi sík káosza maga az õrület, ami az alsóbb világokból, a lelki síkon járó, önmagukat megismerõ emberek számára nagyon veszélyessé válhat, ha túl gyorsan akarják elérni a szellemi régiókat. Ha még nem képesek befogadni a kaotikus, önmagáért való létezést -miközben rendet sugároznak ki magukból- a tanító feladata hátráltatni õket céljaik elérésében.
A káoszmágus bármilyen eszközt alkalmazhat, de ehhez tisztán kell látnia. A szellem mágiája magává a Karmává (bûntudat nélküli, azaz tudatos 'okozóvá') teszi a mágust. A kozmikus síkon is tudatosan élõ tanító, ahhoz hogy megfelelõen átadhassa tudását a lelki sík keresõinek, egyszerre kell hogy létezzen minden általa már megismert régióban. Amikor tanít, a számára elért legmagasabb síkról felügyel, de a tanítványnak megfelelõ szinten adja át az információkat, ellenõrizve mind magát, mind a tanítványt.
A káoszmágia elsõ fokozata tehát, hogy felismerjük, minden tradíció ugyanazt tanítja. Feladatunk, hogy ezekbõl kiragadjuk azokat a részeket, melyek céljainknak megfelelõk. A második fokozat a különféle eszközökkel elérni egy olyan magas energiaszintet, amely már lehetõvé teszi -egyelõre csak- a fizikai (rituális) eszközök elhagyását. Következõ lépés a lelki sík eszközeinek, az érzelem- és a gondolatkoncentrációnak a mellõzése. Ezek után nem marad más, csak az akarat és az engedés összhangja, ami a Tipheret elengedése (Daath) után Keter-ré válik, azaz az egyetemes törvény és a dualitás megértése által a mágus közelebb kerül a tiszta létezéshez, vagyis a Jelenhez.
Az egyetemes törvényben felismerhetõ Rend pedig újra visszavezethetõ a Káoszra, a pólus nélküli pólusra, a káosz a fraktálokra, a fraktálok pedig arra, hogy bármilyen eszköz, még az algoritmusok is felhasználhatók arra, hogy "istenné" váljunk.
http://magia.magia.hu/keret.cgi?/kaoszmagia1.html
SPECIÁLIS KÖTÖTT RUNÁK ...
- Aegishjalmur
Az Aegishjalmur hatalmat ad a kezünkbe, és félelmet táplál ellenségeink szívébe. Különösen ajánlott a sagák szereplői szerint arra, hogy vitás ügyekben biztosítsuk vele fölényünket, de általánosabb értelembe vett védőtalizmánnak is megteszi, míg riválisainkat félelemmel tölti el, addig minket elhagy a rettegés a hatására. Ráadásként megvéd minket, ha nem is a gonosztól, de a tőlünk megalázkodást és behódolást követelő hatalomtól.
Az Aegishjalmur szót ’Rettegés Sisak’-ként lehetne lefordítani, bár valószínűleg sosem viselték tényleges sisakként, hanem inkább a homlokukra festették.
A szimbólum a hármas és a nyolcas számokkaldolgozik, mindkettő kiemelkedő fontosságú az északi tradícióban. Ha közelebbről megvizsgáljuk a jelet, hamar észrevesszük az Elhaz (Szerk.: Algiz) rúnát. Az Elhazhagyományos értelemben vett védőrúna, amely megerősíti saját szellemi erőforrásainkat. Továbbá maga a rúna jelentése szerint megerősíti a jogunkat arra, hogy létezzünk, hogy itt legyünk ebben a világban, ezen a földön. Az Elhaz többször felbukkan azAegishjalmur jelében, megfigyelhetjük először is a kinyúló tüskék csúcsán, illetve maguk a tüskék is egy-egy, összesen nyolcszor szerepelnek, igaz rejtve, a szimbólumban.Hogyan érhetjük el, hogy az Aegishjalmurban megbújó energiák segítsenek minket? Viselhetjük ruhán, ékszeren, vagy állandó, vagy időszakos tetoválás formájában is. Ha nem tehetjük meg, hogy tetováltassunk, vagy ruhán sem hordhatjuk (például iskolai vagy munkahelyi ruházkodási szabályok miatt), ám mégis szeretnénk, hogy a jel velünk legyen, megjegyezhetjük és fel is idézhetjük magunkban az Aegishjalmur képét, ha erőt akarunk belőle meríteni.
Az aktiválás folyamatához nem lesz másra szükségünk vagy egy kézitükörre, egy filctollra (esetleg olyanra, ami lemosható), és egy általunk írt versre, vagy az ősi rituálé szövegére. Rajzoljuk rá a szimbólumot a tükörre, úgy, ha belenézünk, akkor az Aegishjalmur a homlokunkon legyen, majd mondjuk el az aktiválás szövegét hangosan. Szerintünk sokkal jobb, ha mi magunk találjuk ki a mondatot vagy verset, mintha egy előre megírttal dolgoznánk, hiszen az Aegishjalmursegítségével nem külső, hanem saját energiáinkat szabadítjuk fel, amelyekről eddig esetleg még nem volt tudomásunk.
Jung szerint az olyan szimbólumok, mint az Aegishjalmur is, az önmagunkban rejlő energiákhoz vezetnek minket, amelyek megléte a közös tudattalanba nyúlik vissza. Ezek az erők mélyebbről származnak és ősibbek is, mint azok, amelyeknek tudatában vagyunk nap mint nap. Fontos tudni, hogy elménknek ez az eldugott zuga nem hallgat világos és logikus szavakra, a nyelve a ritmus, a szertartás és az ének.
Forrás: http://skandinav-mitologia.hu/aegishjalmur.html