A reinkarnáció bizonyítékai
Az embert mindig is foglalkoztatta a halál utáni ismeretlen titokzatosság, és ma már
nagyon sokan vannak meggyőződve arról – amit többek között a buddhizmus is tényként kezel –, hogy földi halálunkkal nem ér véget életünk és fejlődésünk. A test ugyan elpusztul, ám a lélek egy másik időben, helyen és testben folytatja küldetését. Lehetséges az újjászületés? Van élet az élet után? Ezek olyan kérdések, melyeket a tudomány évszázadok óta feltesz, a keleti vallások pedig tényként kezelik őket. Van-e egyáltalán igazságalapjuk? Ha alaposan megvizsgálunk egy-egy reinkarnáció-gyanús esetet, rálelünk olyan közvetett bizonyítékokra, amelyek alátámasztják a jelenség létezését.
nagyon sokan vannak meggyőződve arról – amit többek között a buddhizmus is tényként kezel –, hogy földi halálunkkal nem ér véget életünk és fejlődésünk. A test ugyan elpusztul, ám a lélek egy másik időben, helyen és testben folytatja küldetését. Lehetséges az újjászületés? Van élet az élet után? Ezek olyan kérdések, melyeket a tudomány évszázadok óta feltesz, a keleti vallások pedig tényként kezelik őket. Van-e egyáltalán igazságalapjuk? Ha alaposan megvizsgálunk egy-egy reinkarnáció-gyanús esetet, rálelünk olyan közvetett bizonyítékokra, amelyek alátámasztják a jelenség létezését.
Újraszületés – újjászületés két különböző dolog
A reinkarnáció ma az egyik leginkább vitatott dolog, ami a megmagyarázatlan jelenségek tárgykörébe tartozik. Rejtélyes mivolta és a halállal kapcsolatos összefüggése nyomán ma sokakat érdekel a kérdés: Mi lesz velünk halálunk után? Létezik-e a lélekvándorlás? Legelőször is tisztázni kell egy alapvető félreértést. Sokan azt hiszik, van újraszületés. Ez tévedés. Újraszületés nincs. Újjászületés van! Mi a kettő között a különbség? Az újraszületés azt feltételezi, hogy én XY (akinek most hiszem magam) valamikor újra meg fogok születni. Ugyanezzel a személyiséggel, ugyanezzel a tudattal, ugyanilyen tulajdonságokkal, ugyanezzel az egóval. Nem nehéz értelmezni, csak meg kell tanulni. Az újjászületés ezzel szemben azt mondja, hogy ÉN (AKI, azt hiszi, hogy ő XY) új testben, új személyiséggel, új tudattal, új tulajdonságokkal és új egóval újra meg fogok születni. Ha meghalsz, jelenlegi szerepednek egyszer és mindenkorra vége, soha nem fog újraszületni, egyszeri és megismételhetetlen, azonban mégsem semmisül meg. A reinkarnáció az ismétlődő születés és halál folyamata, amely során a lélek életről életre, egyik testből a másikba vándorol, egyszer emberi, másszor pedig állati, vagy növényi létformát elfogadva.
Most pedig térjünk át a bizonyítás szintjére
A reinkarnációt és az abban hívőket gyakran éri az a támadás, hogy a lélekvándorlás nem létezhet, mert nincs rá megfelelő bizonyíték. És, mint tudjuk, sokan úgy gondolják, hogy amit nem lehet bizonyítani, az nem is létezik. A materializmusba kapaszkodó, tévhitben élő „vaskalapos” tudósok többsége vélekedik erről így, mellőzve azon emberek elbeszéléseit, akik meg vannak győződve arról, hogy az ő lelkük már egy vagy több vándorláson ment keresztül.
Bizonyíték. Ez a szó rendkívül szubjektív, ugyanis vannak, akik csak azt tekintik bizonyítéknak, amely közvetlenül bizonyítja a feltételezést, és vannak, akik a közvetett bizonyítékot is hitelesnek tekintik. Ha bepillantunk a modern fizika, kémia és csillagászat legújabb kutatási területeire, azt tapasztaljuk, hogy nem egy hipotézist közvetett módon bizonyítanak, mivel a technika jelenlegi állása szerint még nem rendelkeznek olyan műszerekkel, melyek közvetlenül mérik a bizonyítani kívánt feltételezést. Ezért olyan módszerekhez folyamodnak, hogy több különböző mérési megfigyelésből következtetik ki a tapasztalati tézist, mely mindaddig fennáll, míg fel nem bukkan egy antitézis. A matematika pedig használja az indirekt bizonyítást, ami azt jelenti, hogy tételezzük fel az ellenkezőjét, s amennyiben az nem nyer bizonyítást, úgy az előző állítás az igaz. A reinkarnáció sem holmi légből kapott gondolat, vagy pusztán feltételezés.
Bizonyíték. Ez a szó rendkívül szubjektív, ugyanis vannak, akik csak azt tekintik bizonyítéknak, amely közvetlenül bizonyítja a feltételezést, és vannak, akik a közvetett bizonyítékot is hitelesnek tekintik. Ha bepillantunk a modern fizika, kémia és csillagászat legújabb kutatási területeire, azt tapasztaljuk, hogy nem egy hipotézist közvetett módon bizonyítanak, mivel a technika jelenlegi állása szerint még nem rendelkeznek olyan műszerekkel, melyek közvetlenül mérik a bizonyítani kívánt feltételezést. Ezért olyan módszerekhez folyamodnak, hogy több különböző mérési megfigyelésből következtetik ki a tapasztalati tézist, mely mindaddig fennáll, míg fel nem bukkan egy antitézis. A matematika pedig használja az indirekt bizonyítást, ami azt jelenti, hogy tételezzük fel az ellenkezőjét, s amennyiben az nem nyer bizonyítást, úgy az előző állítás az igaz. A reinkarnáció sem holmi légből kapott gondolat, vagy pusztán feltételezés.
Most lássunk 14 olyan közvetett bizonyítékot, ami alátámasztja a lélekvándorlás létezését
Akik közvetlen bizonyítékokra várnak, azokkal közlöm, hogy hiába türelmesek, mert egyszerűen azok beszerzése ilyen jelenség esetébe − természeti törvényszerűségek miatt – szinte lehetetlen feladat. A következő tények színes világa és különbözősége eléggé mélyen alátámasztja a reinkarnációról alkotott hiteles képünket és filozófiánkat. Lássuk hát… Komoly, szavahihető emberekben, akiket a klinikai halál állapotából hoztak vissza, hirtelen emlékek merültek fel korábbi életeikből. Korábbi életére tehát számos ember emlékszik, ám némelyek csupán álomnak vagy képzelgésnek hiszik az ilyesmit. Aztán ott vannak az ún. regressziós hipnózisban történő visszavezetések is,amelyek többségét szakértők magnó-, illetve videofelvételen őrzik. Ezek a felvételek tehát szintén az előző életekről tanúskodnak, hiszen a mély, álomszerű hipnózisban lévő páciens hangosan számol be múltbéli események átéléséről. A vele a múltban történt cselekmények és események sorát a hipnózis során a jelenben megélt valóságként beszéli el, úgy írja le, mintha az most zajlana.
A fent említett két emlékezési lehetőségen kívül azonban még több is létezik. Az előző karmákra gondolás és emlékezés metódusai fellelhetők mély, meditatív állapotban is, vagyis külső segítség nélkül, ám ekkor félig-meddig öntudatlan állapotban tapasztalhatjuk meg a múltbéli történéseket. A meditatív elmélyülés állapota során érzékelt előző életek sokasága bukkanhat fel. E három módszer tehát lehetőséget ad arra vonatkozóan, hogy bepillanthassunk a múlt sötét, ám el nem veszett varázslatos titkaiba.
Az emberi agy nem csak száraz múltbéli történésekre képes visszaemlékezni, hanem pusztán jelen időben képessé válhat arra, hogy a múlt egyes karmáiban szereplő helyeket, tájakat ismerjen fel. Az ún. deja-vu érzés, illetve élmények („már láttam”) során előtörhetnek olyan emlékek, amelyek azt a különös megérzést keltik, hogy az adott helyszín, épület vagy környezet korábbi életek ismerős tényezője volt. Ilyen esetekben az ember felismer egy addig sohasem látott helyet, tökéletesen tájékozódik ott, mintha meghitt, ismerős tájon járna. Nem véletlenül. A reinkarnáció egyik alapvető ékköveként ismert deja-vu érzés jelentős bizonyító erővel bír, mert az alany kvázi elég nagy pontossággal határolja be és azonosítja a szűkebb értelemben vett környezet valamely fizikai elemét.
Az ötödik megállapítás a kisgyermekek szerepét emeli ki. Nyolc éves kor alatt lévő kisgyermekek sokszor más szülőkről, ismeretlen tájakról, helyekről és szituációkról beszélnek. Különös és érthetetlen dallamokat énekelnek, esetenként nem érthető, idegen nyelven beszélnek. E szakasz korai stádiuma hihetetlen módon még őrzik az előző életből fakadó emlékeket, és bár foszlányokban vagy részleges képeket közvetítve jelennek meg ezek, tökéletesen rávilágítanak arra a felismerésre, hogy ezek az emlékek kizárólag előző életekből származhatnak. Mások a reinkarnáció bizonyításakor beérik az álmok során szerzett élményekkel, és bár ezek nem a legmegfelelőbb pozíciók, megállapíthatjuk, hogy meghatározott személyeket és helyeket írnak le.
Ide tartozik a jóslás képessége is. Különböző személyeknek az előrejelzése, megjövendölése, akik magukról meghatározott dolgokat állítanak. Olyan jóslatok ezek, amelyek az előző, illetve a következő inkarnációt prognosztizálják. De ott vannak a különböző fizikai utalások is. Bizonyos testi jegyek, például anyajegyek egy korábbi életben történt szenvedésre, vagy a későbbiek során bekövetkezett halál körülményeire utalhatnak. De a leggyakrabban egészen máshonnan szerzünk tudomást előző életünkről. Sokszor hobbikból, kedvelt úti célokból, szeretett zenékből, indokolatlan félelemből, vagy egy előző élet tudat alatti emlékeiből következtethetünk meghatározott helyekre, időkre, ahol, és amikor egy illető élhetett. A jelen viselkedési mechanizmusainak többsége tehát a múltban gyökerező hatást kapott, ily módon vetül ki mostani életszakaszunkra. A következő tényező is főleg ezt a magatartási kompozíciót tartalmazza.
A fóbiák – a különféle dolgoktól, helyzetektől, körülményektől való beteges iszonyodások – is sokszor az előző életek feldolgozatlan problémáira vezethetők vissza. A visszatérő negatív motívumok jó része is az előző karmát képezi, nem maradhatnak ki tiszta elemek. De furcsa módon nem csak mi magunk foghatunk hozzá a rejtély megoldásához. Segítségül hívhatunk néhány médiumi képességekkel megáldott személyt. Az ún. látó emberek gyakran például az aurából is megállapíthatják a korábbi inkarnációkat. Ez rizikós dolog, de képet adhat a további emlékek felelevenítésére. Spirituális kijelentések, kinyilatkoztatások, amelyek a túlvilágról származnak, néha szintén megerősítik a korábbi inkarnációkat. A reinkarnáció igazolása az inkarnációs emlékek helyeinek esetleges tárgyi bizonyítékainak a felkutatása, melynek eredményeképpen az adott személy felismeri emlékeinek realitását a környezetben. De gyakran hipnózis alkalmával is előfordultak különös dolgok, például bizonyos emberek hipnózis alatt, idegen, soha nem tanult nyelven beszéltek. Ezekre mind-mind volt már példa a világban…A reinkarnáció és a karma tana egyszerre magyarázata és igazolása világunk nyomorúságának és örömteliségének. Istenben nincs helye a gonosznak, egyedül önmagunk vagyunk felelősek a sorsunk alakulásáért. Keresztény környezetben nőttünk fel, és azt gondoljuk, csak egy életünk van. Ha valamiről még sohasem hallottunk, attól még létezhet. S amikor egyszer csak a többszöri újjászületés lehetséges voltáról értesülünk, akkor kézzelfogható bizonyítékokat követelünk. A többszöri újjászületés elfogadásának akadályát nem a konkrét bizonyítékok hiánya jelenti, hanem korlátozott életszemléletünk és a tagadáshoz való ragaszkodás. Legszembetűnőbb példa erre a kisgyermek „dackorszaka”:Szereted a krumplifőzeléket? Hiszel a reinkarnációban ? Nem! Nem! Kóstoltad már? Meggyőződtél róla, hogy nincs? Nem, de tudom, hogy az rossz ízű. Nem, de tudom, hogy nincs.
A buddhisták hisznek a lélek újjászületésében, halhatatlanságában. A lélek elpusztíthatatlan, így a fizikai test halála után sem szűnik meg létezni. De a reinkarnáció létezésének realitását csak akkor ismerjük majd fel igazán, amikor egyre inkább azt érezzük, hogy a lelkünk súlyát kitevő 21 gramm hirtelen emelkedni kezd, és…
- A tudattalan az egyén reális része, mint az EGO. A tudattalan nyelve és lakói a szimbólumok /archetípusok/, a vele való érintkezés pedig az álom.
- Nagy vezető barát, a tudat tanácsadója.
- Az ember teljessé, integrálttá, nyugodttá, termékennyé és boldoggá válik, ha és csakis akkor, ha az individuáció folyamata befejeződik, amikor a tudatos és tudattalan megtanul együtt élni.
Az ember és szimbólumai
Az álmok jelentősége:
Szimbólum: olyan kifejezés, név vagy kép, amely a szokásos és kézenfekvő jelentése mellett, valami számunkra homályos, ismeretlen jelentést is magába foglal. Amikor a tudat a szimbólumokat kutatja, olyan ideák világába ér, mely világ a ráció fennhatóságán túl található. Minden vallás szimbolikus nyelvet használ.
A tudatküszöb alatti események a tudatba csak intuíció formájában, vagy későbbi „megvilágo-sodás”-ként vagy álomként jelennek meg. Általános szabály, hogy bármely esemény tudattalan aspektusa álmainkban lepleződik le, ekkor nem racionális gondolatként, hanem szimbolikus kép formájában jelenik meg számunkra.
A modern ember megosztott személyiség, tudatos – tudattalan.
Természeti népekre jellemző a „misztikus partíció”: az egyén rendelkezhet más személyekkel vagy tárgyakkal kialakuló tudattalan identitással. A természeti népek hisznek abban, hogy az embernek a sajátjához hasonló „bokorlelke” is van, ami egy vadállat vagy egy fa formájában inkarnálódik. Ha a bokorlélek valamilyen állat lelke, az állatot az ember testvérének tekinti. A „bokor lélek” sérülését úgy értelmezik, mint magát az embert érő sérüléseket. Bizonyos törzseknél az a feltételezés él, hogy az embernek számos lelke van - ez azt jelenti, hogy az egyén több elkülönült, de egymással összekapcsolódó egységből tevődik össze - az egyén pszichéje ellenőrizetlen érzelmek hatására széteshet /disszociálhat/.
Ennek egységes működése a szelektív figyelem, mely egy időre minden mást kizár. A neurotikus tünetek képződése - az álmokhoz hasonlóan - egyik módja a tudattalan psziché megnyilvánulásának. /mindkét mód szimbolikus/
Freud szabad asszociációs módszerével a sokszínű álmokat bizonyos alapmintára lehet redukálni. - a tudattalan probléma feltárása: pszichoanalízis: ha az álmodó bíztatást kap arra, hogy álomképeiről tovább beszéljen és kimondja az éppen eszébe jutó gondolatokat, elárulja magát és feltárja betegségének tudattalan hátterét. Freud: elfojtás elmélet, vágyteljesítés.
Komplexus: olyan elnyomott érzelmi téma, mely állandó pszichológiai zavart, sőt neurotikus tünetet okoz.
Anima: a férfi személyiség nőies komponense, feminin eleme. A tudatalatti ösztönzések, szándékok összességéből, észlelésekből, intuícióból, racionális és irracionális gondolatokból, következtetésekből áll. A tudattalan nem pusztán a múlt raktára, tele van jövőbeli pszichikus események és gondolatok csíráival.
Az álmok funkciója:
Tudatos benyomásainkra rárakódnak a tudattalan jelenségek olyan elemei, amelyek fizikailag jelentősek számunkra - ezzel szokásos jelentésüket kiterjesztik vagy összezavarják. Az általános elképzelés individuális kontextusba kerül és ennél fogva mindenki némileg egyéni módon értelmezi és alkalmazza.
A fogalom pszichikus esemény és mint ilyen, részben megismerhetetlen. /A számok mitológiai elemek, melyek a pitagóreusok szerint istenek./ Tudatos pszichénk minden fogalmának megvan a maga pszichikus asszociációja.
Az álomanalízisben a pszichológus a tudattalan megnyilvánulásaival foglalkozik, mivel ezek tudatos gondolataink majdnem láthatatlan gyökerei. Az álom képei sokkal képszerűbbek és élénkebbek, mert a fogalmaknak itt a tudattalan kapcsolatai és tartalmai is megnyilvánulnak.
A primitív kultúrában a gonosz szellem rosszindulatú befolyása legalább megengedhető hipotézis. Az álmokban olyan képek és asszociációk jelennek meg, amelyek hasonlóak a primitív eszmékhez, mítoszokhoz és rítusokhoz. Ezek hidat képeznek gondolataink tudatos kifejezési módja és a primitívebb, színesebb és képszerűbb kifejezési forma között, összeköttetést képeznek a tudatos racionális világa és az ösztönök világa között.
Az álomnyelv szimbolikája nagy pszichikus energiával rendelkezik. Az álmok általános funkciója az, hogy az álomanyag révén, valamilyen szövevényes módon visszaállítsa pszichikus egyensúlyunkat.
Életünk sok krízisének hosszú tudattalan előtörténete van. Amit tudatosan nem látunk, azt a tudattalan gyakran észleli és álmokon keresztül informál bennünket.
Az álmok a szellemből származnak, amely nem teljesen emberi, sokkal inkább a természet lehelete a gyönyörű és hatalmas, de épp oly kegyetlen istennő szelleme.
Az alkímia alapelveinek újrafelfedezése Jung munkájának fontos részévé vált.
Álomelemzés: a jel mindig kevesebb, mint nyilvánvaló és közvetlen jelentése. Az álmok jelentik minden szimbolikára vonatkozó tudásunk legfőbb forrását.
A típusok problémája: „érzés”: értékítélet, racionális rendező funkció, intuíció: irracionális érzékelő funkció. Az érzékelés valamely tárgy létezéséről tájékoztat. A gondolkodás pedig arról, hogy mi az a tárgy. Az érzés jelzi, hogy elfogadható-e vagy sem, az intuíció, hogy honnan jön és hova tart. Az emberi viselkedés további ismérvei: akaraterő, temperamentum, képzelet, emlékezet stb.
Amennyiben a tudattalanban túl sok elem van, amelynek rendesen a tudatban kellene lennie, akkor annak működése torzzá és erőtlenné válik.
Az emberi lélek:
Civilizált tudatunk szilárdan különvált az alapvető ösztönöktől. Ezek az ösztönök nem tűntek el, csupán a tudattal való kapcsolatuk veszett el. - Indirekt módon nyilvánulnak meg különböző tünetek formájában. /neurózis stb./
Az emberi lélek tudattalan tényezői az archetípusok autonómiával rendelkeznek. /Elkülönülés: tudatos, tudatalatti/
Lényeges árnyék felünk, negatív hajlamaink felderítése, mivel ez az eszköz a morális és szellemi fertőzéssel szemben.
Szomorú igazság az, hogy az ember élte feloldhatatlan ellentétek szövevényéből áll: nappal – éjszaka, születés – halál, boldogság – szenvedés, jó – rossz. - Az élet csatatér. Mindig is az volt és az is marad, ha nem lenne így az a létezés végét jelentené. Az embernek szüksége van olyan általános ideákra és meggyőződésekre, melyek életének értelmet adnak, és lehetővé teszik számára, hogy az univerzumban megtalálja a helyét. A leghihetetlenebb nehézségeket képes elviselni, ha értelmükről meg van győződve, de összetörik, ha a szerencsétlenség közepette be kell ismernie, hogy „egy idióta történetben” vett részt.
Az ember életének a vallásos szimbólumok adnak értelmet!!!
Az egyéni létezés tágabb értelmének érzése emeli túl az embert a puszta szerzésen és fogyasztáson!!!
Az egyéni létezés tágabb értelmének érzése emeli túl az embert a puszta szerzésen és fogyasztáson!!!
Az álmok tartalma szimbolikus, így több jelentése is van. A szimbólumok más irányba mutatnak, mint amit mi a tudatos pszichénkkel meg tudunk érteni, tehát vagy valami tudattalanra, vagy legalább is valami nem teljesen tudatosra vonatkoznak.
A szimbolikus képeket nem lehet az intellektus és a logika számára elfogadható szabályba foglalni. Az álomfejtéshez intelligencia, nagyfokú önismeret és az álmodó egyéniségének ismerete szükséges, valamint intuíció. A magyarázathoz és a tudáshoz csak akkor jut el valaki, ha intuícióit a pontos tényeknek és azok logikai összefüggéseinek veti alá.
Az archetípus az álomszimbolikában:
Archetípus: ősi képzetek, melynek részletei változatosak lehetnek, de alapmotívumuk kollektív. Markáns, ösztönös tendencia.
Ösztön: olyan fiziológiai késztetés, melyeket a test érzékel. Ha az ösztön a fantáziában jelentkezik és szimbolikus formában fedi fel jelentését, akkor archetípusnak nevezzük.
Az ösztönökhöz hasonlóan az emberi psziché kollektív gondolatai, sémái is veleszületettek és öröklöttek. Ha működésbe lépnek, mindannyiunknál többé–kevésbé hasonló módon hatnak, az egész földön felismerhetően azonosak.
A születéskor a lélek NEM tiszta lap. A psziché több mint a tudat. Az archetípus dinamikus tényező. Az archetípus dinamikus tényező, amely olyan önkéntelen impulzusok formájában nyilvánul meg, mint az ösztönök. Előrejelző – „jósló” képessége is van.
Az archetípusok saját iniciatívával és saját specifikus energiával rendelkeznek. Ezek az erők képessé teszik őket arra, hogy a rájuk jellemző szimbolikus formában, jelentőségteljes megfigyeléseket tegyenek, és arra is, hogy saját indítékaikkal és gondolkozásmódjukkal beavatkozzanak egy adott helyzetbe.
Amíg a személyes komplexusok csak egyéni hatással bírnak, addig az archetípusok, olyan mítoszokat, vallásokat és filozófiákat teremtenek, amelyek egész nemzetekre és történelmi korokra gyakorolnak hatást.
Az egyéni komplexusokat a tudatos egyoldalúságát vagy hibás viselkedését jelző - helyesbítő kompenzációnak tekintjük - a vallási természetű mítoszokat ugyanúgy egyfajta mentális terápiaként értelmezhetjük az emberiség olyan szenvedéseire és szorongásaira, mint a háború, betegség, öregség, halál.
A belső hajtóerők egy, a tudat ellenőrzésén kívül eső mély forrásból fakadnak. A kezdeti idők mitológiája ezeket az erőket mana-nak, szellemnek, démonnak és istennek nevezték. Ezek ma éppoly aktívak, mint valaha.
A szimbólumok szerepe:
A „természetes” szimbólumok a psziché tudattalan tartalmaiból származnak, ezért az alapvető archetípikus képek nagyszámú variációit reprezentálják. Sok esetben visszavezethetők archaikus gyökereikhez, azaz azokhoz az elképzelésekhez és képekhez, amelyekkel a legősibb feljegyzésekben és a primitív társadalmakban találkozhatunk.
A „kulturális” vallási szimbólumok ezzel szemben az „örök igazságok” kifejezésére szolgálnak, hosszú többé kevésbé tudatos fejlődési folyamaton mentek keresztül, a civilizált társadalmak elfogadott képeivé váltak. Ezek az előítéletekhez hasonlóan működnek, szellemiségünk fontos alkotóelemei, az emberi társadalom éltető erejét képezik, gyökeres kiirtásuk súlyos veszteségekkel járna. Ha elfojtják, vagy figyelmen kívül hagyják őket, specifikus energiájuk a tudattalanba vész, aminek beláthatatlan következményei vannak. Az ilyen módon elveszettnek tűnő pszichikus energia valójában feléleszti és felerősíti mindazokat a lényeges tudattalan tendenciákat, amelyeknek ez idáig nem volt hatalmuk kifejezésre jutni.
Tudatunk számára ezek a tendenciák örökké jelenlévő, potenciálisan romboló erejű „árnyékként” jelennek meg, Még a bizonyos körülmények között jótékony hatású szándékok is démonokká válhatnak, ha elfojtják őket.
A modern ember nem érti, hogy „racionalitása” – amely lerombolta azt a képességét, hogy az isteni szimbólumokra és eszmékre reagálni tudjon – milyen mértékben szolgáltatta ki őt a „pszichikus alvilágnak”.
Megszabadult – vagy legalább is úgy hiszi, hogy megszabadult – a „babonától”, de ennek során veszélyes mértékben elveszítette spirituális értékeit.
A „civilizált” embert „fejlett” tudatossága megfosztotta azoktól az eszközöktől, amelyek segítségével elnyerhetné / asszimilálhatná / az ösztönök és a tudattalan segítő közreműködését. Az asszimiláció és az integráció eszközei a közmegegyezés által szentnek tekintett isteni szimbólumok voltak.
A szelem az ember korlátozott EGO-jának gondolataivá csökevényesedett. Az ember magányosnak érzi magát a világban, mivel kívül rekedt a természeten, és elveszítette a természet jelenségeivel való érzelmi „tudattalan azonosságát”. A természeti jelenségek lassan elveszítették szimbolikus jelentőségüket.
Az álmok felszínre hozták eredeti természetüket – ösztöneinket és sajátságos gondolkodásunkat. Azonban álmaink, a természet nyelvén fejezik ki közlendőiket, amely idegen és felfoghatatlan számunkra.
Az archetípusok egy időben képek és érzelmek. Az érzelmekkel töltött képek pszichikus energiára tesznek szert, dinamikussá és jelentőségteljessé válnak. Az archetípusok az élet részei - képek, melyek az érzelmek hídja révén szervesen kapcsolódnak az élő individuumhoz.
Az álmok szimbólumteremtő működése kísérlet arra, hogy az ember eredeti, ősi pszichéjét beemelje a „fejlett” vagy differenciált tudat szintjére.
Amit az embrionális test fejlődése megismétli saját őstörténetét, úgy a psziché is az őstörténeti szakaszok sorozatán keresztül fejlődik. Az álmok fő feladata, hogy felelevenítse mind a történelem előtti, mind pedig a gyermekkori világ „emlékeit”, le egészen a legprimitívebb ösztönök szintjéig. Aszimbólumok a pszichén belül meglévő ellentétek összebékítésére és újraegyesítésére tett természetes kísérletnek tekinthetők.
A tudatalatti működése, hitrendszerek, traumák
A tudatalatti tulajdonképpen az elme egy nagyon erős, automata irányító mechanizmusa. Sokszor ismételt gondolatok, nézetek, cselekvéssorozatok beíródnak, így nem kell tudatosan figyelnünk rá. Ezzel tehermentesíti az analitikus elmét, megszabadítva bennünket attól, hogy a kelleténél több energiát pazaroljunk napi rutinműködésünkre.
Tehát a tudatalatti egy pozitív, bennünket segítő, bennünket védő tevékenysége az idegrendszernek.
Ott kezdődnek a gondok, hogy a tudatos elme nem képes kontrollálni a tartalmát, ezért olyan dolgok is beépülhetnek, amelyek értelmetlenek, nem bennünket szolgálnak, sőt aláássák az önbizalmunkat, megbénítanak bizonyos helyzetekben, esetleg szélsőséges cselekedeteket, érzelmi reakciókat váltanak ki belőlünk.
Tehát a tudatalatti egy pozitív, bennünket segítő, bennünket védő tevékenysége az idegrendszernek.
Ott kezdődnek a gondok, hogy a tudatos elme nem képes kontrollálni a tartalmát, ezért olyan dolgok is beépülhetnek, amelyek értelmetlenek, nem bennünket szolgálnak, sőt aláássák az önbizalmunkat, megbénítanak bizonyos helyzetekben, esetleg szélsőséges cselekedeteket, érzelmi reakciókat váltanak ki belőlünk.
Hányszor hallottuk gyerekkorunkban:
„- Ne lógj ki a sorból!” vagy
„- Ó, fiam, a pénz az nem boldogít.”, esetleg
„- A világ igazságtalan és kegyetlen.”
És még ki tudja miket, amelyekre nem is emlékszünk.
Amikor úgy érezzük láthatatlan erők akadályoznak bennünket, nem úgy sikerülnek a dolgaink, ahogy szeretnénk, a sors közbeszól – akkor a mélyben egy vagy több gátló hitrendszer dönt és cselekszik helyettünk.
ThetaHealing® segítségével ezeket meg lehet találni és el lehet engedni, akár egy konzultáció során, mert a théta agyhullámok a tudatalatti tartomány rezgéseivel „szomszédosak”, így innen könnyen elérhető annak tartalma.
Amikor úgy érezzük láthatatlan erők akadályoznak bennünket, nem úgy sikerülnek a dolgaink, ahogy szeretnénk, a sors közbeszól – akkor a mélyben egy vagy több gátló hitrendszer dönt és cselekszik helyettünk.
ThetaHealing® segítségével ezeket meg lehet találni és el lehet engedni, akár egy konzultáció során, mert a théta agyhullámok a tudatalatti tartomány rezgéseivel „szomszédosak”, így innen könnyen elérhető annak tartalma.
A tudatalatti másik funkciója, hogy a megtörtént testi-lelki sérüléseket, traumákat eltakarja elsüllyeszti előlünk. Sokszor úgy gondoljuk, hogy a gyászt, a kudarcainkat, kapcsolati sebeinket, műtéti traumáinkat, vagy hasonlókat már feldolgoztuk, de a legtöbb esetben csak átmeneti, jótékony felejtés fedi őket.
Ezek az érzelmi blokkok azért veszélyesek, mert stressz hatására aktiválódhatnak a negatív érzelmi tartalmak, additívan hozzákapcsolódva a jelenbeli konfliktushoz, így megsokszorozva annak gátló, megbetegítő hatását.
A pszichoszomatikus betegségek hátterében ez a jelenség áll. Az orvostudomány egyre inkább elismeri, hogy szinte minden betegség a pszichéből indul ki.
Ezek az érzelmi blokkok azért veszélyesek, mert stressz hatására aktiválódhatnak a negatív érzelmi tartalmak, additívan hozzákapcsolódva a jelenbeli konfliktushoz, így megsokszorozva annak gátló, megbetegítő hatását.
A pszichoszomatikus betegségek hátterében ez a jelenség áll. Az orvostudomány egyre inkább elismeri, hogy szinte minden betegség a pszichéből indul ki.
A ThetaHealing® különleges, négy hitrendszeri szintről való elengedési gyakorlatán keresztül aFeltétel Nélküli Szeretet védelmében a lelki oldásokat nem kíséri fizikai fájdalom, vagy túlzott érzelmi megrázkódtatás. A régi traumát nem kell újra felidézni, átélni, mint a pszichológusnál. Nincs szükség hipnózisra, a kezelt személy végig tudatos, a konzulens mindenhez kéri a jóváhagyását.
Hiedelmeink vastag szemüvegén át nem látjuk igazi világunkat és önmagunkat.
Agykutatások során bizonyították, hogy a látott-hallott információkból csak az kerül tudatos feldolgozásra az agyban, ami átmegy tudatalatti hitrendszereink szűrőjén.
Például, ha valaki azt hiszi, hogy ő soha, de soha nem szerencsés, még életében nem nyert semmit, az szét sem hajtogatja a promóciós csokipapírt, hogy megnézze a nyereményét. Fel sem tűnik neki, hogy milliós nyereményt hirdettek rajta.
Vagy ha valaki úgy gondolja, nem vonzó, hiába szemez vele egy csinos hölgy a metrón, arra gondol, biztosan azért néz, mert borzos a hajam, vagy összekentem az arcomat.
Elmegyünk a lehetőségek mellett.
Másrészt tele vagyunk indokolatlan félelemmel. Félünk a visszautasítástól, a változástól, az elszegényedéstől, a meggazdagodástól, a kihívásoktól, a betegségektől, a kapcsolatoktól, másoktól. A túldimenzionált félelemnek mindig mély érzelmi megrázkódtatások, blokkok állnak a hátterében.
Nem kell, hogy mázsás terheket cipelve éljük végig az életünket!
A tudatalatti tartalmak állandó elfojtása nagyon sok energiát emészt fel.
Vianna, a módszer megalkotója azt tanítja, hogy három negatív érzelem különösen bénítólag hat ránk: önvád, önleértékelés, neheztelés. Azt mondja, ha ezeket elengedjük akkora mentális erők szabadulnak fel, amikkel akár a telekinézis(tárgyak mozgatása) is lehetővé válik!
Tudatalattink átprogramozása felszabadít, új életminőséget nyit meg számunkra.
http://thetafeeling.hu/tudomanyos-alapok/a-tudatalatti-mukodese/
A tudat 7 szintje: a kozmikus psziché teljes potenciáljának feltárása az egyén életében Maharishi Védikus Pszichológiájának alkalmazásával
Részlet a Modern Tudomány és Védikus Tudomány címû könyvbõl (2. kötet, 4. szám, 1989, 325-371. oldal) a Maharishi Nemzetközi Egyetem jóváhagyásával
Maharishi Védikus Pszichológiája leírja az ember teljes potenciáljának fejlõdését a tudat 7 szintjének egymás után következõ kibontakozásával. Az ébrenlét, álmodás és alvás hétköznapi szintjeit Maharishi kiegészíti 4 magasabb szinttel, amelyek a következõk: transzcendentális tudat, kozmikus tudat, Isten tudat és egység tudat. A Transzcendentális Meditációt gyakorlók a tudat magasabb szintjeinek közvetlen tapasztalatáról számolnak be. A szerzõk beszámolót közölnek ezekrõl a tapasztalatokról, ezen kívül olyan történelmi irodalmakból származó anyagokról is, amelyek bemutatják ezeknek a szinteknek a természetességét és univerzalitását. Nagyszámú kutatási anyagot is áttekint, amelyek azt jelzik, hogy a TM és a TM-Szidhi program szemmel láthatóan felgyorsítja a mindennapi élet tudatának magasabb szintekre való emelkedését.
Maharishi Védkus Pszichológiája érthetõ módon tárja elénk az emberi psziché elméleti megértését és egy alkalmazott technikát, a Transzcendentális Meditációt (TM) valamint a TM-Szidhi programot, hogy feltárja az emberi potenciál teljes skáláját. Az egyén pszichéjének vagy elméjének az alapját a kozmikus pszichével azonosítja, amely nem más, mint a tiszta tudat. Ez a tiszta tudat az alapja a szubjektív és objektív létezésnek, amely a természet minden egyes törvényének a transzcendentális forrása. Maharishi Védikus Pszichológiája szerint a kozmikus tudat közvetlenül is megtapasztalható, teljes potenciálja pedig az egyéni életben kibontakoztatható. Maharishi Védikus Pszichológiája úgy írja le az ember teljes potenciáljának kibontakozását, mint egy folyamatot, amely a tudat 7 szintjének természetes sorozatán vezet keresztül. A TM gyakorlói által és történelmi valamint korabeli irodalmakban leírt, magasabbb szinteken átélt szubjektív élmények bizonyítják ezeknek a tapasztalatoknak az ember fejlõdésére gyakorolt személyre szóló jelentõségét és univerzalitását. A kiterjedt pszichológiai és fiziológiai kutatások azt mutatják, hogy a TM és a TM-Szidhi program jelentõsen felgyorsítja a fejlõdés természetes folyamatát és túlviszi az ébrenlét, álom és alvás hétköznapi szakaszain a tudat vagy megvilágosodás olyan magasabb szintjeire, amelyeket Maharishi említett. Empirikusan is bebizonyosodott, hogy ennek a fejlõdésnek az eredménye egy stressztõl mentes élet, a mentális potenciálok kibontakozása, a személyiség belsõ egyensúlya, boldogság, beteljesedés és a természeti törvényekkel összhangban lévõ sikerek. Mindez Földi Mennyországba vezeti az egyént és a társadalmat egyaránt.
Bevezetõ
Az ember a tudat fényében nézi a világot, hogy megtapasztalja a tárgyakat. Amikor ugyanazt a fényt önmagára fordítja, akkor az így keleztkezõ önismeret minden tettet és cselekedetet megvilágosít. A tudat ekkor határtalanná, szabaddá és minden teremtés forrásává válik. A tapasztalót már nem homájosítja el amit tapasztal. A tudat megszûnik a gondolat és érzékelés szolgájának lenni és önmaga kormáényzójává válik. Bármilyen vágy, amely ennek az önismeretnek az állapotából indul ki úgy teljesül, hogy bármiféle ellenállásba ütközne
Maharishi Mahesh Yogi Védikus Pszichológiája összekapcsolja a pszichológia modern területét és az õsi védikus bölcsességet, amelyet Maharishi tárt fel Védikus Tudomány és Technika címmel. Ez az egyedülálló írás egyszerû módon számol be az emberi psziché és annak fejlõdésének megértésérõl. Alkalmazott technikáján kereszül (TM, TM-Szidhi program) Maharishi Védikus Pszichológiája olyan szisztematikus eszközt ad kezünkbe, amelynek segítségével az ember teljes potenciálja feltárható. Több száz tudományos kutatáson alapuló tanulmány és részletes feljegyzés készült a TM-et és TM-Szidhi programot világszerte gyakorlók személyes tapasztalatairól. Mindezek azt bizonyítják, hogy a módszer hatásos és univerzálisan alkalmazható. Ahogy az elm,últ 30 évben egyre növekedett a technikát gyakorló egyének személyes tapasztalata, Maharishi felvázolta a fejlõdés magasabb szakaqszait. Leírja, hogy a tudat magasabb szintjein keresztül az emberi fejlõdésnek milyen széles skálája érhetõ el. A következõ oldalak a TM-et és a TM-Szidhi programot gyakorlók által átélt magasabb szintekkel kapcsolatos tapasztalatok szubjektív beszámolóiról és azon korabeli és történelmi személyek élményeirõl tájékoztatnak, akik még nem élvezhették ennek a fejlesztõ technikának az elõnyeit. Leírja a magasabb szintek mindennapi életre gyakorolt praktikus értékét és a hozzá kapcsolódó tudományos kutatásokat, amelyek a TM és a TM-Szidhi programot gyakorlók által elért magasabb szinteken alapulnak.
A kozmikus psziché és a tudat 7 szintje
Maharishi úgy írja le az egyén pszichéjét, mint kozmikus pszichét. Ez a természeti törvények elvont, megfoghatatlan egyesített mezeje, amely alapja minden megfogható teremtménynek, legyen az szubjektív vagy objektív. A kozmikus psziché nem más, mint a tiszta tudat végtelen mezeje, amely folytonosan tudatában van önmagának. Az egyén pszichéje úgy árad túl az egyéni tudatosság rendes határain és aztán húzódik vissza határtalan forrásába, a kozmiklus pszichébe, mint ahogy a tenger hullámai a partra áradnak, majd visszavonulnak. A TM és a TM-Szidhi program segítségével ez a természetes folyamat erõfeszítés nélkül gyakorolható. A kozmikus psziché közvetlen tapasztalata segítségével kielégíthetõ az egyén pszichéjének azon természetes vágya, amely arra törekszik, hogy rteljes önismeretet nyerjen és hogy potenciálját kifejlessze.
Maharishi Védikus Pszichológiája szerint minden gondolat, cselekvés, teljesítmény és az élet beteljesítésére irányuló törekvések ösztönzõje az emberi psziché azon természetes vágya, amelynek célja önmagunk teljes megismerése. Ez hajtja az embert az önismeret különbözõ szakaszain keresztül addig, amíg az egyén teljesen tudatára ébred a tudat legmagasabb szintjén tapasztalható kozmikus pszichéjére és univerzális státuszára.
Maharishi (1976) részletesen leírja, hogy az emberi fejlõdésnek ez a természetes folyamata hogyan zajlik le a tudat 7 szintjének sorozatán keresztül. Mindezt az 1. táblázat (lásd: 4. oldal) foglalja össze.
Az elsõ 3 szintet – mély álom, álmodás és ébrenlét – minden egyes egyén tapasztalja. A tudat magasabb szintjei felé vezetõ út a 4. szinttel, a tarnszcendentális tudattal kezdõdik, amely az egyén pszichéjéban rejlõ kozmikus psziché közvetlen tapasztalata. Maharishi szerint (1969) a 4. szint folyamatosan ismétlõdõ tapasztalata kiterjeszti a tudatosságot, tisztítja és egyensúlyi állapotba hozza az idegrendszert és megteremti az alapokat a folyamatos fejlõdés magasabb szintjeihez.
Az ötödik szintet, akozmikus tudatot maharishi úgy írja le (1969), mint a megvilágosodás természetes és folyamatos állapotát, melyet a belsõ szabadság, beteljesedés és ömnirányítás jellemez. Ezen a ponton a tudat negyedik szintje olyan folyamatos tapasztalattá vált, amely egyszerre van jelen az alvás, álmodás és ébrenlét hétköznapi szintjeivel.
A kibontakozás tovább haladva a 6. szinthez, az Isten tudathoz vezet, amelyben a kozmikus tudatban megszerzett megvilágosodás tapasztalatára az a képesség teszi fel a koronát, melynek segítségével képesek vagyunk észlelni a tapasztalat minden egyes tárgyának legfinomabb értékét is. Maharishi (1972) kifejtette, hogy a fejlõdés e természetes folyamata a tudat 7. szintjén, az egység tudatban tetõzik be. Az önismeret e legmagasabb szintjén az egyén pszichéje mint kozmikus psziché teljesen tudatában van univerzális státuszának és a szubjektív valamint objektív létezésének legvégsõ egységének. Az alabbiakban még részletesebben kifejtjük a tudat 7 szintjét.
Mély alvás, álmodás és ébrenlét: a Természeti Törvények részleges értékelése
A mély álmot a tudat legkevésbé fejlett szintjének tekintjük, mivel ebben az állapotban nem vagyunk tudatában önmagunknak és környezetünknek. Álmodás közben csak illúziószerûen vagyunk tudatában önmagunknak és valótlan, elképzelt környezetünknek. Ezeknek a szinteknek a szerepük, hogy megújítsa az elmét és a testet, hogy hatékonyabb tevékenységre legyen képes az ébrenlét állapotában. Ez utóbbiban már sokkal inkább tudatában van önmagának, és környezetének és így nagyobb esélye van arra, hogy gyarapítsa ismeretét, tevékenységét, teljesítményét és bet6eljesedését növelje.
Maharishi azonban megjegyezte, hogy hogy a fejlõdés magasabb szintjeihez viszonyítva az önvaló és a környezet tudatossága a közönséges ébrenlét állapotában csak korlátozott szinten jelenik meg. Az ébrenléti állapot hétköznapi tapasztalata az, hogy az egyén pszichéje, az önvaló vagy megismerõ az idõ és tér ketrecébe van bezárva, és így elszigetelõdik az ismerttõl, a tapasztalat tárgyától. Ebben az állapotban a természet csak egy korlátozott belsõ önvaló és egy külsõ objektív világ szemellenzõjével tapasztalható. Az egyén pszichéje nincs tudatában forrásának, a kozmikus pszichének, a természeti törvények teljes potenciáljának, amely mind az egyéni önvaló szubjektív életét, mind a tárgyi világot irányítja.
Ezért, amikor az egyéni psziché el van zárva a kozmikus pszichétõl, a mindennapi élet nem élhetõ meg úgy, hogy az teljes harmóniában legyen a természet minden egyes törvényével, így a természet törvényeinek megszegése elkerülhetetlenül bekjövetkezik. A természet törvényeinek megszegése azt jelenti, hogy az egyén érzései, gondolatai, és viselkedése nem támogatja teljes mértékben önmaga, mások vagy környezete létét. A természeti törvény teljes potenciálja nem képes spontán módon irányítani a cselekvést, és így azok ellenállásba ütköznek, a vágyakat pedig nem lehet erõfeszítések nélkül beteljesíteni. Az ilyen cselekvések eredményeképpen halmozódnak fel a mentális és fizikai stresszek. Ez megakadályozza az egyén természetes fejklõdését és akadályozza a természeti törvényekre valóráhangolódást. Az egyén és környezete között egy negatív kapcsolat körforgása alakul ki (2a ábra). Ez korlátok közé szorítja a cselekvés szabadságát és a belsõ beteljesedést, ennél fogva leszûkíti az egyén társdalomban való közremûködésének körét.
Másrészt viszont pozitív kapcsolat körforgása alakul ki a környezettel olyankor, amikor az egyén pszichéje mentesíti magát a hétköznapi korlátok alól azáltal, hogy túllép a tudat ébrenléti állapotán és közvetlen kapcsolatba kerül a kozmikus pszichével. Ez a tapasztalat természetesen és erõfeszítések nélkül elérhetõ ha gyakoroljuk a TM és TM-Szidhi programot. A kozmikus pszichével való ismételt kapcsolatba kerülés által az egyén gondolatai és cselekedetei egyre nagyobb öszhangba kerülnek a természeti törvények teljes potenciáljával. Az ilyan gondolatokat és cselekedeteket a környezet spontán módon támogatja, elõsegíti a vágyak erõfeszítés nélküli elérését, és az egyén fejlõdését valamint környezete gazdagodását eredményezi.
A TM és TM-Szidhi program az egyén életének pszichológiai, fiziológiai és szociológiai szintjén olyan széleskörû pozitív változásokat hoz létre, amelyek helyreállítják a környezettel való kapcsolat legpozitívabb, fejlõdési körforgást.
Orme-Johnson (1988b) Maharishi Védikus Pszichológiájáról egy korábban írt cikkében egy részletes összefoglalót olvashatnak arról a tudaományos kutatásról, amely részlertesebben bemutatja ennek a technikának az egyén mindennapi életére gyakorolt hatását.
Transzcendentális tudat: a természeti törvények teljes potenciáljának közvetlen tapasztalata
Maharishi 1969-ben megjelölte a 4. állapotot, a transzcendentális tudatot, mint azt a természetes állapotot, amelyben a gondolat határai és az ébrenléti állapotra jellemzõ érzékelési minõségek túlléphetõk és az egyéáni tudat a kozmikus tudattal azonosul. Ez az állapot nem más, mint az egyén pszichéjének tiszta állapotban, mint kozmikus pszichében való tapasztalata a külsõ környezet bármiféle tapasztalata nélkül. Ez egy goldolatok, érzések és észlelések nélküli állapot, amely teljesen mentes a tér és idõ korlátaitól. Az egyén pszichéje közvetlen kapcsolatban áll a természet intelligenciájának végtelenül csendes, végtelenül hatalmas egyesített forrásával.
Maharishi így írta le 1976-ban a TM-technika gyakorlása során átélt transzcendentális tudat élményét:
„A Transzcendentális Meditáció technikája egy olyan erõfeszítések nélküli eljárás, amelynek segítségével az elme izgatott állapotából fokozatosan egyre nyugalmasabb állapotba merül, míg végül eléri a nyugalom legtökéletesebb állapotát. Ez a belsõ ébrenlét egy olyan állapota, amelyben a gondolatnak és az érzékelésnek nincs tárgya, csak az önmaga határtalan természetének tiszta tudata létezik. Ez maga a teljesség, önmagának való tudata, a különbségektõl való mentesség, amely túl van a szubjektív és tárgyi világ határain – ez maga a transzcendentális tudat. Ez a minden lehetõségek mezeje, ahol minden kreatív potenciál együtt van jelen a végtelen kölcsönösség állapotában, de még kifejezetlenül. Ez a tökéletes rend állapota, az anyaméh, melybõl a természet összes törvénye világra jön, a kreatív intelligencia forrása.”
A transzcendentális tudat egy önmagára irányuló állapot, amelyben a tudatosság önmaga teljes tudatában. Ebben az állapotban az alanyt vagy megismerõt és tárgyat vagy megismertet, melyek az ébrenlét állapootában elkülönülnek, úgy tapasztalhatjuk meg, mint a tiszta tudat egyesített mezejét. 1968-ban Maharishi úgy írta le a tudatosság osztatlan teljességének eme legegyszerûbb állapotát, mint a tiszta tudás megnyilvánulatlan mezejue, az energia és intelligencia végtelen forrása, amelybõl a természeti törbvények változatos megnyilvánulási formái létrejönnek.
A Transzcendentális meditáció és TM-Szidhi program gyakorlása során mindennapos tapasztalattá válik a tiszta tudás élménye. Tiszta tudásról akkor beszélünk, amikor szerkezetében semmi más nincs, csak önmaga, amikor a tudatosság teljesen ön-irányító, amikor a tudatosság ismeri önmagát. A tiszta tudás alatt azt értjük, hogy mindaz, ami ott van az a tudás, a tudás masszív tömege...
A tudás 3 tényezõje a megismerõ, a megismert és az õket összekapcsoló megismerési folyamat. Amikor ezek mind egymásban vannak, akkor a Samhitáról beszélünk. A tiszta tudásnak ezt az állapotát a megismerõ, a megismert és a tudás az önirányítás állapotában van, a teremtés megnyilvánulatlan alapját képezõ hatalmas, végtelen, halhatatlan dinamiz-musának hívjuk.
Amikor az egyén pszichéje rendzeresen kapcsolatba kerül a kozmikus pszichével, a belsõ erõ és stabilitás a tiszta tudat nem változó, csendes minõségének egyre gyakoribb tapasztalatával párosulva biztosítja a kozmikus pszichében jelen lévõ természeti törvények teljes potenciáljának alapjait. Ezek az alapok biztosítják a mindennapi tevékenységekben való részvétel egyre fokozódó hatékonyságát.
Az ébrenléti állapotból a transzcendentális tudatba vezetõ út
Maharishi 1966-ban kifejtette, hogy a kozmikus psziché minden hétköznapi gondolat és vidselkedés alapjaiban meghúzódik. Éppen ezért amikor túllépjük az ébrenléti tudat hétköznapi mentális tevékenységét, akkor automatikusan megtapasztaljuk a kozmikus pszichét. Maharishi szerint a tudatos tudatosság fenntartásához szükséges elme és idegrendszer általában túlságosan izgatott és szétszórt ahhoz, hogy világos tapasztalatot szerezhessen errõl a tiszta tudatban meghúzódó mezõrõl.
Az egyén pszichéje az ébrenlét izgatott állapotától egyre inkább a transzcendentális állapota felé halad azáltal, hogy egyre kevesebb mentális tevékenységet tapasztal, míg végül eljut az elme azon állapotába, amikor az a legkevésbé izgatott (Maharishi, 1996). Mivel a tudatos erõfeszítés szükségszerûen még izgatott állapotba hozza az elmét, ezért az ébrenlétbõl a transzcendentális tudatba vezetõ út nem járható mentális erõfeszítés által.
Maharishi 1996-ban kijelölte azt a két, az elme természetére vonatkozó alapelvet, amelyek lehetõvé teszik az erõfeszítés nélküli transzcendálást. Az elsõ elv az, hogy az elme természetes tendenciája az, hogy a nagyobb örömök felé haladjon. A második szerint a mentális tevékenységek kevésbé aktív állapotát megtapasztalni nagyobb élvezet és boldogság. Maharishi szerint ezek az elvek azt veszik alapul, hogy mi az elme természetes mûködési állapota. A TM-technika ezen a két elven alapszik és segítségével bárki megtapasztalhatja a transzcendentális tudatot ennek az egyszerû technikának a segítségével.
Az elme természetes jellemzõje, hogy a nagyobb boldogság állapota felé haladjon. Mivel a Transzcendentális Meditáció során az elme azon van, hogy megtapasztalja a transzcendentálist, az abszolútt létezést (a kozmikus pszichét), amelynek természetes tulajdonsága a boldogságtudat, az elme egyre vonzóbbnak találja a boldogság felé vezetõ utat. A fény egyre elhalványodik, ahogy forrásától távolodunk, és fokozódik intenzitása, ahogy felé közelítünk. Hasonlóképpen a Transzcendentális Lét abszolút boldogsága felé haladva az elme egyre növevõ élvezetet talál útja minden egyes lépésénél. Végül az elme az élvezetek eme állapotában eljut a transzcendentális Lét tapasztalatához.
Ez a gyakorlat minden elme számára kellemes. A fejlõdés bármelyik szintjén is van az egyén, akár érzelmileg, akár intellekzuálisan fejlett, elméje azon tulajdonságától vezérelve, hogy az mindig a nagyobb boldogságt állapota felé halad, az elme végül átlépi a legfinomabb határát is, hogy végül eljusson az abszolút Lét boldogságához