A fekete mágia elmélete és gyakorlata
- The Theory and Practice of Black Magic -
[részlet]
Bevezetés
A fekete mágia bonyolult teóriájának és gyakorlásának megértéséhez vezethet a következő bekezdések megfontolása:
Első. A látható univerzum
rendelkezik egy láthatatlan képmással, a magasabb síkon az emberek jó
és szép szellemei léteznek, az alacsonyabb sík sötét és rossz előjel, a
gonosz szellemek és démonok lakóhelye, akik a Bukott Angyal és tíz
Hercege uralma alatt állnak.
Második. A szertartásos mágia
titkos folyamatai által lehetőség nyílik arra, hogy kapcsolatba
kerüljünk ezekkel a láthatatlan teremtményekkel, és segítségüket
kérhetjük az emberi ügyekkel kapcsolatban. A jó szellemek készségesen
ajánlják fel segítségüket a jó ügy érdekében, de a gonosz szellemek
csak azokat szolgálják, akik megrontani és pusztítani akarnak.
Harmadik. Kapcsolatba lehet lépni a szellemekkel, ami által a mágus egy meghatározott időre az elemi lények mesterévé válik.
Negyedik. A valódi fekete mágiát
egy démoni szellem segítségével mutatja be az, aki a boszorkányt
élete végéig szolgálja, annak megértésével, hogy halála után a mágus
saját démonja szolgájává válik. Ezért a fekete mágus bármit megtesz
azért, hogy meghosszabbítsa életét, mivel semmi jó nem vár rá a síron
túl.
|
 |
A fekete mágia legveszélyesebb formája az
okkult erő tudományos elferdítése, a személyes vágyak kielégítése
céljából. Ennek legkevésbé összetettebb és legegyetemesebb formája az
emberi önzés, mivel az önzés képezi a világ minden gonoszságának
alapvető okát. Az ember elcserélheti halhatatlan lelkét a világi
hatalomért, és az évek során olyan titkos folyamatot alakíthat ki,
mely lehetővé teszi számára ezt a cserét.
Számos ágaiban a fekete művészet a
szertartásos mágia szinte minden formáját magában foglalja, a
halottidézést, a boszorkányságot és a vámpírizmust is. Ezen kívül az
idézet és a hipnózis is a részévé vált, hacsak azt gyógyászati célokra
nem használják, mely még akkor is kockázatokkal jár.
Habár úgy tűnik, hogy a középkor démonizmusa
eltűnt, de sok formájára még ma is létezik példa – különösen az
úgynevezett "jólét" pszichológia, az "akaraterő építő" metafizika, és a
"nagy nyomást előidéző" üzleti rendszerek esetében – a fekete mágia
csupán egy metamorfózison ment keresztül, és habár neve megváltozott,
természete ugyanaz maradt.
A középkor jól ismert mágusa Dr. Johannes
Faustus volt, aki Dr. Faust-ként vált ismerté. A mágikus iratok
tanulmányozása által képessé vált arra, hogy egy elemi lényt a
szolgálatába állítson, aki változatos tehetségével sok éven keresztül
szolgálta őt. Furcsa legendák keringenek arról a mágikus erőről,
melyet Dr. Faust birtokolt. Egy alakalommal, amikor a filozófus
játékos hangulatban volt, köpenyét egy árusasszony kosarában lévő
tojások felé dobta, előidézve ezzel a csibék kikelését. Egy másik
alkalommal, mikor egy kis hajóból a tengerbe esett, száraz ruhában
tért be a mesteremberhez. De minden más mágushoz hasonlóan, Dr.
Faustot is utolérte a végzete, mivel egy reggel késsel a hátában
találtak rá. Úgy hitték, hogy jól ismert szelleme ölte meg. Habár Goethe
Dr. Faustjáról úgy gondolják, hogy csak egy kitalált szereplő, ez a
mágus mégis élt a tizenhatodik században. Dr. Faust írt egy könyvet,
melyben beszámol szellemekkel kapcsolatos élményeiről, s melynek egyik
fejezetét az alábbiakban olvashatnak el. (Ne keverjék össze Dr. Faustot
Johann Faust-al, a nyomdásszal.)
Mágikus alapfogalmak
-
Foundations of Magic -
1999.
"Kétség nélkül való, biztos és igaz,
hogy ami Lent van az megfelel annak ami Fent van,
és ami Fent van az megfelel annak ami Lent van,
hogy az Egyetlen varázsának műveletét végrehajtsa.
Ahogy minden dolog az Egyből származik, az Egyetlen Gondolatból,
a Természetben minden dolog átvitellel az Egyből keletkezett.
A tyja a Nap, Anyja a Hold. A Szél hordozta méhében, a Föld táplálta.
Ő a Bölcsesség, az egész Világ Teremtője.
E reje tökéletes, ha a Földbe visszafordul.
Válaszd el a Tüzet a Földtől, a Könnyűt a Nehéztől,
T udással, Szenvedéllyel.
A Földről az Égbe emelkedik, aztán ismét a Földre leszáll,
a Felső és Alsó Erőket magába szívja.
Az Uralmat az egész Világ fölött így nyered el.
E perctől fogva előled minden Sötétség kitér.
Minden Erőben ez az Erő Ereje,
mert a Finomat legyőzi és a Nehezet áthatja.
A Világot így Teremtették.
Ez az átvitel varázslata és ennek ez a módja.
Ezért hívnak Háromszor Nagy Hermésznek,
mert a Világegyetem Tudásának mindhárom része az enyém.
Amit a Nap műveleteiről mondtam, befejeztem."
Mágikus alapok
Kezdetben volt a Káosz, a rendezetlen Mindenség (zimzum meo), amely maga a teljes Üresség (keroma) volt. A rendezetlen mindenség szféráján túl volt a Végtelen Fény (en sof aur), mely az abszolút Semmi (ayin) és az abszolút Minden (ayin sof) volt - a teljes Telítettség (pleroma).
A Teremtés nem más mint a végtelen, isteni Fény útja, mely maga köré
rendezi a rendezetlen mindenséget, és kiáradásában négy világot hoz
létre: az Aziluth (“kiárdás”), a Beriah (“teremtés), a Yetzirah (“megformálás”) és az Assiyah
(“cselekvés”) világát. Az Aziluth az Ég és Föld távolságát választja el
a Semmitől. Az Aziluth az a Világ, melyet a meg nem nyilvánultból Isten
Tíz Hangja hívott életre. A látomásos kabbalista mű, a Síúr Qomá részletes leírásai, sőt a Zóhár is ezeket az Első Ember (Adam Kadmon)
mivoltára vonatkoztatják. A fej, a szakáll, akár még az isteni test
méretei nem egyebek, mint az Aziluth világának lefektetésére szolgáló
metafizikus jelképek. E nélkül a természeti ember mit sem tudna a
Kiáradás Világáról. A Végtelen Fényből áradt ki, így az egymástól
elkülönülő világok, az Aziluth négy szintjéből áramlanak elő. Így az isteni teremtő erőből születik meg a Beriah, azután az isteni erő továbbárad, s a Teremtés Világából felmerül a Yetzirah, majd a Formálás Világából létrejön a legalsó világ, a Készítés Világa, az Assiyah.
Ily módon rendre három alsóbb világ keletkezik a Változatlan Egység
Isteni Világán belül. A legfelső világ az örök, isteni világ egységét
jelenti - ez a Tűz, az Isten Fénye; a második világ az attól elkülönülő
szellemi világot - ez a Levegő, az Ember legfelső attribútuma; a
harmadik világ az abból lebomló lelki világ - ez a Víz, az Ember
lelkisége; a negyedik világ a teremtés végét jelentő anyagi világ - a
Föld, az Ember teste.
Ezért a Teremtés jelenti egyszer a Világ
teremtését, továbbá az Ember teremtését is ; ugyanakkor ez a kettő egy
és ugyan az. Az a törvényszerűség, ami megfigyelhető a körülöttünk lévő
világban, magában az emberben is ugyanúgy felfedezhető - nincs
különbség; ugyanazok az erők építik fel és mozgatják az embert, mint a
külső világot. Ezért a teremtés folyamata az emberben végbemenő folyamat
is. Így megfordítva a Teremtést, az Ember visszajuthat Istenhez,
eljuthat az uniomysticaig.
A Világban megnyilvánuló isteni hierarchia
sok struktúra formáját fel tudja venni, így a minket körülvevő
struktúrában, a Világban is megnyilvánul. A Paradicsom fogalma, vagyis ‘valami ami körbe van kerítve’ (ld. avesztán pairi+díz),
ezért eredetileg a Világ fogalmát jelentette - azét az univerzumét,
melyet Isten Teremtett. Ezt a struktúrát, mely az élet középpontját
szimbolizálja, a Kabbala Gan Eden-nek “világ kertnek”, vagy simán pardes-nek
“kert”-nek nevezi. Ez szimbolikusan magát az egész Világot jelenti,
hiszen egy teljesen körülvett egészet jelent, valamit ami határok közé
van szorítva. Mivel a héberben a szó ‘teste’ csak mássalhangzókból áll, a
pardes szó mássalhangzóit írjuk csak le, megkapva a PRDS betűket, melyek kijelölik nekünk az univerzális négyességet, a Teremtett Világ négy égtáját; vizsgálódásunk alapjait.
A négy betű adja ki a Világ szimbolikus
képét, mely egy vertikalitást jelöl ki középen - a világ tengelyét, a
világ közepén elhelyezkedő Világfának vertikalitását. Ez az Éden
Kertjének közepén álló Élet Fája, mely a Világfa, a Kabbalista Fa, a
Világhegy, ahová a neofitának el kell jutnia ahhoz, hogy megkapja a
beavatást, ahol elkezdheti lassú felkapaszkodását az isteni régiókba. Ez
a négy betű hozza létre a Világot, a Kertet, mely minden négyesség
szimbóluma, az Teremtett Univerzum maga.
A pardes, - a Kert - a
Világmindenség szimbolikus megnevezése, a világban rejlő titkok
allegóriája, mely ugyan azzal a struktúrával rendelkezik, mint az emberi
tudat. Négy abszolút valóságból áll össze, mind horizontális, mind
vertikális értelemben - a megértés négy különböző szintjével
rendelkezik, melyek számára az egyénnek ki kell nyílnia ahhoz, hogy
eljusson a legfelső tudatossághoz: eggyé váljon Istennel. Ez a tetraszómia
; az a megnyilvánuló négyesség mely minden hagyományban megjelenik,
kifejezve ezt az univerzális elvet és princípiumait. Ezért a Hermetika
szellemében, a teljesség igénye nélkül felsorolok néhányat azon
négyességek közül, melyek a világ felfogásának négy szintjét (a négy
világot) fejezik ki:
Az ember és a világ négyessége: anyag,
lélek, szellem, és isteni természet. A négy Első Elem; Föld, Víz, Tűz,
és Levegő. Az egyiptomi hagyományban a világ szempontjából a Menny négy
irányának őrzői; Hapi (a Majom - Észak), Thamutet (a Sakál - Kelet), Quebsenut (a Sas - Nyugat), és Amset (az Ember - Dél), vagy a négy fő Isten Re, Su, Geb és Apis. A keresztény hagyományban, a négy lelkes állat; a Bika, a Sas, az Oroszlán, és a Kerub vagy Ember. A zsidó hagyományban, a Shem ha Meforash,
Isten legkülönlegesebb neve, a négy attribútummal, melyet a YHVH betűk
jelölnek, s melyet ha egymás alá írunk héber betükkel, az ember alakját
adják ki. A kabbalista hagyományban a Négy Világ mellet, a Hayot ha Kodesh, a Keter Szefirája körül álló négyarcú angyalok. A hindu hagyományban Bráhma Négy Arca. A görög hagyományban; homo sharks, homo psychikos, homo pneumatikos, és gnosis. A püthagóreuszi hagyományban a tetrakthüs; monas, dias, trias, és tetrad, vagy 1, 2, 3, 4. A latin hagyomány négy Világa; Creatio Facta, Creatio Formata, Creatio Creata, Creatio Emanata, és vagy ahogy máshol nevezik; Cosmos, spiritus mundi, anima mundi, és solum. A Kübalion hagyományban; Fizikai Világ, Asztrál Világ, Mentál Világ, és Szellemi Világ. Az ezoterikus exegézis szempontjából, az indiai hagyomány sukta, upanisad, suttra, és bráhmanaja,
ugyanúgy mint Goethe irodalom felosztása poézisre, teológiára,
filozófiára, és prózára. De a végtelenségig folytathatnánk a listát...
A Kabbala négy világa, az isteni manifesztáció négy szintjét jelöli, meg mely a Világ teljességét adja meg. Az Assiyah, a Cselekvés világa az elemek és a velük való akcionalitás világaként a legalsó. A Yetzirah, a Formálás világa, az e felett elhelyezkedő lelki világ. A Beriah, a Teremtés Világa az ezt irányító, átható szellemi világ. Az Aziluth pedig az ezt átjáró emanációk isteni világ. Ezt a tetrapthüszt jelöli ki a prds négy mássalhangzója is, mely a manifesztálódott világ ezen négy rejtett valóságáról árulkodik. A prds
a világ felfogásának és tapasztalásának négy különböző szintjét jelenti
- a világ értésének négy szintjét, mely a világ felfoghatósági
szintjeinek felel meg. Így a P a Pesat-nak felel meg, R a Remez-nek, D a Drus-nak, S a Sod-nak.
Ezek tehát nemcsak ezoterikus exegetikai szintjek, hanem a Világ
értésének, és rejtett teljességének nevei, melyek csak a beavatottak
számára válik tapasztalhatóvá, érthetővé. A Pesat a tömeg szintje - az
Assiyah Világában létező ember; a Remez a tömegembert meghaladott
reprezentatív ember szintje - A Yetzirah Világában létező ember; a Drus a
király vagy pap szintje - A Beriah Világában létező ember; és a Sod a
Világot meghaladott, mágussá vált Világember szintje - Az Aziluth
Világában létező ember. Az egyiptomi hagyományban ez az ember három
lelke: a Ka, a Ba, és az Ah lélek plusz örök isteni természete. A Ka a
test szintje, a Föld, a Bika, a héber nefes vagy a szufi nafs megfelelője. A Ba a lélek szintje, a Víz, a Sas, a héber ruah vagy a szufi rahe megfelelője. Az Ah a szellem szintje, a Tűz, az Oroszlán, a héber ruah ha kodesh megfelelője. Míg az isteni természet, a három egysége, a láthatatlan Levegő, az Angyal, a héber kerub vagy KaBalAh.
A Négy Világ, az ember szellemi
felemelkedésének a négy állomása is. Ezek az állomások vannak
részletesebben kidolgozva a kabbalista Fa szimbolikájában, ahol ez a
kiteljesedés a tíz szefirához kötötten jelenik meg - a szellemi út tíz
lépcsőjében, melyet végigjárva az ember eggyé válik Istennel. Olyan
bibliai allegóriák, mint Ezékiel látomása, Jákob Lajtoriája, Ábrahám
botja, Mózes Tíz Parancsolata, vagy ezekhez köthető más filozófiák
tanításai, mint Hermész kígyós botja, a görög szférák tanítása, az
újplatonista emanációk tana, a hét bolygóhoz kötött szférák tanítása, a
hindu jóga hét csakrájának tanítása, stb. mind ugyan ennek az igazságnak
más megfogalmazásai. De ha kicsit kitekintünk ugyanezt találjuk a
tibeti chod és mandala tanításban, a buddhista párada rendszerben, az indiai jóga és tantra yantra rendszerében, az iszlám sufi a’yán thábitah tanításában, ez európai mágia okkult kulcsok tanításában, az alkímia transzmutáció elméletében, a babilóniai asztrológiában, a mitráz hagyomány vagy a nesztóriánus kereszténység, stb. tanításaiban is.
 |
A hermészi kaduceus
szimbolikájában jól megjelenik az isteni erők alászállása. A kettős
kígyós bot három találkozási pontja a test, lélek, szellem erőpontjait
reprezentálja, míg a két kígyó fejének találkozásánál a szárnyas
skarabeusz az újjászületett ember szimbóluma. Nevezik lúz-nak "isteni kőnek", vadzsrá-nak "gyémántjogarnak", lapis ex celsis-nek "mennykőnek", lapis philosophorum-nak "bölcsek kövének", keter-nek "koronának", polárizs-nak, merkábáh-nak, istár-nak, sztella márisz-nak
azaz "sarkcsillagnak", stb. Ez Hermész szintje, a Világ háromas tudása,
a gnózis, a papkirály fáraó állapota, melyben egyesül minden ellentét, a
női-férfi dualitás, a Síva-Sakti kettősség: a szigor és a könyörület.
A fekete kígyó a világot átható női,
lunáris, dinamikus energiákat, a fehér kígyó a férfiúi, szoláris,
statikus energiákat jelzi. Kettőjük egymásba fonódása hozza létre a
központi 'botot', a vörös ösvényt, amely a leszálló isteni erők
villámútja. A hindu jógában úgy nevezik: idá, pingalá és szusumná. Ezekben a finomenergetikai csatornákban mozognak a hatalmas Kundalíni isten erői.
|
Hasonlóan fontos szimbólumrendszer a
kabbala. A Kelippot tanítás szerint a Végtelen Fény kiáradása tíz héjat
hoz létre az abszolút isteni közép körül, vagy ahogy a Szefirák
tanítása fogalmaz, tíz ‘csomót’ hoz létre az isteni világból leszálló
úton, megalkotva a Kabbala legelterjedtebb szimbólumát a Kabbalista Fát.
Ezek: Keter, Hokmah, Binah, Hesed, Gevurah, Hod, Necah, Yesod, és Malkhut.
Legfelül vagy középen van a meg nem nyilvánult létezésből kilépő
Akarat, a kiterjedés nélküli pont, minden létező eljövendő forrása,
melyet az Első Koronának, Az Öregnek, vagy a Fehér Fejnek is hívnak - ez
a Kiáradás oka, Isten megnyilvánuló ereje. Innen árad ki a Tíz Hang,
amelyek létrehozzák a relatív világot. A Tíz Isteni Alapelv, Isten
attribútumai, vagyis a Szefirák egy szemvillanás alatt szikráznak föl,
akár egy örök Villám. A Hagyomány szerint a Szefira (sefirot)
szó szerint zafírt vagy felszikrázó fényt jelent, de nevezik számnak,
fokozatnak, edénynek, erőnek, köntösnek, koronának, Isten belső
arcainak, vagy Ősidőknek is. A szefirák sorban a Fa csúcsán elhelyezkedő
Keter (Korona), majd onnan lefelé a Hokmah (Bölcsesség), a Binah (Megértés), Hesed (Könyörület), a Gevurah (Ítélet), a Tiferet (Szépség), Necah (Örökkévalóság), a Hod (Visszaverődés), a Yesod (Alapzat), végül pedig a Malkuth
(Királyság). Egyik-másik szefirának több neve is van; a Gevurah-t,
melynek szótöve annyit tesz Hatalom, Dínnek vagy Pehádnak is nevezik,
mely Ítéletet és Félelmet jelent, míg a Hod és Necah szefirákat
Dicsőségnek és Győzelemnek is fordítják.
A Keterből, az első Koronában a tökéletes magnyilvánuló Egység kettéhasadt, s a Hokmah (Bölcsesség) volt az első princípium, mely kivált az aktív Akaratból, míg a Binah
(Megértés) volt ezen aktív gondolat passzív megformálása. E három
szefirát a Mennyeieknek nevezik, s az Örök Istenit képviselik a
Megnyilvánuló Létezésben. Ők a Szentek Szentje, az Apa és Anya
princípiumai. Szerepük a világ rendszerében, hogy jellemezzék a Szigor
és Könyörület egymást kiegészítő két pólusát - a Fa két oszlopát, mely a
földi szférákban mint Erő és Forma jelenik meg. Az Akarat a központi
oszlopon lefelé sugározva áttöri a nem-szefira Daat (Tudás)
képviselte hézagot, hogy magába szívja a Világ aktív erőit. E hézag
Szakadékként ismeretes, mely biztosítja az erők föl-le áramlását az
Isteni Világból, s lehetőséget biztosítson az Istenhez való
visszataláláshoz. A kiáramló isteni erő a Hesednél (Könyörület)
éri el az Erő pillérét - ez a mindent átformáló, aktív cselekvő erő
elve. Itt növekszik és terjed ki a megnyilvánuló létezés, ami azonban
szétszóródna, ha a Gevurah (Ítélet), a Korlátozás elve nem
tartaná kordában. Ez egyúttal megvilágítja, miként hatnak egymásra a
szefira párok végig az egész Fán, kiegyensúlyozva, ellenőrizve egymást.
Miközben felülről irányítják őket, hasonló szabályozó szerepet töltenek
be az alsóbb szefirákkal szemben, ahová az isteni erőt irányítják.
Amikor az egyik vagy másik pillér válik
dominánssá, akkor vagy túlgerjed a 'rendszer' a túlzott aktivitástól,
míg a másik esetében magába roskad a túlzott magába fordulástól. Ahogy a
Talmud fogalmaz: "Szigor vagy Ítélkezés nélkül eluralkodna a világon a
gonosz, Könyörület nélkül viszont elviselhetetlenül zord volna a
létezés." A megfelelő egyensúly beállításával azonban a Világ
harmonikussá válik. Hasonló módon működik maga az Ember is. Az ember
szervezetében is elengedhetetlen a megfelelő egyensúly - a növekedés
vagy visszafogottság, az Erő vagy a Forma túlhajtása betegséget, akár
halált is okozhat. Ugyanez a helyzet a Nagy Fa esetében is - mindkettő
ugyanazon az elven alapszik.
A Villámfény útját követve a Hesed és Gevurah közti kapcsolat teremti meg a Tiferet
(Szépség) szefiráját a központi tengelyen. Ezt az alsó hármasságot a
Kabbala az Isteni Érzelem és Erkölcs hármasságának nevezi. A Tiferet a
Fa szívében helyezkedik el, félúton fekszik a legfelső és a legalsó
szefira között. Gyújtópont, egyesítve és kiegyenlítve az itt
kereszteződő ösvényekből áramló erőket. Salamon Trónusának nevezik,
hiszen összeköttetésben áll a Bölcsesség és Megértés, valamint a
Könyörület és Ítélet szefirákkal, csakúgy mint az alsóbbakkal. Mivel a
Daat nem-szefirája alatt helyezkedik el, “Te”-nek vagy “Szent Áldott
Legyen Ő”-nek is nevezik, az isteni jelenlét megnyilvánulására utalva a
Létezés Szívében.
A Necah (Örökkévalóság) és a Hod
(Visszaverődés) a két legalsó szefira a két szélső oszlopon. A Necah az
Erő oszlopán erőt áramoltat az alsóbb világba, míg a Hod
visszaáramoltatja ezt a Fa mentén. Ez azért lehetséges, mert tíz menóra
volt hajdanában a Templomban, ahol minden egyes Fa az Aziluth Nagy
Fájának egy-egy szefiráját képviselte. Ez előmozdítja a szefirák egymás
közti kapcsolatait, s lehetővé teszi, hogy az egyes szefirák egyszerre
fejtsék ki saját jellegükből adódó erőiket és a Fa teljes erejét is.
Ezért a Hodot és a Necaht Seregnek is hívják, hiszen ezek az isteni
passzív erő és aktív erő mindkettőjét magukban foglalják. Ők az Első
Ember (Adam Kadmon) jobb és bal lába, hiszen ők tartják fenn az egész létezést.
A Yesod (Alapítás) a Fa
Alapzata, hiszen a felsőbb szefirák erejének egységét jelenti a kezdet
és a vég között oda-vissza feszülő Nagy Húron. Innen száll alá a
koncentrált isteni erő a Malkuthba (Királyság), mely az Erő,
Forma, és Tudatosság egységéből alakulva az Isteni Lényeg legsűrűbb,
egyúttal leggazdagabb elegyét képezi. Ez a mi Anyagi Világunk. Mivel a
Malkuth az egyetlen szefira, mely nem áll közvetlen összeköttetésben a
Tiferettel, a Yesod egyszerre tölti be a híd és az akadály szerepét a
le- és feláramló isteni erőknek. A Yesod lesz az isteni világokba vezető
Út kapuja és kulcsa. Az összes alsó szefira gyújtópontja, és az isteni
megnyilvánulás utolsó lépcsőfoka. A Yesodban ölt alakot az isteni
kiáradás és lehel életet - ömleszti át az Isteni Akaratot - a Malkuth
anyagiságába. A Malkuth tehát az Isteni Jelenlét (Sekinah)
lakhelye. Mivel az Aziluth legelemibb szintjét képviseli, egyúttal
utolsó stádiuma Adam Kadmon Megnevezésének, Teremtésének, Alkotásának és
Készítésének.
|
 |
Ez az Ősfa, mely a Teremtés képlete, minden
további teremtett, megformált és készített valóság univerzális mintája -
a Világmindenséget kormányzó törvények foglalata - a Világ és az Ember
abszolút valósága.