Liber I.
A nagy kinyilatkoztatás/Első fejezet/
I.
Egy új korszak hajnalán, amikor ősi istenek haltak meg a keletről származó napfénnyel együtt, az emberi világ várt annak az eljövetelére, hogy egy új hatalom elhozza az üdvözülést.
"Ex Oriente Lux"
A világ megkapta azt és hitte, hogy az éjszakát követő nappali fény, elnyeli a feneketlen sötétséget. A komor nap korszaka véget ért. Az emberi világ titkolja a pusztulás látható jeleit, amit már megérintett a szürkület és a nap készül az éjszaka mélységébe merülni.
Az istenek szürkülete. Az öntudat szürkülete. Az emberiség hanyatlása.
Minden egy pontnál kezdődött, egy elbukott kereszt árnyékában.
"Ex Oriente Tenebrae"
II.
Egy vihar száguld át az égen, mely előrejelzi a sötétség eljövetelét és ez elsöpri a lényeges dogmák, tanítások közül mindegyiket. Ez ébreszti fel az emberi lelkekben a rémületet és a káoszt. Ez az előjele a démonok eljövetelének.
A múlt bírálói dühödten vonakodnak a hatalom jogarai előtt. Az erőteljes kolosszusok megremegnek hitvány lábaik alatt és megemelkednek.
Jahve nevét szólítva várják a megmenekülést, de lábaik erőszakkal megrogynak és a hatalom térdre kényszeríti őket. Ők még mindig konokul fenntartják "tévedhetetlen" hitük igazságát, de az egójuk visszhangja már régen elveszett a labirintus számtalan vermében, amit az igaz rabszolgák kezei hoztak létre. Azt szeretnék látni, hogy ez az egész egy színjáték, de érzik, hogy a bárány ideje lejárt, de mégsem akarják elhinni. Érzik a közelgő égiháború keserűségét.
Sok évszázadon keresztül megpróbálták meggyőzni magukat hitük szilárdságáról, erejéről és most nem értik miért bűzlik aggodalmuktól a levegő. Sietve előveszik a börtön kulcsait, hogy ellenőrizzék a zárakat, amik mögött az ő ellenségüknek kellene lennie. Ő az, akinek vereségét ünnepelték győzedelmesen és Ő az, kit bajaik közül mindegyikért okolnak. Benéznek a börtönbe, de nincs ott semmi csak az ő rosszindulatú visszatükröződéseik.
Ők az isten hűbéresei, a trónján lévő repedésekből csöpögő, elavult elvek hű őrzői.
A sötétség lélegzete felfedi az eltitkolt fekélyeiket és lerántja az álarcot leprás arcukról, hogy az egész világ láthassa ezt az undorító látványt!
Nincs semmi, mit eltitkolhatnának. Díszes nagyszerű ruháik, úgy néznek ki, mint a rongyok. Nincs senki, kitől segítséget kérhetnének.
Rengeteg ember halt meg a kezük által, kiknek testét eltemették s lelküket felragasztották a mennyország homlokzatára.
Ők elrejtőztek a vallás mögé, befedték magukat isten nevével.
Utáljuk ezt a nevet és ez csak erősíti bűnösségüket szemeinkben.
Reménykedik a keresztény egyház, hogy kinek hitét terjesztették, kinek hűen szolgáltak, majd védeni fogja életüket.
Az egyház öreg. Krisztus lehűlt vére folyik vénáikban. Készek megalkuvóak lenni, hogy hosszú időkig békében, fényességben, nagyságban pompázhassanak.
Rejtegetik félelmeiket, elhagyott, becsapott, züllött emberek. Nincs egyebük, csak a teremtőjükbe vetett hiábavaló remény.
...és a keresztre feszített megint a földre fog vetemedni a fertőző, rothasztó mennyországból. Ebben az órában mi készen leszünk. Várni fogunk rá.
A folyamat már elkezdődött. Látni lehet, ahogy oldják ki az erőket és hatalmakat, ahogy közeleg a sötétség. Az emberiség felfalja magát a templomok hatalmas koporsókként tornyosulnak.
Ők a sírok. Isten utolsó haldokló kikötője a földön.
"Csak egy, aki birtokolja a bölcsességet, az tudja látni a stigmát isten homlokán és ez a stigma Sátán koronájának a fényessége!"
III.
Igen, az inga disszonáns ritmusa elmondja nekünk a világegyetem sötét órája közeleg. A Sárkány dühös morgása, akit az éhség felébreszt, rázza a fonnyadó világ karmazsinvörös délibábját és kényszerít egy kimerült nemzetet, hogy rémületben remegjen. Morgott a szurdokok között, amely visszhangzott az emberi lakóhely tornyosuló hegyeiről. Rajtaütött a földön, miközben eltemette az emberiség utolsó reményét az üdvözülésre. Felemeli a keserű földet, ami a szomjúság halotti leple által elnyeli a lemenő nap sugarait. Miközben engedelmeskedik a hívásnak a szüntelen éjszaka terjeszti antracitszárnyait és készül bekebelezni az egész horizontot. Sátán összes ivadéka engedelmeskedik a hívásnak - a sötét igazság uralkodói betörtek a földre. Belsőjük számtalan mérgezett vénáján keresztül, sötét lényegükkel, rothadásnak indítanak minden érintetlent. Miközben engedelmeskednek ennek a hívásnak a vízköpők otthagyják kényelmes fészkeiket, hogy szárnyaljanak az égbe és szárnyaikkal lélektelen szomorúságot kavarjanak. És most köröznek és várnak a dögre. Szürkülő kimérák, melyek az emberi elmén belül építik fészkeiket a téves keresztény ideálokat a szennyvíz áramlásaival mossák, amik egyre csak hullanak, mint a vakolat. És a türelmetlenség tüze ég ezekben az átkozott szemekben. Feltüzeli a vágyaikat, hogy visszatérjenek az életbe. Az összes átkozott és halott visszatér. Ezek az Ördög által előidézett apokalipszis sötét jelenetei. Az Ördög jobb keze lenyúlt a mélységes szakadékba a bárány és a romos emberi sorsok gerincén, mely törékeny, mint a porcelán. Közeleg az égő harag éjszakája. Közeleg egy sötét kor eljövetele.
"Nox Irae Nox Illa, Solvet Saeclum in favilla"
IV.
Emberként lépünk ebbe a világba a test kapuin keresztül. Berontunk a sötét éjszakába és a fekete méreg kötvényei kezdenek áramolni a kinyitott fekélyekből.Sűrűsödik előttünk a szürkület. Ezalatt az idő alatt a világ vérbe borul. Ez volt Sátán apostolai születésének a jele. A sötét kezdetben, amit elősegített a pokol, áttörtük a repedéseket, befedtük a kötvényeket, amik elkülönítenek minket a kéjsóvár világtól, mely isten teremtésének nevezte el magát. Fekete méreggel olvadtunk össze és részei lettünk a Sötétség viharos hatalmának, mely lesújt, mint a kalapács és néha fájdalmas, mint a kígyómarás. Születésünk által része vagyunk az akaratnak, mely feljogosít arra, hogy a szívekbe és lelkekbe hatoljunk és odalökjük az emberi világot Sátán lábai elé. Tanultuk ezt az egészet azért, hogy a Szentségtelen szellem útját segítsük a lelkekben és az emberi öntudaton keresztül.
V.
Vállainkat, amit a győzedelmes ellenségeskedések iránti felelősség nehéz fegyverzetébe öltöztettek a diplomácia elegáns köpenye takarja és ez a véres megállapodás melltűjével záródik torkainknál. Fegyverzetünk acélja alatt, szíveink a gyűlölet lángjával lélegeznek és úgy néznek ki, mint a besűrített harag keretében levő kátrány. A karmazsinvörös jelek mutatják, hogy felfegyverkezve jöttünk erre a világra. Tökéletes pengéink a pokol legjobb kovácsműhelyeiben születtek. Vágják és hasítják a fényt és a piszkos "feddhetetlen" angyalokat. Kielégíthetetlen lelkünk hajthatatlan éhsége mozgat, miközben a sötétséggel és fullasztó vágyainkkal a gonosztettek iránt összhangban pulzálunk. Teljes elkötelezettségünk a Gonosz felé, megkoronázza fékezhetetlen szenvedélyünket. Démoni lényegünk egészével érezzük a levegő forróságát, melyet perzselő dühünk lobbantott lángra. Látjuk, az alvilág erői közül mindegyik összegyűlt mögöttünk a végső támadásra. A Fő Démonok tanították a pokol taktikáit és stratégiáit, minden lépést, mozzanatot figyelnek. És trónja magasságából az Ördög elküldi parancsait, melyek ellenállhatatlanná és irgalmatlanná tesznek minket. Készen kell állni Sátán akaratára és végre kell hajtani azt az Ő győzelméért!
VI.
Láttuk a világ hajnalát és civilizációkat vezettünk a végzetükbe. Még a csillagokat is vérbe fedtük a tejutat alvadt vérrel borítottuk . Elértük, hogy azok az elemek, melyeket akaratunk uralt, háborúzzanak egymás ellen, amikor Nigrior jeleit követően a föld mélységeibe ereszkedtünk és száguldottunk mély rétegeiben, izzó szíve örömére. A világ tetejére emelkedtünk, miközben megpihentünk a csillagokon, ahol a romlás tenyésztette fattyait és pusztítottuk a fészkeiket, gyerekeiket szegeztük a feszületre. Gúnyolódtunk a vonagló isten bárgyú tekintetű fiai szenvedésein. A nevetésünk viharokat keltett és kontinenseket süllyesztett el. A legendák csak a nagylelkűségeink miatt maradhattak fenn. Részt vettünk az angyalok elleni ütközetben, ahol fehér tollaik vérükkel áztatva befedték a csatateret és oltári bűzt gerjesztettek rothadó tetemeik. Tüzet lélegeztünk az emberi lelkekbe, de gyenge szenvedélyeik eloltották az utolsó szikrát is. Csodáltak minket, amíg végignéztük és segítettük, hogy a föld fiai Sátán fiaivá váljanak és otthont teremtettünk nekik a pokolban. De a keresztre feszített megrothasztó döge életet adott a férgek számára, miközben tenyésztette fattyait és ez a kiterjesztett bűz megmérgezte a világegyetemet. Haraggal töltött el minket, amikor kiterjesztette ezt az árnyékba és elveszítettük a türelmünket. És ez háborúba hívatott bennünket Gehenna izzó mélységeiből. A kard, amely átszúrta az eget újból le fog sújtani. Lehull a sötétség leple az alkonyuló földre. Eljött az időnk. És most, csakúgy, mint mindig, kezeink nem lesznek tétlenek!
VII.
Hasonlítani fogunk a sáskákra, miközben felfalunk mindent, ami az utunkba kerül, nem fogunk semmit hagyni magunk után, amely megőrizné isten látványát és hasonlóságát. Mint a ragadozók egy hordája, vadászni fogunk és ünnepségbe fogjuk hívatni a testvéreket, amikor elejtettük a zsákmányt. Az emberi világ kommunikációs csatornáihoz fogjuk csatlakoztatni szoros ütőereinket és a friss spriccelő vérünk egy hulláma el fogja árasztani azt. Ez a vér fekete lesz, mint az áthatolhatatlan éjszaka. Miközben eltapossuk az elavult, porladó törvényeket a világot teremtő titkairól lerántjuk a leplet, amit odavágunk a világ tanácsai elé s ez a lepel fogja beharangozni az emberi tragikomédia fináléját. A rombolás egy tökéletes szerkezetével, amit az Ördög rajzai alapján kezeink hoznak létre, ki fogjuk ásni isten penészesedést okozó templomát, amit a földben gyökereztettek. Csinálni fogunk egy drágakövet, ami az Ördög birodalmának alapítását jelképezi. Miközben szűrjük a sáros ideálok világát, gyűjteni fogjuk a Sárkány irgalmatlan szorításában szétszórt fogait. Beidézzük zászlóink alá, azokból az emberekből álló legyőzhetetlen sereget, kik nem a világ javáért harcolnak, nem isten könyörületéért, hanem a jogért, hogy odaadják saját életüket és lelküket a Démoni Igazság győzelméért és velünk harcoljanak. Aznap számtalan torok morgása fog válaszolni az egyház utolsó megkongatott harangjára. Ez lesz a jel, hogy egy vihar által elsöpörjék a mennyországot. Tudjuk a módot, hogy messze hajítsuk a fattyú nyálkával borított kapuit, idézd meg a démonok katasztrofális hordáit. Lesz idő, hogy láthassuk ahogyan eltörlik a romos díszítéseket egy durva áramlással. Nálunk vannak a világ összes kapujának kulcsai, azokat a kapukat kivéve, amiket befedtek birkabőrrel - a mennyország kapuit. Mikor a temetési örömtüzek füstje befátyolozza a mennyországot és gyászos üvöltésüket hordja a síró szél, megtöltjük a bearanyozott kelyheket, amiket az Ördög kedvességének keserű borával felajánlottak nekünk. Inni fogunk a vérünkkel keveredett borból a pokoli erők győzelmére.
...és a vér a pergamenkéziraton, rögzíteni fogja az Ördög és az ember örökkévaló szövetségét!
VIII.
A sötétség jelei és az örökkévalóság boltozatai alatt kaptuk a hatalmat és egy új születést az emberiség legtöbb rettenetes álmának megtestesüléseként. A világon, amin korszakok haladtak át lyukat ütöttek, oszlott, megolvadt s vonaglik az elmúlhatatlan örökkévalóság iszapos partjainak bűzében. Lefolyóját eldugította a nyálkás egyre duzzadó genny, amit a haldokló idő foszlányai fel-fel büfögnek s ízétől keserű az emberiség szája. Lakói a fantomok, kik éjjel megpihennek, szemeik tudatlanul bámulnak az éjszakába, nem vesznek tudomást a sötétség közeledéséről. A mélységes szomorúság és a szigorú ítélet uralkodói ők. Megfagy a levegő a mérgező párolgások áramlásaiban, amik mint áthatolhatatlan fal, felemelkednek az élet völgyéből, elhagyják azt a helyet, ahol az emberi lelkek és az angyalok szentsége is hajlamos a rombolásra. A köd fátylán keresztül láthatjuk, ahogy a teremtő kapzsi csőrével az emberi világegyetem mezítelen szívét vette célba. Belélegezve ezt az állott levegőt, várunk arra a pillanatra, hogy száguldjunk az örvénylő idő nyúlóságán keresztül, megfosztani őt az életétől. Meg fogjuk semmisíteni a téboly törött órájának ingáját, mely addig számolta az éveket és innentől egy új kor fog beköszönteni. Várakozóan nézünk az előttünk álló sötétségbe a legfőbb gonosz elvei pajzsának támaszkodva. Az emberek szíve a világon a legvédtelenebb hely. Ezekből a grandiózus magasságokból, amiket emberi szenvedélyekből és bűnökből építettek fel, le fogunk száguldani Hesperion aggasztó tágasságába.
IX.
Mindenfelé, amíg a szem ellát, megfeketedett hullámok tombolnak és ostromolják a világ köré emelt falakat. A lovasok sápadtan, mint a halál, véres ruhájukban lebegnek a légkörben, éles sarlóikkal szakítják a levegőt és kiterjesztik hálóikat a sötétségben. Vannak, akik rájuk mernek nézni, ők a pokol méltó ivadékai és most megfogják a lelkeket, miközben sietve az éghez emelkednek. Vadásznak a mennyországba vezető utakon. A dárdáik karóba húzzák a lelkeket, szíveik dobbanásakor az egyetemes tűzvész szikráit szórják szerte szét.A szánalom és könyörület ismeretlen számukra. Kiöntöttük vérünket és mások vérét, hogy emlékezzenek a megváltás nyújtotta hiábavaló reményre. Hosszú századokon keresztül sikereket és kudarcokat éltünk át a sötétség felemelkedése érdekében. Az ördögnek meghódítottuk a tagadott lelkek légióit és összetörtük, leromboltuk isten hadseregének tiszta ezredeit. Mi voltunk a száraz farönkök, amitől a pokol lángolt és most lelkeinkben olvashatják az írást: Infernus. Ez a győzelem neve. Alacsonyabbra tévedő tekintetünk a remegő szent zászlókat krisztogramokat kezükben tartó számtalan ellenséges harcos szemébe néz. Ők a háború zsákmányai, éppen a lábaink mellett. Nem fogunk habozni, amikor az idő annyira közeli lesz. Tekinteteink egészen a belsőjükig hatolnak és fájón égethetik őket. Látni fogjuk az elbűvölő látványt...a háború első szakaszában...a mocsarak lángokban.
X.
Az emberiség, mely durvábbá vált a pokolnál, elakadt a bűnben az irányíthatatlan szenvedélyek tömegében - szól a keresztény fecsegés. Különböző módokat keresnek, hogy terjesszék az élősködőket. Szennyes torkaik közül több milliárd van nyitva az "igazság" kiáltására. A nemzetekre ráengedik a fertőző leprát. Ők egy közös hazugság rabjai. Az irigység, képmutatás, árulás a legszörnyűbb jellemzőik. Miközben egyenlő jogokat adnak nekik a dögvész, halál és pestis szelei fújnak. Ajtóik sötét nyílásai mögül szórják a világra az alkony hírnökeit, metsző halotti leplekbe burkolóznak és egy törékeny egyensúly illúzióit építik, körbekerítve az emberi kísértésekkel. Élősködésük az emberi civilizációk álmain, elmélyesztik a betegségeket. Mesés ígéreteik belülről gennyedzenek. Nyálkás, folyékony erkölcsük nem marad bent az erekben, kidobja a szervezet. Halott bálványokkal veszik körül magukat, építik templomaikat, célirányosan növelik hatalmukat. Az emberiség romló húsa a fekélyek által befedi a kifulladt elvek és ideálok szerkezetét. Ők a csontok a hit tévedhetetlenségének pillérei, amiket erősen korrodált a keresztény doktrínákat ért súlyos erózió, ezért omladozik a kapzsiság diadémjainak túlzott nehézsége alatt Amíg a sötétség elérkezik és megfeketedett szentségtörő szájaikat csendessé teszi, folyamatosan belélegzik az örökölt átkot, melyet az emberi tüdőkből felköhögve, mérgező vírus által terjesztenek. Pilátus megtette, amit kell és nem isten nevében cselekedett. Azután több milliárd lélek kitörölhetetlenül bemocskolódott a koromtól. Áldozati füsttől bűzlenek, ként szívnak tüdejükbe. Összezavarttá és bizonytalanná válnak évezredes útvonalaik, oldalra tekintve sötét törvények éles agyarai veszik körbe őket. Az emberiség zavarban van. Szándékosan szemtelen kitöréseiben isten ellen irányuló háborút folytat. Visszautasítják az előírások közül mindegyiket és sietve befejezik kizárólagosan kölcsönös megállapodásaikat. Az úgynevezett műszaki haladás bálványai nem fogják megvédeni az embereket. Egy új isten keresése és több vallás teremtése csak egy dolgot mutat - az emberiség elvesztette a mennyországba vezető utat. A zavarodottság megmérgezi az elméjüket és elárasztja a szemeiket, amik csak a kétségbeesés áthatolhatatlan kerítését látják. A jó lelkipásztorok zavarodottan néznek körbe a nyáj különböző irányokba vándorolt el, képtelen összegyűlni az arkangyal trombitájának hívására. Itt és mindenhol, most és mindörökre, veszített emberiség, vak emberiség, jog szerinti zsákmányunk.
XI.
Halljuk a nyögéseket és kárhozatokat. Összeolvadnak a hangok egy ordításban, miközben morgássá válnak. Most az alvilág nagy fúgája után szenvedéllyel csillapítják füleinket. Láttuk az izzadó szolgák meghajlott hátát a mennyországban sínylődni. Megkorbácsozták és csákányozták az emberek gerinceit. Megkeményedett kezeik építették a várost a hét dombon, reszkető kézzel kaparták ki az ételt egymás torkaiból, de szájuk nem ejtette ki a fáradtságot. Épp saját tetteikkel nyitották ki az utat nekünk, miközben dühödten néztük sínylődésüket. Farönkökből fektetik le az utat a mocsarakon keresztül. Mire készen lesznek, mi jönni fogunk. Köszöntenek minket a mocsárnak áramlásaival, mely ömlik a szájukból és hiábavaló erőfeszítéseiket tesznek arra, hogy leállítsanak minket. De már túl késő. Az alvilág már kinyitotta kapuit. Az isteni börtönöket válogatott rabokkal töltik meg. Örökre bebörtönzik őket. Az ég a saját jelentősségteljessége érzésétől darabokra hullik. Égnek a tüzektől és villámoktól, amiket kettészakítottak az ellentmondások és a követelődzés. A lyukakból nagylelkűen édeskés részegítő mannát öntenek. Ez egy csont a kutyáknak előzetes engedelmességükért. A kudarcra ítélt földről a fogatlan, éhező, kapzsi szájak megszilárdultak, de szemükkel még látják, ahogyan a fény elsötétül a légkörben, miközben vérző könnyekkel öntözi őket. Tudják, a mennyországból való hamu hamarosan hullani fog. Mint akit elárultak sikítanak, megsértetten nyögnek. Imádkoznak a mennyországért és azért, hogy hozzanak nekik egy megmentőt. Elhozták a felbecsülhetetlen ajándékot az istentől való üdvözülést az emberiségnek. Egyetlen isten érdemes az utálatunk teljes egészére. A bűne, képmutatása és rabszolgasága miatt nézzük le az emberiséget. Az álszentsége miatt mindennél jobban utáljuk a mennyországot megszemélyesítő, tétlenségben fürdőző urat. Amikor az emberiség salakját elsöpörjük, el fogjuk söpörni azt a szemetet is, ami itt fekszik közöttem és isten szíve között. Hanyatlás és depresszió, pusztítás és a hanyagság fénye segít minket ebben. A világ lesz a mennyországba vezető út, ugyanakkor az fogja nyújtani az erőforrásokat is győzelmünk érdekében Ez a hely lesz a meg nem alkuvó hódításunk megvalósításának nyilvánvaló bizonyítéka, egyenes, kemény, oszló koncessziók és eltérések nélküli. Urhitopheles szent vérrel foltozta össze kardját és újból előveszi azt. A hüllők bazilikákban csinálták a fészkeiket és gazdagítják méregkészleteiket. A nemzetek csüngenek a mocsárhoz közel és kielégíthetetlenül isszák Styx fekete vizét a sebeikből. A szomjuk olthatatlan. A rossz, maláriás vér végigfut vénáikban. Hiú ábrándokkal kínozzák magukat, hogy egy napon kövessék az éjszakát. Nem tudják, hogy az éjszaka túl hosszú tud lenni. Nem fogják látni ennek az éjszakának a végét. Nyögéseik és sikításaik szenvedéllyel csillapítják füleinket. Nem fognak megváltoztatni semmit. Soha nem fognak imára nyílni ajkaik. Egyedül csak kárhozatok, kárhozatok imákként.
http://obs666.weebly.com/liber-ii.html