Adolf Hitler

–

Mi közük a náciknak az okkultizmushoz?

Rengeteg színesnél színesebb értekezést lehet arról olvasni, hogy Hitler egy csodásképességű médium volt, báb az Isten és az Ördög, vagy más szellemi erők sakktábláján, sőt, isteni reinkarnáció volt. Egyedül az nem vitathatatlan, hogy a nácik különös vonzalmat éreztek az okkultizmus iránt.


Germán mitológia, rúna mágia, árja misztika, asztrológia, varázslás, szent ereklyékbe vetett hit, jövendőmondás, természetfeletti erők. Ezek mind részét képezték a náci ideológiának. De vajon miért voltak a nácik ennyire elkötelezettei az okkultizmusnak?

Hitler, mint pogány hívő?

Senki se gondolta volna, hogy mikor Adolf Hitler Európa meghódítását tervezte, magabiztosságát és ígéreteit nem a tigristankokba és a Luftwaffe-ba vetette. Hanem egy hívő ember nyugodt bizakodásával tekintett előre, miszerint majd a nem evilági erők támogatásával nyeri majd meg magának a vágyott Birodalmat.
Az okkultizmusba vetett mánia és a rendíthetetlen hitének kialakulása gyerekkorában kezdődött, mikor is a germán mitológiában és legendákban lelte meg a hitét. Majd 1909-ben okkult tanulmányokba kezdett Dr. Jorg Lanz von Leibenfels követőjeként. Az egykori cisztercita szerzetes, maga mögött hagyta katolikus nézeteit és neognosztikus vallásalapítóvá vált, hogy szektája az okkultizmust, a mágiát és a faji miszticizmust hirdesse. Nézetei szerint, Atlantisz népét a theozonokat, valami emberbőrbe bújt istenek leszármazottjainak tartotta, akik az áriák faji misztikájának tudását birtokolták és természetfeletti képességekkel rendelkeztek. Majd Atlantisz elsüllyedése után Tibetbe menekültek, ahol évszázadokon át örökítették tovább a tudásukat.
Leibenfels egy alkalommal Magyarországon is járt, és ha már itt volt, úgy döntött, hogy megalapítja az ausztriai Új Templomosok Lovagrendjének magyar páholyát, amelynek középpontjában a Szent Grál kutatása állt. Hitler lelki tüzére ez már csak olaj volt, teljesen megszállottja lett ennek a vallásnak és közegnek, különösen azért, mert Leibenfels azt a kijelentést tette, hogy Hitler az, aki minden elképzelésüket valóra váltja.
A következő jelentős személy a fiatal Adolf életében az osztrák származású Dr. Walter Johannes Stein volt. Foglalkozását tekintve, matematikus és közgazdász volt, de erősen érdekelt volt az okkultizmusban. 1912 nyarán egy bécsi antikváriumban járva megvette Wolfram von Eschenbach Parzival című könyvét. A könyv természetesen többek között a Szent Grálról szólt és tele volt firkálva jegyzetekkel és kommentárokkal, amiből azt szűrte le, hogy a könyv előző tulajdonosa ismeri a germán mítoszokat és járatos az okkultizmusban. A könyv első oldalán az Adolf Hitler név szerepelt. Stein a könyvkereskedő segítségével találkozott Hitlerrel, akivel ezután szoros barátságot kötöttek. Ez és sok más közös témájuk akadt, mint például a Szent Lándzsa, ami akkoriban a bécsi Hofburg Múzeumban volt található, és amit Hitler előszeretettel látogatott. Olyannyira magával ragadta a Jézussal végző lándzsa, amely így magába szívta Krisztus erejét, földöntúli hatalmát, hogy a lándzsából sugárzó karizma, avagy misztikus erő, komplett látomást váltott ki belőle.

Az SS jelzés valójában rúnajelek

Miután Hitler hatalomra került, a vallását hívta segítségül ahhoz, hogy a megfelelő jelek árnyékában vihesse véghez az általa vélt szent küldetéseit. Ilyen az SS egység jele, ami valójában nem más, mint a siegel rúna, ami az erőt, a Napot, a fényt és a győzelmet jelenti.
A horogkereszt pedig a hindu vallásban a szerencse szimbóluma, a vikingek szerint viszont Thornak, a mennydörgés és háború istenének pörölyét szimbolizálja illetve a világ örök körforgását is jelképezi.
Aztán végre elérkezett az áttörés és a várva várt lehetőség, 1938-ban bekebelezte Ausztriát és emberei kirámolták az egész Hofburg Múzeumot. Természetesen a lándzsával együtt, amit Nürnbergbe szállítatott át a Habsburgok koronázási ékszereivel és sok más műtárggyal együtt. Nem mellesleg, az a meggyőződése volt, hogy ő maga Henrik a szász királyi dinasztia megalapítójának reinkarnációja, aki véletlenül pont a lándzsa előző tulajdonosa volt a Habsburgok előtt. Így persze, hogy jogosnak érezte a lándzsa birtokbavételét. Most, hogy meg volt a „hatalmának" eszköze, és úgy érezhette magát, mint Voldemort a bodzapálcát birtokolva, hogy majd a lándzsa hozzásegíti őket a győzelemhez, miután a legendája ezt is ígéri a tárgy birtokosának. Eleinte úgy festett be is vált a legenda, sorra halmozták a győzelmeket az első 4 évben.

Okkultista iroda

Eközben vallási fanatizmusa óriási méreteket öltött. Okkult irodát nyitott Berlinben, ahol kedvenc asztrológusai és okkultistái segítettek neki a harcokat irányítani, mint amilyen a híres Rudolf Steiner is és Karl Maria Willigut, a titokzatos náci német boszorkány. Aki a Mitchell féle kristálykoponyát a Halál Istennőjének koponyájának tulajdonította, egy ősi árja szakramentumnak, az árják hagyatékának, ami földöntúli hatalommal bír, és egyenesen Atlantiszról származik. Ebben látták a Herrenvolk faj megteremtésének kulcsát, amivel a náci mágusok és varázslók az emberi fajt a végső evolúciós szintre juttathatnák és a kristálykoponya által felerősödött természetfeletti hatalmukkal az uralmuk alá hajthatnák a világot. Nem is csoda, hogy 1943-ben az SS Ősi Hagyatéki Hivatal különleges ügynököket küldött Brazíliába, hogy lopják el a múzeumból a koponyát. Rendre módra be is törtek, meg is szerezték, de szerencsétlenségükre aktiválódott a riasztó és mielőtt megszökhettek volna vele már a biztonságiak el is kapták őket. A kihallgatásnál pedig töredelmesen bevallották, hogy a náci kormány megbízásából cselekedtek. Viszont ez a kudarc még nem kedvtelenítette el a nácikat, ám végezetül egy újabb félresikerült kísérlet után a múzeum egy biztonságosabb helyre szállította a koponyát.
Aztán kitudja, hogy a szerencse, a bal fogások, vagy a lándzsából kifogyott kraft okozta a bajt, de 1945 áprilisára az amerikai csapatok elérték Nürnberget, és ostromolni kezdték a várost. Az amerikaiak a foglyul ejtett SS tisztektől megtudták, hogy Hitler birtokában a Szent Lándzsa, és William Horn hadnagy vezetésével megtalálták a befalazott rejtekhelyet, amely elzárta előlük a lándzsát, és amit végül csak megszereztek.
Ezek után képzeljük csak el: A szövetségesek a nyakán vannak, a Birodalom romokban, a tervei dugába dőltek, a tábornokok kétségbe vonják épelméjűségét, amiért az utolsó napokban is győzelmet remélt (tán majd az istenek megsegítik?) és még a fránya amerikaiak a lándzsáját is elvették. Ez bizonyára több lehetett a soknál, mint amennyit el tudott viselni. Április 30. volt, a boszorkányok híres walpurgis-i éjszakája, mikor a hiedelmek szerint a földet elárasszák a sötét erők. A kiút pedig ebből a totális káoszból és kudarcból az volt, hogy főbe lőtte magát.
 http://www.noiportal.hu/

Himmler és a nácik démoni okkultizmusa

Heinrich Himmler neve a náci Németország olyan szervezeteivel fonódott össze, mint a Gestapo vagy az SS. Ez utóbbit, mely eredetileg csupán Hitler személyes testőrsége volt, rövid idő alatt hadsereggé duzzasztotta, ő maga pedig, a háború alatt a rendőrség vezényletén túl a belügyminiszteri tárcát is megszerezte. Ez azonban csak Himmler „világi” életrajza. A maszk mögött egy egészen más lény is rejtőzött.

Himmlert a környezete csak Heinrich királyként emlegette, mivel Madarász Henrik reinkarnációjának tartotta magát
A környezetében csak Heinrich királyként emlegették, hiszen önmagát I. (Madarász) Henrik reinkarnációjának tartotta, s mint ahogy egy vaskezű uralkodó, ő is feltétlen engedelmességet követelt. Hitlerrel ellentétben, aki távol tartotta magát az általa életre hívott borzalmaktól, Himmler nem csak a frontvonalakat és a keleti tisztogatások helyszíneit látogatta meg, de sorra járta a koncentrációs táborokat is. Amikor 1945 elején látta, hogy minden elveszett, kapitulációs nyilatkozatott tett a nyugati szövetségesek előtt, mire Hitler kiutasította a pártból. Végül brit hadifogságban, ciánkapszulával végzett magával.
A fekete lovagok
Himmler erősen nemzeti érzelmű, polgári, katolikus családban nevelkedett, nevét Heinrich von Bayern hercegről kapta, akinek az idősebb Himmler volt a nevelője. Értelmiségi család fiaként sokat olvasott, főként a német történelemről és mitológiáról. Már gyerekként rajongott a lovagi eszmékért.
Egyetemi évei alatt nagy érdeklődést mutatott az okkultizmus és a spiritualitás iránt, melyek eszméi nála nacionalista, szélsőjobboldali elvekkel keveredtek. Mint Hitler, ő is a zsidóságban, a szabadkőművességben és a kereszténységben látta a legnagyobb fenyegetést, amit könyörtelenül el kívánt taposni. Az idő előrehaladtával egyre szorosabb szálak fűzték a fekete mágiát űző Germanorden (Germán Lovagrend) egyik antiszemita ágához, a Thule Társasághoz. Ez a szervezet, melyet sokan a nácizmus bölcsőjeként emlegetnek, nemcsak az antiszemita tanoknak és a pángermán elméleteknek volt a melegágya, hanem az okkultizmusnak és a miszticizmusnak is.
A csoport, a kommunizmus terjedését ellensúlyozandó, a munkásság körében toborozta híveit (a jelentkezőknek három generációra visszamenőleg igazolniuk kellett árja származásukat), s a Hitler által NSDAP-vá átalakított DAP is a Thule Társaságból nőtt ki. Sőt, a jobbra fordított szvasztika, azaz a horogkereszt eredetileg a Thule szimbóluma volt. Az északon fekvő mitikus Thule szigetet a szervezet követői Atlantiszhoz hasonlították, s az ott lakozó erőkkel a mágia révén kívántak kapcsolatba lépni. A csoport vezetője, Dietrich Eckhart Hitlerben látta a germán faj messiását.
Az árja tanok
A 18. században, Sir William Jones jogászprofesszor Indiában elvégzendő feladatot kapott a brit koronától, ahol a helyi kultúrával és a szanszkrit nyelvvel megismerkedve arra az eredményre jutott, hogy az első civilizáció ott, Indiában jött létre, megelőzve a hébert. Tanai magával ragadták a német Friedrich Schlegelt is, aki megerősítette és továbbgondolta az elméletet. Szerinte az ősi, harcos árja elit meghódította az egész világot, és annak minden táján fejlett civilizációkat létesített. Szerinte az árják az indogermán nyelvet beszélték, s fajilag egy nordikus őstől származtak. Az elméletet olyan neves személyiségek tették magukévá, mint Richard Wagner vagy Ernst Haeckel, a jeles orvos és egyetemi tanár. Ez utóbbi szerint az árja faj képviselői a többi fajhoz képest felsőbbrendűek, mivel magukban hordozzák a civilizációt létrehozó ősök génjeit, míg az alacsonyabbrendű fajok a velük való párosodásra törekednek, épp e civilizációteremtő kód megszerzése és a természet által föléjük rendeltek letörése miatt.
Ezek az elméletek egyenesen felvirágoztatták az okkultista tanokat. Helena Blavatsky, a Teozófiai Társaság vezetője szerint az ősök létrehoztak egy föld alatti világot, melyet alagutak kötnek össze, s annak központja – az árja faj központja – Tibet alatt található. Blavatskyról sokat elárul, hogy tételei javát egy brit regény, Edward Bulwer Lytton Vril: Az eljövendő faj hatalma című műve alapján építette fel. A kötet alapmű volt náci körökben.
Az SS boszorkánymesterei
Vril néven társaság is működött, amelynek követői hittek abban, hogy különböző rítusok révén megszerezhető a világ feletti hatalom. Hitler pszichológusa is közéjük tartozott, és feltételezhető, hogy a Führer ugyancsak a Vril-tanokra alapozva építette fel tömegbefolyásoló beszédeit. A társaság tagja volt többek között Karl Haushofer professzor és tábornok is, akiben mindhárom náci vezető, Hitler, Himmler és Hess is a legfőbb lelki vezetőt, a főmágust találta meg. Ő rakta le az élettérelmélet alapjait, a teret ugyanis egyként fogta fel magával a hatalommal. Programja szerint a német birodalomnak egészen a Jangce folyóig kellett volna terjednie, természetesen Tibetet is magába foglalva. Miután azonban Haushofer fia részt vett a ’44-es, Claus von Stauffenberg-féle Hitler elleni merényletben, a főmágus is koncentrációs táborba került, majd a háború után öngyilkos lett.
A másik neves okkultista náci Karl Maria Willigut szárnysegéd volt, aki 1933–39 között dolgozott Himmler mellett, s hivatalos látnokként óriási karriert futott be az SS-ben. Később azonban kitudódott róla az a korábbi, még a bécsi bíróságon kelt ítélet, mely szerint pszichiátriai betegsége miatt önrendelkezésre alkalmatlan, ezért eltávolították a lovagrendből. Willigutot sokan Himmler Raszputyinjaként emlegették.
Hitler okkult elkötelezettségét bizonyítja Longinus lándzsája iránti rajongása is, melyről az a legenda járta, hogy aki a birtokába veszi, meghódítja a világot. A Bécsben található relikviát Ausztria bekebelezését követően a Vezér el is ragadta, s a nürnbergi Szent Katalin-templomban helyezte el, Himmler nagy bánatára, aki a wewelsburgi SS-fellegvárba szánta az ereklyét.
Wewelsburg kastélyát Himmler az SS kolostorának, misztikus szentélyének szánta, ahova számos alkalommal hívta össze fekete lovagrendje vezetőit. A szobákat Longinus lándzsájának korábbi tulajdonosairól, a Német-római Szent Birodalom császárairól nevezték el, s az egyes uralkodókhoz kötődő relikviákkal díszítették fel. Az SS-vezetők mindig más szobát kaptak, leszámítva Hitlert és Himmlert, előbbi ugyanis mindenkor a Rőtszakállú Frigyesnek szentelt, utóbbi pedig a Madarász Henrikről elnevezett lakrészben szállt meg. A feljegyzések szerint a találkozókon különböző lelki és koncentrálóképességet fejlesztő gyakorlatokat végeztek ott a tisztek.
„Ősapáink öröksége”
1935-ben Himmler külön agytrösztöt hozott létre a germán múlt és az árja ősök kutatására. A szervezet az Ahnenerbe, azaz „ősapáink öröksége” nevet kapta. Életre hívói közt ott volt Hermann Wirth dán Atlantisz-történész és Walter Darré, a Faji és Telepítési Hivatal vezetője is. Az Ahnenerbe egyre nagyobb térnyerése során magába olvasztotta a legfontosabb okkult szervezeteket. A csoport kutatói – birodalmi alapokból származó pénzeken finanszírozva – a világ számos pontjára eljutottak, de a holokauszt „tudományos” igazolását is ők végezték el. 1939- ben 137 kutató – köztük professzorok is – szerepelt az Ahnenerbe alkalmazottainak listáján, akik az ősi árja építészetet, lófajtákat, hangszereket éppúgy kutatták, mint az elődök szexuális szokásait.
„Ahogyan a fa kiszárad, ha elveszíti a gyökereit, úgy a nép is elbukik, ha nem tiszteli az őseit” – jegyezte le Himmler, azon elképzelése mellett érvelve, hogy az élettérelmélet beteljesítését követően a keleti régiókban olyan, középkorba illő mezőgazdasági közösségeket, árja falvakat kell majd létrehozni, melyek lakói nemcsak katonák, hanem az ősi pogány rítusokat gyakorló emberek is. 1937-ben létre is hoztak egy modellkolóniát, nem messze Berlintől, ahol tizenkét SS-család élhette mindennapjait. Feladatuk egyebek között az volt, hogy minél több utódot nemzzenek, igaz, csak miután felmutatták a tiszta árja származásukat bizonytó okiratokat. Himmler Konrad Meyerrel, a neves mezőgazdásszal terveztette meg a kolóniát, és a Barbarossa-hadművelet sikerének esetén újabbak létrehozását készítette elő, Leningrád, Észak-Lengyelország és a Krím félsziget vidékein. Himmler még arra is gondolt, hogy a betelepülőknek esetleg honvágyuk támadhat, ezért a falvak mellé a német anyaföldre emlékeztető bükkerdők telepítését is tervbe vette.
A világ figyelmét az Ahnenerbe elsősorban népes Tibet-expedíciójával vonta magára: Ernst Schäfer vezette, akit magával ragadott a keleti világ. Több mint háromszáz fő szokásait, családi és szexuális életét vizsgálták meg, arcmintákat vettek, számos tudományterület ismereteit bővítették, igaz, nem mellesleg kipuhatolták azt is, számítani lehet-e a tibeti uralkodó szövetségére a britekkel szemben. A hazavitt anyagokból készült Az ismeretlen Tibet című film. Később aztán a világ számos pontjára indítottak újabb és újabb expedíciókat, de Tibethez mérhető szent helyként csak Izlandot tartották számon, főként az ott fellehető ősi, germán irodalmat, melyet az elődök hagyatékához vezető kulcsként kezeltek.
A nácik koruk tudományát a marxista-liberális tanok eredményének tekintették, ezért bátran igénybe vették a mágia dimenzióit saját elméleteik igazolásához. Az Atlantisz-legendát is ki kívánták használni, hiszen önmagukban a felsőbbrendű, Atlantiszról elmenekült túlélők leszármazottait vélték felfedezni. Himmler a Harmadik Birodalmat egyenesen Új Atlantisszá kívánta emelni, amely fajában, tudományában és kultúrájában egyaránt tökéletes lesz.
Az Ahnenerbe talán legeltorzultabb részlege a Hadtudományi Kutatóintézet volt, amely genetikai kutatásaiban a felsőbbrendű faj tökéletesítését és az alsóbbrendűek hatékony kiirtásának módjait vizsgálta. Számos dachaui rab halt keserves halált, alávetve magát a kísérleteknek. Vizsgálták egyebek mellett, hogy miként hatnak az emberre a légköri viszonyok, huszonegy kilométeres magasságban. A ciánkapszula kifejlesztése is ehhez a csoporthoz köthető. August Hirt professzor hallucinogén szerek hatásait vizsgálta kísérleti alanyain – a háború után 150 emberi csontváz került elő laborjából. Az Ahnenerbe lefoglalt iratait végül a nürnbergi perben is felhasználták, igaz, csupán annak vezetőjét, Wolfram Sieverst ítélték halálra.
A Lebensborn program
Himmler már a háború előtt a lakosság nagy léptékű csökkenésére figyelt fel, amelyet főként a homoszexuálisok arányára és a becslések szerint évi hat-nyolcszázezer abortuszra vezetett vissza. Ez utóbbiért is a kereszténységet tette felelőssé, mivel azokat a teherbe esett nőket, akik házasságon kívül hoztak világra gyereket, a keresztények kiközösítették, noha az SS-vezér véleménye szerint ez az ősi germán időkben még természetes volt, erősítette a felsőbbrendű faj fennmaradását. Az árják feltámadását elsősorban a vérségileg ellenőrzött SS-ben, illetve a fekete lovagok asszonyaiban látta, de jelentős szerepet szánt a hajadonoknak is. E célból hívta életre a Lebensborn programot, amely pártfogásba vette a leányanyákat és születendő gyermeküket. Persze hozzá tartozik, hogy a gyerekek nevelése így állami kézbe, Himmler kezébe került, aki hamar a szervezet vezetője lett.
Az első otthont 1936 augusztusában, a bajorországi Steinhöringben nyitották meg. Később Németországon túlra is kiterjesztették a programot: olyan államokra (pl. Dánia, Norvégia), amelyek a náci tudósok szerint ugyancsak értékes génállománnyal bírtak. Himmler a Lebensborntól nagyarányú népességnövekedést remélt; évi százezer születendő gyerekkel számolt. Kalkulációi szerint ez a tempó 30 esztendő alatt négyszázezerrel növelte volna a hadsereg létszámát. Ez azonban már nem történt meg. A Harmadik Birodalom és Himmler bukása a náci okkultizmust – és a tételei alapján elindított projekteket – is romba döntötte, hiszen a kettészakadt világ mindkét pólusa értelmetlen babonaságként és őrületként tekintett rá.
A szerző a komáromi Selye János Egyetem hallgatója. Az írás egy tudományos diákköri munka rövidített változata.


http://ujszo.com/


Adolf Hitler verse.


Keserves éjszakákon gyakran útra kélek

A csöndes tisztásra Wotan tölgyéhez
Hogy sötét erőkkel szőjek szövetséget
A rúnikus varázst mutatja nekem Holdnak fénye
S mind, aki pimasz, arcátlan nappal
Eltörpülnek mágikus formulám által!
Ragyogó acélt ragadnak – de a csata helyett
Mindegyikőjük álló cseppkővé dermed.
Ezáltal szétválasztom a rosszat és őszintét –
Magamhoz veszek egy fészeknyi igét
Majd a jót, s igazságost formulámmal
Részesítem én boldogságban, áldásban.